Közelebb a százhoz, mint ötvenhez, némi élettapasztalat birtokában, letisztulnak az elmében felhalmozódó képek, amelyek egy történelmi kirakós keretben sorakoznak.
Fantázia szülte babonák, ősi tudományok köntösébe öltöztetett, misztikumokra, hiedelmekre épülő bölcseletek, csillagjóslás, vallásos mesék, tucatjával gyártott hím, nőstény istenségek nem érdekelnek. Számomra EGY létezik, aki teremtette a világegyetemet, a Földet, az élővilágot, az embert. Körülötte munkás fénytestű fiainak százmilliói végzik, a világmindenség fenntartásában rájuk háruló feladatokat.
Megnyugtató, hogy a világegyetem nincs magára hagyva őrizetlenül!
Nem tartozom a világ több ezernyi vallásszervezetei egyikéhez sem, vallásalapító sem akarok lenni, nem hittérítő céllal írok. Senki emberfiának nem kívánok hízelegni, megfelelni, egyedül Teremtő Istenemnek! Hit megvallásához nincs szükség vallásszervezetre. Isten és ember közt csak az ő Fia, Jézus, a Megváltó közvetít.
Engem – a jelentéktelen kis senkit – csak a Teremtő Isten, az ő Fia, és a Föld, emberiség jövője érdekel az ő tervük szerint. Mindez, egyéni mély hit, meggyőződés alapján.
Tartoztam én is felekezethez. Ez a lezárt múlt!
Mindig őszintén hittem, de ájtatos széplélek, vagy ahogyan mondják: „szentfazék” sosem voltam. Nem vagyok mentes semmilyen emberi gyengeségtől, ádámi bűntől.
Egy vagyok a sok közül.
Minden földi embernek, népnek megvan a saját bűnhalmaza. Ezért kellett mindnyájunkért a saját Fiát, mint Megváltót küldenie az Atyának. Ezt sem hiszik sokan, csak ismételgetik szokásból. Pedig az a Teremtő Isten – aki az emberi testbe, annak több tízmilliárdnyi minden egyes élő sejtjébe beépítette a hárommilliárd rejtjelű életvezérlő programot – képes volt egy mennyei fénylényt, egyetlen sejtként egy földi nő méhébe ültetni. Az ő képességei végtelenek.
Hosszú évek nyelvelemzési munkája alatt, amikor az emberi történelem kezdetével kapcsolatos tárgy merült fel, s dönteni kellett forrásanyagok felhasználásáról, minden esetben a Biblia első részét, a Teremtés könyvét, Mózes első könyvének első részeit vettem alapul, mivel számomra az emberi történelem kezdetének, pontos adatokkal szolgáló, legmegbízhatóbb alaptanulmánya. Vázlatos, nem részletez, csak húrokat pendít meg, de mégis világosabb, mint az istentelen őstörténészek bárgyú találgatásai.
Tagadhatatlan, hogy a világegyetem csillagrendszereinek megteremtése évmilliókat, évmilliárdokat ölelhetett fel. Azokról az időtávokról csak sejtések vannak. Senki nem lát bele, csak megpróbál következtetni, de ahhoz nekünk nincs is semmi közünk.
Tudósok szerint a világegyetemben minden önmagától képződve, önszerveződésben, öntörvényűen, vakon, minden irányítás nélkül, találomra alakult olyan tökéletes óraműszerűen működő rendszerbe, ahogyan ismerjük.
Ezt még ők sem hiszik, de istentagadó mesének szép.
Lényeg – így nem kell elismerni a minden élő ember felett álló törvényhozó Teremtő Isten lényét, létét!
Szerintük, az ember nem tartozik senkinek erkölcsi felelősséggel semmilyen becstelen tettéért, elzüllött életviteléért. Bármily rombolást, tömeggyilkosságot elkövethet következmények nélkül, az erősebb jogán, a szabadelvűség jegyében. Elvégre szabadok vagyunk, ezen a sárgolyón azt teszünk, amit akarunk, nekünk nem parancsol senki!
Szerintük! De csak szerintük!
Én viszont hiszem, hogy létezik a minden felett álló Teremtő Isten, létünk forrása, fenntartója, aki a szeretet törvényével irányít, és előtte felelősek vagyunk tetteinkért!
Az ő teremtési titkai a megtervezett, teremtett elemi PARÁNYokban keresendők. A világegyetem-összesség csodálatra méltó nagyszerűségeit az élettelen anyag vagy élő test alapvető jellemzőit őrző, oszthatatlan parányok – ATOM, SEJT – rejtik. E kis gömbökben lefektetve áll az alap tervrajz, és nagy összesség működési elve ezekben bemutatott folyamatok szerinti. E parányok is mutatják a letagadhatatlant: a világegyetemben uralkodóforma a gömb, nem lapos gombszerű, hanem gömbölyű idom.
A térbeli anyagi világban minden a meghatározott teremtői terv és törvény szerint viselkedik, s csak gömbölyű idomok vonzásviszonyaival teremthető megbonthatatlan keringő egyensúly. A parányi atom irdatlan nagy tömegbe tömörülve is megváltozhatatlanul, sajátos alkotói törvénye szerint illeszkedik mindig, mindenhol az összességbe.
A Föld, és a rajta levő életformák a Teremtő Isten által teremtettek, pontos, tudatos előtervezés nyomán, és legparányibb élő sejtjei, minden élethelyzetben sajátos belső működési törvényeik szerint viselkednek bármily nagy teremtett testtömeg alkotó szervelemeiként. Minden élő sejtet, többmilliárd rejtjelű számítógépes vezérlő egység irányít.
A tudomány még ma is csak sejti, mit tartalmaz az élő sejt, és a benne levő, számítógépen leolvasható rejtjelek. Az élő sejttel jelest alkotott. Ő és tettei felülmúlhatatlanok, mert élet teremtése kizárólag az Ő felségjoga! Létezését kétségbevonó tudósok kétszáz éve küszködnek lombikjaik mellett, de még nem sikerült élő sejtet alkotniuk.
Volt egy kezdet, az alap megteremtésének pillanata
A Biblia a világegyetem teremtését nem taglalja. Csak annyit ír: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” Ez elég is, mivel kutatásra serkentő!
Amint bármely hatalmassá nőtt világvárosnak kezdete az első cölöp leütése volt, így a Teremtő a világegyETEM terEMTÉsét, a legparányibb élettelen TÖMör ATOM alkotó elemeivel kezdte, s alapelvet, törvényt szabott működésüknek. Ezek, ATOM belsejében elhelyezése, TÖMÖrítése, anyagi MATÉ, MATAtásuk, mozgásuk egymás közti viszonya, pályájuk, keringésük sebessége stb. határozta meg a leendő anyag fő jellemzőit: szilárd, cseppfolyós, gáznemű MATÉ, anyag, ezerféle változatainak melyikévé lesznek.
Van több ATOM, amely rokonítható, lágyan összesiMULÓ, s az így, ezekből kiALAKULÓ, OLEKULÓ MOLEKULA, egy új, másik elem alapegysége lesz. Az ógörög nyelv a teremtés ősnyelvéből vette a MOLEKULA szót.
A Teremtő, mint legjobb számtantudós, létrehozta az elemek, több százféle változatát. A teremtői MATEMATIka a MATE (anyag) MATIkájának (mozgás) egyensúlyát megőrző kiszáMÍTÁsokat végzi, az egyenlőségjel mindkét oldalán azonos számszerű mennyiség, tömeg felvonultatásával, e folyamatba belépő ismeretlenek értékét is belevonva. E kiszámításokkal meghatározta MATE-MATI-kailag hajszálpontos, oda- és visszaható, vonzó-toló erőit, s ezzel egyensúly állapotra helyezte a hatalmas, állandó bolyongó-keringésben levő – az ATOMbelső képe szerint felépülő – világegyETEM bolygórendszereit.
Egyensúly – a lét legfőbb alapfeltétele, MATE, anyagi, és iMETTE, éber lelki téren is!
Amint látható, a teremtés isteni nyelve gyökeiben, alapszavaiban, kifejezéseiben rögzíti ezeket, s a teremtett dolgok neveiben őrzi, bizonyítja.
Párhuzam az élő SEJT és ATOM közt:
ATOM – az élettelen anyag összes alapvető jellemzőit TÖMörítő legparányibb elem. Belsejében, kicsinyben, a működő világegyetem képét mutató.
SEJT – az élő szervezet minden SAJáTos jellemzőjét hordozó legparányibb alapegység. Állandó belső mozgású, élettelen ATOMokból, MOLEKULÁkból megteremtette az első élő SEJTet, mint legparányibb élő, szerves, önműködő, AUTO-MATA gyárat, sokoldalú, bonyolult, tömör élő egységet. Nemcsak a SEJTet alkotó ATOMok belsejében van MATA-tás, hanem a parányi SEJT (gyár) belsejében is gyors az ATOMok, molekulák sürgés-forgása, MATA-tása. A belső mozgást, ki-, befelé forgalmat, őrök felügyelik. A teremtett élővilág összes alapvető, felépítési, működési titka bele van SAJTolva, REJTve az élő SEJTbe. Legkisebb önálló élő tömb, egység, amely anyagcserére, szaporodásra, önismétlésre képes. Mindezt a sejt DNS-ébe helyezett – teljes testi szervi működést irányító – hárommilliárd rejtjeles számítógépes szoftver, használati ütemterv vezérli, vezényli, szabályozza, és osztódó önismétléssel örökíti tovább.
A teremtésben nincs véletlen, minden céltudatosan megtervezett!
Csillagászat
A csillagászat sok titkot felfedezett, de az űrbeli állapotokról így is csak tippel, saccol, pontos adat alig van.
Csak sejtés.
Sejtelmeik szerint a világegyetem kora kb. 13,8 milliárd év. A világegyetem égitest állománya? A mai tudományos becslések szerint, a csillagrendszerek, azaz galaxisok száma körülbelül 100-800 milliárd. A két szám közti 700 milliárd csillagrendszer vagy van, vagy nincs. Pedig nem kis mennyiség! A Hubble űrtávcső felvételei nyomán, a legtávolabbi csillagrendszerek fénye kb. 13 milliárd év alatt ér ide. Irdatlan távolság! Tejútrendszerünkben a tudományos becslés szerint legalább 100 milliárd bolygó található. Más asztrofizikus vélemény szerint az észlelhető univerzum átmérője 93 milliárd fényév. A világegyetem széle, Földtől számítva minden irányban nagyjából 46,5 milliárd fényévre van, és fénysebességgel haladva 25 ezer évbe telne eljutni a széléig. A NASA becslése szerint csak a mi galaxisunkban több mint 10 milliárd Föld-szerű planéta, égitest van. Amennyire „tudományos pontosságúak” e becslések, csak annyira pontosak a különböző régészeti leletek, tíz-százezer év ide vagy oda kormegállapításai is! Az Özönvíz kataklizmáiban összeforgatott felszín mélyebb rétegeibe került tárgyak kormegállapításainál – a réteg vagy a tárgy kora legyen döntő? De, a megmunkált anyag is a Földet alkotó anyagokkal egyidős! Vitathatatlan – a Teremtő szilárd, biztos minden teremtett dolgaiban, ám a tudomány tele bizonytalansággal!
A mi Földünk – Teremtője által pontos keringő pályára állított – bolygó a világegyetem rengetegében, teremtése, alkotó anyagainak milyensége, felületének kiképzése, minden vonatkozásban pontosan, aprólékosan előre megterveztetett. Minden teljes összhangban ment végbe a világegyetem, a nagy összesség csillagrendszereinek teremtési folyamataival. A teremtői fő cél: minden téren, minden időben a tökéletes egyensúly megteremtése, megőrzése az összességben, paránytól a végtelenig.
A nagy tömeg működési mintaalapja a parány. A világegyetem Teremtője úr az általa teremtettek felett, a legapróbb szemcse belső felépítési szerkezetétől a leghatalmasabb égitestig. Ő akkor, ott és oly módon avatkozik be, változtat, ahogyan terveinek megfelel, anélkül, hogy az egyensúly megbomolna. A Föld belsejének és felületének kiképzése, atomokból, élő sejtekből kiinduló teremtési munkájának minden mozzanata, előretervezve, meghatározott céllal történt, nem elszabadult vak, esetlegesség, összevisszaságában. A működési rendet, törvényt, a mindent megteremtő Isten szabja meg.
A tudománynak ebbe semmi beleszólása! Csak megfigyelőként elemez, tanul!
A Föld növényei a talajból felszívott szervetlen anyagokat szervessé alakítják, táplálékul a hús-vér élővilágnak. Az élő, önmagát szaporító buja növényzet színes virágözönével, tápláló gyümölcseivel, a mozgó, sürögő játékos állatvilág seregével, eszményien gyönyörű környezet volt az utánuk érkező értelmes teremtmény, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember számára, lakóhely, bensőséges melegséget sugárzó otthonként egy örökké tartó, soha véget nem érő életen át.
Minden őérte, az értelmes, gondolkodó, alkotóképességgel megáldott emberért teremtetett.
A teremtés napjai
A nap, mint időegység jelképes. Hat korszakon át kialakította az élettelen Föld felületén a lét feltételeit, élővilág kezdeteit, s betöltötte azt. Egyenként hétezer év naponként, korszakonként. Vagyis egy teremtési nap 7 ezer évet ölel fel. Mindez az Ádámtól eltelt utolsó teremtési nap hosszából állapítható meg, amelyből 6 ezer év telt el, és hátra van a megjövendölt helyreállítás 1 ezer éve. Ez a hetedik nap, amelyben élünk.
Első nap: „Legyen világosság…” Károli ford. A Földet körülvevő rendkívül sűrű vízpára-por-füst elegy burok ritkult meg olyannyira, hogy fény hatolt be a bolygó felületére, s így némileg megvilágosodott. Az anyagrészecskék lehulltak a felületre, a talajra, annak részeivé váltak. Ily módon némileg észlelhető lett a nappal-éjszaka váltakozás. E burokritkító folyamat hétezer év alatt zajlott le.
Második nap: „Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.” A földfelszíni vizek és légben terjengő sűrű, dús vízpára közé, szétválasztóként létrehozta a légréteget, levegőeget, szétválasztva a földfelszín vizeit a sűrű páraburoktól, felszorítva, kifeszítve több száz mérföldre, a világűr határvonaláig a bolygó fölé. E páraburok függönyként, köpenyként vette körül a Földet, védve ártó sugaraktól. Ennek védelmében a Föld felszínén – beleértve a sarkokat is – kellemes, állandóan egyforma hőmérséklet uralkodott éjjel és nappal egyaránt. E folyamat is hétezer évet ölelt fel.
Harmadik nap: „Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz.” Az egészen sima gömbfelületet –, amelyet teljesen elborított a víz – hullámossá tette, domborzatokat, mélyedéseket alakított ki, létrehozván a vízből kiemelkedő szárazföldet. „Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát,…” Erre a felszikkadó felületre növényeket teremtett: maghozó füvet, gyümölcstermő fát, más fafélét, bokrot s mindent, az egész ismert növényvilágot. Mindenféle növényből egyetlen egyet teremtett, és jelképesen mindannyinak parancsba adta: Töltsétek be a Földet! E növénysűrűsödési folyamat is hétezer évet tartott, mígnem betelt a Föld egész felülete dús, buja növényzettel.
Negyedik nap: „Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek…. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre.” Megvékonyította, megtisztította a felső – pára és jégkristály – burkot, s így láthatóvá váltak a Nap, Hold körvonalai, és a csillagok sziporkázó fényei. Ebben a világosságban a növényzet erőteljesebb növekedésbe lendült.
Ötödik nap: „ Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett,…” Megteremtette a vízi állatokat, valamint a levegőben szállongó szárnyas repdesőket. Mindannyiból párjával egyet, lényükbe oltva a szaporítási ösztönt, képességet. Ezeknek is szólt a parancs: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet! Hétezer évük volt arra, hogy a Föld vizeinek minden szege-zugát, a szárazföldet s a légteret benépesítsék.
Hatodik nap: „Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint.” E nap, korszak kezdetén –, amikor a növényvilág dús zöldjével, s gyönyörűnél gyönyörűbb, buja színpompás, illatos virágözönével már teljesen betöltötte az egész Földet – megteremtette a szárazföldi oktalan állatvilág különböző válfajait, csúszó-mászókat apró, nagyobb és hatalmas testűeket, páronként, szaporodási, utódnevelői ösztönnel. Elrendelte, hogy minden teremtményének növényi eledel, maghozó füvek és fák gyümölcse lesz a tápláléka. A teremtés kezdetén, Özönvízig nem léteztek ragadozók, nem voltak mérgező növények, minden növényféle gyümölcse ehető, tápláló volt az egész Földön.
Ezután mondta a hatodik nap vége felé: „Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”
Teremtő Atyjuk körül ténykedő fénytestű fiak kíváncsian várták az első értelemmel bíró földi testvérük megalkotását, életre hívását. Milyen lesz külsőleg tapintható anyagi testben a Földet benépesítő ember, aki csak kevéssel lesz alacsonyabb rendű, mint ők, és ő lesz a Föld fejedelme? Épp oly kíváncsiak voltak az első emberre, emberpárra, mint mi földi emberek az ő formájukra, kinézetükre.
Mi várta az első embert a Földön?
Az emberiség kezdeteiről írott történelem csak úgy elfogadható, hiteles, ha összevetve a bibliai teremtéstörténettel, a teremtés ősnyelvének kutatási eredményeivel, pontosan illeszkedik a nagy történelmi összkép kirakós kockái közé, és kiállja az oda-vissza forgatás, viszonyítás egyeztető próbáját.
A megteremtett első ember a Földön, életre kelvén, eszményien, gyönyörű környezetben találta magát. Egyik ámulatból a másikba esett. Beszédhangrendjének (abc) sora is ezt tükrözi. Az A, Á voltak ÁmulAttól kiejtett első hangjai, s Boldogságban leBegett az apró piCinységek CSoDáitól elBűvölten, CSoDás vÉDEtt otthonában, ÉDEnben.
Előrebocsátom, az alábbiakban a bibliai kulcsszavakat emelem ki nagybetűvel, annak bizonyításául, hogy nem héber, görög, arámi, perzsa stb. nyelvek szüleményei, és csak a teremtés nyelvén adható magyarázat tartalmukról.
Teremtője hatalmas területen rendezett be az első emberpár számára, fenséges – PARÁdés, védett, félelemmentes – PARA, szépen rendezett – DÍSZes, DICSő, szívhez kötődő – HONt, PARA-DICS-HONt, PARA-DÍSZ-HONt, Paradicshon, Paradíszhon. Később módosult Paradicsom alakra. Utódnyelvekben Paradis, Paradiso változatban épült be a köztudatba. E PÁRAtlanul DICSő, DÍSZHONban, ÉDENgetett vÉDENcként élhetett állandóan, NEDŰs testi-érzelmi frissességben, ÜDÉN, gondtalanul. Felülmúlhatatlan szépségben elrendezett dús zöld növényzet, gyönyörű színekben virító, pompázó illatos virágok a fákon, bokrokon, és virágszőnyeg borította a zöld mezőt, rétet, s a növényeken kívánatos illatos, finom gyümölcsök kínálták magukat.
Négy folyó: PISon (pi, pü, pis, pes), GIHon (híg = víz, higro) a hűs vizű HIDdekel (hidegel, h/üdít, hidro, dek – kedű), Eufrátesz (Jeuforrátos, Jóforratú).
