TISZAFA – Lapos, tűlevelű, húsos piros termésű fenyőféle. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv + fa] Nem elfogadható sem a MÉKSZ szlávozó, sem a Czuczor-Fogarasi Szótár latinozó eredetre utalása. Itt előbb a TISZA folyó nevének értelmét kell megvilágosítani.
A TISZ – hasonlóan a TÉSZ, TÍZ, TŰZ gyökökhöz – magyar. A TISZ gyöknek nagy szóbokra van a magyar nyelvben, ha ez volna az eredet. Ám a magyar megnevezések kialakulásának keresésénél nem lehet leragadni egyetlen névadó jellemzőnél, mivel több van, legkevesebb három! Itt is van másik névadó jellemző: „A folyó neve a vaskorban (Kr. e. 7–6 sz.) a mai Szeged területén megtelepedett agathürszosz és szignünna népcsoportoktól származhat: a „tijah” (ejtsd: tidzah) szó folyót jelenthetett. A szőke jelzőt a benne lévő ISZApról kapta.” http://hu.wikipedia.org/wiki/Tisza Ez olvasható több helyen a hálón a TISZA névről. Itt viszont két irány lehetséges. A tIDzah – folyó, e név lényege egyezik a háromszéki Feketeügy nevével, amely FeketeID volt valaha, és a bibliai Édenből eredő HIDekkel névvel, amely ÜDítően hűs vizű folyó neve. Lám: TIDzah, FeketeID, HIDekkel. Az ID minden esetben víz, folyó jelentésű, amint az IDő is folyamat. De a hIDeg, ÜDítő jellemzőt is magába foglalja. Adalékként: az agathürszosz és szignünna törzseket, ágtörzs és székelyek néven azonosítja Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai, című könyvében. Ez esetben pedig magyar nyelvű népekről van szó. A másik névadó ok, amely jellemzi a folyót: a világos színű ISZAp (T)ISZA(p). Lehetett: IDSZAP = iszapos folyó. Gyökfordítás nyomán DISZAP. Majd d > t (zöngés > zöngétlen) váltással TISZAP. A SZAP jelentette a bő áradású folyót is – SZAPora –, amely mindent söpört útjából. Némely utódnyelven a ZAPor tavaszi árvizet jelent (román, bolgár stb.), sok vizet, SZAPora vizet. A P hang lemorzsolódott idővel a folyó nevének végéről: TISZA/p A szó másik fele a sűrű erdő fáinak távoli látványa, és az F hang, mint teremtő őserő kifejező hangja: FA – FAlként Felnövekvő, Feszes növény.