TÉTOVA – Határozatlanul ide-oda, bizonytalankodva. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor elemek] A TÉTOVA szó is az oda-vissza azonos olvasatú T.T gyökből indul, mondanivalója szerint a TEnni igéből. TEnné – TÉT, de hOVA, vagyis TEnné kezét, lábát, szemét, de hOVA (? ) állapotból rövidült, alakult a TÉTOVA szó. A T hangcsoport – ÉTO – az ÖTÖlés, céltalan mATAtás, kOTOrászás kifejezője. A V hangcsoport – OVA – jelen van a hOVA, tOVA, kÍVÁn, ÓVAtos, tÉVEd szavakban. Ha fordítanánk: tétova – avotét – hova tedd értelme jön elő, TEnné TOVA, de HOVA? A T hang többek közt a Tipeg, Tipog, Topog, Totyog. Az ellentmondásos V hang a bizonytalan irányt kifejező hang. Figyeljük meg szerepét a válás, válaszút, völgy, vélemény stb. mind a több irányba indulás lehetőségét mutatja. Ugyanakkor a véletlen is legalább kétesélyes. A vágás, kettészelés. A v hang végletekbe eső: vádol – véd. Minden eleme magyar a TÉTOVA szónak.
TETOVÁL – Ábrát, jelet stb a bőrön hegekkel vagy tűszúrásokba dörzsölt festékkel rögzít. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – tetovíroz ’ua’ német < francia < angol < tahiti] A TETOVÁL szó T.T oda-vissza azonos olvasatú gyökből indul: TeT. Ez az ősi nyelvben TEST jelentésű volt. A CzF Szótár szerint: „Ezeknél fogva test vagy am. tetes, azaz látszatos, látszó, szembeötlő v. külső valami […].” Kiem. K.S. A T hangcsoport – ETO – jelen van az ÜTŐ, ÁTÜt, ÉTŐ (mérgező), illETŐ (érintő), tŰTŐl át (tű által), régiesen ÁTAl szúrt szavakban, amelyek kötődnek a tETOválás művelETÉhez. A V hangcsoport – OVÁ – egyértelműen a bőrfelületbe írt jelekre rOVÁsokra mutat. A kOVÁcsol, kOVÁszol, kAVAr szavakban a VAlamit létrehoz értelem bújik meg. Az ÍVElt, OVÁlis szavak alakzatokat leírók. Tudni kell, hogy az ősiségben a TETOVÁLással beAVAtás történt. A V.L – L.V gyök: VaL – LeV a VALamivé VÁLás, LEVés. Tehát a szó minden eleme ősmag(yar)-nyelvi eredetű, és a szóelemek világosan leírják a műveletet, annak módját és célját. A szó még az egynyelvűség idején kialakult. TEVE – Ázsia és Afrika pusztáin teherhordásra használt, nagy testű, púpos hátú, kérődző emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A TEVE T:V – V.T gyökbővítmény: TeV – VeT. Ennek az állatnak még az ősmag(yar)-nyelven adták a nevet, amely a súly ráTEVÉséből ered. Ennyit ráTEVE, annyit ráTEVE, ráVETÉ terhét és ráTÉVE vitte a TEVE, ami rá vala TÉVE. A még az ősmag(yar)-nyelvet beszélő emberek világában a történelem hajnalán, a kis szamár mellett ez volt a nagyobb TErhet VIvő, azt elbíró, megbízható jámbor szállítóeszköz. A V hangcsoport – EVE – jelen van a sIVAtag, EVŐ, IVÓ, az OVÁzis szavakban. A török nyelvek megörökölték az ősmag(yar)-nyelvből.