Körülötte csend, nyugalom volt. Csak a réteket, erdőket betöltő játékos szelíd kis és nagy állatok nyüzsgése, a levegőég, lugasok lombjai madarainak vidám csicsergő trillái, s a sűrű erdőből kiszűrődő állati hangok adták tudtára, hogy társai vannak, nincs egyedül a Földön, élet van körülötte. Olyan kellemes levegő volt, hogy meztelen testtel sem fázott, sem éjjel, sem nappal. Így hát nem volt szükség sem fűtésre, sem világításra, hisz napnyugta után aludni tért. Élelme, fák, cserjék, törpe növények gyümölcsei, csak kezét kellett kinyújtania értük. Csodálatos, békés csend, rend, nyugalom vette körül. Ez volt az ígért jövőkép örökkévalóságon át, a Földet később betöltő utódai számára is velük boldog, örömteli örök együttlétben. Különben az Édenen kívüli tér, az egész Föld felülete is gyönyörű volt, tele élettel, ám a Paradicshon, Paradíszhon különleges szépségű rendezett szervezettsége mintaként szolgált, hogy majd a szaporodó emberiség családjainak szétterjedésekor, az ő otthonteremtő munkájuk nyomán az egész belakott Föld felülete hasonlóvá váljon az eredeti teremtői minta szerintivé.
Zaj, dörömbölő, dübörgő, ordító lárma későbbi, a mai sátáni világ hangaláfestése.
Tehát az első ember a Földön nem rémséges, fagyos, zord, vad barlangi környezetben, szőrcsimbókos, makogó majomból kifejlődő bamba, bunkós, bömbölőként, jelent meg, hanem gyönyörű természeti környezetben, a Teremtő Isten mesterműveként, teremtés koronájaként, szálfaegyenes testtartású, értelmes, nyílt tekintetű férfiként.
Az első ember, életre kelésének pillanata volt az emberi történelem kezdete. E pillanattól kezdődik az emberi időszámítás. A bibliai Teremtés könyve hiteles adattár, időrendben felsorolja név szerint a történelem első szereplőit, leírja életidejüket, megemlíti foglalkozásukat, családi kötődéseiket, némelyiknek adottságait, képességeit is.
Kifejlődés elmélet?
Mi igaz a kifejlődés elmélet, tudósnak nevezett bizonygatói, és a velük párhuzamban mesélgető őstörténészek évmillióiról, évmilliárdjairól?
Évmilliók, évmilliárdok valóban voltak, de nem az élet keletkezésétől, hanem a csillagrendszerek bolygóvilága teremtésének kezdetétől, amelyről csak sejtéseink vannak.
A többi az ő tudákos meséik része. Az ő fegyvertárukban bőven van készleten szunnyadó évmillió, évmilliárd, és bizonyíthatatlan, hiteltelen hihetetlenségek kifejlődésének bizonygatásakor előkapkodják, mint nyuszit a bűvészkalapból, merthogy – ugyebár – oly hosszú idő alatt azért valami módon megtörténhetett!
Ennyi a tudományuk!
Jellemző az egyik nagynevű, vezető biológus R. Ch. Lewontin kijelentése egy tanszéki előadásán: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.”
Szegény prof, de nevetséges küzdelem.
A kifejlődés elméletet szajkózó „tudósokat” már sokszor leleplezték simlis csalásaik miatt, mégis telerakják tankönyveiket, alapfoktól egyetemig, hamis szemléltető ábrákkal, hitvány, bizonyíthatatlan állításokkal. Kiadványaikban hazudnak vastagon, a papír mindent elbír. Nyilvános előadásaikban tódítanak, lódítanak, minden követhetetlen, bizonyíthatatlan hiteltelenséget, zagyvát, ami a csövön kifér.
A teremtéstörténet teljesen különbözik, a – tudósok, évmilliárdokkal bűvészkedők által kifejlődés elméletnek alapjaira épített – bárgyú, gügye őstörténettől. Ők a messzi homályos múlt őslevesébe úsznak vissza, az élősejtképződés mese beindításáért, amelyet soha senki nem bizonyított be, mert nem is lehet. Ám a legeslegfontosabbról, a sejti DNS–be épített – egyénre szóló – testi, személyi jellemzőt őrző, örökítő, életfolyamat vezérlő, sejtvédelem vezénylő, hárommilliárd kódjelű program keletkezésmódjáról kukaként hallgatnak.
Azt mély csend övezi. Azzal kapcsolatban némák, mint a sír.
A fajok közti szakadékok sem áthidalhatók. Elméletük szerint hüllőkből fejlődtek ki a szárnyasok, de hüllőpikkelyből pihetollá válásra nemhogy tárgyi lelet bizonyítékot, de még épkézláb magyarázatot sem szolgáltattak.
A kifejlődés elmélet rajzos szemléltetői, a mesékre fogékony kisgyerekek szórakoztatására kitűnőek lennének meséskönyvbe, de tudományos tantételek bizonyítására nem.
Persze, szemfényvesztő bűvészként előkapkodják zsebükből a már előkészített homályos évmilliárdokat, ha kell. Van bőven készleten. Ám jó tudni, az igazság sohasem lehet homályos, csak tiszta, áttekinthető!
Tegyük még hozzá, ez a sok – kifejlődés elméletet bizonygató, önmagát tudósnak nevező sarlatán – istentagadó, egyike sem képes kirázni összes sejtjei DNS-éből, a megteremtetését igazoló, hárommilliárd rejtjelű létvezérlő teremtői kézjegyet! Azt, amelyet Ádám óta minden felmenője, őse átörökített utódjaiba, mígnem e vonalon örökségként elért hozzá! E megörökölt kézjegy – akár a születési bizonyítványon levő aláírás – igazolja isteni TEREMTETT voltát!
Nem ordítozó, bömbölő, görbe hátú, szőrcsimbókos, husángos, vadmalacra vadászó barlanglakóból kifejlődést igazolja, hanem a Teremtő Isten által – az ő képére, hasonlatosságára – értelmes, nyílt tekintetű, egyenes tartású emberként teremtését!
Szegény „tudomány”, úgy van ezzel, mint a kutya a lábára ragadt ronggyal, rázza, tépi, ám képtelen szabadulni tőle, kapcaként fityeg rajta.
De kitartás, hölgyek, urak, ameddig a pénzvilág istentelen urai, a gügye politikusok, sőt még a vallásvezérek is támogatják ezt az elméletet, addig jól tejel.
Ádám egyedül
Már megteremtése után kellemes, szórakoztató, élvezettel végezhető feladatot kapott, a hatodik korszak utolsó szakában, még egyedülléte idején. A feladat: fedezze fel, ismerje meg egyenként, és adjon minden mástól megkülönböztető neveket, az őt körülvevő földi növény- és állatvilág különböző fajainak. Élvezetes, kedvvel végezhető munka, hisz minden nap új dolgokat fedezett fel, hatalmas földi otthona zugait felkutatva, szárazon és vízben, felderítve, megismerve aprólékosan mindent. A növények, állatok pontos megismerése, megnevezése hosszú folyamat volt.
Minden növényt, fűt-fát, bokrot, cserjét megfigyelt, vizsgált, aprólékosan tanulmányozott külön-külön, s azoknak egyedi jellemzőik szerint adott találó megnevezést. A virágzásuktól kezdve: alakra, színre, illatra, majd beérő gyümölcseiket kóstolva fajtánként. A gyümölcsöket: alak, szín, evés után: íz, zamat, illat jellemzőiket. Ezek alapján adott nevet: fűnek, fának, virágnak, gyökérnek, gyümölcsnek.
Az állatokat szintén ily aprólékosan vette szemre. Jellemzőik összessége sűrítve áll megnevezésükben. Nagy hiba volna azt gondolni, hogy ezt csak egy ránézéssel intézte el. Ismert, hogy minden állat természetes környezetében figyelhető meg. Tehát Ádám ott forgott körülöttük, közöttük, fészkeikben is minden jellemzőjüket megfigyelve adott nevet nekik fajtánként. Ez nem ment egyik napról a másikra, hiszen ezernyi állatfaj milliónyi változata él a Földön. Nem állíthatjuk, hogy Ádám az összessel találkozott, ő csak azokat nevezte meg, amelyek Éden területén, vizeiben éltek. Munkája – növények, állatok pontos megnevezése – hosszú ismeretszerző megfigyelés, eredménye. Szinte észrevétlenül teltek el évtizedek e szórakoztató, élvezetes, vidám tanulmányút folyamán Éden birodalom széltében hosszában. Később utódai is adtak neveket, az általuk észlelt jellemzők szerint. Azért van mindennek több neve, hiszen – több szem többet lát alapon – mindenki más és más névadó jellemzőket fedezett fel, és azok alapján nevezett meg minden észlelt: növényt, élőlényt, jelenséget, tárgyat, tájelemet.
Mivel a teremtés ősnyelve képalkotó, képleíró nyelv, így egy megnevezés akkor bizonyul teremtés ősnyelvén képződött eredetinek, ha a névben levő névadó jellemzők sűrítménye bontható, kivetíthető, leírható hangváza összeforgatott hangjaival. Figyelembe veendő a rokonhangokra válthatóság is. Fontos a tartalmában képviselt értelemösszesség, jellemzői sűrítményének kivetíthetősége!
A név minden vázhangjával kezdődhet a fő jellemzőket leíró szó. Előfordulhat: némelyik már nincs jelen a mai magyar nyelvben, de fellelhető valamelyik utódnyelvben, visszahozható, és elemzés alatt e szavak oda-vissza olvasatban vagy hangjaik, gyökszavaik átforgatásával magyarázatot adnak a kifejezés mondanivalójáról, jellemzőiről az eredeti nyelven, színezik, árnyalják, esetleg bővítik tartalmát. E nyelv önmagában, alkotó elemeiben hordozza a mindent felnyitható, világossá tevő bölcsességet.
Ádám volt az első emberi felfedező. Ő első kézből, zavartalanul, sürgetéstől mentesen, nyugodtan, aprólékosan, alaposan, gondosan, behatóan, pusztán tudásvágyból megismerhette az őt körülvevő növény és állatvilágot. Mindannyinak az ő érzékszerveire – látvány, hang, íz, illat, érintés – ható jellemzői szerint adott nevet.
Eközben a teremtés titkai, bölcsességei tárultak fel, váltak világossá előtte.
Állatok – a külső, látható alaki kép és fő jellemzőik voltak a névadók. Az általa adott nevek hangjai összeforgatva az állat fő jellemzőit is mutatják.
LAJHÁR – rokonszenves kis LAJHÁR, lassú mozgású, lusta, nem siet. LAJHÁR HOL JÁR? Ott a fán, fekszik az ágon. Nevében jellemzője: LAJHÁN, RÁHAJOL az ágra, lustán, LANYHÁN, ernyedten. HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – RáHaJoL – HaJLáR – HoL JáR hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L – H-J-L-R – H-L-J-R
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét a környezete szerint váltva színét. Ádámnak ez oly szembetűnő volt, hogy fő névadóvá vált előtte. Színei egymás után NYOMULÓK és MÚLÉKONYak. Ádám mondhatta: MÚLÉKONY színeit látván, elNYÁMULOK. Színváltásaival egész KÜLLEMÉN változtat. Számára a rejtőzködés KÉNYELEMmel járó, nem fárasztó művelet. KAMULÉNY mintha mondaná: színeimet váltva, NYOMULOK előre a tájban. Ez valós kép. Látványa KELLEMÉNY. Fő jellemzői, nevének alkotó hangjaival kifejthetők. A színváltogatásra elámult Ádám, mondhatta: ÁMULOK ÉN.
KaMéLeoN – KaMuLéNY – KüLLeMéN hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY – K-L-M-N
KaMuLéNY – MuLéKoNY – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY – NY-M-L-K
KaMuLéNY – NYoMuLoK – áMuLoK éN hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K – M-L-K-N
KamuLéNY – KéNYeLeM – KeLLeMéNY hangváz: K-M-L-NY – K-NY-L-M – K-L-M-NY
OROSZLÁN – népies OROSZLÁNY, mely ERŐS LÉNY. Látta az OROSZLÁNY bő NYÁLtermelését, NYÁLSZÓRÓ tulajdonságát. Átfordítva: OROSZLÁNY – NYÁLSZORO
oRoSZLáNY – eRőSLéNY – NYáLSZóRó hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – NY-L-SZ-R
MEDVE – észlelte, szereti a NEDVEs, MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben, üregében lakó. Azt is, hogy a méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet.
Kicsinye a BOCS, amely szeret beleCSOBbanni a vízbe.
BIVALY – szereti a VALYt, a FOLYÓt, a vizet. Amint meglátja, rögtön BE a VALYba. Így lett BEVALY, BIVALY. A BIVALY kicsinye is BOCS, az is szeret beleCSOBbanni a vízbe.
BÖLÉNY – nevében van, hogy nagytestű, BŐ terjedelmű, BŐ testtel bíró LÉNY, összevontan BŐLÉNY. A BÖLÉNY sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-B
NYÚL – iNALás közben elNYÚLó, de pihenéskor is LANYhán elNYÚLó lusta.
CSIMPÁNZ – mókás kis PIMASZ, CSÁMPÁZÓ léptű, CSIMbókos, CSIMpaszkodó, csIMPAszkodó, pOMPÁs mutatványokra képes, szeret IMPOnálni, mutatni magát FÁN, PONkon, azaz magasban mászkálva. Látta a csimpÁNZ utÁNZó képességét, lehet épp őt utánozta valamiben. De azt is megállapította, hogy ÖNZŐ.
CSiMPáNZ – CSáMPáZó – CSiMPaSZ hangváz: CS-M-P-N-Z – CS-M-P-Z – CS-M-P-SZ
KANGUR, KENGURU – lábaikkal dobbantva RÚGNAK, UGORNAK. UGORNOKnak is nevezhette. KERENGŐ mozgással haladnak, a kis GERNYÁK, anyja erszényébe bújik.
KaNGuR – RúGNaK – uGoRNaK hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K
KaNGúR – uGoRNoK – KeReNGő hangváz: K-N-G-R – G-R-N-K – K-R-N-G
KaNGúR – GeRNYáK hangváz: K-N-G-R – G-R-NY-K
Növények – Ádámnak az egész Éden otthona volt, ahol érte az est, ott talált fekhelyet magának. Az egész Föld felületén kellemes egyenlő meleg volt éjjel, nappal. Egyik estéje épp egy LEVENDULA, LEVINDULA mezőn érhette. Kellemes nyugtató illata, s lehet megkóstolta a növény virágát. Lefeküdt, és tapasztalta: jó ALUDNI VELe, illatával.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
Reggel ébredés után érezte, a LEVENDULA pihentető hatására LENDÜLŐVÉ válik. Mondhatta: – Mintha ÍVELŐDNÉL a magasba, ettől LENDÜLŐVÉ válsz!
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
Egy másik este a MANDULA gyümölcsénél megfigyelte, hogy ettől talán még inkább ALUDNÁM. Teljesen átfordítva: MANDULA – ALUDNAM. Másnap reggeli hatás: E MANDULA nekem INDULÓM, LENDÜLŐM.
MaNDuLa – aLuDNáM – iNDuLóM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – N-D-L-M
KÁPOSZTA levelenként KÁP OSZTÓ, KOPASZTÓ művelettel.
KáPoSZTa – KoPaSZTó – KáP oSZTó hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T – K-P-SZ-T
KARALÁBÉról megállapította, hogy KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
Vizsgálta, tanulmányozta s nevet adott a virágoknak. Észrevette, hogy a SZIROM a legcsodálatosabb színes, és MIROSZ, azaz illat kibocsátó része a virágnak.
SZIROM – MIROSZ. A viruló, szép SZIRMOK kelyhéből felszálló csodálatosan bódító illatot MIROSZ szóval is kifejezték az ősnyelven. Mintha a virág mondaná: SZIROMból SZÓROM illatom, MIROSZom. SZIROM – MERÉSZ. A szép SZIROM a szerény virág MERÉSZsége a megmutatkozásban
SZiRoM – MiRoSZ – MeRéSZ hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ – M-R-SZ
BOJTORJÁN növényen látta, hogy a csúcsán, az ORJÁN van egy kis sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN. Valószínű, meggyőződött, hogy a TORJÁN levő BOJT, a virág JOBB, mint a termése.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T
BoJToRJáN – ToRJáN JoBB hangváz: B-J-T-R-J-N – T-R-J-N-J-B
MÁK neve: KAMu takarásról, álcázásról szól, gumójában KUMálnak, szunnyadnak, alszanak magvai, amelyeket KAMun rejt. Később arra is fény kiderült, hogy a MÁK hatóanyaga, a MÁKony, altató hatású, lehet KUMálni tőle.
Ezek, és az összes többi alapos megismerése, megnevezése nem néhány éves munka volt, hanem évtizedek alatt volt elvégezhető. Ádám – az első ember – a legképzettebb természettudós volt az emberi történelemben. Azt viszont tudta, amit felfedezett, megismert, mind az ő Teremtő Atyja műve, és gyönyörű körítésként teremtette, a saját képére alkotott ember számára.
Hosszú évek tanulmányozó körútja alatt minden állatot megismert, mindegyiknek nevet adott. Látta, hogy minden állatnak van hozzáillő más nemű társa. Csak egyedül ő társtalan, sehol nem talált magának igazi, hozzá hasonló, hozzáillő társat. Nem volt, akivel szót váltani, együtt örülni. Teremtője tudott e hiányérzetről, hagyta elmélyülni, és a hatodik korszak leges legvégén megteremtette számára Évát, a nőt.
Ezt írja: „És megáldá Isten őket…: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
A teremtési munka véget ért, elkezdődött a hetedik nap, az emberi történelem, az eddig lefutott hatezer évével.
Feladatkörök
A Teremtő Istent világegyetem birodalmának üzemeltetésében az említett fénytestűek több milliós serege: főfelvigyázó fényhordozók, szeráfok, kérubok, angyalok szolgálják, mindenki pontosan rábízott feladatát végezve.
Legfőbb első teremtménye neve: IGE, SZÓ, MONDÓ, aki által a MINDŐ összességet, a világMINDENséget teremtette.
Hermész Triszmegisztosz egyiptomi bölcs is úgy tudta: „Az Atya semmit nem teremtett saját kezűleg, hanem mindent a Szó által.” Tehát a Föld lakhellyé elkészítési munkáit is az elsőszülött Szó végezte hat teremtési napon, azaz korszakon át, az alája rendelt fénytestűekkel.
Földi ügyek
A Teremtő minden teremtményét szabad akarattal rendelkezőként teremtette. Mindenre törvényt szabott, de a teremtménytől függ, hogyan, mire használja ajándékba kapott életét: teremtője kedvére, akarata cselekvésére vagy akarata ellen.
A megbízás futamideje alatt engedi minden teremtménye szabad akaratának jó vagy rossz oldali kifejtését, érvényesítését. A teljes elszámolás a futamidő végén van.
A legfontosabb emberi köteléket, páratlan varázslatot: szerelmet, házasságot, testi nemi kapcsolatot, nemcsak játékszernek, önző élvezeti célra hozta létre, hogy a férfi-nő kéjencként maszatolva állandóan tobzódjon gyönyörben, hanem erkölcsi szabályok betartása mellett, szeretetben összefonódó családok alapítása által, a Föld igazságos nemzedékkel való betöltése céljából. Az emberpár erre 7, azaz hétezer évet kapott.
