Pár nappal ezelőtt írtam erről, de nem ennyire kimerítően. Minden bizonnyal ez is kiveri a biztosítékot sokaknál, akik a mai magyar nyelvnek az ősmag-nyelvből való egyenes származását vitatják.
Váljon egészségükre.
TISZTÁNLÁTÁS VÉGETT
http://www.antimoon.com/forum/t9520-0.htm
A fenti internetes címen megjelent egy cikk, mely arról ír, hogy a szanszkrit nyelvben ezrével lelhetők olyan szavak, melyeket megtalálunk a román nyelvben is, és amelyek hangzása, jelentése, tartalma ugyanolyan, mint a román nyelvi megfelelőik.
Ennek alapján feltételezik, hogy a román nyelv az ősnyelv, s így régebbi a latinnál, sőt a román nyelvből ered a latin nyelv is.
Azt nem vonhatjuk kétségbe, hogy hasonlóak, mivel a közölt szavakon látszik ez. De azt viszont kétségbe vonjuk, hogy ennek alapján igényt lehet tartani az eredeti ősnyelv címére.
Az eredeti ősnyelv teljesen az ösztöni ősgyökökön kell nyugodjon, melyek legtöbb két hangból állnak. A gyökszavak három hangból állnak, és a szavakban majdnem minden esetben összeolvadnak a közös hangban.
Ha összetett szó, akkor alkotó gyökszavainak a kifejezés által leírt élőlény, tárgy, jelenség, fogalom jellemzőit vagy jellemzőinek részleteit kell bemutatniuk, és az legyen érthető az ősiségre igényt tartó nyelven!
A gyök hangjaival alkotható szavak leírják a szó által leírt élőlény, tárgy, jelenség, fogalom körülményeit.
Tehát igényt lehet támasztani az ősiségre, de bizonyítani kell az alapoktól.
Ez olyan, mint egy hagyatéki tárgyalás. Ha nem tudom bizonyítani az elhunythoz való vérségi kötődésem valamely fokozatát, akkor nem tarthatok igényt az örökös címre.
Az alábbi szavak még felfedik azt is, hogy a román nyelv sok ősgyököt, gyökszót megörökölt a kun nyelvből még a Havaselvére betelepülés idején. A kunok viszont a magyarral azonos nyelvet beszélték. Az eltérés legfeljebb tájszólásnyi lehetett.
„A puding próbája az evés.”
Kóstoljunk bele, és a cikk által említett néhány szóból vizsgáljunk meg egy párat.
acasa – acasha (la domiciliu) = otthon
A LAK, LÉK, LUK bővítményéből ered, mely lAKÁSA valakinek. Ez a leharapott szóvég jelenség nyomán ragadt meg ott.
ACU ACU (acum) = most, azonnal
Az azonnali, PILLanatnyi, azaz szemhunyásnyi idő, melyet magyarul ma is KUMantásnak mondanak a palócok. E szónak van hangra vonatkozó változata is a rögtön, azonnal értelemben: MUK. Azaz csak egy MUKkot szól, mely gyors lefolyású szókibocstás. Az AK (akác, ék, kaktusz) a TŰ ősi megnevezése, és a magyar nyelvben van a TÜstént szavunk, mely szintén rögtön, azonnal értelmű.
lup – lup (Wolf) = farkas
Valaha az ősmag-nyelven majdnem ugyanúgy nevezték a két állatot a farkast és a rókát a LOPós természetükről (románul: LUP, vuLPe). Ezt a szanszkrit nyelven is így mondhatták, bár nem biztos, hogy a tolvajt jellemző tulajdonságokat a LOP szó hangjaival le lehetett írni azon a nyelven. A tolvaj lesben LaPuLó, LaPpangó, nesztelenül LéP, kilesi az alkalmas PiLlanatot, éjjel is megLeP. A mai magyar nyelven érthető jelző a LOPós (lupus). Hiába írja, hogy lup lup, mert a szó értelmét, a jelző okát, amiért azt az állat kapta, nem tudja megmagyarázni. Vagyis, gyökénél fogva nem érthető szó románul!
Lupta Lupta (lupta) = harc
A szó HARCot jelent. Ám az igazi jelentését a LOPTA szóalak tartalmazza. Értelmében szorosan egyezik a fenti LUP szóval. Ez a szó a bizonyíték arra, hogy az emberi történelem első harcait a LOPás, rablás (sarc) szándéka vezérelte.
