Hosszú évek nyelvelemzési munkája alatt, amikor az emberi történelem kezdetével kapcsolatos tárgy merült fel, minden esetben a Biblia első részét, a Teremtés könyvét, a Genézist, Mózes első könyvét vettem alapul, mivel számomra az emberi történelem legmegbízhatóbb alaptanulmánya.
Nem tartozom semmilyen vallásszervezethez, nem hittérítő céllal írok. Csak olyan dolgokról, amelyek a teremtés nyelvének kutatása, és az eredmények Bibliával, s a valós történelemmel összevetése nyomán kiderültek. Senkinek nem kívánok hízelegni, egyébként is – azokért, amiket leírok – a középkorban máglyára raktak volna. A Teremtő Isten és ember közt, az ő Fia, a Megváltó a közvetítő. A hit megvallásához nincs szükség egyetlen – világi hatalommal megalkuvó – vallásszervezetre sem.
Hiszem, hogy a világegyetem összes égitestei, Föld s a rajta levő életformák általa teremtettek. A Földön, különböző helyeken, nem egymástól függetlenül fejlődtek emberré makogó vadak, mivel ilyenek soha nem is léteztek.
Az első ember a Földön nem kifejlődött, hanem megteremtetett, azaz teremtés által jelent meg. Az ő életre kelésének pillanata volt az emberi történelem kezdete. E pillanattól kezdődik az emberi időszámítás. A bibliai Teremtés könyve hiteles adattár, időrendben felsorolja név szerint az emberi történelem első szereplőit, leírja életidejüket, megemlíti foglalkozásukat, családi kötődéseiket, némelyiknek képességeit is. Teljesen különbözik, az évmilliárdokkal bűvészkedő sarlatánok, kifejlődés elméletének alapjaira épített bárgyú, őstörténettől, amely a messzi homályos múlt őslevesébe viszi vissza, az élősejtképződés soha senki által be nem bizonyított, s nem bizonyítható meséit. Ám a legfontosabbról, a sejti DNS–be épített életfolyamat vezérlő, örökítő, hárommilliárd kódjelű program keletkezésének módjáról kukaként hallgat. Persze, szemfényvesztő bűvészként előkapkodja zsebéből a már előkészített homályos évmilliárdokat, ha kell. Van bőven készleten.
Ám jó tudni, az igazság sohasem lehet homályos, csak tiszta, áttekinthető!
Volt egy kezdet, az első atom megteremtésének pillanata
Fantázia szülte babonák, ősi tudományok köntösébe öltöztetett, misztikumokra, hiedelmekre épülő bölcseletek, csillagjóslás, vallásos mesék, tucat istenségek nem érdekelnek, mert számomra csak egy létezik, aki teremtette a világegyetemet, a Földet, az élővilágot, az embert. Körülötte fénytestű fiainak százmilliói végzik munkájukat, a világmindenség fenntartásában rájuk háruló feladatokat.
A Biblia a világegyetem teremtését nem taglalja. Csak annyit ír: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Amint bármely hatalmassá nőtt világvárosnak a kezdete az első cölöp leütése volt, így a Teremtő Isten a világegyetem teremtését, a legparányibb élettelen atomot alkotó elemekkel kezdte, és azoknak az atom belsejében elhelyezése, egymás közti viszonya, pályájuk, keringésük sebessége stb. határozta meg a leendő anyag fő jellemzőit. Az atomokból létrehozott anyagokból, építette fel az egész hatalmas világegyetemet.
