Hányféle védőrétege van a testnek? Milyen nevei vannak a BŐRnek?
BŐR, DERMA, DERME, HÜD, HIDE, PEL, IRHA és talán mások. Ezek mindegyike a BŐR valamely jellemzőjét tömöríti .
BŐR – B.R – R.B gyök: BőR – RiB. A BŐR BORítja, BURkolja, ŐRként védi a testet. A BŐR ŐRe a SZŐRe, nem kell kitépni! Ártalmas! Nem véletlen van! A BŐR hidegben REBeg, szőre kimered (mered – derme). A REBeka, ReBEKa név egyik névadója: szép BŐRű, keblű lány (reb – ber – bőr, bek – keb). A szép nő, jó BŐR, de könnyen válhat RIBanccá, ha pénzért BÉRbe adja BŐRét.
DERME: színe igazolja a bőrszín szerinti szÁRMAzást. A DErme szó az ellenálló DE gyökkel indul. A DERME tűRőképessége folytán jól ellenáll a hiDEgnek, MElegnek. Nagy hiDEgben DERmed, derMEd, diDEReg, rEMeg, meRED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik (ém-red – dermé) DERMÉD, de bírja. Nagy hőben, melegben szereti a hűs pERMEtet, hARMAtot. Nem szereti a kARMOlást, cIRMOlást, de élvezi a finom szŐRME simogatását. Amikor DURMOlunk, húzzuk a lóbőrt, lóDERMÉt, alszunk. Ilyenkor a DERME is pihen. Bőröd, DERMÁd jellemzőit örökli gyERMEked, a kis sURMÓ. Az egészséges DERME jó MEDERben tartja a testet. Ha tERMÉszetes ápolószerrel kezeled, szép bársonyos MARAD. Még egy érdekesség: a jó, sima útra mondják: olyan, mint a bőr! Nem DÖRÖMböl MORD MÓDRA rajta a jármű. A bőr neve DERMA, az út: DROM.
Angolul derm, görögül dérma, ősnyelvi örökség.
DeRMéD – DeRMeD hangváz: D-R-M-D — D-R-M-D
DeRMa – MeDeR – MeReD – MaRaD hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D
DeRMa – MoRD – MóDRa – DRoM hangváz: D-R-M – M-R-D – M-D-R – D-R-M
HÜD: az arcHÜDön meglátszik a DÜH. A HÜD nagy melegben izzadással H/ÜDíti a testet. A HIDE nagyon sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás borzolja (bőr) a HIDE szőrét, természetes őrét, mert IDEgesíti. A szép HIDE nagyon ÉDI, s szereti, ha vÉDIk, nem cirmolják, nem karmolják, inkább simogatják. Angolul, s az északi népeknél: hide, hud.
PEL: mint borító lePEL, LEPi, borítja a testet. Ha megLEPetés ér, elsőként az arcbőrön, arcPELen látszik meg, bár képes LEPlezni is az indulatokat. A változatok ily hatalmas tömegéből merítettek az utódnyelvek. A latin pellicea, portugál pele, román piele stb. A nyelvek szétválásakor legtöbbjükben a különböző alakra átforgatott tájnyelvi szóalak élt, így örökölték meg, egyik-másik nyelv azt vitte magával, de amely módosult a későbbi osztódások és a kialakuló utódnyelvek sajátos hangzástörvényei, hangtani szabályai miatt.
IRHA – az IRHA takaróként, mintegy RUHA a test izomzatának (ruha – urha – irha). Az IRHÁra jelek ÍRHAtók. Kutyabőrre, IRHÁra ÍRták a nemesi oklevelet is. A H hang fontos a szóban, mert a H hanggal induló szavak jelentős hányada takar, borít értelmű (hó, hón, hárász, harmat, homok). A bőr IRHA felület lehet gyÚRHAtó. A vÖRHEny felületi bőrbetegség. A felszínes kényeskedés, ÚRHAtnámság. Az IRHA betegsége a RÜH. Az IRHÁból nő ki a HAIR, az IRHA burkolója, haj, szőr. Az IRHA védő HÁRÍtó, a HAIR is. Aki kORHOlás nyomán dÜHRE hajlamos, kiül arca IRHÁjára. A mARHAfélék IRHÁja jó lábbeli és RUHAanyag.
Angolul a szőr, haj: HAIR, ősnyelvi örökség.
iRHa – RüH hangváz: R-H – R-H
iRHa – HaiR hangváz: R-H – H-R
iRHa – RuHa – HáRász hangváz: R-H – R-H – H-R-sz
Az utódnyelveknek –, s későbbi osztódásukból kialakuló leánynyelveiknek – nincs más szóalkotó alapanyaguk. Kizárólag a rendelkezésre álló megörökölt ősnyelvi gyökökből, hangcsoportokból képezhettek vagy képezhetnek szavakat. Csak amit megörököltek az ősi anya-nyelvből, nyelvanyából. Az utódnyelvek összes gyökszavai, hangcsoportjai kimutathatóan az ősi anya-nyelvből erednek. Nincsenek sajátos angol, francia, német japán, héber, görög, szuahéli, kecsua, dakota és más nyelvű gyökszavak, szóalkotó elemek. Még a nyelvészek által a nyelvek „szentteheneként” kezelt latin nyelvnek sincs.
Csak az ősnyelvből származók.