A földi ügyek intézését Fényhordozó nevű főangyalra bízta. Ő lett az emberi világ felvigyázójaként megbízott. Mint főangyal a Biblia szerint, legszebb, legcsillogóbb szellemteremtmény volt, ezért kapta e nevet. A Biblia Hajnalcsillag, Fényes Csillag, Hajnalnak fia néven is említi. A vallások latinos Lucifer néven nevezik.
Ő, mint földi főfelvigyázó, 6, azaz hatezer éves megbízást kapott, a Földnek békés emberi nemmel betöltése felügyeletében. E futamidő végén, az utolsó ezer évre Szó, Ige átveszi tőle a betöltött Földet, hogy a 7 x 7, azaz 49 ezer év földi teremtés befejeződéseként, az 50 ezredik év kezdetén átadja a kész művet, az igazságos nemzedékkel betöltött Földet a Teremtő Johavan Istennek.
Ez volt a terv.
Fényhordozónak, küldetése elvégzéséhez rendelkezésére állt egy fénytestű felvigyázó sereg. Mint Főfelvigyázó, feladata lett volna minden jó életfeltétel biztosítása a boldog földi emberi élethez. A lét minden feltétele gondoktól mentes: élettéri kellemes természeti környezet, éghajlat, élelem, értelmes foglalkozás, szórakozás stb.
Emellett a szaporodó emberiség jóra ösztönző, helyes irányú erkölcsi útegyengetése, hogy a kiszabott teremtői törvény szerint éljenek, amely egyébként nem volt nehéz. Ugyanis egyetlen fő pontja a szeretet volt, amely segített igazságosan eljárni az élet minden területén.
A dolgok megértéséhez kissé bővebb magyarázat szükséges.
A Teremtő fénytestű fiait egyenként teremtette. Azon a létszinten nincs földi hústest szerinti szaporodás. Ezért e fénytestűek részéről különleges figyelem kísérte a földi testek, két nemre osztottan szétválasztott, kettős összetevő együtthatóból induló sokasodását. Látták ezt előbb a növényeknél, utána a madaraknál, hüllőknél, vízi állatoknál. Később a szárazföldi barmoknál is. Érdekesnek tűnhetett előttük ez a szinte leküzdhetetlen, erős kötődésű, ösztönvezérelt, ellenállhatatlan vonzódás a két nem közt, ami biztosítéka volt a sokasodásnak. De leginkább kiváltotta várakozó érdeklődésüket az ő képükre, hasonlóságukra teremtett értelmes emberpár, ösztön fölé emelkedő, érzelem-, értelemvezérelt szerelmi párkapcsolata, s a várható, mély szeretet alapján nyugvó, tudatos családépítő folyamat. Várták a boldog emberektől nyüzsgő, színes földi élet látványát.
Az édeni emberpár életsorsának zátonyra futtatása őket, mennyeieket is megrázta.
————
KI A TEREMTŐ?
A mérhetetlen világmindenséget megteremtő hatalmas Isten nem egy névtelen személyiség – neki tulajdonneve van. Természetes, hogy nevét a teremtés nyelvén adta. Ez nem lehet, holmi elvont misztikus, homályos jelentést takaró műnév. Személyes tulajdonnevében sűrítve fő jellemzői, hogy teremtményei előtt tisztán, érthetően, világosan csengjen.
Nevében viseli alaptulajdonságát, szerető benső értékét, a világot körülölelő lényét, s az élő létigét.
Az ősmesék szerint neve: JAV. (Balkányi Szabó Lajos)
Jézus Krisztus, de az egyiptomi bölcs Hermész Triszmegisztos szerint is, csak az Atya JÓ egyedül. Mózesnek úgy mutatkozott be: Mond nekik, a Vagyok küldött. Vagyok, harmadik személyben: VAN. Vízözön előtt ismerték ÉN KI VAN néven is, mert a Noé által átmentett írások tartalmazzák. Innen a babiloni ENKI rövidítés.
Ő az első OK, mindenek létrehozója, alkotója, ÉLŐ Istene. Az ő fia, Jézus a kivégző oszlopon így szólt hozzá: ÉLŐ!
Szerető Istenként a világmindenség, s az emberiség JAHVÁra VAN, szerető JÓ HAjlama VAN. HAtalma ernyőjével átöleli a teremtett világot. Nevében a mindenki JAVát kívánó JÓ ÓHAJ, JÓ HAJlék, éltető VAN, víz, a megmentés VÁNA, NÁVA HAJÓja. Neki JOHAi, JUHAi vannak, szelíd lelkületű, békés emberek.
Ő JOHAVAN Isten, a világ teremtője.
Az írás szerint: Minden vízből és víz által lett, ami teremtve van, azaz: minden VANból és VAN által lett, ami teremtve VAN.
A teremtés nyelve rögzítette a valót!
Aki oly hatalmas világegyetemet teremtett, amely a korlátolt eszközökkel bíró emberi tudomány szerint: „… széle, Földtől számítva minden irányban nagyjából 46,5 milliárd fényévre van, és fénysebességgel haladva 25 ezer évbe telne eljutni a széléig”, és annak kb. 800 milliárd galaxisát fenntartja zavartalan működésben – az nem egy névtelen senki, hanem egy elképesztő teremtőerővel bíró, hatalmas szellemi lény.
Jellemzői szerinti nevei: Gondviselő, Atya, Teremtő, Úr, Úristen, Élő, Magasságos, Örökkévaló, Mindenható, Én ki VAN… Innen a babiloni ENKI rövidítés.
Az emberpárt maga mellé emelte, teremtőtárs rangra, a Földet emberekkel betöltő családalapítás örömteli munkájában, állat, növényvilág gondozásában.
Amint már említve volt, minden teremtménye szabad akarattal rendelkezett, és tőle, az egyéntől függ, mire használja életét: teremtője törvényét betartva, vagy annak ellenállva.
A szabad akarat jó vagy rossz oldali kifejtése következményeiért a teljes elszámolás a futamidő végén lesz.
————–
MI TÖRTÉNT ÉDENBEN? A TEREMTÉS NYELVE AD VÁLASZT
A nyelvi elemzésekkel szerzett ismeretek késztetnek kimondani a létező bizonyítékokat, amelyek az emberi történelem kezdetén meghatározóak voltak a további folyamatokra, még akkor is, ha vita kerekedne ez okon. Bár szembemegy az eddigi magyarázatokkal, de … mivel nyelvi bizonyíték van rá, nem mellőzhető!
Amiket alább e tanulmányban leírok, azokért a középkorban máglyára vittek volna.
A legkiválóbb képalkotó tanú, amely jelen volt, szavakban rögzítette az édeni eseményeket. E tanú a teremtés nyelve, amelynek élő örököse az általunk beszélt magyar nyelv. E nyelv birtokosa, az első ember, szóalkotóként jelen volt minden mozzanatnál, nappal és éjjel, így kialakuló szavaiban a történet minden jelenségét megörökítette, pontosan, árnyaltan, érthetően. Ezt nem hamisították, eszébe sem jutott senkinek.
A teremtés nyelvénél hitelesebb történelmi tanú nincs! A nyelv szavaiban rögzített valóság nem felülírható!
A Biblia kutatói héber nyelven próbálják megfejteni a történtek titkait, de héberül soha senki nem fejti meg a valós isteni igazságot!
Soha!
Nem megfejti, inkább megfojtja! Ugyanis, a Biblia könyveit kezdetben a teremtés nyelvén írták, és az nem a héber nyelv! A Biblia tényleges mondanivalója csak a teremtés ősnyelvének ma is élő, egyenes ági utódnyelvén fejthető meg. Az ősi bibliai kulcsszavak, nevek is csak magyarul fedik fel rejtett mondandójukat.
Lehet bármilyen hévvel-gúnnyal cáfolni, támadni az általam leírtakat, de biztos vagyok benne, az eljövendő idő a teremtés nyelve által rögzítetteket igazolja.
A Biblia nyelvezete többnyire burkolt, jelképes – ezért keresni kell, milyen jelentés rejlik egy szó mögött – kutatást igényel a mondanivaló felderítése, s ez nem megy héberül, csak a teremtés nyelvén!
Mi volt valójában a próbatétel kívánatos tárgya? Semmiképp nem egy bármilyen ízletes tucat gyümölcs. Az csak jelkép lehet. A kezdetre jelképes tilalomként egy gyümölcsfa termését említi, amelyet tilos volt érinteni is. Az érintés tilalma valós, de a gyümölcs jelképes volt! Mélyen elemző elmével az ember nem is gondolhat másra.
Ugyanígy jelképes volt, Ádám bordája, mint Éva teremtési testi alapeleme. A Teremtő Isten az Ádám testéből vett egyetlen sejtből indult ki Éva teremtésekor.
A borda körülölelő mellkasi vázelem. Érzelmek, indulatok kebelbeli fészkét, szívet körülölelő, védelmező. Ez a férfi, férj, védelmező kötelességére mutat! A férfikar – mint borda a keblet – öleli, védelmezi szeretett nőjét. Így lett a nő: „testemből való test” Ádám szempontjából. De jelképesen „védőborda” az övéit átölelő szerető nő, feleség, anya is. Ez a borda jelképes szerepe.
Az édeni tiltott fa gyümölcse, a tilalom megszegésének következményeire mutató: „Gyümölcséről ismerszik meg a fa.” A Bibliában sok ilyen prófétai előképi példabeszéd található, amelynek egyike sem szó szerint értelmezendő.
Köntörfalazás nélkül állítható: a testi szerelem gyönyörűsége, a két nem egyesülési vágya volt a kívánatos gyümölcs, amellyel Teremtőjük erkölcsi próbára tette a szabad akarattal rendelkező emberpárt, akiknek feladatként szánta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet…”
Felvetődik a kérdés: Ha egymásnak teremtette, és nem zárta külön őket, mi okkal tiltotta volna a közeledést? A következő rövid magyarázat megvilágítja az okot.
A Teremtő hosszú távra, örökkévalóságra tervezett. A teljes világegyetem összességét sok milliárd csillagrendszerét, galaxisát, több ezermilliárdnyi naprendszere kedvező fekvésű, Földszerű összes bolygóit nem fölöslegesen, hanem komoly céllal teremtette meg. Nemcsak a Föld benépesítése áll az isteni tervben. Az említett Földszerű bolygókat, a Földről induló, erkölcsileg tiszta emberi nemzedékkel kívánja benépesíteni egy vég nélküli öröklétben.
Ezért volt fontos, hogy a kezdet, minden mocsoktól mentes, megszentelt legyen!
A házasságra – világmindenségre vonatkozó, örök időkre érvényes – szigorú, követendő erkölcsi mintát akart állítani a kezdet kezdetén az ősszülőknek, ami oly erőteljes, súlyos, mélyre ható erkölcsi példaként, törvényként marad fenn az öröklétben az utódok számára, hogy soha ne merüljön feledésbe!
Legvalószínűbb, hogy meghatározott számukra, házasságuk megkötése előtt egy tisztességes, önmegtartóztató jegyességi időtávot.
Önuralomra serkentett, hangsúlyozva: a férfi-nő szerelmi kapcsolat, és az ezt követő házassági testiség, egymás iránt öröklétre elkötelezettség, erkölcsi tisztaság fontosságát! Nem a „meglátni, megkívánni, s rögtön összebújni” elven, mint manapság. Mindent megadott nekik, de – a legjobb testi jó ízlelése előtt – atyailag türelemre intett.
Célja: kihangsúlyozni a házasság szentségének, tisztaságának fontosságát, s ezt az erkölcsi tudat leges legmélyére, gyökerére, tövére ültetni, rögzíteni örök érvénnyel!
Elvárta, hogy ne parancsra, hanem szabad akaratból, teremtőjük iránti önzetlen szeretetből, önként állják ki a jegyességi tisztaság próbatételét!
A kezdet mindenben meghatározó! Ez a lét megmásíthatatlan alaptörvénye.
A nemi kapcsolat, az egymás iránt érzett magasztos szerelem csúcskifejeződése, teremtői kincsértékű adomány. A továbbteremtés eszköze, de bölcsen tervezve, hogy az utódnemzés minden eseménye – semmi máshoz nem hasonlítható, felemelő, kimondhatatlan gyönyörözönként – testi-érzelmi boldogság forrásaként, állandó visszatérő, életre szóló kívánatos élmény legyen. Oly testi-lelki érzelemözön, amely serkentő a Föld, s a világegyetem benépesítésére, boldog, örömteli, hálás szívű, egymást szerető, istenfélő, békés utódokkal, családokkal. A szülés is (!) gyönyörérzettel tervezett volt a tökéletes nő számára.
A feladat fennkölt magasztossága megkövetelte a hozzákötődő erkölcsi tisztaságot, felelősségérzetet, esetenként önmegtartóztatást, a mindenféle romlástól megőrzés fontosságát, hiszen a Teremtő Istenük munkatársai voltak a Föld igazságos nemzedékkel benépesítése feladatában. Nem a mai istentelen, embertelen állapotok voltak előretervezve! Tehát biztosak lehetünk, nem véletlenül rendelte el a Teremtő e rövid jegyességi önmegtartóztatást számukra.
A véget nem érő örökélethez viszonyítva egy félév jegyesség, piciny töredéknyi idő!
A titok s magyarázat a nyelv kulcsszavaiban rejlik. Az eddigiek ismeretében hihetetlennek tűnő, de az összességet egybevetve, e megállapításra jutunk.
Adott egy időhatárt, és ígéretet, hogy EGYBEKELnek, összeházasítja őket, s attól kezdődően egy testté lehetnek. Előtte néhány hónap önmegtartóztatást várt el tőlük, amibe ők valószínűleg beleegyeztek, s szavukat adták, ígérték, hogy betartják.
Az erkölcsi próbatétel kiállása, a jegyességre vonatkozó teremtői parancs tiszteletben tartása hosszú távon, örökké tartó életükre, végtelenségre mintaként szolgált az összes később kötendő házasság bevezetésére. Fontos a gyermekeik, utódaik erkölcsi neveléséhez. Vagyis, ez nem csak engedelmességük próbája volt, hanem örökéletre szóló előképi minta! Felkészítés a nemek egymással szembeni tiszteletteljes viselkedésére egy örökké tartó életen át, hogy a Földön s a világegyetem emberlakta bolygóin a rend, béke, tiszta erkölcs fennmaradjon örökön örökké.
Erre, mint jövőbe mutató szabályrendre a Teremtőnek teljes joga volt, az emberpár és eljövendő utódaik, az egész emberiség érdekében. Mivel ő teremtett minden élőt, az élet az ő tulajdona, így szabályokat állítani joga volt és van (!) minden élő számára. Joga van a „hogyan tovább” meghatározására, azért, hogy a dolgok rendje jó mederben folyjon. Ő jobban tudja, milyen viselkedésmódot, tetteket, követnek jó, és milyeneket rossz eredmények, következmények. Azért, hogy ez javukra legyen – úgymond – használati utasítást adott, hogy megfelelően használják életükben a test érzelmi-érzéki örömforrásait, s azok áldásait javukra és utódaik javára. Ez volt az első – napokhoz, időszakokhoz kötődő viselkedésmódokról szóló – teremtői törvény.
Szabályzó, jó irányban vezető, életvitel előkép, minta az embereknek, ha betartják.
A kulcsszavak mindent elmondanak
Az emberpár számára a Teremtő legnagyobb KEGYE, KELGYE, hogy házasságban EGYBEKELve a LÁGYÉKBAN, ÁLGYÉKBAN levő nemzőszerveikkel GYAKva utódokat nemzzenek. E házasÁGYI, házasÁLGYI EGYBEKELés csodálatos teremtői KEGYBŐL való emberi KEBELÜGY, ekkor helyezi a férfi a női ÁLGYÉKBA, a nő méhébe –, mint kincsértékű igazgyöngynövesztő KAGYLÓBA – a magot.
A kis magzat az igazgyöngy.
eGYBeKeL – áLGYéKBa – KaGYLóBa hangváz: GY-B-K-L – L-GY-K-B – K-GY-L-B
eGYBeKeL – KeGYBőL – KeBeLüGY hangváz: GY-B-K-L – K-GY-B-L – K-B-L-GY
Ez a férfi-nő testet gyönyörözönnel legerőteljesebben átfogó, átható, mámoros érzés. Semmi nincs a földi testi létben, ami ehhez hasonlítható gyönyörérzetet nyújt. Legerősebb, szinte leküzdhetetlen érzéki erő a két különböző nemű ÁLGYÉK egymást vonzásában, egyesülési vágyában. Kell egy férfi KÉLGYÓ, hozzá női nemi KAGYLÓ.
Férfihez nő, nőhöz férfi.
KéLGYó – áLGYéK – KaGYLó hangváz: K-L-GY – L-GY-K – K-GY-L
Amilyen erős e vágy, épp oly erőteljes erkölcsi visszatartó gát kell a fékezésére, hogy ne váljon bűn rabjává.
Ádám évtizedeken át élvezte a teremtés áldásait. Ez idő alatt tanítva, oktatva volt, megismerte a körülötte levő világot, nevet adott fűnek, fának, baromnak, madárnak. Csodálatos átfogó kiképzésben részesült. Köszönettel tartozott azért is égi Atyjának, Teremtő Istenének, hogy minden földiek urául, fejedelméül őt nevezte ki az örökélet ígéretével! Ha gerinces egy férfi, akkor feszesen egyenes tartású erkölcsiekben is. Ha a jótevője észszerű törvényt szab számára, nincs oka kételkedni! Nincs! Betartja, mert férfi – van gerince, becsülete, feszes erkölcsi tartása!
Hogy érthetőbb legyen, pőrébben fogalmazok. A férfi nemi szerv feszes, innen a neve. De csak addig, amíg a kéjérzet csúcsára ér. Utána lágy, lapuló málé lesz. Nincs gerince, csak kéjvágytól feszes.
Igazi, felelősségteljes, kötelességtudó férfit nem e szerve vezeti!
Az igazi férfinek gerince(!) van, és ha Teremtő Atyjától, Istenétől sorsdöntő feladatot kap, kéjvágya nem lehet oly erős hatású csali, ami erkölcstelenné, kötelességszegővé, becstelenné, majd utána lapuló málévá teszi.
Állhatatlan szegi meg szavát, gerinces férfi nem! Mint értelmes lény, legyen képes, önfegyelmet gyakorolni! Az olyan, aki hasonló a kéjre lendülő nemi szervhez, s utána csak egy mihaszna málé, arra tovább már nem bízható komoly, egész világ népességére kiható sorsdöntő feladatsorozat.
Le kell tűnnie a színről!
A kísértő
Fényhordozót mérhetetlen önzés ejtette rabul. Megkívánta, magának akarta a földi ember imádatát, s ezért tudatosan kidolgozta az elbitorló, csalás, lopás tervét.
– Miért ne én vezetném be őket a legjobb földi testi jó ízlelésébe? Így nekem lesznek hálásak. Istent imádják elegen a mennyben, miért ne imádna engem az ember és utódai? Teszek arról, hogy az én sugallatomra kóstolják meg a legjobb földi testi mámort!