A csillagászat sok dolgot felfedezett, de az űrbeli állapotokról csak tippel, saccol, pontos adat semmiről nincs. Csak sejtés van. Sejtelmeik szerint a világegyetem kora kb. 13,8 milliárd év. A világegyetem égitest állománya? A mai csillagásztudományos becslések szerint, a csillagrendszerek, azaz galaxisok száma körülbelül 100-800 milliárd. A két szám közti 700 milliárd csillagrendszer vagy van, vagy nincs. Pedig nem kis mennyiség! A Hubble űrtávcső felvételei nyomán, a legtávolabbi csillagrendszerek fénye kb. 13 milliárd év alatt ér ide. Irdatlan távolság! Tejútrendszerünkben a tudományos becslés szerint legalább 100 milliárd bolygó található. Más asztrofizikus vélemény szerint az észlelhető univerzum átmérője 93 milliárd fényév. A világegyetem széle, Földtől számítva minden irányban nagyjából 46,5 milliárd fényévre van, és fénysebességgel haladva 25 ezer évbe telne eljutni a széléig. A NASA becslése szerint csak a mi galaxisunkban több mint 10 milliárd Föld-szerű planéta van.
Amilyen tudományos „pontosságúak” e becslések, épp annyira pontosak a különböző régészeti leletek, tíz-százezer év ide vagy oda kormegállapításai is.
A mi Földünk egy kis bogyó a világegyetem rengetegében, de teremtése, alkotó anyagainak milyensége, felületének kiképzése, minden vonatkozásban pontosan, aprólékosan előre megterveztetett. Minden teljes összhangban ment végbe a világegyetem, a nagy összesség csillagrendszereinek teremtési folyamataival. A teremtői fő cél: minden téren, minden időben a tökéletes egyensúly megteremtése, megőrzése az összességben, paránytól a végtelenig.
A nagy tömeg működési mintája a parányból indul ki. A világegyetem Teremtője, úr az összes általa teremtettek felett, a legapróbb szemcse belső felépítési szerkezetétől a leghatalmasabb égitestig. Ő akkor, ott és oly módon avatkozik be, változtat, ahogyan terveinek megfelel, anélkül, hogy az egyensúly megbomolna.
A Föld belsejének és felületének kiképzése, atomokból, élő sejtekből kiinduló teremtési munkái, előretervezve, meghatározott céllal történt, nem elszabadult vak, esetleges, összevissza vadságban. A növények a földből felszívott szervetlen anyagokat szervessé alakítják, táplálékul a hús-vér élővilágnak.
Az élő, önmagát szaporító buja növényzet színes virágözönével, tápláló gyümölcseivel, a mozgó, sürögő játékos állatvilág seregével, eszményien gyönyörű keret volt az utánuk érkező értelmes teremtmény, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember számára, lakóhely, otthon kereteként egy örökké tartó, soha véget nem érő életen át. Minden őérte, az értelmes, gondolkodó, alkotóképességgel megáldott emberért teremtetett.
Ezek előkészítését a teremtés könyve csak vázlatosan, nagyvonalakban közli.
A teremtés napjai
Hat napon, korszakon kialakította a Földfelületen az élettelen és élővilág keretet, s betöltötte azt. Egyenként hétezer év naponként, korszakonként. Vagyis egy teremtési nap 7 ezer évet ölel fel. Mindez az Ádámtól eltelt utolsó teremtési nap hosszából állapítható meg, amelyből 6 ezer év telt el, és hátra van a megjövendölt helyreállítás 1 ezer éve. Ez a hetedik nap, amelyben élünk.
Első nap: „Legyen világosság…” Károli ford. A Földet körülvevő rendkívül sűrű vízpára-por-füst elegy burok ritkult meg olyannyira, hogy fény hatolt be a bolygó felületére, s így némileg megvilágosodott. Az anyagrészecskék lehulltak a felületre, a talajra, részeivé váltak. Ily módon észlelhetővé vált a nappal-éjszaka váltakozás. E burokritkító folyamat hétezer év alatt zajlott le.
