TERMO-
TERMO- – Előtag. A hővel, hőmérséklettel kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög szóból] A TERMO T.R – R.T gyökre épülő szó: TéR – RéT. A szóelőtagként az utótagnak hővel, hőmérséklettel való kapcsolatát jelzi. Az első ilyen TERMÉszetes hő jelenségek, a Föld TERMÉszetes belső erőforrásaiból származtak. Az RM hangcsoport – ERMA – és változatai: a tERMA, tERMO- kifejezések a tERMÉszetből eredő hőerő. Más, teremtett tERMÉszeti adományok, jelenségek: csERMEly, dERMEd, hARMAt, spERMA, gyERMEk, szÁRMAzás stb. Már az ősnyelvben, ómagyar nyelvben kialakult, a magától TERMŐ hő kifejezés. Innen jutott át később az ógörög nyelvbe, az őt megszülő ősanyanyelvről való leválása idején, és ott módosult. A TERMO- kifejezésnek, mint szónak semmi köze nincs a HŐvel. Ebből látható, hogy az ógörög nyelv – bár magával vitte a szót a közös örökségből – nem tud magyarázatot adni rá. Ugyanis, ez a fajta hő TERMÉszetes, az altalajból, a Föld belső HŐjéből TERMElődő. Ha fordítjuk a szót: TERMŐ – TERMO > MOTER – MATER, mutatja származási helyét: az ANYAföld. Amint a MATER, vagyis az ANYA, saját testéből szüli magzatát, és teste MAga TERmeli neki a táplálékot, úgy a Föld ANYAga, a MATER szintén MAga TERmeli, TERMEli a HŐt. A görög TERMO- tehát a művelet megnevezéséből vált TERMÉkké, alannyá. De ez a fordítással bizonyítható magyarázat csak magyar nyelven vihető végig. Csak így ad értelmes szót, azaz magyarul lehet a fordított irányú próbát végigvezetni. Nem görög eredetű szó!