Tudta, a nő a gyengébb szál, így őt próbálta befonni. Éva kezdetben óvakodott:
– Nem tehetjük, mert meghalunk!
A válasz lekicsinylő volt:
– Nem haltok meg, csak tudja Isten, hogy jónak és rossznak tudói lesztek.
Ádám előbb ellenállt a kísértésnek. Ám a ravasz – gőgjében megromlott, Sátánná, ördöggé lett Fényhordozó, Lucifer, Éva bujaságra ösztönzésére felhasználta élőképként a körülötte fintergő élő kígyó, kégyó, KÉLGYÓ fészeklyukába ki-, bebujkálását. Ezt még fokozta Ádám életteli ÁLGYÉK KÉLGYÓja, ÁGYÉK KÉGYÓja ébredési merevedésének minden reggeli látványa, amely rendkívül kíváncsivá tette Évát a buja bújtató ívás, GYAKás iránt. Az ő ÁLGYÉKa, ÁGYÉKa nem állta ki a jegyességi türelem, önuralom próbáját, és magára vonta Ádámot, aki ekkor már ellenállásra képtelen lett.
Az ÁLGYÉK KÉLGYÓja GYILOKká vált számukra.
KéLGYó – GYiLoK – áLGYéK hangváz: K-L-GY – GY-L-K – L-GY-K
Fényhordozó, Lucifer, főfelvigyázó főangyal, önzésében elbukott, sunyi ravaszsággal, tudatosan ellenszegülve, kísértette Évát, nem várta ki a jegyesség lejártának időpontját, idő előtt vitte bele a párt a legjobb földi jó ízlelésébe, hogy az emberpár tudatában az ő személyéhez kötődjön az áldás, amelynek nem ő volt a szerzője! Hazug, csaló Sátán, ellenálló, dögletes Ördög lett, magával rántva az engedetlenség bűnébe az emberpárt, s így azok utódait is. Mai napig uralja a nemiséget, s kísértései erejével közvetve rabságban tartja, tapossa, nyomorgatja, szenvedteti, gyilkolja az emberiséget.
Ez lett a teremtett földi világ, de főként az ember tragédiája.
Ádám elveszítve éberségét, elbukott az állhatatosság, szavahihetőség, becsület, tisztesség férfias próbatételén, nem vált ígéretét álló, egyenes tartású gerinces, derék férfivé, akire rábízható az egész Föld fejedelmi kötelezettsége. Nem viselhette a világmindenség emberi atyja rangot. Szófogadatlan kéjelgő, jellemtelen, megbízhatatlan, lágy málé lett. A körülvevő teremtett világról addigra már rengeteg ismeretet szerző – korábban bátor, teremtője elé mindig örömmel járuló – egyenes tartású férfi, ekkor lapuló szégyenében, a tiltott kéjtől megsemmisülve, remegő, magyarázkodó, lapuló máléként, gyáván elbújt a sűrű bokrok mögé. Felelősségét nem vállalta, Istenre hárította:
– Az asszony, akit mellém adtál, ő vitt bele.
Az asszony is a Teremtőre dobta a felelősséget:
– A kígyó, akit teremtettél, csábított rá.
Ám – asszony ide vagy oda – Ádám parancsot megtartó, szavának álló gerinces férfi maradhatott volna!
Megtudta, amit addig nem. Belekóstolt a legfinomabb testi jóba… jogtalanul, lopott, s ekkor ébredt rá, hogy a rossznak is tudója lett. Annak, hogy mit nem tett jól. Hogy engedetlenül, szószegően meglopta Teremtő égi Atyja bizalmát!
Pedig a nemiség csak áldás lett volna, ha kivárnak. Ám, idő előtt kóstolva, tilosba lépve, éretlen gyümölcsként rossz oldalát is megismerték, ami egyelőre tiltott volt, amit akkor még nem szabadott. Ádám ráébredt, teljesen meztelen nemcsak valóságban, hanem képletesen is. Pucér szégyenében összegörnyedő, nyomorult senkivé vált. Már egyikük sem volt egyenes tartású, azaz DÁM, sem ÁDÁM, sem DÁMA, azaz Éva. Visszaéltek annak jóságával, aki őket örök életre teremtette, rájuk bízta a Föld benépesítését utódaikkal, s ezzel a Föld népességének atyjává, fejedelmévé, első asszonyává emelte. Lefoszlott róluk a becsület, fenség, tartás jelképes palástja.
Ádám bűne nagyobb volt, mert ő kapta a parancsot. Így szószegésével mindent elveszített, ami addig, mintegy fénykoszorúként övezte, és örök időkre fejedelemmé emelte volna emberi lényként. Álgyék, kilgyója számukra gyilok lett. Szószegőként nem maradhattak meg kegybeli állapotban.
Ekkor hangzott a Teremtő ítélete fölöttük, kiűzte Édenből, és jelképes ezeréves napon belüli halál lett osztályrészük. A megváltást utódaiknak ígérte. Az asszony MAGVÁTÓL származó MEGVÁLTÓt, bűntől szabadítót.
MeGVáLTó – MaGVáTóL hangváz: M-G-V-L-T – M-G-V-T-L
A megígért MAG, a közel négy évezred múlva Máriától születő Jézus. A Teremtő Isten, Johavan, nem hagyta magára a csalás áldozataivá vált földi gyermekeit, megváltást ígért utódai azon részének, akik hozzá, és az ő törvényéhez, a tiszta őszinte szeretethez hűek maradnak. Az emberi történelem alatt folyt a kiválasztási munka.
A nyelvben élő kulcsszavak, szóalkotó elemek tehát bizonyítják, hogy a tiltott fa és gyümölcse csak jelkép, ám mégsem véletlen Éden eseményeit leíró szövegben. A szófogadás jó, vagy annak elmulasztása keserű gyümölcseit vetíti elő az eljövendő időkre az emberiség családfáján, ez esetben az egész emberi történelemre hatóan!
A mai ember, aki a jelenlegi – ismeretség első estéjén összebújó – elkurvult világ lesüllyedt erkölcsi mércéje szerint ítéli meg ezt az esetet, talán úgy véli, hogy az első emberpár tette nem is volt oly súlyos bűn. Ám jó tudni: a mostani istentelen, nehezen elviselhető állapot, életkörülmény összesség azért olyan, amilyen, mert akkor az és úgy történt, ahogyan.
Minden tett, cselekedet erkölcsi szintje, elfogadhatósága, hosszú távú következményeiből ítélhető meg. Az emberi történelem alatt dúló háborúk indító okait nézve, felismerjük: majdnem az összes rejtett háttéri oka nemi indíttatású. Így, vagy úgy, végül minden GYILKOLás az ÁLGYÉKra (álgyék – gyilok – kilgyó) vezethető vissza. A történelem összes drámái, emberi tragédiák, napjaink nyomora, az édeni bűn következménye. Akkor indult el a romlás, ami az Özönvíz büntetését is kiváltotta, és tart már hatezer éve az egész emberiség kárára. Az ÁLGYÉK áldása átváltott átokká.
A kezdet mindenben meghatározó!
Édenből kiűzve
Addig ÉDEN kiváltságos vÉDENcei voltak, az ÜDÉN kellemes, félelemtől mentes PARADICSHON, PARADÍSZHON ölén, amely hatalmas, országnyi nagyságú volt, négy nagy folyó eredt onnan, vÉDENcként, mintegy átölelő BUROKban voltak. Védőhéjként, KÓBORként, BUBORÉKként terült köréjük, föléjük, óvta őket. ÉDEN volt a Föld köldöke, üde BUBORÉKja, BURIKja. Érthető a párhuzam, onnan jött önműködően, erőfeszítés nélkül minden jó áldás számukra, mintegy köldökzsinóron. Ott éltek a Föld köldökén, semmire nem volt gondjuk, semmit nem nélkülöztek, mindent megkaptak a teremtői köldökzsinóron. Utódaik ugyanígy éltek volna. Ám ezzel véget ért vÉDENc ÉDENi létük, a Teremtő kiűzte őket, elszakadt a jelképes köldökzsinór, s a KÉRUB őrangyal többé nem engedte őket belépni a BUROK alá. A KÉRUB tüzes pallossal, vöröskorlátként állt tilalmi határt képezve. Innen ered a skarlátvörös tiltószín. A KÉRUBok a köldök, a BURIK védelmezőjeként álltak őrt ÉDEN körül.
BuRoK – BuRiK – KéRuB hangváz: B-R-K – B-R-K – K-R-B
Az ÉDENi vÉDENc állapot megszűnt, de a Teremtő nem vont meg minden áldást tőlük. Mindig, minden időben volt tisztaszívű szolgája az emberek közt, aki által vezette, szervezte létüket. Viselkedési törvényt adott számukra. Védelmükre megmaradt a Föld körüli pára-víz-jégkristály gyűrűzet, köpeny, mint védelmi BUROK amely megakadályozta a világűrből érkező, életre ártó sugarak behatolását. Minden megtermett a Földön tápláló élelemként, nem voltak mérgező növények, nem voltak ragadozó állatok, nem volt erjedés, romlás. Továbbra sem volt hőingadozás, így sem fűteni, sem ruházkodni nem kellett. A maiakhoz viszonyítva így is kellemes volt az élet a Földön. Közbirtok-kaláka társadalmi megszervezés volt, amely szerint később Noé és fiai is éltek. A Föld teremtményei még így is a kedvezményes teremtői köldökzsinóron csüngtek. A Teremtő Isten nem tagadta ki őket minden áldásból, kegyelmes volt irántuk.
De Éden területére senki nem léphetett, nem tehette be lábát oda. Még az engedetlenül, nagy garral érkező „hatalmas földönkívüli” szíriusziak sem, akiket Énók, „felvigyázó, őrző” jelzővel említ, s akik a sátánná lett Hajnalfia, Lucifer pereputtya voltak.
Komoly kutatással meghatározható lenne ÉDEN valamikori területe, mert ott nem épültek pürimádók piramidái, peremes piramisai, amelyekből több mint ezer van a Földön, tengerekben, s a sarkok jégmezői alatt.
Énók könyvében említést tesz ezekről a Földre érkező felvigyázókról. Az akkori jóhiszeműeknek kezdetben úgy tűnt, mintha az emberek megsegítésére érkeznének.
A leírás szerint, férfitestet öltve, megkívánták az emberek leányait, akik összebújtak velük, és óriássá növekvő magzatokat szültek.
Az ember teremtésétől Özönvízig hosszú idő telt el, 1654 év. Annyi, mint Róma bukásától napjainkig! Ez nem egy rövid idő. Több mint másfél évezred! A tökéletesre teremtett emberpár éles eszű utódai több száz évet éltek, s hatalmas tapasztalatanyaguk birtokában képességeik is voltak. Ha belegondolunk, hogy a történelem utolsó másfél évezrede alatt készült minden mai megvalósítás, akkor azon is eltöprenghet bárki, hogy az Ádámtól induló 1654 év alatt oly emberek, akik hosszú életet éltek, óriási élettapasztalat anyag birtokában, többre voltak képesek, mint amit feltételeznek.
A Biblia és Énók is ír a Földre jött fénytestűekről, akik több ismerettel bírtak a földieknél. Az ősi építmények falain maradt rajzolataik fejlettségről árulkodnak. Nem kizárható, hogy földi központjuk épp a déli sark körül volt, ahol a két világháború közt kutattak a németek, s azóta folytonosan az amerikaiak. Egyszerű halandó nem teheti lábát oda. Miket leltek ott, arról csak találgatások vannak?
Körülbelül hét-nyolcszáz évig zavarták az emberek viszonylagos nyugalmát a sátánfajzatok. Az utánuk maradó „hagyaték” még ma is vita tárgya. Ezerféle elmélet van a hatalmas építmények létrejöttének mikéntjéről. Egyik tudós okosabb, mint a másik, viszont az égi lényeket, óriás utódaikat nem ismerik el, mert kiderülnek oly dolgok, amelytől a tudomány maga alá csinál.
Kiderül, hogy a Biblia igazat ír, a Teremtő Isten létezik, az Özönvíz igaz, Noé bárkája ott az Araráton, s a teremtés tény! Most mi lesz?!
Ekkora bukást a mai tudomány nem képes elviselni.
A világűrből jövők miatt megromló – istentelen, embertelen – állapotok következményeként döntött a Teremtő Isten, hogy megszünteti az utolsó teremtett védőBUROK létét is. Döntött a pára-víz és jégkristály gyűrűzet lezúdításáról, hogy eltörölje a megrontott földi állapotokat. Azonban még biztosított egy BUROK-védelmet azoknak, akik őszinte, tiszta szívvel ragaszkodtak teremtőjük szereteten alapuló törvényéhez. E BÁRKA, BUROK megépítésével Noét bízta meg. Noé 120 éven át beszélt az embereknek a teremtői megmentési tervről – mialatt építette a BÁRKÁt – de kinevették, hülyének, agyalágyult megszállottnak tartották, hisz oly jelenségről beszélt, amit nem tapasztaltak addig. Fentről, égből lezúduló vízről, esőről! Olyan jelenségről, ami addig nem volt!
Micsoda? Eső? Hát az meg mi?
Az általa épített BÁRKA az ÉDENi védőBUROK, a különleges isteni védelem szemléltetője volt, ők a BÁRKA vÉDENcei voltak. Ha sok istenszerető megmentést kereső ember lett volna, akkor épülhetett volna több BÁRKA!
Amikor családjával bevonult az állatokkal már feltöltött BÁRKÁba, még hét napig nyitva állt a gyantával körülszigetelt ajtó. Bárkit szívesen befogadtak volna.
A nép körülállta a bárkát, és a hangadó nagyszájúak vezényletével egy héten át térdét verve röhögött a hülye Noén és családján. Lehet, voltak olyanok, akik hitték is, amit Noé mondott, de szégyellték, s féltek a röherésző, gúnyolódó, többség, a hangadó nagyszájúak előtt beismerni, és a megmentési BÁRKÁba beszállni.
A hetedik napon hatalmas dörrenés kíséretében érkező szélvihar bevágta a bárka ajtaját, és zuhogni kezdett a zápor. A megmentés kegyelmi ideje véget ért, az ajtó végképp bezárult! A hangadó nagyszájúak elhallgattak, röhejük ajkukra fagyott.
Sorsuk beteljesedett! Valószínű, haláluk pillanatáig lelki szemeik előtt állt a bárka nyitott ajtaja, amelyen beléphettek volna.
Noé és családja hitte a teremtői ígéretet, BÉRÜK megmentés lett. Egy esztendőn keresztül – mintegy köldökzsinóron – vezették a KÉRUBok a vízen, hullámokon hányódó BÁRKÁt, a nyolc embert szállító BUROK védelmező őrangyalaiként. Amikor végül kiszálltak a túlélők az ARARÁT csúcs közeli lankáján, boldogan adtak hálát Istennek, hogy MEGÚSZTÁK a pusztító áradatot. E kifejezés csak a teremtés nyelvén él mai napig, mivel csak e nyelvet beszélők ÚSZTÁK MEG épen a magas, azaz HAR ÁRAT. Innen kapta nevét az ARARÁT hegy.
Ekkor született a MUSZÁJ szó is, amely az Özönvíz túlélőitől ered. A kint rekedt, létükért küzdők, minél magasabbra kapaszkodó rémülten menekvést keresőkre mondták: Most ÚSSZ vagy SZÁLLJ! Azok ekkorra már rájöttek, Noé nem volt hülye, hogy a puszta létüket kell menteni. A MUSZÁJ a JÁSZMA (játszma) vége. A MUSZÁJ szóba a dolgok SZUMMÁJA van belesűrítve. A MUSZÁJ nem tűr halasztást – a lét a tét.
Az esemény kulcsszavaival körülírhatók az összes kísérő jelenségek. A hatalmas BÁRKA KÓBORként, védte őket, de RABOK voltak benne egy éven át. A BÁRKA BURKÁban BÉKÉRE leltek viharok idején. Noé a BÁRKÁba BERAKta állatait, ABRAKot is rakott jó KARBAn tartásukhoz. A BÁRKA hatalmas volt, ősnyelven: AKBÁR, belül KÖRBEjárható, az állatok felügyelete végett. Az ABRAKkal etetéshez BAKRA tett edényeket használt, mintegy jászolként. A gondozással BOKORnyi teendője volt az egész családnak egy éven át, tehát nem unatkoztak. A BÁRKA nem volt irányítható, de ők ÉBEREK voltak (nem héberek!), figyeltek az árra, a BÁRKÁval KÓBORolás egész ideje alatt. A BÁRKA egy másik KORBA vitte őket, egy gyökeres változásokkal telitett, új kihívásokkal teli földi létbe. Éghajlat teljes megváltozása, emberi életkor lerövidülése, betegségek, mérgek, erjedés, romlás, rothadás, ragadozók stb.
Vajon a védőBUROKban lét minden formája megszűnt a vakvágányra futott földi ember számára?
Nem. A megváltás ígérete él, mint védőBUROK:
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”
Megmentésért a krisztusi szeretet védőBURKA alá kell menekülni.
Ez az emberiség utolsó reménye!
——————————————————————————————————–
A teremtés nyelve igazolja, kulcsszavaiban rögzíti az események megtörténtét!
——————————————————————————————————–
————–
A TUDOMÁNY VISZOLYOG, GÖRCSÖSEN RETTEG A MEGTÖRTÉNT TÉNYEKTŐL
A mai hitetlen emberek szerint Özönvíz nem volt, Noé és a bárka nem léteztek.
Ám Noé bárkája több mint négyezer éve ott nyugszik, az Ararát csúcs közeli jégmezői recselgő gleccsereinek egyikében.
Dave Balsinger és Charles E. Sellier Jr kutatásaikról könyvet írtak. Címe: Noé bárkája nyomában, amelyben végigkövetik, leírják a kutatások történeteit. Szemtanúkat idéznek, és leírják, hogy az ateista – „tudomány”-nak nevezett – pökhendi rosszindulat miként viszonyult a felfedezéshez. Akár a mai szabados elvű, liberális médiacsőcselék.
Leírják, hogy az 1800-as években több kutatócsoport kereste fel, és megbizonyosodtak a bárka létezéséről.
Az I. világháború előtt fényképes jelentéseket is készítettek orosz cári megbízásból, amelyek később a bolsevik forradalomban elvesztek, vagy a kormány eltűntette.
A török kormány is végeztetett kutatásokat, de a nyugati liberális szócsövek e kormánynyilatkozatot is kipécézték, gúnyolták veszettül, holott azok saját kutatásaik komoly eredményeiről, a bárka létéről számoltak be. Végül a szabadelvű sajtó gúnyáradata, mocskolódásai miatt kiszálltak a kutatásból. Ám a helyzetjelentések képfelvételei biztosan meglelhetők valamelyik török levéltárban.
Néhány „tudós” csak azért ment fel az Ararátra, hogy megbizonyosodjon a bárka nemlétezéséről. Ám amikor eléjük tárult a látvány, rendkívül dühösek lettek, és kísérletet tettek a felgyújtására, azonban az évezredek alatt szinte megkövesedett fa nem gyúlt meg. Megesküdtek, hogy soha senkinek nem árulják el létezését, és a kísérőiket is megeskették, életveszélyesen megfenyegetve őket.
Röhejes dühükben Istent fenyegették, mint a fűszoknyás bennszülött légvédelem mutatóujjával az ellenséges repülőt.