Második nap: „Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.” A földfelszíni vizek és légben terjengő sűrű, dús vízpára közé, szétválasztóként létrehozta a légréteget, a levegőeget, szétválasztva a földfelszín vizeit a sűrű páraburoktól, felszorítva azt többtíz mérfölddel a bolygó fölé. E páraburok köpenyként vette körül a Földet. Ennek védelmében a Föld felszínén – beleértve a sarkokat is – kellemes, állandóan egyforma hőmérséklet uralkodott éjjel és nappal egyaránt. E folyamat is hétezer évet ölelt fel.
Harmadik nap: „Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz.” Az egészen sima gömbfelületet –, amelyet teljesen elborított a víz – hullámossá tette, domborzatokat, mélyedéseket alakított ki, létrehozván a vízből kiemelkedő szárazföldet. „Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát,…” Erre a felszikkadó felületre növényeket teremtett: maghozó füvet, gyümölcstermő fát, más fafélét, bokrot s mindent, az egész ismert növényvilágot. Mindenféle növényből egyetlen egyet teremtett, és jelképesen mindannyinak parancsba adta: Töltsétek be a Földet! E növénysűrűsödési folyamat is hétezer évet tartott, mígnem betelt a Föld növényzettel.
Negyedik nap: „Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek…. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre.” Megvékonyította, megtisztította a felső – pára és jégkristály – burkot, hogy láthatóvá váltak a Nap, Hold és a csillagok. Ebben a világosságban a növényzet erőteljesebb növekedésbe lendült.
Ötödik nap: „ Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett,…” Teremtette a vízi állatokat, valamint a levegőben szállongó szárnyas repdesőket. Mindannyiból párjával egyet, lényükbe oltva a szaporítási ösztönt. Ezeknek is szólt a parancs: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet! Hétezer évük volt erre, hogy a Föld vizeinek minden szege-zugát, a szárazföldet s a légteret benépesítsék.
Hatodik nap: „Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint.” E nap, korszak kezdetén –, amikor a növényvilág dús zöldjével, s gyönyörűnél gyönyörűbb, buja színpompás, illatos virágözönével már teljesen betöltötte az egész Földet – megteremtette a szárazföldi oktalan állatvilág különböző válfajait, csúszó-mászókat apró, nagyobb és hatalmas testűeket, páronként, szaporodási, utódnevelői ösztönnel. Elrendelte, hogy minden teremtményének növényi eledel, maghozó füvek és fák gyümölcse lesz a táplálékuk. A teremtés kezdetén, Özönvízig nem léteztek ragadozók, nem voltak mérgező növények, minden növényféle gyümölcse ehető, tápláló volt.
Ezután mondta a hatodik nap vége felé: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Teremtő Atyjuk körül ténykedő fénytestű fiak kíváncsian várták az első értelemmel bíró földi testvérük megalkotását, életre hívását. Épp oly kíváncsiak voltak az első emberre, mint mi földi emberek az ő formájukra, kinézetükre. Milyen lesz külsőleg tapintható anyagi testben az, aki csak kevéssel lesz alacsonyabb rendű, mint ők, és ő lesz a Föld fejedelme.
Mi fogadta az első embert a földön?
Előrebocsátom, az alábbiakban a bibliai kulcsszavakat emelem ki nagybetűvel bizonyításul, hogy nem héber, görög, arámi, perzsa stb. nyelvek szüleményei, mert csak a teremtés nyelvén adható magyarázat tartalmukról.
A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Teremtője hatalmas területen rendezett be számára, védett, félelemmentes – PARA, szépen rendezett – DÍSZes, DICSő, szívhez kötődő – HONt, PARA-DICS-HONt, PARA-DÍSZ-HONt, összevontan: PARADICSHON, PARADÍSZHON. Később PARADICSOM, az utódnyelvekben PARADISO változatban épült be a köztudatba. E PÁRAtlanul DICSő, DÍSZHONban, ÉDENgetett vÉDENcként élhetett állandóan, NEDŰs testi-érzelmi frissességben, ÜDÉN, gondtalanul. Felülmúlhatatlan szépségben elrendezett dús zöld növényzet, gyönyörű színekben virító, pompázó illatos virágok a fákon, bokrokon, és virágszőnyeg borította a zöld mezőt, rétet, s a növényeken kívánatos illatos, finom gyümölcsök kínálták magukat.
