TIBOR – Minthogy minden szó, név ősmag-nyelvi eredetű, így a TIBOR név is a T hangos ősgyökökből induló. A T hang erős, paTTanó hang, haTalom haTárát jelölő. A haTalom adott Területen TeTTeket szabályozó Törvényekben, Tudásban, érTelem és TiTkok birToklásában mutatkozik meg, Leszögezhetjük, hogy a TIB gyöknél a hangzó is változhat: A, Á, E, É, O stb. A TIB gyök B hangja váltható: B > P > F > V hangokra. A P hangra váltva a talP, talaP, Por, aPad szavakban leszorító, lealázó értelmű szóalak: TIPOR. Az erő F hangjával: TIFOR, bizonyos rejtett FORrásokat sejtet. A V hanggal életképesség: TIV –VIT, mely a rossz irányba könnyen elsodródhat TIVOR. Az első TIBOR lehetett TITkok Tudás vagy haTalom BIRTOklója. Lehetett erős, erjedő erejű, mint a TÜzes BOR. Szerethette a TIVORnyákat, de VITORlát feszítve, győztesen – VIkTOR – is térhetett vissza. Hatalma erejével elTIPORt másokat. De TIBOR BITORolhatta is a körülötte élők felett hatalmát, mint TIBÚR. A kezdetekkor soha senkire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mintha egy lapát trágyát dobnának rá. A név mindig találó volt, és a jellemzőket sűrítette magába. Hogyha ezek voltak a jellemzői, akkor az első TIBOR erőteljes (szeretett vagy megvetett) egyéniség lehetett, akinek nevében az összes névadó jellemző sűrítménye jelen van.