Ennyire futotta a tudomány erejéből!
A mai pénzvilág csúcsán levők vezényelte szabadelvű politika által támogatott istentelen tudomány, és szócsöveik mindent megtesznek, hogy az emberiség ne szerezzen tudomást a valóságról. Ha kell, a mérhetetlen lealázó gúny fegyverét is felhasználja.
A világ vallásai hallgatnak, mert ők is a bankok csöcsén csüngenek!
A bárka azonban ott van, és minden igaz, amit róla a Bibliában lejegyeztek.
Rettegnek a fellelt óriás csontvázaktól, hisz azok is a Bibliában leírtak, Özönvíz előtti állapotok valóságát bizonyítják. Háttérhatalmi parancsra bezúznak minden ilyen csontvázleletet, azokról készített fényképfelvételt szerkesztett képként, hamisításként gúnyolják, röhej tárgyává téve, akár a bárkáról szóló tudósításokat.
Ugyanilyen viszolygó rettegés övezi, a már említett, de sunyi elhallgatásra ítélt sejti DNS szalagján levő – a test belső működését irányító – számítógépen leolvasható, hárommilliárd rejtjelű létvezérlő szoftvert. Szakértői vélemény: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”
Szakkörökben köztudott, mennyire figyelemigényes, elmei összpontosítást megkövetelő, komoly, bonyolult munka a számítógépes programozás.
Ebből következik, hogy évmilliókkal ezelőtt az őslevesben – szerintük – „önmagától képződő” élősejt kialakulásakor, senki által vezérelten, nem épülhetett fel a világ eddigi legfejlettebb szoftvere!
Biztosan nem! De ezt „tudományosan” beismerni rettenetes lenne!
A kifejlődős elmélet így képtelen bizonyítani állításait, hiszen, ha nem fejlődhetett ki az élősejt önmagától a benne levő legfejlettebb számítógépes szoftverrel, akkor nem létezik az ALAP!
Ha a kezdet bizonyíthatatlan, akkor nincs folytatás!
Megbukik az – amúgy rengeteg csaló aládúcolással támogatott – evolúciós elmélet!
Ez ellen – a már említett egyik leghíresebb evolucionista tudós – R. Ch. Lewontin csak ennyit hozott fel tanszéki előadásán: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye lábát az ajtón.”
A „tudomány” iszonyúan retteg Istentől!
De miért?
Egyik ok a tagadásra, elhallgatásra: ez esetben a teremtés ténye is elismerendő, és el kell fogadniuk Isten létezését, a Biblia által leírtakat, ami szörnyen elborzasztja őket, hiszen ez a több mint két évszázados kudarcuk beismerése lenne, s az egész emberiség erkölcsi viselkedését a teremtői követelményekhez kellene igazítani.
Másik ok, a bizonyítékok meghazudtolják a ma oktatott történelmet. A bárkában fémeket is találtak, és ez a fémfelhasználás őskori, Vízözön előtti bizonyítéka, amely ellentmond a dorongos, púpos-szőrös bunkó, buta ősember és a „kőkor, bronzkor, vaskor” kitalációkra épített, évszázadok óta sulykolt, béna, nyomorék elméletnek.
Harmadik ok, hogy akkor kutatni kell a Vízözön előtt épült, a Földön ma is létező hatalmas építmények: piramisok, Cuzcó (kuckó) stb. valós eredete után, amely szintén nem illeszthető bele a ma oktatott, összefércelt, hazug történelem kereteibe. Mindannyi az Özönvíz előtt épült, a teremtői engedély nélkül Földre jött felvigyázók (Énók könyve) által alkalmazott emberfeletti műszaki megoldásokkal, amelyekhez a mai kor embere hozzá sem szagol. Ez felborítaná a ma oktatott őstörténet hazugságokkal aládúcolt csuszatorony építményét, visszavonandó lenne a „tudósok” összes tankönyve. S a legkényesebb – odaveszne a szerzői jog címén állandóan csöpögő pénz, jogdíj!
És, mert ennyi terhet már nem bír el a mai istentagadó „tudomány” és politikai, pénzügyi, vallási haszonélvezői, sőt, az istentelen köznép sem.
Mivel a ledorongoláson, letorkoláson kívül, nincs más életképes magyarázat, így a legjobb mód az elhallgatás!
Végkövetkeztetésem e fura viszonyulásról:
A „tudomány” azért hazudik, mert úgy véli, így neki lesz igaza!
Érdekes, nem?
Úgy bizonygatja a köznép előtt, saját vélt igazát, hogy tudatosan hazudik hatalmasakat!
Tudós urak, hölgyek, ez olyan, mintha finggal reklámoznák az illatszereket!
Nevetségesen bárgyú felfogás a magukat fényes elméknek vélőktől. Szélmalom küzdelem!
A Teremtő Istent egyáltalán nem érdekli, nem befolyásolja tervei megvalósításában a mai „tudomány” bepelenkázott, gyomormenős rettegő állapota!
————–
NEM LÉTEZŐ HÉBER NYELVEN NEM ÍRHATTAK TEREMTÉSTÖRTÉNETET
Az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hiszen még Ábrahám – aki Ádám után 2000 évvel született – anyanyelve is a teremtés ősnyelve volt, s neve magyarul fejthető meg. A minden emberre érvényes teremtői törvény Vízözön előtt, nem héberül, hanem a teremtés ősi nyelvén, ősi írásjelekkel, rovásokkal volt kőbe vésve. A parancsolatokat nem Mózes kapta előbb, hanem Ádám korai utódai. Az első ember teremtésétől az Özönvízig tartó 1654 év nagyon hosszú idő. Annyi, mint az ókor végétől, Róma bukásától napjainkig, a középkor, újkor, jelenkor időtávja összesen. A Teremtő Isten nem hagyta viselkedési szabály, törvény nélkül földi gyermekeit 2500 évig, Mózes megjelenéséig. A szombat nap neve sem héber eredetű. SZOMBAT az első emberek, hétvégi BOTolástól, munkától mentes, SZOM = üres SZABAD napja. Az ősnyelvűeknél ezt követte a csere-bere vásárnap.
Mózes a parancsolatok zsidókra szabott változatát kapta, a teremtés nyelvén. Szombat, SZABADnapként változott SABBATra, nem fordítva! Héber nyelv még nem volt! Ábrahám utódai a teremtés ősi nyelvét beszélték sokáig. Bizonyíték erre az ősi zsidó személy és földrajzi nevek. Sokkal később, fogságaik idején idegen földön, épp Babilonban, írástudóik kezdték más nyelvekkel keverni, habarni, átalakítani utólag hébernek nevezett nyelvre. Ám a köznép még sokáig őrizte az ősnyelvet. Hasonló folyamat játszódott le az ógörög, óperzsa nyelvekkel is.
Jézus tanítványainak nevei mind magyarul megfejthető nevek. Az alábbi nevekkel több, mint négyezer évvel ezelőtt neveztek meg embert, hegyet, völgyet, folyót és ma is érthetők. E nevek – bár módosulhattak – gyökszavaik az eredeti alakot őrzik.
Eloszlatandó tévhit, hogy Mózes a babiloni sumer írásokból másolta ki a teremtéstörténetet. Mózesnek nem volt semennyi kapcsolata a babonás babiloni misztika mágusaival, akik őrizték ezeket az írásokat.
Mózes az egyiptomi uralkodói házban nőtt fel, a király lányának fogadott gyermekeként. Ott taníttatott, minden ismeretét ott szerezte. A Noé által, Özönvízen átmentett eredeti beszámoló történeti írásokat a fáraók könyvtárában tanulmányozta. A babiloni sumer írások már színezett, mesésített, elvont téren lejátszatott babonás, mitikus összevisszaságok. Bár vannak benne használható részek, történelmileg nem mérvadók, nem illeszthetők az Ádám teremtésétől napjainkig igazolható, valós emberi történelmi összkép kockái közé.
Ősi nevek elemzése
Példaként az IZSÓ, JÉZSÓ (Ézsau) és öccse JÁKÓB, amely ősnyelvi eredetű név. Teremtés könyve (I Móz.) 25:25 – 26-ban írja: „És kijöve az első, vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S.
A lazsnak = durva szőrpokróc, szőrzsák. Az első szőrős volt, így őt szőrzsákról nevezték el, ez volt egyik fő jellemzője. Ám ő volt az ELSŐ, ESŐ, s így a név első gyökszava – ÉZSŐ, ESŐ – azt is jelenti: JÉZSÓ, GYŐZŐ
Az ÉZSAU név a később kialakuló héber nyelvi változat.
Öccse, JÁKÓB, bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ. A név burkoltan tartalmazta későbbi életvitelét, mert sokat BÓKlászott, vándorolt, BUJKÁlt is életében.
JÁKÓB név a J.K – K.J gyökből indul: JáK – KaJ, a JÁK gyök jelent szájat. JÁKkal KAJál, amint SZÁJjal JESZik. JÁKkal KAJabál is. A JÁK gyök ma is szájat jelent: aJAK. Aki JÁKos, JÁKás, szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó KAJla szándékkal aJAKol, JÁKol, beszél. Aki JÁKos, JÁKás, az csavaros eszű, cseles, csaló, ravasz, KAJán, KAJtár, KAJla, KAJmán indulatú, szájas, KAJBÓ. A Teremtés (I Móz.) 27:36 versében mondja a bátyja: „Nem méltán hívják-e őt JÁKÓBnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…” JÁKÓB egy korábbi sérülése miatt sántikált, KAJBÓ módon járt.
JáKóB – BoKáJa – KaJBó hangváz: J-K-B – B-K-J – K-J-B
A JÁKób, JáKÓB névben a K.B – B.K gyök: KóB, KáB – BóK, BéK jelenti, hogy aJAKkal szólva, BÓKkal, dicsérő szóval KÁBít BÉKés hangulatban. De szájjal, JÁKkal KAJáL, eszik. A JÁK KÉJes JIK, JUK (lik, lyik, lyuk), lehet vele, KÉJes csókot adni is. Aki több nővel él, nagy KUJon, állandóan JUKon lenne. JUKBA bújna. JÁKóbnak négy asszonya volt, így négynek kellett bóKOJjon, BÓKoljon, BÓKOJjon, JUKÁBA bújjon. Asszonyai versengtek azért, hogy melyikükkel BÚJJÉK ágyba. JÁKÓB belefürdött az asszonyi KÉJBE, része volt az éjek KÉJÉBen. Ez a pőre való. A JÁKÓB név összes vonatkozásai bizonyíték arra, hogy ő és környezete a teremtés ősnyelvét, a mai magyar nyelvet beszélte.
JáKóB – BóKoJ – BúJJéK – JuKáBa hangváz: J-K-B – B-K-J – B-J-K – J-K-B
JáKóB – KéJBe – KéJéBe hangváz: J-K-B – K-J-B – K-J-B
JÁKÓB élete BAJOKkal volt tele. Nem lelte BÉKÉJét csak miután megtalálta József nevű fiát Egyiptomban.
JáKóB – BaJoK – BéKéJe hangváz: J-K-B – B-K-J – B-K-J
Apósával több ízben KAJABálnia kellett a feleségei, és a juss miatt.
JáKóB – KaJaBál hangváz: J-K-B – K-J-B-l.
JÁKób, JáKÓB KÓBorolt, vándorolt. A JÁK – KAJ, JOB – BAJ, KÓB – BÓK és a többi gyökök jelentése 4.000 éve változatlan. E nyelvnek alkotó gyökszavai, hangcsoportjai négyezer év óta nem változtak semmit.
JÁKÓB neve is bizonyíték, hogy BOKA, BOKÁJA szó, J.K – K.J: JáK – KaJ, B.K – K.B: BóK – KóB gyökök jelentése négyezer éve változatlan.
JÓB is tele volt BAJokkal, mégis JOBB volt másoknál, mert dolgozott, JOBBágy volt, földművelő, a talajt BOJgatással, (bolygat = forgat) JOBBá tevő, termőágyat BÁGYító gazdaember. JÓB nem volt zsidó.
Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt az ómagyar ősnyelvben. Bizonyíték: akkor még nem létezett héber nyelv, mivel a zsidó törzsek az ősnyelvet beszélték. Erre tanú az összes akkori ottani helységnév és földrajzi név is.
A Biblia és a magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére. A magyar nyelv bizonyítja a Biblia szövege mondandójának örök maradandóságát.
Földrajzi nevek
JORDÁN vize, JÓ, lassan csORDOgáló csORDAitató, DÁN – NED = víz.
MEGIDDÓ vizét MEGIDD, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG.
MeGiDDó – MeGiDD hangváz: M-G-D – M-G-D
KISHON, kis osonó patak.
ARAD = védett, megmARAD.
GYEHINNOM, Hinnom völgye (völgye/h), GYEH – HEGY = völgy – hegy.
ARARÁT = hAR ÁRAT, magas árat meghaladó har = hegy, ARARÁT – TÁRARA, messzi földek TERÉRE ellátni innen. Előbb HARARÁT, messzi HATÁRÁRA, HATÁRRA ellátni.
HÓREB – HóR = magas, TÁBOR – TaB – BeT, jelent otthont: TABán, TÉBa, BEThlen
JERU-SZÁLEM – Melkisédek király SZÁLEM, SZÁLLÓM, békés honom. Balkányi Sz. Lajos szerint GYERŐ SZÁLLÓM.
KÁRMEL-hegyről tágra nyitott szemmel messzire látni, MERKELni. A MERKEL szó nagy szájjal kiáltót is jelent. KÁRMEL ilyen MERKELő hegy.
KáRMeL – MeRKel hangváz: K-R-M-L – M-R-K-L
DAMASZK – a Magyar ősmesék szerint: Támasz építette TÁMASZKént, DOMOSZKént, otthonként, SZÁMADÓK helyeként.
DaMaSZK – SZáMaDóK hangváz: D-M-SZ-K – SZ-M-D-K
Ősi nevek, megnevezések
ÁDÁM, ÉVA, KAN (Káin, Kaján), ÁBEL (Béla). HÁDA, CILLA élő magyar nőnevek.
JUBÁL zenélt, és LÁBUJjait mozgatta a zene ütemére. JUBÁL szerelmes típus volt: JUBÁLó, BUJÁLó. JuBáL – BuJáL hangváz: J-B-L – B-J-L
JÁFET = JÓ FET, JÓ FIÚ, Noé legkisebb fia, az Európába, majd továbbköltöző SZK, SZÉKes és KATalón, laKOTa népek őse.
ÁBRAHÁM, előbb ÁBRÁM, Apja adta: az én ÁBRÁM, arcom, képem. Később sátorapa, RABONBÁN címként kapta az ÁBRAHÁM nevet, sok nép atyjaként. ÁBRAHÁM – MÁHARBÁ fordításból indult az indiai törzsi tekintély: MAHARaBA, MAHARaDzsA cím. De a BRAHMAN, BRÁHMIN is innen ered.
Utódai közt, ÁBRAHÁM is sátorapa, nesztor, mésztor, mester, BÍRÓ, BÁRÓ, RABON, RABONBÁN volt. HAMMURABI is RABONBÁN volt Babilonban. Mindannyi név azonos értelmet hordozott.
RaBoNBáN – ÁBRaHáM – HaMMuRaBi – BRaHMaN hangváz:
R-B-N-B-N – B-R-H-M – H-M-R-B – B-R-H-M-N
SÁRA, SAROLT. A SÁR gyök bőséget jelent. SZÁRAI terméketlen volt, mint a száraz, kiaszott kút. Majd, miután egy éjszaka Ábrahámtól maggal áldottan, SAR = bőség, OLTAtva, SÁRA, SAROLTA lett a neve.
IZSÁK, eredetileg JACAK, JICÁK. Anyja, SZÁRAI, SÁRA, SAROLTA időskorban szülte, s úgy vélte, KACAJ tárgya lett. Ezért adta e nevet.
KaCaJ – JaCaK – JiCáK hangváz: K-C-J – J-C-K – J-C-K
MOJSZESZ, MOJSZ – SZOMJ, MOJSZOS, MOJSZESZ, MÓZES, neve ma is vízértelmű, akár MOSON és vidéke. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. MÓZESZ neve a szétnyílással is kapcsolatos. Ha átfordítjuk: MÓZESZ – SZEZÓM. Az arab mesék SZEZÁM tárulj varázsszava innen ered.
MóZeSZ – SZeZáM hangváz: M-Z-SZ – SZ-Z-M.
ÁRON, Mózes testvérbátyja, akit áron váltottak meg a fiúk összegyűjtésekor.
JÓZSEF, kicsiként Jó szép – Jószép, felnőttként Jó séf – Jóséf. A JÓZS = GYŐZtes. Bátyjai leborultak előtte.
SZÁL, SZÁR, majd később héberesítve: SZAUL.
EFRAIM – Efrám, cifrám, ÉN FRIGYEM, ÉN VÉREM, szépem, ifjam, ÉFIJAM, ifjú. Székelyül: éfijú = fiatal.
DÁVID a vidám, VIDÁD fiú, VIDÍDtó, hadak élén VADÍDtó, de kemény merészsége miatt DÚVAD is.
JÉHU, a szeles – lófogatot bolondul hajtó – juhé, jahó, jéhú!
MANASSÉ – József fia születésekor: MA NASSÉ (naszté) fiam, MENESSE, MENESSZE Isten az én nyomorúságomat.
Markos Gyula: Az Úr szava magyar volt c. könyvében megjegyzi, hogy Jákób – bár tudta, hogy MANASSÉ az elsőszülött – nem adott neki elsőszülöttségi áldást. Ennek oka: József felesége ASZENA, meglehet valaki ASSZONYA volt, előtte hASZ(e)NÁlta valaki, tán a fáraó ágyasa volt.
MANASSE, MENESSE fordítva: ESSENEM (ez se nem). Jákób szerint, átforgatva: NEM ESSE, azaz nem biztos, hogy József fia, így nem örökölhet elsőszülöttségi jussot.
E névadó jellemzőket csak ősnyelvi, azaz magyar elemzéssel leljük fel.
Jézus tanítványainak nevei
TAMÁS – a TAMÁS név T.M – M.T gyökkel indul: TaM – MaT. Ha megfordítjuk a nevet: TAMÁS – MÁSAT, Mivel TAMÁS KETTŐSnek is hívatott, így a TAMÁS mintegy ikret, MÁSAT is jelentett. A KETTŐS, a MÁSODik. Nevezték KÉTkedőnek, aki nem hisz, annak minden KÉTES, amit MÁS mond, mivel arra gondol, MÁSAT mond, mint a való, így maga kívánt meggyőződni. Miután meggyőződött, ő lett az egyik legerősebb TÁMASZ a hitben gyengék számára.
TaMáS – MáSaT – MáSoD hangváz: T-M-S – M-S-T – M-S-D
TaMáS – TáMaSZ hangváz: T-M-S – T-M-SZ
MÁTÉ, számvevő, MATEkos, száMÍTÁksokat végzett MATIkált, MATEkolt.
BERTALAN, szegény, BIRTALAN, birtoktalan volt. Neve halála milyensége is, élve nyúzták meg: BŐRTELEN lett.
BeRTaLaN – BiRTaLaN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N
BeRTaLaN – BőRTeLeN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N
JÁNOS, szelíd, finom lelkületű, lányos, azaz JÁNYOS fiatalember, akire Jézus az édesanyja, Mária gondviselését bízta halála előtt.