Négy folyó: PISon (pi, pü, pis, pes), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro), Eufrátesz (Jeuforrátos, Jóforratú).
Körülötte csend volt. Csodálatos, békés csend, rend és nyugalom.
Csak a réteket, erdőket betöltő játékos szelíd kis és nagy állatok nyüzsgése, a levegőég, a lugasok lombjai madarainak csicsergő trillái, s a sűrű erdőből az állatok kiszűrődő hangjai adták tudtára, hogy társai vannak a létben, nincs egyedül a Földön, élet van körülötte.
Olyan kellemes levegő volt, hogy meztelen testtel sem fázott, sem éjjel, sem nappal. Így hát nem volt szükség sem fűtésre, sem világításra, hisz napnyugta után aludni tért. Élelme a fák, cserjék, törpe növények gyümölcsei, csak kezét kellett kinyújtania értük. Ez volt a jövőkép az örökkévalóságon át, vég nélküli létben, a Földet betöltő utódaival körülvéve.
Különben az Édenen kívüli tér, az egész Föld felülete is gyönyörű volt, de az édeni Paradicshon, Paradíszhon különleges szépségű rendezett szervezettsége mintaként szolgált, hogy majd a szaporodó emberiség családjainak szétterjedésekor, az ő otthonteremtő munkájuk nyomán az egész belakott Föld felülete hasonlóvá váljon az eredeti teremtői minta szerint.
Ádám egyedül
Már megteremtése után kellemes, szórakoztató feladatot kapott, a hatodik korszak utolsó szakában, még egyedülléte idején. A feladat: fedezze fel, ismerje meg egyenként, és adjon minden mástól megkülönböztető neveket, az őt körülvevő földi növény- és állatvilág különböző fajainak. Élvezetes, kedvvel végezhető munka volt, hisz mindig új dolgokat fedezett fel, hatalmas földi otthona minden zugát felkutatva, megismerve.
A növények, állatok pontos megismerése, megnevezése hosszú folyamat volt. Minden növényt, fűt-fát, bokrot, cserjét megfigyelt, vizsgált, aprólékosan tanulmányozott külön-külön, hogy azoknak egyedi jellemzőik szerint adjon találó megnevezést. A virágzásuktól kezdve: alakra, színre, illatra, majd gyümölcseik beéréséig fajtánként. A gyümölcsöket is: alakra, színre, kóstolás után ízre, zamatra, illatra, minden jellemzőjüket. Eme jellemzőik alapján adott nevet fűnek, fának, gyökérnek, gyümölcsnek.
Az állatokat szintén ily aprólékosan figyelte meg. Jellemzőik összessége sűrítve áll megnevezésükben. Nagy hiba volna azt gondolni, hogy ezt csak egy ránézéssel intézte el. Ismert, hogy minden állat természetes környezetében figyelhető meg. Tehát Ádám ott forgott körülöttük, közöttük, és minden jellemzőjüket megfigyelve adott nevet nekik fajtánként. Ez nem ment egyik napról a másikra, hiszen milliónyi állatfaj él a Földön. Nem állíthatjuk, hogy Ádám az összessel találkozott, ő csak azokat nevezte meg, amelyek Éden területén, vizeiben éltek. Ám munkája – növények, állatok pontos megnevezése – így is hosszú ismeretszerző megfigyelés, eredménye. Évtizedeket tartott e tanulmányút az édeni birodalom széltében-hosszában. Később utódai is adtak neveket, az általuk észlelt jellemzők szerint. Azért van mindennek több neve, hiszen – több szem többet lát alapon – mindenki más és más jellemzőket fedezett fel, és azok alapján adott nevet.
