Akit érdekel, olvassa el az alábbi linken levő szöveget, majd az általam írt cáfolatot. https://humbug.blog.hu/2014/05/23/9_kamu_erdekesseg_a_magyar_nyelvrol
Nem vitatok olyan állításokat, amelyek tárgyakhoz kötődnek, mivel ahhoz személyesen kellene meggyőződni. Tehát a Yarmout-i kő, a British Museumban levő Biblia kimarad. Az ŐSETIMON azaz az ősgyökök, gyökszavak bizonyítására nem kell a Sorbonne-hoz fordulni, mert kéznél van a magyar nyelv, és én abban mindannyit felleltem. Nincs az az anyaszült nyelvész, aki azt eredményesen megcáfolhatná. A TAMANA jelenségről az én véleményem, hogy léteznek. Annyival eltér a bizonyítékok gyűjtőinek véleményétől, hogy nem Magyarországról kirajzásnak tulajdonítom a névhasonlóságokat. Mivel a Vízözön után még 350 évig egyetlen nyelvet beszélt az egész emberiség, így az általuk belakott térségeken minden jelentősebb földrajzi hely: hegy, völgy, folyó, síkság, tenger az akkor beszélt egyetlen nyelven kapott nevet. Az ősnyelvi ősgyökökre, gyökszavakra, hangcsoportokra épült minden, ami megneveztetett. A ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv ugyanazokra az ősgyökökre, gyökszavakra, hangcsoportokra épül. Innen a hasonlóság.
Érdekességként: Az Özönvíz utáni földrajzi átalakulás a megnevezésekben is tükröződik: ATLANTI, nagy kATLANokba ömlő víz. A végül elöntött víz alá kerülő ATLANTISZ is innen nyerte előbb a nevét. A nagy, mély KATLANok jellemezték azt a vidéket, mielőtt nem öntötte el a víz. Néhányat felfedeztek belőlük https://www.agraroldal.hu/lyuk-a-fold-kergen-teneriffe-es-barbados-kozott.html GOL Felé, üresség felé folyó áramlat. SÁRGÁSZÖLD tenger, az ATLANTI özönben, azaz óceánban. Névadók a sárgászöld algák. Latin nyelvi nyomorításban: SARGASSO.
https://www.google.ro/search?q=SARGASSO.+tenger&rlz=1C1GGRV_enRO751RO751&oq=SARGASSO.+tenger&aqs=chrome..69i57j0l5.12373j0j7&sourceid=chrome&ie=UTF-8
Az ŐSNYELVNEK már az Özönvíz előtt volt írásbelisége. Nóé átmentette azokat a táblákat. Erről Babiloni Berossus történetíró beszámol. Azokból merítettek a későbbi akkád, sumer, zsidó történetírók. G.B. SHAW, SIR JOHN BOWRING A hivatásos nyelvészet körömszakadtáig tagadja mind Bowring, mind G. B. Shaw kedvező véleményezését a magyar nyelvről. Ám, ha nem is írták, mondták volna, mégis az a nekik tulajdonított jellemzés pontosan úgy igaz, ahogyan ők elmondták, leírták.
G.B. Shaw: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.” Sir John Bowring: „A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlődött, és szerkezete ama távoli időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája, a feszített húr erejének kezelhetőségével és rugalmasságával bír. […] a magyar nyelv olyan, mint a terméskő, egy tömbből van, amin az idő vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellőzik. A nyelvészetben csakúgy, mint a régészetben.”
Csak ismerni kell a magyar nyelvet. E nyelvnek csak a mozgás, járás leírására több mint 10 ezer szóváltozata van, a beszédre, szólásra is közel annyi. Akkor kifejezi a titkos rezdülések ezernyi változatát? Aki a szótárban elolvassa az emberi képzeletet leginkább felcsigázó nő-férfi kapcsolat, szerelem, nemiség kifejezéseit, az meggyőződik az „érzelmek titkos rezdüléseinek” ezerféle különbözőségein. A magyar nyelv gyökszavai ma is ugyanazok, mint az ősiségben, egy fikarcnyit sem változtak. Tehát igaz az, hogy egy karcolás sem esett rajta? Nyelvész urak, lehet küszködni ezek ellen. Ismerik a búsképű lovag és a szélmalom meséjét? Annyira lesznek eredményesek, mint az a szerencsétlen félnótás. A hivatásos nyelvészet azt is tagadja, hogy Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró szövegében levő „Marha, marha” magyar szavak volnának, mondván, hogy azon nép harci kiáltása volt. Fel sem fogják, hogy mily marhára nagy, sőt hatalmas öngólt rúgtak. Ugyanis, nyelvészként illene tudniuk, hogy egy bármilyen nyelvű ösztöni csatakiáltásban három meghatározó hang van: H, J, R. A H hang mindig jelen van. A többiek együtt vagy felváltva. A sorrend sem mindegy. A H, mint mélyről feltörő Hangulatot, Háborgó indulatot, HaJtóerőt, Heves érzelmet kifejező hang áll elöl. Utána egy önhangzó: A, É vagy Ú, s ezt a J vagy R hang követi. Ez a nyelv önműködő törvénye szerinti. Lehet végigkövetni a nyelveken szerte a világban. Csak odafigyelés szükséges. Az ösztöni előreHAJtás, RÁHAJtás indulatszavaként: HÚÚÚ, HAHÓ, HAJRÁ, HUJ-HUJ-HAJRÁ, HEJA-HEJA, HURRÁ stb. De MARHA semmiképpen, az legfeljebb jelzőként, valakit jellemezve. A hivatásos nyelvészet Mario Alinei kutatási eredményeit is kétségbe vonja, mivel az veszélyezteti az általuk bebetonozott elméletet. A magyar nyelv TÖMÖRÍTŐ HATÁSÁNAK bizonyítására nem kell kimenni sehová, csak ismerni kell a nyelvet. Minden szó több értelmet tömörít, legkevesebb hármat. Ezt a nyelvészek egy része valószínűleg tudja is, de a kenyéradótól való félelemből nem merik előtárni. A hangadók viszont szinte semmit sem tudnak erről, mivel a magyar nyelvet nem saját szeretett anyanyelvükként kezelik, hanem csak, mint a dögsebész a hullát. MAGÁNHANGZÓK. Tetszik vagy nem, a magyar nyelv 14 azaz tizennégy magánhangzót birtokol, és minden változatot – nyílt, félnyílt, zárt, félzárt – használ. Ez a tájnyelvekben van jelen, nem a nyelvújítók által kiherélt, megrontott irodalmi nyelvben, s nem a pesti utcanyelvben. Az már a hivatásos nyelvészet hibája, hogy nem használtatja. .