Némely cselekvést, tettet leíró szavak indító ősgyöke az idők folyamán eltűnt, vagy teljes szóbokorral nincs jelen a mai magyar nyelvben. Ilyenek az F hangos: FA(ktor), FO(rte), talán csak a FOrca él némely tájnyelvben. Van, amely leértékeltté vált:
TÁ(kol), TA(jkol), MÓ(kol), SZO(kotál) stb. Az ógörög nyelv a T.K – K.T gyökből: TeK – KaT, álló TEKnika szót használta a jól KATtanó szerkezetek alKOTó munkájának megnevezésére. TEKsztil, a szálak, TEKsztus a szavak szövevénye. Ezekről a címszavaknál. Az M.K – K.M gyököt: MeK – KoM, a MEKanikai MÓKolások KOMolyabb, KOMplikáltabb változataira. A SZOKOTÁLás hajdan SZámítgatást, kiSZámítást, tervezést jelentett a TÁKOLás, ALKOTás előtt. Aki ALKOT, az előbb szoKOTÁL, azaz kiszámítja KÖLTségeit, és utána TAJKOL, TÁKOL. Útbaigazít az aLKoT – szoKoTáL – KöLT – TáKoL hangváz: L-K-T – sz-K-T-L – K-L-T – T-K-L. Az ember alkotó tényező, alKOTni, TÉKolni teremtetett. Első szavai közt jelen voltak az erre vonatkozó kifejezések. Aki valamit aKARt alkotni, KARját használta, ez az aKARat végrehajtó eszKÖZe, végén a KÉZzel. Mind a KARt, mind a KEZet az ÉSZ irányítja. Az ÉSZ – KÉZ kapcsolat valóság. Az ÉSZ által vezérelt KAR a végén levő KÉZzel dolgozik, amit ESZKÖZnek nevez: ÉSZ-KÉZ. Az ÉSZ vezérlésű TETT visszatérő azonos mozdulaTOK sora, és hangkiboCSÁTó: TIK-TAK, KIT-KAT, CSIT-CSAT, PIT-PAT. Ezt ősnyelven NÉGYelésnek nevezték, nevezik. Az alKOTó ember KOTort, KATogTATott, maTATott, a TÁKoló, TÉKoló TETTei végzése közben. A MATatónak kedve TÁMad alKOTó TETTre. Mivel? MANcsával MATat, MATikál, MOTollál. A MUNával (kézzel) KALimpál, azaz MUNKÁL. Ezt Csángóföldön még ma is így mondják: nem dolgoznak, MUNKÁLnak. Ebben a legelső ősi szót őrzik. Aki MATat, MUNkál, olyakor MÁKol MÓKol. A már említett – ógörög nyelvben megragadt – EKONÓM. Az ősnyelvi MUNKA jelentésű MONÓKA fordított változata. A MuNKa – MoNóKa – eKoNóM hangváz: M-N-K – M-N-K – K-N-M. E fenti gyökökkel fejezték ki tetteiket a kezdet idején, az ősiségben. A T.K – K.T gyökből indul a TAKács (szövő), TÁKász (cipész), TAjKoló (szabó), mindannyi TÖKöl (ötöl, tervez), KÖT, KUTat, TÁKol, TÉKol, közben TUKmál (beszél, megbeszél). A TIK (tyúk) TIKol (kitol, tojik), KOTolva alKOT kis TIKokat. E gyökökből indulnak a TEKnika, MEKanika szavak, amelyeket az ógörög nyelv megörökölt, s amelyekben az N.K – K.N gyök: KiN – NiK a mozgás: kinetika, iklatás győzelmét: Niké, Nyék, Nyikó jelenti a tunya tétlenség fölött. A NIK, MIK, VIK gyökök győzelemjelentésű szavak kezdőgyökei: NIKátor, NIKé, MIKáél, VIKtor stb. A HEK gyök százszor jobb, több jelentésű volt az ősnyelvben: HEKtór (hektár, hektó stb.). A TOR, TÓR gyök jelentése: magas, magaslat. Itt is látható, hogy az ősnyelv nem igazolja a világegyetem – értelmes tervező, végrehajtó nélküli – évmilliárdok OKTalan véletlenjei sorozatának tulajdonított létrejöttét! A nyelv nem hazudik, mivel szavai nem önző érdekek mentén alakultak ki. Négyelés, munka – számok A számok kapcsolata a végzett munkával: EGY-KETTŐre, HAMAR (három, azonos hangok: h-m-r – h-r-m), NÉGYelni, ÖTről HATra jutni, nem HETelni vele (húzni az időt), utána lehet NYÚJtózni, kéNYELmesen elNYÓLni, mivel van amiért felNYÓLni a kamrai pOLCra, nem kell KILINcselve KOLdulni, mert TISZtességes munkája gyümölcsét fogyaszthatja. A NÉGYelés elsősorban munkát jelentett. A fenti KIT-KAT, CSIT-CSAT, PIT-PAT, ütemes munkavégzést, NÉGYelést jelentő gyökök, az utódnyelvek NÉGY jelentésű számneveinek kezdőgyökei: QuATtro (kat), CSETire, PATru. Ehhez még a TETTRE, FERre (erőre) felszólítás a TETRA = négy, ógörög szóban. A FURtonFURt azaz állandó négyelésből az angol FOUR = négy, FERtály = negyed. Rákereshet mindenki az általa ismert nyelveken. Még a szomáli aFAR, szundanéz oPAT, szuahéli nNE, indonéz, maláj emPAT is tartalmazza egyik-másik gyököt, ugyanis mindannyi az ősnyelvből örökölte. A számokról, a számnevek kialakulásáról a több névadó jellemző nyomán bővebben a Függelékben. Néhány szó még a számokról. Az Özönvíz előtt hatalmas építkezések folytak. Az építmények ma is jelen vannak a Földön: szárazon, de víz- és a sarki jegek alatt is. Azokhoz az építményekhez már szükség volt az egyes, tízes, százas, ezres számrendben végzett műveletekre, a műveleteknél a számok egymás alá írására, és szükség volt a zéró, semmi, nulla fogalomra is. A számok piramisalakzatba írását sem Püthagorasz találta fel, ő csak újra rálelt. A korai ősiségben már létezett, és erre épp a piramisok alakzata, Özönvíz előtti léte a bizonyíték. A ZéRó és az eZeR volt előbb a két véglet, mindkettő azonos hangvázra épül: Z-R – Z-R. Épp, mint a SeMMi és SuMMa, amelynek hangváza: S-M-M – S-M-M. De létezett a NuLLa – NiLLa, MiLLa fogalom is már, hangváz: N-L-L – N-L-L, M-L-L. Ez a számsor végteLEN felé NYÚLó terjedését jelenti.