Mivel a teremtés ősnyelve képalkotó, képleíró nyelv, így egy megnevezés akkor bizonyul teremtés ősnyelvi, azaz magyar eredetű szónak, ha az általa képviselt értelemösszesség tárgykörének fő jellemzői leírhatók hangváza összeforgatott hangjaival. Figyelembe veendő a rokonhangokra válthatóság is. A név minden vázhangjával kezdődhet szó, amely a fő jellemzőket leírja. Előfordulhat, hogy némelyik szó már nincs jelen a mai magyar nyelvben, de fellelhető valamelyik utódnyelvben, és visszahozható elemzésre.
A teremtés ősnyelvének szavai oda-vissza olvasatban vagy hangjai, gyökszavai átforgatásával magyarázatot adnak a kifejezés mondanivalójáról, jellemzőkről, színezik, árnyalják, esetleg bővítik tartalmát. E nyelv önmagában, alkotó elemeiben hordozza a bölcsességet.
Ádám volt az első emberi felfedező. Ő első kézből, zavartalanul, sürgetéstől mentesen, nyugodtan, aprólékosan, alaposan, gondosan, behatóan megismerhette az őt körülvevő növény és állatvilágot. Mindannyinak az ő érzékszerveire – látvány, hang, íz, illat, érintés – ható jellemzőik szerint adott nevet.
Eközben a teremtés titkai tárultak fel, váltak világossá előtte.
Állatok – a külső, látható alaki kép és fő jellemzőik voltak a névadók. Az általa adott nevek hangjai összeforgatva az állat fő jellemzőit is mutatják.
LAJHÁR – rokonszenves kis LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha fára mászik, fekszik az ágon. Nevében a jellemzője: LAJHÁN, RÁHAJOL az ágra, lustán, LANYHÁN, ernyedten. HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – RáHaJoL – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L – H-J-L-R
Székelyföldön ma is nagy LAJHÁRnak mondják a semmittevő, lusta embert.
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét a környezete szerint váltva színét.
KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY
Ádámnak ez oly szembetűnő volt, hogy fő névadóvá vált előtte. Megfigyelte, hogy az állat minden felvett színe MULÉKONY, változó. A KAMULÉNY mondhatná: MULÉKONY színeim környezetem szerint váltva, NYOMULOK előre a tájban. Ez valós kép. A fő jellemzői, nevének alkotó hangjaival kifejthetők.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K
A színváltogatásra elámult Ádám, mondhatta: ÁMULOK ÉN.
KaMuLéNY – áMuLoK éN hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-N
OROSZLÁN – népiesen, régiesen OROSZLÁNY, amely ERŐS LÉNY. Látta az OROSZLÁNY bő NYÁLtermelését, NYÁLSZÓRÓ tulajdonságát. E szó teljes átfordítással: OROSZLÁNY – NYÁLSZORO
oRoSZLáNY – eRőSLéNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY
oRoSZLáNY – NYáLSZóRó hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R
Észlelte, a MEDVE szereti a NEDVEs, MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben, üregében lakó. Azt is, hogy a méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. Kicsinye a BOCS, amely szeret beleCSOBbanni a vízbe.
A BIVALY is szereti a VALYt, a FOLYÓt, a vizet. Amint meglátja, rögtön BE a VALYba. Így lett BEVALY, BIVALY. A BIVALY kicsinye is BOCS, az is szeret beleCSOBbanni a vízbe.
BÖLÉNY – a BÖLÉNYnek nevében van, hogy nagytestű, BŐ terjedelmű, BŐ testtel bíró LÉNY, összevontan BŐLÉNY. A BÖLÉNY sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-B
NYÚL – iNALás közben elNYÚLó, de pihenéskor is LANYhán elNYÚLó lusta.