JáNoS – JáNYoS hangváz: J-N-S – J-NY-S
PÉTER név alapjelentése: szikla, kő. A szikla PATintással TÖRhető: PATÖR. Az első PÉTER nevű férfi valószínűleg alacsony volt. PÉTER – TERPE átforgatás mutatja, PÉTÖR – TÖRPE, alacsony TERmetű, keménykötésű is. A név aráminak mondott KÉFA változata = erős, sziklaszerű: KŐ-FA, KŐ-SZÁL.
Látható, hogy e bibliai nevek csak magyar elemzésben fedik fel jelentéstartalmukat, teljesen, aprólékos pontossággal.
Még sok más név is van.
————–
KI VOLT JÉZUS, ÉS MILYEN MEGBÍZÁST KAPOTT?
A Biblia Máté evangélium 1. fejezetben, valamint a Lukács evangélium 3. fejezetben leírja családfáját, Ádámtól Dávidon át Jézusig. Mindkettő a Dávid vonalát említi.
Némelyek szerint Nimródtól eredő, anyja előkelő pártus származású volt, s így azt tartják, hogy nem zsidó. Azt is, hogy nem halt áldozati halált, elosont a Golgotáról, később feleségül vette Mária Magdolnát, családot alapított, tőle ered a Turul nemzetség, s Atilla hun fejedelem, majd Árpád.
Bármily nagynevű történész állítja, ez otromba, istenkáromló becstelen hazugság! Ha nem az volna, akinek a Biblia írja, nem lenne megváltás, az emberiség már belepusztult volna erkölcsi szennyébe! Ez esetben egy hiteltelen, hazudozó szélhámos senki lenne, nem az emberiség megváltója.
Pártus eredete annyira igaz, mint a lapos Föld.
Jézus, Dávidnak fia! – így kiáltanak hozzá a segítségét kérők. Az evangéliumok szerint Jézus, Isten Földre küldött Fia, akit Atyja, Izráel eltévelyedett juhaihoz küldött. Ő is ezt vallotta, és tudjuk, hogy egyetlen hazug szó sem hagyta el száját. Neve és tisztségei valaha a teremtés nyelvén adattak, és valós jelentésük a mai magyar nyelv gyöknyelvtani elemzésében válnak érthetővé.
JÉZUS – vagy JÉZUSZ név a J.Z – Z.J gyökből indul: JéZ – ZeJ, és több névadó jellemző sűrítménye. Miért ezt a nevet kapta? Ez is csak a teremtés ősnyelvén, azaz mai magyar nyelven fejthető meg. Egyik névadó jellemzője: kicsiny, JESZke, JESZuska, JÁSZolban fekvő, iJEDős kis JED, gida, mint szép kisbárány. JEZuska. Ismert a Bibliából: ő Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.
A J.SZ – SZ.J gyök: JeZ – ZeJ, JeSZ – SZeJ jelent még iJESZtőt, veSZEJtőt, JŐZtest azaz GYŐZtest (j > gy) is az ellenségei felett. JÉZUS a kísértést kiállván, leGYŐZte Sátánt és az utolsó próba előtt kijelentette tanítványainak: Bízzatok, én leGYŐZtem a világot. Mint mennyei felkent király, GYŐZ e világ gonosz urai fölött a kijelölt időben. Tehát a név mindkét végletet megjelenítette: a JEZuska kisbárányt, és a veSZEJtő JŐZtest is.
A Z hangcsoport – ÉZU – JÉZUs a bIZAlom igAZI forrása. Az általa megígért királyság alatt pAZAr áldások ÖZÖnével árasztja el igazhitű követőit.
JÉZUSZ – SZUJÉZ Rubik-kockás átforgatás mutatja: SZUJÉZ, azaz felemelkedik. E jelentést magyar gyökszavak igazolják: paSZULY, fuSZULYka, SZŐLő, SZULák (j>l) szavakban jelenti a felemelkedő SZUJást, kÚJSZást, kúszást. JÉZUS felemelkedett, SZÁLLt, SZULYt a mennyekbe, és onnan LÉSZen eljövendő.
JéZuSZ – SZuJéZ hangváz: J-Z-SZ – SZ-J-Z
JED gyök ősnyelven kisDEDet, de kisbárányt – JESZke, iJEDős kis JEDke –, és GIDát jelentett, kit teJEDdel etetsz. Némely utódnyelvben a kiGIDa neve ma is JED.
A J.Z gyök a JŐZtes, azaz GYŐZtes, GYŐZő szavak gyöke. Az ősi JEZréel mezeje, GYŐZelem mezeje volt, JIZráel név Isten elleni GYŐZtest jelent. JÉZus név másik jelentése szintén GYŐZő, GYŐZtes. JÉZUS – ZÉJUS átforgatás isteni eredet, de SZÍJAS erő is.
JéZuS – ZéJuS – SZíJaS hangváz: J-Z-S – Z-J-S – SZ-J-S
KRISZTUS – e név igazolja a keresztre feszítést? Nem! Nem azért KRISZTUS, mert KERESZTbe ácsolt bitófa volt a kivégzőeszköz. Ugyanis, ezt egyértelműen még nem bizonyította be senki. A rómaiak használták a keresztácsolatú, de a szálfa bitót is. Nem zárható ki, de nem egyértelműen bizonyított tény a keresztre feszítés.
KRISZTUS név K.R – R.K gyökbővítmény: KIR – RIK. Bibliai ígéret szerint KRIsztus KIRályként tér vissza a mennyben, RIKító dicsőségben.
KRISZTUS névvel már életében illették, amikor még nem is gondoltak kivégzésére. Jézus egyszer kérdezte tanítványait: Ti kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Honnan a KRISZTUS, azaz KERESZTES név? Az édeni bukás után, az eredeti nyelven megígért Megváltó másik címe KERESZTES volt. De mi okon?
Az első család kialakulásakor gyakorlattá vált minden begyűjtött élelem EGYENLŐ elosztása. A begyűjtés, NÉGYELŐ munka eredménye volt. A NÉGYELŐ munkában mindenki EGYENLŐ módon vett részt, így az elosztás is kötelezően EGYENLŐ kellett LEGYEN. A nyelv pontosan rögzítette a szabályt szavaiban.
NéGYeLő – eGYeNLő – LeGYeN hangváz: N-GY-L – GY-N-L – L-GY-N
Egy adott KÖRbe lerakott élelmet, előbb két egymásra merőleges vonallal OSZTották négyfelé: KÖR OSZT. A vonal tehát KÖROSZTÓ volt. Később biztosan többfelé is osztották, de jelképnek megmaradt a négyelő KÖROSZTÓ, mint egyenlő, tisztességes, becsületes elOSZTÁS KERESZTES jele.
A kezdet mindenben meghatározó!
Ezt jelképezte a négybe OSZTott KÖR. Ígéret szerint a MEGVÁLTÓ igazságosan osztja el a teremtői áldásokat, hisz ittlétekor is a SZERETET törvényét hirdette, alkalmazta.
Péter tehát nem légből kapottan válaszolt, hanem élő ígéret szerinti reményt fogalmazott meg: Te vagy a KERESZTES, KRISZTUS, az élő Istennek Fia.
Akik a korai idők történeteit ismerték, követték, tudták, hogy a KÖRt négy részre OSZTÓ, KÖROSZTÓ KERESZT, az igazságos, egyenlő elosztás jelképe volt már az első emberi család négy személyre bővülése óta. Vagyis, a még ép, kerek, megszelendő kenyérre rajzolt KERESZT nem vallási jellegű(!), nem a kivégző bitófát jelképezi, hanem a tisztességes, becsületes, egyenlő elosztást a családtagok közt.
KöRoSZTó – KeReSZT hangváz: K-R-SZ-T – K-R-SZ-T
Megejtő! Mert ez az egyenlő, igazságos elosztás kenyérre rajzolt jele, hatezer éves gyakorlat alapján, ma is élő hagyomány.
Az eljövendő KRISZTUS király a javakat, áldásokat egyenlően eloSZTó szerepet is betölti, miután megtisztítja a Földet és a Föld körüli légteret mind a négy égtáj irányában a gonosz erőktől. Ő KERESZTezi a világuralmi tényező, Fényhordozó, Sátánná, ördöggé vált, nagy ellenálló útját, és a meghatározott időpontban elpuSZTítja, kitörli a létből.
Az R.SZ – SZ.R gyök: RiSZ – SZeR, KRISZtus, az Atya ígérete SZERint RÉSZt nyer a mennyei hatalomban, de RÉSZt juttat a hozzá hűségeseknek is áldásaiból. Meghatározó RÉSZe, SZERepe van az atyai SZER végrehajtásában. Fő jellemzője az igazi tevékeny SZERetet. A nyelv rögzíti szóban, hang szerint.
KeReSZT – SZeReTeK hangváz: K-R-SZ-T – SZ-R-T-K
Mivel a KERESZT alapjelentése: egyenlő, igazságos eloSZTása az áldásnak, így e SZERt a jövő helyreállítási munkájában, világszinten ő vezényli le.
Az SZT hangcsoport – ISZTU – KrISZTUs áldásokat OSZTÓ azok részére, akik tISZTÁn megőrzik magukat a világ szennyétől.
T.S – S.T gyök: TeS, TuS, TőS – SőT, e gaz világban tisztán megmaradni gyötrő, testi-érzelmi TUSakodás. TEStvéri szeretet kell. A nyomatékoló SŐT gyök, a gonoszság határozott eluTASítását, elutaSÍTását, messzire elTASZíTÁSát, s az igazság győzelmét jelenti.
A küzdelem, TUSakodás az őt megvalló TEStvéreinek, követőknek is kijut, mivel megvetett, SUTba dobott népként, gúny tárgyai.
MEGVÁLTÓ – az Édenben esett bűn miatt kegyvesztett emberi nemet nem dobta el Teremtő Istene, hanem ígéretet tett, hogy az asszony MAGVÁTÓL származik szabadítója, a MEGVÁLTÓ. Tehát asszony MAGVA ÁLTAL lesz szabadításunk, aki emberi alakban jön el a bűn mocsarába süllyedő emberiség életjogát visszaváltani, megszabadítani. A nyelv igazolja ezt:
MeGVáLTó – MaGVáTóL – MaGVa áLTaL hangv: M-G-V-L-T – M-G-V-T-L – M-G-V-L-T-L
Azért született emberként, hogy minél mélyebben, jobban megértse az emberi lény korlátait: testi gyengeségek, fájdalmak, fáradtság, betegség, vérségi – szülő-gyermek – kötődés és egyebek.
MESSIÁS – a várt megváltó, Jézus Krisztus. Emberfölötti szabadító. A MESSIÁS szó az M.S – S.M gyökkel indul: MeS – SeM. A szó már az Édenben történtek után kialakult, tehát nem héber szó, és nem görög > latin közvetítéssel került a magyar nyelvbe, mert ez már az ősiségtől jelen van a teremtés ómagyar ősnyelvében. A MESSIÁS szabadító király reményt adó teremtői ígéret volt az elrontott állapot helyreállítására. A MESsiás előbb MESter, kiképzett, feladatot végrehajtó.
A MESsiás SEMísít, SEMmissé, semMISSÉ teszi a sátáni bűnt és következményeit. MESSIÁS SEMMISSÉ teszi a gonosz világuralom láthatatlan és látható uralkodóit. Beleértve: politikai, pénzügyi, vallási, ipari, vegyi méregkeverő, szervkereskedő kannibálsebész férctudományos sarlatánjait, minden eddigi eredményeikkel együtt.
MeSSiáS – SeMMiSSé hangváz: M-S-S – S-M-S.
A MESSIás MEGSEgítő, MESSEgítője a megigazulni kívánóknak. A messiJÁS az ÉLŐ, JÓ, JAV, tehát Johavan Isten megszemélyesítő képviselője. Ő a messIJÁS, a koronás, ÍJAS a Jelenések könyve 6 rész 2. versében.
A J.S – S.J gyök: JáS – SeJ másik jelentése ősnyelven: JŐZtes, GYŐZtes, messiJÁS. Minden hangváltás ezt mondja: JÉZus, JEZréel, JIZrael, íJÁSZ.
Ő kell elMESSE a bűn folytonosságának fonalát. Szerepe a megváltÁS, helyreállítÁS. MESsiás, Istentől kinevezett MESter, aki csak arra érdeMES, neMES SZEMélyiség lehet, és – mint emberiséget megváltó – a tökéletes életteliséggel, hibátlan testiségűre teremtett Ádámmal egyenlő értékű. Ezért kellett a teremtői közbelépés, beültetni egy földi szűz méhébe, mint igazgyöngynövesztő KAGYLÓBA a tökéletes magot.
Az S hangcsoport – ESSI – a mESSIás szerepe: ő kell: elmESSE, kinyESSE, elvESSE, semmISSÉ tegye az emberISÉg életét megkESErítő bűnESEt előidézőjét, Sátánt, szolgáit, és gonosztette következményeit. A dolgok helyreállítÁSA után bŐSÉges áldÁSOkban részESÍti követőit. Az IÁ kötött magánhangzó-páros jelentheti még: kIÁltó szóval hívja a szelíd, jóravaló, békés hajlamú embereket: sIEsetek, SIESsetek, ameddig nyitva áll a megváltÁS lehetősége! Ezt mondja a teremtés nyelve, a mai magyar nyelv, amelyen adatott e név az emberi történelem hajnalán!
Ha némelyeknek kétségei vannak a Teremtő képessége felől, hogy mennyei létről parányként földi létre átvált egy teremtményt, akkor gondoljon arra, hogy testünk többmilliárd sejtjének mindegyikében van egy hárommilliárd kódjelű, számítógépen leolvasható szoftver, amely tartalmazza összes jellemzőinket, örökíti utódainkba, vezérli minden másodpercnyi életjelenségeinket, és tárol minden velünk történő eseményt.
PÜNKÖSD szót a hivatásos nyelvészet a görög pentekoszta szóból eredezteti. Tehát, szerintük nem magyar szó. Azonban a teremtés nyelvén kialakult megnevezése élőben, érthetően írja körül a PÜNKÖSD jelenséget.
Mi történt PÜNKÖSDkor?
Jézus azt ígérte, hogy SOK NÉP jut el az ő tanításai megismerésére mindenféle nemzetből, és megkapják áldását. Amikor megtörtént, tényleg felkiálthattak tanítványai: DE SOK NÉP! PÜNKÖSD szó teljesen átfordítva: DSÖKNÜP. A hangváz: D-S-K-N-P, feltöltve: De SoK NéP. Másik hangváz változat: S-K-N-P-D: SoK NéPeD.
Mondhatták imában: PÜNKÖSD a te SOK NÉPEDről szól, akik megtértek hozzád.
PüNKöSD – De SoK NéP – SoK NéPeD hangváz: P-N-K-S-D – D-S-K-N-P – S-K-N-P-D
Lángnyelv fényjeleket IS KAPAND a nép, ígéretet is: SOK NAPOD lészen, örök életed.
PüNKöSD – iS KaPaND hangváz: P-N-K-S-D – S-K-P-N-D
Áldásban DÚS NAPOK lesznek PÜNKÖSDkor.
PüNKöSD – SoK NaPoD – DúS NaPoK hangváz: P-N-K-S-D – S-K-N-P-D – D-S-N-P-K
A P.N gyök FÉNYt jelent a PÉNtek szóban is. PÜNKÖSD napjára adott utasítást, a feltámadott, mennybe emelkedett Jézus tanítványainak: fény, PÜN száll alá, KÖSD meg a szövetséget a pogányokból lett keresztényekkel!
PüNKöSD – PüN KöSD hangváz: P-N-K-S-D – P-N-K-S-D
A felsorolt kulcsszavak – Jézus, Krisztus, Megváltó, Messiás, Pünkösd – de az Édennel, annak jelenségeivel kapcsolatos szavak egyike sem fejthető meg más nyelven, kizárólag a teremtés titkait magyarázó, ma is élő teremtés nyelvén, magyarul.
Fordítóprogram sejtjeink DNS-én
Pünkösdhöz tartozó történet, amely az egyetlen nyelvből eredést bizonyítja.
A teremtés ősnyelvéből leágazó összes nyelveknek van egy közös rejtjelkulcsa, kódja, amely a sejtjeink DNS-én levő számítógépes szoftverbe van betáplálva, de ami csak teremtői irányítással működik. Az, hogy ez valóság, arról van egy i.sz. 33-ból származó bibliai beszámoló PÜNKÖSDről.
Jézus ígérte, hogy SOK NÉP jut el az ő tanításai megismerésére mindenféle nemzetből, és megkapják áldását. Ekkor terjedt ki a pogányokra a megváltás áldása.
Ekkor Péter szólt az egybegyűlt tömeghez a saját nyelvén, és kivétel nélkül mindenki értette szavait! A Teremtő bekapcsolta a „fordítóprogramot” minden jelenlevő DNS-ének vezérlő rendszerén külön-külön.
Hihetetlen? Akkor a DNS-ünkben levő számítógépes szoftverprogram is? Pedig az ott van! Tudományos felfedezés bizonyította létét! Nem tagadható. Épp azon át működtette a „fordítóprogramot”. Ennek számítógépes leolvasása volt az 1990-es évek végi, Nobel-díjat érdemlő nagy tudományos felfedezés! Nem kapták meg, mert megcáfolta a liberalizmus bálványát, a kifejlődés elméletet.
Biblia, Apostolok cselekedetei 2. rész 6 -12, Károli fordítás szerint ír erről a csodáról: „Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni?”
A nyelvzsenik sejti létvezérlőjén valószínűleg részben némileg működik e program, és azért veszik könnyen a nyelvi fordulatokat.
Eljön a nap, amikor mindenki DNS-én működni kezd e program tökéletes fordítással.
Napjaink
Mivel az utolsó, a hetedik teremtési korszak is hétezer évet ölel fel, amelyből közel hatezer év eltelt, így a fennmaradó ezer év a helyreállítás korszaka lesz a Messiás, Megváltó Krisztus király fősége alatt. Mi most a helyreállítási korszak ezer évének belépője előtti utolsó lépcsőfokon állunk. A bibliai időszámításokat tanulmányozó kutatók a Kr.u. 1975-ös évet jelölték meg az Ádám teremtésétől számítható 6.000. év beteléseként, ám a fordulat akkor nem következett be.
Mi okból? Mert Ádám – feltehetően – a hatodik teremtési nap vége előtt teremtetett ötven évvel. Ennyit élt ő egymagában, az országnyi területű Édenben, ismerkedve az őt körülvevő teremtett növény- és állatvilág csodáival, azokat fő jellemzőik alapján külön-külön megnevezve.
A bibliai időszakok számításaiban az ötven év jelentőséggel bír.
Az utolsó teremtési korszak, a hetedik nap, az általunk ismert emberi történelem hatezer éves kezdetét Éva teremtésétől kell számítani. Ez az idő a mi napjainkban, 1975 után ötven évvel 2025-ben telik ki. Persze, néhány év eltolódás eshet a számításba, de láthatjuk, hogy az állapotok odaértek, a jelek azt mutatják, hogy rendkívül közel van a változás. Minden jel arra mutat, hogy e hatezer évnek mi most a legvégén élünk. A földi sátáni rendszer az emberiség kipusztítására készül. E tervüket az elkövetkező öt évben akarják véghezvinni. Ebben csak a Teremtő Isten és Fia képes megakadályozni őket. Maradt ezer év a helyreállításra.
