TEVE – az ősi karavánok áruszállító, teherhordó KAMionja – teremtés nyelvén kapta nevét, megnevezése jellemzőt tömörítő. Fő névadó jellemzője kezdetben a teher, rakomány ráTEVÉse, ráVETÉse, de hosszú útra készüléskor, sokat EVÉse, IVÁsa is. A TEVE csak akkor indítható hosszú sivatagi útra, ha már EVETT, IVOTT.
TeVe – eVeTT – iVoTT hangváz: T-V – V-T – V-T
Az evés H.M – M.H: HaM – MáH gyökkel is kifejezhető. A TEVE sokat fal, HAMOL, h > k rokonhangváltással KAMEL, így lassan, LOMHA evés-ivással tölti fel testi táplálékkészletét. Egy nagy HALOM takarmányt KAMEL be, fogyaszt el.
HAM – bekap, MÁHol – eszik. HAMEL LOMHÁn, lassan LEMÁHol, leMÁHOL mindent, s feltölti, tárolja készletét.
HaMeL – MáHoL – LoMHa hangváz: H-M-L – M-H-L – L-M-H
A rakomány neve: MÁLHA. Gazdája ráTEVÉ, ellenőrizte: LÁM HA minden a helyén, és indulhatott. Ez is névadó jellemzője: LOMHA MÁLHAcipelő HAMÁL.
HaMeL – MáLHa – LáM Ha – HaMáL hangváz: H-M-L – M-H-L – L-M-H – H-M-L
K.M – M.K gyök: KaM – MeK. A KAMEL név KAM gyökszava jelen van az éléstároló KAMra szóban. A TEVE mintha KAMrába tárolna, MÁHOLja, MÁKOLja, HÁMOLja, KAMELi LOMHÁn magába ételét-italát. Egyesek szerint a TEVE hangjában van némi MEKegés.
A KAM – MAK gyök nagy befogadóképességet, tartalmat is jelent. A MÁK gumójába rejtve rengeteg MAG van.
A KAMion – a mai világ tehercipelő „motoros TEVÉje” – is nagy befogadóképessége miatt kapta nevét.
Az őskorban nagy MÁLHÁkkal utaztak a kereskedők. Az ilyen MÁLHA csak úgy LOMHA kötésben állt, mielőtt a HAMEL, KAMEL hátára dobták.
HAMÁLnak nevezik törökül a hordárt. Ez ősnyelvi örökségük. E szót a román nyelv is megörökölte.
MáLHa – LoMHa – HaMáL – KaMeL hangváz: M-L-H – L-M-H – H-M-L – K-M-L