CSIMPÁNZ mókás CSÁMPÁZÓ viselkedésével keltette fel figyelmét. A kis CSIMbókos, fára CSIMpaszkodó, csIMPAszkodó, pOMPÁs mutatványokra képes, szeret IMPOnálni, mutatni magát FÁN, PONkon, azaz magasban mászkálva. Látta a csimpÁNZ utÁNZó képességét, lehet épp őt utánozta valamiben. De azt is megállapította, hogy ÖNZŐ.
CSiMPáNZ – CSáMPáZó – CSiMPaSZ hangváz: CS-M-P-N-Z – CS-M-P-Z – CS-M-P-SZ
KANGUR – a KANGURok hátsó lábaikkal dobbantva, nagyokat RÚGNAK, UGORNAK.
KaNGuR – RúGNaK – uGoRNaK hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K
Növények – Ádámnak az egész Éden otthona volt, ahol érte az est, ott talált fekhelyet magának. Az egész Föld felületén kellemes egyenlő meleg volt éjjel, nappal. Egyik estéje épp egy LEVENDULA, LEVINDULA mezőn érhette. Kellemes nyugtató volt illata, s lehet meg is kóstolta a növény virágát. Lefeküdt, és tapasztalta: jó ALUDNI VELe, illatával.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
Reggel ébredés után érezte, a LEVENDULA pihentető hatására LENDÜLŐVÉ válik. Mondhatta: – Mintha ÍVELŐDNÉL a magasba, ettől LENDÜLŐVÉ válsz!
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
Egy másik este a MANDULA gyümölcsénél megfigyelte, hogy ettől talán még inkább ALUDNÁM. Teljesen átfordítva: MANDULA – ALUDNAM. Másnap reggeli hatás: E MANDULA nekem INDULÓM, LENDÜLŐM.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M
MaNDuLa – iNDuLóM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M
KÁPOSZTA fejeknél, levelenként OSZTható, KOPASZTható a KÁPja, feje.
KáPoSZTa – KoPaSZTó hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KáPoSZTa – KáP oSZTó hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KARALÁBÉról megállapította, hogy KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
Megfigyelte a virágokat, nevet adott azoknak. Észrevette, hogy a SZIROM a legcsodálatosabb színes, és MIROSZ, azaz illat kibocsátó része a virágnak.
SZIROM – MIROSZ. A viruló, szép SZIRMOK kelyhéből felszálló csodálatosan bódító illatot MIROSZ szóval is kifejezték az ősnyelven. Mintha a virág mondaná: SZIROMból SZÓROM illatom, MIROSZom. SZIROM – MERÉSZ. A szép SZIROM a szerény virág MERÉSZsége a megmutatkozásban
SZiRoM – MiRoSZ – MeRéSZ hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ – M-R-SZ
BOJTORJÁN növényen látta, hogy a csúcsán, az ORJÁN van egy kis sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN. Valószínű, meggyőződött, hogy a TORJÁN levő virágja erősebb hatású.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T
BoJToRJáN – ToRJáN JoBB hangváz: B-J-T-R-J-N – T-R-J-N-J-B
BARACKot kóstolva: finom ABRAK, meg is beCézte: BARACK – ABRAKCA.
BaRaCK – aBRaKCa hangváz: B-R-C-K – B-R-K-C
A MÁK neve: KAMu takarásról, álcázásról szól, gumójában KUMálnak, szunnyadnak, alszanak magvai, amelyeket KAMun rejt. Később arra is fény kiderült, hogy a MÁK hatóanyaga, a MÁKony, altató hatású, lehet KUMálni tőle.
Ezek, és az összes többi alapos megismerése, megnevezése nem néhány éves munka volt, hanem évtizedek alatt volt elvégezhető. Ádám – az első ember – a legképzettebb természettudós volt az emberi történelemben. Azt viszont tudta, amit felfedezett, megismert, mind az ő Teremtő Atyja műve, és gyönyörű körítésként teremtette, a saját képére alkotott ember számára.