Ez okon alakult ki az L.P – P.L teremtőgyökből a LOPni ige és bővítményei, és később a közemberek bizalmát megLOPó POLitika szó. Az L.P gyökről fentebb a lup szónál írtam. A nyelv nem hazudik, csak a valót rögzítette.
a iubi (considerat slav) iub (dragoste) = szerelem
A BUJA szónak magyarul van értelme és magyarázata. Íme: A BUJa szó gyöke BUJ. Egyetlen nyelvben sincsen jelen teljes értelmi szóbokrával. A BUJAság, Bőség, a megÚJulás záloga. A szerelmesek fészkükbe – régies neve BUJka – BÚJnak el a világ szeme elől egymást elBÁJolva összeBÚJni, BUJálkodni, és titokban BUJtatni. Ehhez még hozzátehetjük a J hang jelentését a KÉJ, ÉJ szavakban. Tehát a lelki-testi vonatkozások mind kifejezhetők magyar nyelven a BUJ gyökkel, mely a JÓBól való telemerítés egyik testi-lelki módja. Az utódnyelvek egy része – köztük a szanszkrit – ezt a gyökfordított alakot örökölte: BUJ – JUB.
Ehhez még hozzátenném, hogy a B hanggal kezdődő szavak a magyar nyelvben nagy dolgokat leíró szavak: BIka, BIvaly, BÖlény, BÁlna stb. A BUjaság is nagy, mivel az utódnemzés, a megÚJulás nagy eseménye.
frate vrate (fratele) = testvér
A VR – FR kötött mássalhangzó-páros a kötődések és külalaki szépségek kifejezője a magyar szavakban. Ez esetben a VéR szó, az egy test, egy VéR, azaz testVéR. A szoros kötelékek VéRügyek – FRigyek. Vagyis hiába a szóegyezés a szanszkrit és román nyelvben, ha egyik nyelven sem ad magyarázatot a VR páros, mint gyökalkotó jelentésére. Az FR páros jelenléte a román FRate = testVéR (VéRte/s – Vréte – Frate) szóban szintén ősmag-nyelvi örökség. A magyar nyelvben az FR szép jelentése (ciFRa, FRizura stb.) itt a testvériség szépsége mellett azt is leírja, hogy a jó testvér VÉRt(es)ként (testvér – vértest) véd.
camera foto (cameră) = kamra
A KAMRA, KAMARA (jó vicc, hogy odateszi a foto szót) zárt helyet jelentett. A KAM gyök takarás, zártság, zugban elrejtés, rejtőzés, görbeség (körülölelő hajlat) értelmű. Ebből a KAMu, KAMuflázs, KAMásli, KAMéleon, KÁMzsa, KAMgarn, KAMion, KAMat és más takarás, zártság, zugban elrejtés, rejtőzés, görbeség értelmű szavak. A KAMRA zárt éléstár, mely magyarul a többjelentés értelmében GAMRAktár is, azaz MAGtár. A KAMRA szómegfordítva RAKAM – helyiség, ahová beRAKAM az élelmet.
Limba Lamba (limba) = nyelv
A LIMBA az ősmag-nyelvben a szájban HIMBÁlózó, LIMBÁló NYELVet jelentette. Az MB páros töMB jelentésű. Ez a nyelv esetében annak rendkívüli alakváltó képességére (legerősebb izom), de szerepének rendkívüli összetettségére is mutat. A LIMBA – BALIM – BALIN – BÓLINT hangváltásokkal az ide-oda mozgási képességét is leírja. Volt más megnevezése is a LÓGÓ tulajdosága révén: LOGO. Az L hang Lengő, daLoLóhang, Az IM gyök kellemi gyök, mely érelmek, érzékek leírására alkalmas a magyar nyelvben . Például: sIMogat, Imád stb. A nyelv IMBOlygó mozgást végez a szájban.