————–
A TEREMTÉS NYELVE, ami lehetővé tette a fentiekben a tisztánlátást
Már gyerekként találkoztam Berzsenyi Dániel felvetésével: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.” Átnéztem sok más ilyen tárgyú leírást, kutatói vélekedéseket, amelyek a magyar nyelv ősiségéről szólnak.
Mindannyi megerősítette Berzsenyi véleményét.
Az elemzések során kiderült: épp a teremtés beszélt nyelvének léte, milyensége, fő jellemzői: ezerszínű gazdag kifejezőereje, tökéletes szervezett nyelvszerkezeti vázrendszere, játékos-fordulatos, könnyed képezhetősége, rugalmassága, gördülékenysége mond ellent e nyelv, oktondi vak véletlenszerű – makogásból, bömbölésből – létrejöttének! Egyetlen belőle képződő nyelv sem léphet nyomába kifejező erő, sokszínűség, fordulatos, könnyed gördülékeny szóképzés, mondatszerkesztés tekintetében.
A nyelv ily tervszerű létrejötte ellentmond az élő sejt, a földi életformák véletlenszerű, irányítatlan kifejlődésének, az ősnemzésnek, a balgatag, botor vak evolúciónak. Mivel a beszélt nyelv, pontos tervek szerint képzett hangokra épülő gondolatközlő műremek, így természetszerű, hogy nem önmagától jött létre, amint semmilyen sejti létforma sem a Földön! Minden teremtett tárgy vagy lény, élettelen vagy élő összetevőiben rendkívül bonyolult szerkezetű, csodás alkotás. Ezek nem jöhettek létre csak úgy minden irányítás nélkül. Tudatos, pontos előretervezéssel alkottattak meg.
Ma is előretervezéssel születnek emberi alkotások. Ami viszont terv nélkül, esztelen vak balga hevenyészéssel jön létre, az annyit is ér!
Az első élő sejtet, annak megteremtésekor a Teremtő Isten ellátta a DNS-be épített irányító ütemtervvel, programmal. Ez olyan, mint egy számítógépes szoftver, de az összes eddiginél jobb. A világon a legeslegjobb! Minden megtervezett élő sejt ily irányítással működött kezdettől, képessé téve anyagcserére, szaporodásra, önmegújításra. Minden megtervezett, megteremtett élő test ily irányítással, ily vezérléssel van ellátva. Az emberi beszédkészség, beszédképesség is e létvezérlő szoftver programtartozéka. Nem vakon, irányítatlanul jöttek létre a csodás emberi művészi képességek, ahogyan a kifejlődés elmélet sarlatán tudósai állítják.
Nem véletlenszerűen alakultak ki az emberi beszédhangok sem, hanem A-tól Z-ig, egyenként, pontos teremtői tervezésű: érzés, érzelem, értelem kifejezésére, gondolatok kinyilvánítására, közlésére alkalmas fontos remekművek. Ugyanígy a zenei hangok vagy a színek világa. Nem „tudomány” által sugallt, oktatott, erőltetett, soha nem létező bunkós ősember, kezdeti tagolatlan, üvöltő torokhangjaiból jött létre az emberi beszéd, a beszélt nyelv. Az első ember teremtéskor kapta – úgymond – „alapfelszereltségként” a beszélhető nyelv adományát, mint induló tőkét. Teremtője, a saját környezetében használt nyelvszerkezeti vázrendszert ültette az első ember sejti DNS-ébe, vagyis angyalok nyelvén szólt az ember is, menny és Föld egy nyelven beszélt.
A hangok képzésére alkalmas emberi szájüreg, gégefő hajszálpontosan megtervezett, egyidejűleg több feladatot – légzés, rágás, előemésztés, nyelés, hangkibocsátás – elvégezni képes, teremtői mestermű!
Hangképzés beszédképesség, beszédkészség sejti DNS szalagon levő számítógépes létvezérlő ütemterv adattárának örökítő anyagába rögzített teremtői adomány, teremtési alapadottság. A DNS létvezérlő szoftvere ősidők óta, a teremtés pillanatától adatokat rögzít folyamatosan, folytatólagosan. Ugyanakkor átörökíthető, átöröklődő.
E nyelv nem szorul támaszra ősisége hitelességének bizonyításához, nincs miért idegen forrásokban keresni eredetisége bizonyítékait, mivel önmagában létező, élő, lélegző, mozgó, szószülő nyelv, amely szavainak alkotó elemeiben hordoz minden ilyen irányú tanúsítványt. Őseredetisége hitelesítéséhez nincs igénye, szüksége sem gyámolítókra, sem súgókra, istápolókra, védőügyvédre, és egyetlen okoskodó, bölcselkedő nyelvészre sem. A teremtés nyelve olyan, mint egy valós tényeket feltáró, megalkuvásra képtelen, egyenes gerincű, bátor, igaz tanú, aki csak a valót mondja nyíltan, érthetően, világosan, kereken, derekasan, magyarán.
Az ősnyelvtől Bábelnél leváló nyelvek egyetlen pontból indultak, tovább egymásra hatva, keveredve alakultak ki a nyelvcsaládok! Mindegyik vitt valamilyen fontos vonást az ősnyelvből, amint a szülőtől örököl jellemző tulajdonságot a gyermek. Az ősnyelvi alap: hang, hangcsoport, ősgyök, gyökszó, alvógyök, szó-hangváz némelyike feltűnik egyik-másik utódnyelvben, de az összest egyik sem birtokolja! A létező beszélt nyelvek szavainak elemzései bizonyítják az egyetlen nyelvből kiindulást. Nincsenek más rendszerű nyelvek, csak az ősnyelvből, a teremtés nyelvéből kialakulók. A nyelvek eredetét kutatóknak ez lenne az alap. Az egyetlen tőről induló nyelv bizonyítja az egyetlen pár embertől származás tényét, a Teremtés könyvében leírtak igazát.
Az egész emberi faj egyetlen alomból származik
Ezt bizonyítja, mindannyiunk DNS létvezérlő szoftverén található, az első emberpártól, Ádámtól, Évától, évezredeken át nemzedékenként átöröklődött teljes – hárommilliárd kódjelű – személyi adattárunk. Örökítette az ősök, szülők fő jellemzőit. De minden újszülöttnél kialakuló, összetéveszthetetlen sajátos, egyedi személyi jellemzőket is: haj-, bőrszín, jobb- és balkezesség, magasság, hangszín, testillat, bőrminta, adottságok, képességek, hajlamok stb. Az egyetlen helyről, magból induló emberi társadalom tagolt, értelmes beszélt nyelve egységes rendszert alkot. Fő jellemzője a nyelvi összhang, azonos gyökökben, hangcsoportokban, hangvázakban, amelyeknek tömege alkotja az utódnyelvek összes szavait, és szókészlet tekintetében mindannyi függ a nyelvanyától. Az emberi beszélt nyelv nem makogásból indult! A beszélt nyelv alaphangjaiból álló: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok összesimuló tömege egyenként, összeépülve, meghatározó értelemhordozók, az elágazó, bokrosodó nyelvi vázfelépítmény, fordulatos, illeszkedő rendű szövegi szövevényben.
E bölcs, előrelátóan megtervezett nyelv vázfelépítményének hangzási harmóniája igazolja, megerősíti a teremtés tényét. A Teremtés könyvében levő őskori személy- és helynevek gyöknyelvészeti elemzései bebizonyították, a teremtés nyelvének egyetlen gyökszava, sőt hangcsoportja sem módosult az évezredek folyamán.
Amint Sir John Bowring írta: „…mint egy terméskő…, amin az idők vihara egyetlen karcolást sem hagyott.” Ha kellő ráérzéssel nyúlunk hozzá, minden mozdulatnál ömleszti, a benne hemzsegő bizonyítéközönt. Önmagát adja ehhez, a feltárónak csak válogatnia, rendszereznie kell a fellelt nyelvi gyöngyszemeket.
Leginkább a gyökelemző kutatás segítette e fenti tárgykörökben a tisztánlátást, és tények igazolását. Teremtésnyelvként igazolásához szükséges komoly következtetések levonása végett, összevetettem, párhuzamba állítottam a Biblia teremtéstörténetével.
Vizsgáltam aprólékosan a nyelv képleíró, kivetítő képességét, annak minden vetületét. Minden szerv, testtag, mozdulatok, tettek, életjelenségek, élettér, környezet tárgyai, használati jellemzőik szerint kialakuló megnevezését.
A mozgás, a beszéd, a látás kifejező szavait, mint legfontosabbakat.
A Földön az első ember, Ádám által kiejtett első szóval kezdte meg a nyelv, mint leghitelesebb történelmi krónikás, az eseményeket szavakban rögzítő szerepét. Ettől kezdve minden mozdulatánál jelen volt, és képleíró, szavaiban rögzített mindent. Ádám által adott állat és növényneveket is. Később minden földi ember kifejezte, szavakba öntötte gondolatait, érzéseit, érzelmeit beszélt nyelvén. Ádám teremtésétől a Bábel-zűrig kétezer éven át gazdagodott szókincsben, mert e nyelvet beszélte az egész emberi világ. A különböző tájakon élők más-más jellemzők felismerésével gazdagították a nyelvet kifejezésekben. Bábel után azok a kifejezések jutottak az utódnyelvekbe.
Ahhoz, hogy igazán megismerjük a nyelvet, nem részenként, hanem összességében áttekintendő, összevetve a Biblia teremtéstörténeti eseményeivel, mivel a teremtés nyelve ember előtti korszakban, a Teremtő és fénytestű fiai környezetében jelen volt.
A mennyei nyelv teljes volt. A földi nyelv felépítését, szavainak kialakítását az emberre bízta. Az ember alakította ki a maga természetességében, lassan naponként, szavanként, ahogyan érzékeire hatóan épp késztetést kapott, a körülötte levő családtagok, emberek, élő állatok, növények, szilárd, élettelen testek, eszközök, s különféle jelenségek, események megnevezésére.
E nyelv kifejezőképességét G. B. Shaw villantotta meg egy nyilatkozatában: „…ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Megállapításaim egyeznek a híres drámaíró nyilatkozatával. Nem véletlen a magyar nyelvben mozgás leírására 15 ezer körüli kifejezés, s a hangra, szólásra is közel ennyi.
Mindent megnevez, amit az emberi öt érzék felfog – látvány, hang, íz, illat, érintés – s e hatásokra pontos, apró részletes, legfinomabb rezdülésig szóképző válasza van.
A Biblia történeteit az ősiségben a teremtés nyelvén írták
Az Özönvíz előtti másfél évezred feljegyzései, időbeosztások, hetek, hónapok, évszakok, a hét napjainak nevei, hét fő napjától a vásár napjáig, tevékenységi szerep szerintiek! A lepergő évek követése, pontos lejegyzése, születési sorrendben a nemzetségtáblázatok, kinek-kinek leélt évei száma szerint.
Másként cseng a teremtéstörténet az eredeti nyelven, sokkal érthetőbb, világosabb a különböző sorsfordító okok feltárásában, mint a héberre átültetett szövegben. Tisztán kifejező kulcsszavaival pontos, félreértést kizáró, egyértelmű magyarázattal szolgál.
Segít elkerülni a téves szövegértelmezést.
A Teremtés könyvében levő őskori személy- és helynevek gyöknyelvészeti elemzései bebizonyították, hogy a teremtés nyelvének egyetlen gyökszava, sőt hangcsoportja sem módosult az évezredek folyamán.
Hihetetlen? Pedig így van.
Az akkori eseményekről szóló leírások, köztük Énok könyve, amelyben engedély nélkül Földre jött felvigyázókról, és a Teremtő Isten haragját kiváltó tetteikről ír. Noé és családja története is, a teremtésben kapott nyelven írattak le, hisz Noé haláláig egyetlen nyelvet beszélt az emberi világ. A leírásokat Noé mentette át az Özönvíz utáni világba. Mózes, e pontos – évszámokkal is adatolt – leírások alapján írta meg a Teremtés könyvét, a teremtés nyelvén.
Néhány bibliai kulcsszó és név a teremtés nyelvén elemezve
SEOL – Hol vannak a halottak? A Biblia úgy írja: a SEOLban. Tehát a héber nyelvi szöveg szerint SEOL a holtak helye. Mivel nincs külön test és lélek, így a test elporlad, eggyé válik a földdel, amiből vétetett. Nincs lélek mennybemenetele, lélekvándorlás, nincs előző élet, az a sarlatánok meséinek része. A teremtés nyelvén: SEOL = SEHOL. A Teremtő emlékezetben tartja minden teremtményét, a sejtjeink DNS-én levő számítógépes létvezérlő ütemterv, program adatai tárolva vannak az ő mennyei számítógépén, és a rendelt időben mindenkit előhoz, mert ad még egy esélyt minden embernek! Addig minden halott a nemlétben van a SEHOLban.
ÁMEN – Az ÁMEN az ima végső szava: ÁM ÉN kérem, úgy legyen. Az ÁMEN az IMÁN alapul. A közhiedelemtől eltérően, e szó nem héber eredetű, mivel első elhangzásakor héber nyelv még csírában sem létezett. Az ÁM megerősítő a magyar nyelvben: az ÁM! A CzF Szótár leírása: „Bizonyító, erősítő, helybenhagyó jelentésű, s jobbára más kötszó vagy igehatárzó után áll, pl. úgy ám, igen ám, ott ám, no biz ám, hiszem ám” ÁMEn, az IMA végszava, AMEly kOMOly kérésnél nyOMAtékként ható befejezés. A szívből jövő IMA nem valaki vallási beállítottsága szerint előre megírt hosszú lőre, hanem tÖMÖr kérelem. Az ÁMEn erre kér”ÁtMEnőt. A befejező szórész – ámEN – a lENni ige kijelentő módban: legyEN. Lehet jelentése az ÁMEN szónak: ÁM ÉN kérem, úgy legyen vagy ÁM legyEN. Úgy is érthető: ÁM MENő (legyen), urAM. Minden ima nem nyer meghallgatást, így elképzelhető, hogy a válasz néha: Á NEM! A betanult, unalomig ismételt imamalom szövegek nem imák, csak sablonos rimánkodások.
ANGYAL – Az ANGYAL szó eredeti alakja hírvivő, hírnök szerepe szerint: hANG EL OSZtó, üzenetvivő. Tehát a H.N – N.H gyökből képzett: HaN – NaH. Az említett ősnyelvi szóból alakult át ógörög nyelven hANGELosz, majd elejtve a h hangot – módosulhatott az ógörögben ANGELOSZ alakra. Később a latinban lett: ANGELus. Miután visszajött a magyar nyelvbe – feledve, hogy eredeti alakjában jelentését is hordozta – ANGYALra módosult a magyar nyelv hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint, és a mindennapi életben más értelmet is kapott: a jóság, szelídség értelmét. Nyelvi párhuzama az ANGYALian jó ÁNGYIka. Az ANGYALi JÓság (gyó) közismert kifejezés. A szó fordításai: LANGYA, GYALAN. Tévhit szerint az ANGYALok: jótevő (gyó) szárnyas kisgyerekek vagy nők, holott mint Isten küldöttei, csak erős, hatalmas fénytestű teremtmények lehetnek. Az őskori küldetéseikben emberekkel is volt kapcsolatuk, amikor küldetésben segíteni, biztatni jöttek a Földre, és minden esetben, férfialakban jelentek meg, s az isteni üzenet, hANG ELOSZtói voltak.
ARKANGYAL – Magas rang ANGYALi KAR csúcsán. Az ARK az angyali KAR magasabb szintje, egy szűk KÖR mARKáns alakja az angyali ranglétra legmagasabb fokán.
APOSTOL – a krisztusi üzenet POSTÁSA. Az APOSTOL szó jelentése a Bibliai nevek és fogalmak című könyv szerint (21. old): küldött, követ. Az APOSTOLnak a leendő gyülekezetben felvigyázói szerepe, POSZTja is volt. Az APOSTOL igazi ura Krisztus, aki tudatta vele: Sokat tAPOSTÁL a tőlem kapott megbízás teljesítéséért. Ez az egyik fő névadó jellemző: aPoSToL – taPoSTáL hangváz: P-S-T-L – t-P-S-T-L. Az APOSTOL hosszú utakat járt be, így az idő viszontagságai ellen hosszú PALÁSTtal védekezett. Ez annyira hozzátartozott, hogy szolgálat közben is viselte: aPoSToL – PaLáST hangváz: P-S-T-L – P-L-S-T. Az APOSTOL a távolabbi gyülekezetekkel levelek útján tartott kapcsolatot. Amely levél az APOSTOLÉ, görög nyelvben EPISTOLA: aPoSToL – ePiSToLa hangváz: P-S-T-L – P-S-T-L.
ARMAGEDDON – Isten háborúja. A végső csata a mennyből kidobott, Föld légkörébe szorított gonosszal. Az RM hangcsoport – ARMA – ARMAgeddon dERMEsztő hatású végső leszámolás a gonoszsággal. Sátán, a gonoszság fejedelme elveszíti bűnt tenyésztő gyARMAtát. Ez nem megy harci lÁRMA nélkül. Ennek tERMÉszetes következménye, hogy az összes kORMÁnyok – beleértve a háttérhatalom világkORMÁnyát – elveszítik minden hatalmukat. A megmentéshez hatalmas hitre lesz szükség. Nem a vallási rítusok szerinti életmód, hanem a szív őszintesége, az igaz ismeret szerinti mély hit lesz döntő. ARMAGEDDON előtt törvénytelen zagyva állapot lesz, amit nagy nyomorúság néven említ Jézus. Az ARMAGEDDON név tehát végső – Földre is kiható, mennyei – döntő háborút jelenti, amely nagyon rövid ideig tart, különben senki nem maradna életben.
Névadó párhuzam az ősi HAR MEGIDDÓ, azaz MEGIDDÓ HEGY. Az ottani földrajzi nevek a teremtés ősnyelvén adattak, nem héberül! E név a hegyet jelölte, amely a MEGIDDÓ folyó eredő helye. MEGIDDÓ síkságon több fontos, végzetes kimenetelű ókori háborút vívtak meg. A folyó neve ősnyelvi eredetű, és magyarul ma is jól érthető, akár a JORDÁN folyó neve, amely JÓ csORDOgáló csORDAitatót jelent. MEGIDDÓ vizét MEGIDD, tehát IDható vizű folyó. Hasonló nevű az Édenből eredő HIDDEkel is, amely ÜDÍtően HIDEg vizű volt. Szintén érthető a Jóforratú, jEUFoRRATú, EUFRÁTESZ neve is.
EFÓD – Az EFÓD a papi ruházatnak az elejét eltakaró kötényszerű rész, eredeti neve: ElFÖDő, bEFÖDő. A később kialakuló héber nyelvben EFÓDra módosult.
