TITOK – Mások előtt elhallgatott, leplezett tény, dolog. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A TITOK szó az oda-vissza azonos olvasatú T.T gyökből indul. A TITOK szó alkotó hangjainak elemzése külön is megér néhány mondatot. Az elfogadott nyelvtan (grammatica) szerint a T hang tárgyrag, a múlt idő jele, esetleg képző. Ezt nem vitatja senki, ám a T hangnak a magyar nyelvbonctan szerint sokkal mélyebb jelentése is van. A T hang a Teremtés, Természet kifejező alaphangja. Jelen van az IsTen, a Tenger szavakban, mint haTalom kifejezője, és még más szavakban, mint ilyen irányú érTelmi meghaTározó hang. Ez Tény, és viTaThaTaTlan! A TITOK a láTó szemek (ok) elől elTűnTeTeTT igaz valóság. A lÉT, az élET, a vITa megfejthetetlen tITok a mai – úgynevezett – tudomány számára. Ki élET (ige) mindent a Földön? Nagy kérdés?! A T hang: az elrejTeTT ismereT, a TiTok, az arra rákaTTanó TeTő kifejező hangja. Az ilyenre lezáró rÁTÉtként pecsÉTEt tesznek. A T hangcsoport – ITO – amit kETTEn tudnak, az már nem tITOk. A tITOk egyik értelme – elrejTeTT világosság. Van – bizonyos időhATÁrok letelte UTÁn – felnyITAndó tITOk, amely időhATÁr a tITOkgazda saját akarATA szerinti. Van ÁTOk, alá vETEtt, sÖTÉt, fekETE, sÁTÁni tITOk. A sÁTOr belseje sÖTÉt. Csak a tETEjén van egy lyUK, amelynek neve OK. Azon jön be a fény. Valaha lehetett: TETT-OK. A TeTTek rejTeTT OKa, amely az OKozó TudaTában rejlik. Ez a TETT OK – a TITOK. Az I IsmereT. A két T az Ismetetet lezáró haTár: T I T. A Ték, közé elzárT – T I T –, TOKba helyezett IsmereT. Ez a pszT, csendre intő szócskában is jelen van. A szó elején levő T fonTos. Ez az üTköző Takaró. Ebbe üTközik a Titkot felfedezni vágyó. E Takaró mögött az Ismeret. A TeremTés, Tér, TermészeT, TesT rejtelmei. Utána szintén T. Ez a T már a rejT, sejT, fejT szavakban levő értelem, mert ezt követi az OK. Az OKos elme világos gondolkodású. A kulcs útja a fényt beengedő lyUKon, OKon át vezet. Aki az OKot felismeri, megleli, annál a titOK KUlcsa. A felismeréskor valami beKATTan, és fellebben a Takaró fátyol. Valaha az ősnyelven az elREKESZTve (nyilvánosság elől) kifejezés is élt, amelynek szófordított alakja: SZEKRET. A SZeKReT – ReKeSZT hangváz: SZ-K-R-T – R-K-SZ-T, azonos hangok. Tehát a SZEKRET nem idegen szó. Az utódnyelvek egyik része ezt örökölte meg, és ebből van a SECRET = titok szavuk. Több utódnyelvben előjön a TÁJ gyök, így a román TAInă, a cseh TAJemtsví, bolgár, horvát, makedón TAJna stb., amelyek jelentése: TITOK. Ez a szó az elVÁGott, elTÁJt út az ismeret felé. Az ujjal lezárTszÁJ. Így ismét a T hang zárT jelentése, annak fontossága tűnik ki. A grúz saidumlo a szájra és a beszédre – dumlo – a szájból kibomló dumára, szóra utal. A duma is ősnyelvi szó. A megfejtés kulcsa: a TIT, TUT TOKba helyezett ismeretanyagának kibontására le kell ereszkedni az Alázatos és rendkívülien fontos A szintjére. Az A, az AkArAt hangja is. A TA ősgyök által képviselt értelem ennek nyitja. Az N oly zeNgő hang, amelynek kiejtésekor az egész koponya enyhén rezdül, tehát az elme igénybevételére van szükség. Mint helyrag mutatja: a T az A-N nyugszik. Betűrejtvényként is leírható: T a törtvonal felett, alatta A: T az A-n. A rejtély felfedése: TAN ULni kell. Hosszú idő után jUT el oda, hogy a TIT, TAN fogalmakban, a legmélyebb szintet képviselő U megjelenjen, elfoglalja az I, A (tit – tan > tut) hangok helyét, és a tiTok T hangja a Dús értelmét jelölő D hangra váltson – TUD. Az UD vizet jelent, de alámerülést is. Az ismeretekben alámerült állapot a TUD/ÁS. Ez továbbá beÁSás is a mélybe. A TUT (t > d: tut – tud) szóalak a mindent is jelenti. Sok utódnyelv használja is e szót ily értelemben. Például: olaszul tutti, románul tot, spanyolul todos. A TITOK – TUDOK fogalmának boncolását folytathatnánk a végtelenig, hisz ez egyik leginkább érdekfeszítő dolog az értelem szempontjából. De talán érintettük a lényeget. A TITok felfedésére TANulni kell, és úgy kerül birtokunkba a TUDás. De csak az, amit a TITKOK TUDÓja megenged az embernek. A TITOK, léTező, de elrejTeTT erőkre vonatkozik. Aki ezeket elrejTeTTe, rejTEKbe TETTe (tek, tok), biztonságban őrzi. Ha felfedné, kellő ismereT, erkölcsiség, felkészültség hiányában, e TITkok puszTÍTó erők lennének alkalmatlan kezekben. Van, amit megengedett felfedezni az ember által. Tudni akarta: mit tesz vele, ha birTOKába juT. Ott áll-e az ember az éreTTség és erkölcs magaslaTán, hogy kizárólag embertársai javára, hasznára alkalmazza azokat? Ám az emberiség bebizonyította, hogy a soraiból kiemelkedő élvonal – politikai, pénzügyi, üzleti vezető réteg – sokkal aljasabb, becstelenebb, ravaszabb, körmönfontabb, önzőbb, annál, hogy a kezébe adott sOK nagyszerű TITOK jó célra, irányba használtassék fel. Bármit fedeznek fel, elsősorban mindent hadi célokra, puszTÍTás céljaira alkalmaznak, fejlesztenek ki. A becstelen önzés, hatalomvágy, nem vagy alig enged teret másra. Ebből eredően elmondható, hogy a felfedezések több kárt hoztak az emberiségnek, mint hasznot. Sokkal többet. Az eddig feltárt TITKOK birtokában a közembert „vasra verve” igában tartják, megfélemlítve, adókkal terhelve. Az eddigi felfedezések nyomán szerzett ismereteivel, az ember szétrombolná a Földet. Annyi puszTÍTó erőt halmozott fel, amely a gyönyörű Föld, mint égitest, százszoros elpuszTÍTására elegendő. Ám ezt a minden TITKOK TUDÓja és ura nem engedi meg!