nepot Napat (neffew) = unoka, utód
A NÉPUTódok a leszármazottak, a NÉP létszámának a PÓTlói, NÉPPÓTok. Ez tág fogalom. Magyarul érthető a NÉP szó, mely NŐ, NÉ által NÖvekvő, gyarAPodó, ÉPülő közösség. A NÉP szó fordítva PÉN, melynek jelentése: FÉNY. A NÉP növekedése, a születés ünNEP volt. A PÉNtek szóban is a FÉNYt jelenti, nem a bűnbánatot, hiszen a PÉNtek, a szoMBatot (ennek semmi köze a zsidó sabbat-hoz), a VÁSÁRnap előtti SZÁMvetés, összegzés –, úgymond – töMBözés napját előzte meg, a nagy találkozások hétvégi VÁSÁRnapja előtti napot. Ebből eredően PÉNtek a NÉP öröm napja volt, és még ma is az. A nyelv nem hazudik, mert nem nemzeti, politikai és pártérdekek nyomán alakult. Amikor az ősnyelv kialakult még nem volt nemzetieskedés.
nevasta navasti (soția) = feleség
Vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag-nyelvi eredetű, de a szanszkrit nyelvben is rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, mely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTA (menyasszony) alakban maradt fenn.
A LENNI ige alakjai változtak, de a VAN, LESZ jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. (Nagyanyám még használta! A csirkéket keresve mondta: Hol VASZtok, no? Hol VASZkolódtok?)
A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít.
NÉvaszte tartalmazza azt, hogy NŐről van szó – NÉ.
NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne.
A nÉVAste a NÉben az azt illető NÉVre is mutat: ÉVA. (Sőt: N/ÉVA, itt az északi folyó nevének magyarázata. )
a NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE.
A NÉVASZTE szó visszafordított alakja VÉNA/SZTE, melyben jelen van a másik ősmag(yar)-nyelvi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉ/N/A is, melyből a latin VÉNUSZ. A VÉNA ÉR ERedő kapcsolat így érthető. A megfordított szóban levő NASZTE a szülés ősi megnevezését is mutatja: NESZÜL az anya helyzete, feSZÜL a SZÜLőcsatorna, mivel a magzat kéSZÜL kifelé, SZÜLés LESZ (L.SZ – SZ.L teremtőgyök) ember SZÜLetik, a diNASZTIa alapja. Az SZT páros az oSZTás tengelyhangzója. SZÜLéskor oSZTódás van: egyből kettő LESZ.
A SZÜLéssel aNYA (ne, ana) LESZ a NÉ, azaz NŐ. De az aNYÁVÁ VÁlás VAJúdással, a/NYA/VAJgással jár.
Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), melyben szintén megjelenik az ST – SZT páros, mint ősmag-nyelv eredetű vonatkozás.
Ha innen megyünk a LETT, LESZTEK szavaink nyomán a VAGYTOK, VATTOK, VASZTOK irányába, és a V zöngétlen párjára, F hangra, az A hangot É-re váltva, a VASZból FÉSZ lesz: FÉSZek. A VASZok is FÉSZek, VASZzkolódik, VACkolódik, aki helyet kÉSZít magának. Az SZ hang itt jelentős értelmi kulcs: vac/SZ/kolódik féSZkében, SZöSZmötöl, SZedelőzködik. A nő csodálatos női öSZTönéből eredően „FÉSZekrakó”.
ÉVA neve erre is utal: É/VA/SZkolódik. Vagyis az anya FÉSZket rak.
NÉVASZTE – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, ENA, ENÉH, ANA, ANYA.
apa apa (apa) si nu AQUA ca în latină. Se pare ca Aqua venit de la APA și nu invers … = víz
Az APA szó a vizet jelentő PA, PI, PO, PÜ ősgyökből alakult ki. A megnevezést már a kisbaba is mondja. Ez is bizonyítja hogy ösztöni ősgyök. Jelen van a PAtak, POcsolya, POcséta, PAcskol, POcskol, POhár, de a PÓ, PIavé, iPOly, POtomac és más folyóvizek neveiben. Sőt innen van a román POtop, PUț, PÂrâu stb.
Magyar szavak a vízzel kapcsolatos: APAd, APÁly, PAng stb. Az ősmag-nyelvben a víznek több mint tíz megnevezése volt, melyek szóösszetételekben ma is élnek a magyar nyelvben. Íme: na, ned, nedű, nedv, pa, pi, po, pü, ap, ip, üp, hüp, id, üd, ud, hid, hud, hüd, ugy, ügy, ga, gö, gü, ol, fol, va, vo, vand, vánd, vad, vád, ved, med, lé, zsil, zsind, zsend, ere és mások.