Minden állatot megismert, mindegyiknek nevet adott, látta, hogy minden állatnak van hozzáillő más nemű társa. Csak egyedül ő társtalan, sehol nem talált magának igazi, hozzáillő társat. Nem volt, akivel szót váltani, együtt örülni.
Teremtője tudott e hiányérzetről, hagyta elmélyülni, és a hatodik korszak leges legvégén megteremtette számára Évát, a nőt.
Ezt írja: „És megáldá Isten őket…: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
A teremtési munka véget ért, megkezdődött a hetedik nap a maga hétezer évével, amelyből eddig lefutott hatezer év. Ez az emberi történelem időtávja napjainkig. Hátravan az utolsó ezer év, a sátánná, ördöggé lett Hajnalfia, Lucifer által szétrombolt Föld és élővilága helyreállításának korszaka.
Nincsenek évmilliók, évmilliárdok! Azok a kifejlődés elmélet sarlatánjai, és a velük párhuzamban mesélgető őstörténészek fegyvertárában szunnyadnak, hogy előkapkodják a bizonyíthatatlan hihetetlenségek bizonygatásakor.
Feladatkörök
A Teremtő Istent világegyetem birodalmának üzemeltetésében az említett fénytestűek több milliós serege: főfelvigyázó fényhordozók, szeráfok, kérubok, angyalok szolgálják, mindenki pontosan rábízott feladatát végezve.
Legfőbb első teremtménye neve: IGE vagy SZÓ, aki által minden mást teremtett. Hermész Triszmegisztosz egyiptomi bölcs is úgy tudta: Az Atya semmit nem teremtett saját kezűleg, hanem mindent a Szó által.
Az emberi világ felvigyázójaként megbízott főangyal a Biblia szerint legszebb szellemteremtmény volt, ezért kapta a Fényhordozó nevet. A Biblia Hajnalcsillag, Hajnalfia néven is említi. A vallások Lucifer néven nevezik.
Ő, mint földi Főfelvigyázó, hatezer évet kapott, a Földnek békés emberi nemmel betöltése felügyeletében. Küldetése elvégzéséhez rendelkezésére állt egy fénytestű felvigyázó sereg. A Főfelvigyázó feladata lett volna minden jó életfeltétel biztosítása a gondtalan emberi földi élethez. Emellett a szaporodó emberiség jóra ösztönző, helyes irányú erkölcsi útegyengetése, hogy a kiszabott teremtői törvény szerint éljenek, amely egyébként nem volt nehéz. Ugyanis egyetlen fő pontja a szeretet volt, amely segített igazságosan eljárni az élet minden területén. Ennek utána a Teremtő átveszi a teremtési korszak utolsó ezer évére a készen benépesített Földet. Ez volt a teremtői terv. Ezt húzta át a Fényhordozó, Hajnalfia lázadása.
A dolgok megértéséhez kell némi magyarázat.
A Teremtő fénytestű fiait egyenként teremtette. Azon a létszinten nincs földi hústest szerinti szaporodás. Ezért különleges figyelem kísérte részükről a földi testek, két nemre osztottan szétválasztott, kettős összetevő együtthatóból induló sokasodását. Látták ezt előbb a növényeknél, utána a madaraknál, hüllőknél, vízi állatoknál. Később a szárazföldi barmoknál is. Érdekesnek tűnhetett előttük ez a szinte leküzdhetetlen, erős kötődésű, ösztönvezérelt, ellenállhatatlan vonzódás a két nem közt, ami biztosítéka volt a sokasodásnak.
Még inkább kiváltotta várakozó érdeklődésüket az ő képükre, hasonlóságukra teremtett értelmes emberpár, ösztön fölé emelkedő, értelemtől vezérelt szerelmi párkapcsolata, s a várható, mély szeretet alapján nyugvó, tudatos családépítő folyamat. Várták a boldog emberektől nyüzsgő, színes földi élet látványát.
A zátonyra futás őket is megrázta.