Vale Vale (vale) = völgy
A szó jelentése a V hangnak a szavakban levő különleges értelmében keresendő. A V hang, a D hanghoz hasonlóan, jelen van kedvező és kedvezőtlen kicsengésű szavakban: Véd – Vádol, kedVes – durVa stb. Ugyanakkor, szintén a D hanghoz hasonlóan középen, szétválasztó értelemmel is. szétVÁLAszt, akár a VÖLgy a hegyeket.
Ebből a VÖLgyet szétVÁLAsztó szóból maradt a szanszkrit nyelvben a VALE = VÖLGY. A román nyelvben szintén jelen van, de egyik nyelven sem tudják a hangból, gyökből kiindulva magyarázatát adni az eredetnek.
A VAD, VÁD, VAND, VÁND jelentése víz. A VA ősgyök jelen van a SzáVA, DráVA, VltaVA, MorVA, MoldVA és még más folyók neveiben, melyek az ősmag-nyelven kapták neveiket.
Vadana Vadana (văduvă) = özvegy
Az özVEGY szó leharapott szóvégéből alakult. Annak viszont van alapos magyarázata a magyar nyelvben. Ha figyelembe vesszük, hogy az ÖSSZE régies változata ÖSZVE, és az egyik fél halálával ÖSSZEomlik a házasság, akkor innen levezethető az ÖSZVE ROGY, ÖZVEGY állapot egyik jellemzője. Ily esetben felbomlik az addig EGYség, SZÖVetség (régiesen szövegység is, mely szövött egység, egységbe szövött), mely egy életre szólt (holtomiglan). Ugyanakkor az addigi ÖSZVEsségből csak EGYik marad életben. A szóvégi GY a VIGasztalan vagy VIGasztalásra váró gyászos gyarló, gyámoltalan lét, gyengeségi állapot jelzője lehet. Ha fiatalkorban jut ÖZVEGYségre – bármelyik fél is lenne – előbb vagy utóbb VÁGYai új SZÖVEGYségre késztetik, azaz újabb EGYségre SZÖVetkezik valakivel. A CzF Szótár egy családba sorolja az oszlik, foszlik fogalmával, mivel az ilyen esetben a házasság, az egyik fél halálával feloszlik, szétfoszlik. Az SZV páros inkább kifejező e fogalommal kapcsolatban, mint az ZV, és ebből is látszik, hogy e hangok az alapszó alkotói. A veszve, részvét szavakban ad párhuzamot. A páros hangjaival alkothatók a szív, szűv, szövetség, szavak kifejezések, melyek szintén kötődnek az özvegységi lelkiállapot, vigasztalás értelmi köréhez. A GY hang a D és J hangok tulajdonságait egyesíti. A felsorolt szavakból az tűnik ki, hogy mind a szanszkrit, mind a román nyelv a mély hangzókat és a kemény hangokat részesíti előnyben, így nem feltűnő, hogy a leharapott VEGY szóvég VAD gyökalakra váltott.
un INVATA invati (de a studia) = tanulni, tanítva lenni
Ez a szó a TANÍTVA szó gyökforgatott alakja. TA-NÍ-T-VA – IN-VA-TA. A TANÍT TA gyöke TÁvra, TÁvolra, terjedelemre, a TAN, TÁN gyök TANácsra, TANács előtti ingadozásra (tántorog) mutat. Ha átváltunk rokonhangzókra: TAM (támasz), továbbá DAM, DOM, mely előtéttel iDOM, azaz TANÍT, IDOMít. A DAM fordítva MAD, mely emelkedést jelent (madár), a MAD D hangját G rokonhanggal váltva MAG, így eljutunk a csíráig, a lényegig, mely a TANÍTás célja. A T hangnak a TiTok, Tudás, Tanulás fogalomkörben kulcsszerepe van. A zárójelben levő STUDIA is a magyar TUD gyököt rejti magában, az ST (szt) a megoSZTott TUDást.
Tehát az ősnyelvi eredetre igényt lehet tartani, senki senkinek nem áll útjába. De legalább ennyi bizonyítékot fel kell sorolni, hogy az igénylést komolyan lehessen venni.
Kolumbán Sándor