GYEHENNA – A GY.H – H.GY gyökből induló: GYEH – HEGY. Az ősnyelv kifejező képessége egyedülállóan, ugyanazokkal a hangokkal megjeleníti az ellentéteket. Minden HEGYnek völgye, azaz GYEHe van. A GYUHa az ősnyelven belső űr, üresség. A GYEH egy mély völgy volt Szálom (Szállásom) város mellett, amelynek valaha Melkisédek volt a királya, s akinek Ábrahám tizedet adott javaiból, mivel védelmébe fogadta. Ez a völgy – GYEH – egy időben Hinnom fia birtokában volt, így nevezték Ben (fiú) Hinnom völGYÉ(h)nek is: Hinnom GYEHe, amely összevonva: GYEHINNOM. Ez később a nyelv módosulásával változott GYEHENNA alakra. Mivel azon a vidéken ómagyar ősnyelvű nép élt, a megnevezések tőlük maradtak fenn, hisz a zsidók is e nyelvet beszélték a kezdetek idején. A GYEHENNA a város határán kívül volt. Lehetett egyféle Tajgetosz, csak ide nem élve dobták a kitaszítottat. Ez volt a város GYEPűje, ahol a döglött állatokat, hullákat a GYEPmester leGYEPálta.
HALLELUJA – Isten dicsőítése. E szót hébernek mondják. A HALLELUJA eredetileg: HALLELUJAH szó H.L – L.H gyökkel indul: HaL – LeH. Nem héber eredetű, mivel keletkezésekor még nem létezett. A zsidók akkor az ősnyelven beszéltek, így a szó ősnyelvi eredetű. A HAL gyök a HALLáshoz kötődő, a LEH a lélegzethez és a lelkiséghez, érzelmi töltethez. Isten az emberek tudatában JÓ, JÓV, JAV volt. Székelyföldön még most is él a JÓV szó. Kérdezésnél: JÓV-e? Ma is él az a szó, arra, aki haragjából megenged: megJOHászodik. Mind a JÓV, JAV, mind a JOH, JAH, ősi, ősnyelvi gyökök. Aki megJOHÁszodik, az kimutatja bensőjének JÓ HAjlamát, azaz JOHA van. Kérésével, félelmeivel, HÁLájával ÉLŐhöz, JÓhoz, JAVhoz, JAHhoz, JAHVhoz, VAN Istenhez forduló ember imáját, esdését, kérését elmondván, bizonyosságot akarván kérése megHALLgatása felől, kiáltott Istenhez: HALLÁL-E JAH? Akarta tudni, MENő-e a kérése. E nyelven minden szónak értelme van. Nem titokzatos, sejtelmes rejtvényekben fogalmaztak az ómagyar ősnyelven beszélők. A HALLELUJAH szóban minkét értelem benne rejlik. Egyik: a reménykedő mély esdésében a rákérdezés: HALLÁL-E JAH engem? A másik a bizonyosság hittel teljes érzete: HALL ÉLŐ JAH! Azaz megHALL az ÉLŐ Isten JAH engemet. Hermész Triszmegisztosz, a háromszorosan (trisz) magasztos egyiptomi bölcs: „Ezért kell Istent a JÓ és az ATYA névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” Kiem. K.S. Jézus, Isten fia is több mint ezer évvel később ugyanezt mondta: „Senki nem jó csak az Atya.”
MANNA – A vándorló zsidók isteni étke. Az M.N – N.M gyök: MaN – NáM. Amit MANkálni, MANgálni, azaz enni lehet, az NYÁMolható NYÁMi. Itt a MANna, NYÁMold! Az N hangcsoport – ANNA – az ANA, ANYA szóból kiinduló. Olyan, amit ENNI, MANgálni kell ANNAk, aki éhes. A szó ómagyar ősnyelvi eredetű, mivel akkor még nem létezett héber nyelv. Mondták még MÁNDRÓ néven is az étket, székelyeknél néhol még most is. A MANNÁt aznap kellett megENNi. A MANNA – NAMMA fordítás is mutatja: NAM MA, edd ma, NYAM MA, NYÁMi MÁra.
MaNNa – eNNéM Ma – NYaM Ma hangváz: M-N-N – N-M-M – NY-M-M.
SZERÁF – Az SZ.R – R.SZ gyökből képzett: SZeR – ReSZ. A SZER hatványozó is. A SZERÁF – FÁRESZ jelentése: égő, égető, tüzes, világító. A SZERÁF – FÁRESZ teljes átfordításból inkább érthető: ERŐTELJES ÉGŐ FÉNY. A SZERÁFok bejárnak a Napba és a hasonló csillagokba. A magyar nyelvben a SERceg (serceg a gyertya), SZERcseg (székely) szavak a tűzzel kapcsolatosak. A RÁF – FÁR – ERő, fényerő. A SZERÁFok magas rangú angyalként RÉSZt vettek, vesznek teremtési munkákban. Az F hang teremtőerőt szemléltető szavak kezdőhangja. A FÁ gyökből ered a FÁklya, vagy az ősnyelvből kivált ógörög nyelvi FÁrosz. A FE gyökből a FÉny, FEhér, FEnség. A FEhér, FÉnyerő szavakból ered a FEerie (fe/h/erie) utódnyelvi szó, amely csodálatos, csillogó fényes látványt jelent. Az R hangcsoport – ERÁ – a zsARÁt, pARÁzs, ERŐ, ŐRE, URA szavakban bizonyos hatalomról szól, amit a szERÁf birtokol. A SZERáfok a világegyetem SZERvonalai, SZERei, különböző RÉSZei felett gyakorolnak ellenőrzést. A SZERÁF szó, mint a Bibliában található megnevezések ősnyelvi eredetű, héberre módosult változatok, hiszen keletkezésük idején egynyelvűség volt, héber nyelv csírájában sem létezett. Az utódnyelvekben képződő szavak is csak a teremtés ősnyelvének szóalkotó elemeiből jöhetnek létre, mert nincs más szóalkotóelem a nyelvi világban. A szófordíthatóság is ősnyelvi eredetet bizonyít. SZeRáF – FáReSZ hangváz: SZ-R-F – F-R-SZ. A szó értelmét, mondanivalóját, csak magyar elemzésben ismerjük meg. Fordítottja: FÁRESZ – jelent még: fényre törő, SZERFEletti ERŐt, de SZEFRE szépséget is. Az őskorban ily jelentéssel bíró férfinév is létezett az ősnyelven. A SZERÁFok, a FÉnytestűek térsége a SZFÉRÁk térsége.
SZeRáF – SZFéRa hangváz: SZ-R-F – SZ-F-R
PRÓFÉTA – Isten szószólói, szócsövei. aPRÓ FETjei, aPRÓ FETEk, aPRÓ FETÁk, azaz fiak. FET = FIÚ. Noé legkisebb fia, jó fet volt, jó fiú: JÓFET, JÁFET.
ZSOLTÁR – Az Ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos énekek. A ZSOLTÁR szó jöhet a ZS.L – L.ZS gyökből is: ZSoL – LeZS. Ez esetben akár a ZSÍL hegyi patak kellemesen duruZSOLó, ZSILiző hangja van benne hasonlatként. A ZS és SZ hangok válthatósága előtérbe hozza a SZOLTÁR kifejezést: SZOL-TÁR (sz > zs). Ennek jelentése: Istennek címzett, szentelt, fennen SZÓLó, eléje TÁRt, színe előtt énekelt, hullámzó hangzatok zengő, dicsérő énekeinek TÁRa: SZOLTÁR. A TÁR gyök jelent zenei megnyilatkozást, példa erre a TÁRogató hangszer, vagy gondolataink, úgymond: érzelmeink TARtalmának kiTÁRulását is. Jelenti valamely dolgok összegzését, ez esetben dicsérő elZSONgító énekek, SZÓLamok TÁRa. A ZSOLTÁRok könyve az Istennek tetsző énekek TÁROLÁSi helye. Az LT hangcsoport – OLTÁ – jelen van még az OLTÁr szóban is. Az OLTÁr előtt fennkÖLTEn, zenével kísért, énekELT zsOLTÁrok, a bűnökért támadó isteni harag OLTÁsára. Ez ősnyelvi eredetű szó, amelyet a fenti nyelvek megörököltek sok más ősnyelvi, ómagyar szóhoz hasonlóan. Az LT – TL kapcsolat: a zsoLTárok nem illenek hűTLen emberekhez, de énekeLTék, éneklik azok is…, képmutatásból.
ZSoLTáR – TáRoLáS hangváz: ZS-L-T-R – T-R-L-S.
ZSoLTáR – SZoLTáR – oLTáR hangváz: ZS-L-T-R – SZ-L-T-R – L-T-R.
ÉVA – Az első nő neve. ÉV – VÉ ősgyökből indul. A névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. A hivatásos Biblia magyarázók az ÉVA névre csak annyit írnak: „… életet adó, a bibliai magyarázat szerint minden élők anyja.” Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek. Az első nő nEVÉt a férfi, Ádám adta. A Teremtő, Ádám egyetlen sejtjéből alkotta nŐVÉ, vitte elébe, és úgy mutatta be, hogy ez az ÖVÉ. Az a gyönyörű lény, aki egész életében körülveszi, átöleli, ÖVEzi lényét. Aki EVŐjét elkészíti, s minden ÖVÉinek szeretettel felkínálja. ÉVA nEVE valóban eredet, a nEVEk tÖVE, ÖVÉit féltve ÖVEző, pÁVAként, pajzsként ÓVÓ, VÉdő ernyő. A nő, ÉVA megjelenésekor a meglepetés felkiáltása is lehetett Ádám ajkain a magas É kíséretében, a V hang, a VA, VO ősgyök is, hiszen az összes addigi élő-mozgó közül ekkor találkozott – az őhozzá is hasonló, de mégis más – legeslegszebbel. Ősnyelven az ember másik neve: MENŐ. A MEN-NŐ és EM-BER szavakban sűrítve, összevonva jelen van a férfi és nő megnevezése: EM = nő, BER = férfi, MEN, MÉN = férfi, NŐ = nő. A fentiekből kikövetkeztethető, hogy mivel a nő, ÉVA, Ádám, azaz MENŐ NŐje, így kedves NŐjét ÉVAMENnek is nevezhette. Az É/VAMEN szó a magyar nyelvben nincs jelen, de utódnyelvben módosulva igen (femen, woman). ÉVA – ÁDÁM DÁMÁja, MADÁM, akinek mindeneM ADÁM. Nehogy már, a párszáz éves francia nyelven alakult ki e szó. Alig több mint ötszáz éve, hogy véglegesen letisztult a latin utcanyelvből utódnyelveinek serege. ÉVÁnak rengeteg szerepe van. ÉVA neve JÓ jelentést is hordoz, mert az EVAngélium is JÓhang, JÓ hír, a hírek JAVA. Vitathatatlan, hogy ÉVA, Ádám jAVÁra teremtetett: ÉVA az AVÉ, az üdvök forrása. Ám az ÉVA név hangjai leírják a fájdalmat kifejező szót is: VAÉ! A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. ÉVA nEVÉben rejlik, hogy akár ÉVEnként szülhet. Ameddig ÍVÁsra való képessége, készsége el nem AVUl, szÍVE alatt mindig hordhat magzatot. Készülhet kicsinye nEVElésére, a kÖVEtkező ÉVEket kitöltő soha meg nem szűnő anyai örömökre, mert a belőle kiÍVElő kis ágacskákból majd szép szál leány, legény csAVArodik. Prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a legAVAtottabb házvezető, tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszony. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk, italok – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUló ÉVEk végéig. Az első nő, ÉVA nevét, nevének értelmét, mondanivalóját csak akkor értjük meg, ha elemezzük a róla szóló teljes szövegkörnyezetet, járulékos kifejezéseivel együtt. Könnyebben Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: Te nÉ VAgy! Akár fordítva: NÉ VAgy te! A létezést kifejező ősi gyökkel NÉ VAsz te! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak. Ez ragadt meg a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban. Ám az ő nyelveiken e szó nem értelmezhető. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több mondandót tömörít: NÉ vasz te, jelenti, hogy NŐről, NÉról van szó. A NÉ Vasz te viszont, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAszte szóban, az ÉVA név. TE NÉ vagy, az ENÉ, ENÉh nevet rejti, a mély hangzós ANA, ANYA szavakat is. A névASZte szóban jelen van az érésre utaló ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony körüli eseményeket, jellemzőit leíró legfontosabbak egyike. A NÉ VASZ TE egészében: NŐ VAGY TE jelentésű. A nÉVAszte szó átforgatott alakja vÉNAszte, amelyben szintén jelen van két másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből később kialakult a latin VÉNUsz. A VÉNA ér eredő kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Ez átforgatva NÉVA. A NEVASZTE, NEV-ASZTE szóban az SZT hangcsoport – ASZTE – a női, anyai ÖSZTÖn, akár az ESZTEr névben. Ha férfi-nő a nyoszolyán együtt lESZTEk, akkor a szaporodtok, s az ASZTAlnál többen ESZTEk, többen vASZTOk, a kenyérre, ételre több kerESZTEző vonalat hÚZTOk, többfelé OSZTOtok mindent. Az ősiségben egyik legfontosabb volt a szaporodás. Ha egy nő meddő lett, ijESZTŐ volt a családra nézve. A NŐ sok esetben a férfi ESZTEtője, gondolkodásra serkentője, okosítója, tanácsolója, hogy NE menjen VESZTÉbe. A nEVEszta, nEVÁszta szóban ott van ÉVA nEVE. A NEVASZTE szóra, mondanivalójára, mai magyar nyelvi elemzésben teljes válasz adható. A NEVASZTEt, a nőt, feleséget férfi, a férje teszi NESZTŐVÉ, termékennyé, szülőanyává, aki így méhében NÖVESZTI magzatát. Az igazi anya, NEVESZTA, SZÍVÉNT (régies) viseli szerettei sorsát. Ha titkolja is, ŐT SZAVÁN lehet fogni ŐSZINTE anyai, ÖSZTÖNIVÉ vált érzelmeiben. Az emberi nem korcsosulásával jár: némely NŐ VESZTI, valami okon magzatát. Sajnos, ma már gyakorlattá vált, hogy tudatosan, szándékosan is megöli, meggyilkolja, elVESZTI a NŐ, a NEVESZTA a magzatát. A lesztek, vagytok, vattok, vasztok irányába: VASZok, és a v > f váltással, magas hangzóval: FÉSZek. A VASZokban történik az (f, b) ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése, a nÁSZ, a nemzés. A nő, csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. nÉVAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, Anya, egy férfi szerelmét SZONnyazó asszONYA, aki SZÜNjéből SZÜli meg FIait, SZONjait, FANjait, VANjait, VONjait, BENjeit, MAGzatait. ÉVA NÁSZa a VÉNUSZ névben rögzült. A NÁSZtól asSZONY lesz, és megtermékenyült SZÜNében, méhében védi magzatát, majd szügye SZÜNjéből, kebléből táplálja SZÜNnel, azaz tejjel a SZONját, kicsinyét, gyermekét. A fentiekből leszűrhető, az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett. Sőt ősnyelvi NASZTER = szül összeköthető az ÉVANASZTER, VENASZTER nevekben, ÉVA eredő VÉNA. A nASZTER, szülés után SZERETI magzatát, s kiérdemli az ESZTER, TERÉSZ (Teréz) nevet is.
A fenti szövegben látszik, mely nyelv az, amely az első nő ÉVA nEVE kialakulását nÉVAdó jellemzőivel érthetővé teszi? Mely nEVÉnek alkotó kulcshangjával körülírja betöltött szerepét? Nos, az a nyelv a teremtés nyelve.
NeVeSZTa – NöVeSZTő hangváz: N-V-SZ-T – N-V-SZ-T
NeVeSZTa – öSZTöNiVé hangváz: N-V-SZ-T – SZ-T-N-V
ÉVa NáSZ – VéNuSZ hangváz: V-N-SZ – V-N-SZ
ESZTeR – SZeReT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T
————–
JÓ TUDNI ERRŐL!
Minden kiontott VÉRnek, valamilyen hátránytól megváltó ereje van. Ha megtámad egy ragadozó, de kiontom VÉRét, áldozattá válik, s ezzel pillanatnyilag megváltottam a saját életemet, tán másokét is. Ha vágóállat VÉRét ontom, az is áldozat, amely az éhezéstől váltja meg családomat. Tudni kell, hogy a VÉRontással áldozást az emberpár édeni bűne tette szükségessé. Minden VÉRáldozati ügy forrása onnan ered, indul. A történelem folyamán minden ártatlanul kiontott VÉR az – emberpár védelmére, irányítására kinevezett, de lázadásával az édeni bukást előidéző – Ördöggé, Sátánná vált lázadó fénytestű főangyal tetteinek következménye!
Őt terheli a legfőbb bűn!
A vér felhasználását tiltja a teremtői törvény! Egyébként sem illik bele más DNS kódjelű sejtekből álló szervezetbe senkinek a sajátos DNS kódjelű vére.
A Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság és az Országos Vérellátó Szolgálat új, nemzetközileg már kipróbált módszer bevezetésén dolgozik, melynek neve „patient blood management”, ami azt jelenti, hogy a műtét során megőrzik a beteg saját vérét. Ezáltal elkerülhető a transzfúzió, azaz a vérátömlesztés.
A transzfúzió megelőzésének betegbiztonsági okai vannak, valamint egy adott pillanatban nem biztos, hogy elegendő vér áll rendelkezésre – hangsúlyozta Gál János, a Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Társaság (MAITT) elnöke a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.
Műtét után a szövődmények kialakulása magasabb, sőt, a halálozási arány is azoknál, akik vért kaptak, és ha lehet, ezt el kell kerülni – mondta Gál.
Ugyanígy a szervek felhasználása is. A DNS teremtésileg sajátos, személyre szóló, nem illik bele más testbe.
David Rockefelleren 7, hét(!) esetben hajtottak végre szívátültetést, mindannyiszor friss szív volt, nem kadáver, akkor hozták a „bontóból” melegen!
Végül az utolsó is beadta a kulcsot. A Mercedes kitűnő gépkocsi, de alkatrészei nem találnak a Trabantba.
A szervkereskedelem bűnözés legbecstelenebb válfaja, eltűnt fiatalok szerveivel kereskedést élteti, tartja felszínen, amely világhálózatának fenntartásához képesek háborús helyzeteket is létrehozni.
Az adrenokróm begyűjtés is a kannibál bűnözés része. Begyűjtése miatt tűnnek el a gyermekek. Ugyanis az adrenokróm egy kínzás alatt lévő embertől, általában gyermektől szüretelt, és rendkívüli félelem vagy rettegés idején koncentrálódik a testben.
Az emberiség reménysége a feltámadás lenne, nem az adrenokróm drog, vagy a kannibál szervátültetés!
————–
„DICSŐ MÚLT”,
hogyan indult a visszafejlődés elfajzás, süllyedés?
A kezdet mindenben meghatározó! Alapállapot az édeni béke. A csend volt előbb, nem lárma!
A tökéletes ember vég nélküli élet ígéretével teremtetett. Teremtésekor Teremtő Atyja, az ő földi fia több milliárd testi sejtje egyenként mindenikébe ültetett, egy személyi jellemzőit – bőr-, haj-, hangszín, testillat, magasság, adottságok, képességek stb. – tároló, azonosító, életjelenségeit vezénylő, minden vele történő eseményt rögzítő, örökíthető, sejtvédelmet irányító, létvezérlő, hárommilliárd jelkulccsal biztosított parancssort, amelyet saját világegyetem központi számítógépéhez csatolt. Nem hagyta segítő felügyelet nélkül egyetlen földi teremtményét sem. A Teremtő Isten alapelve szerint, teremtményei nem gépiesen szófogadóként, hanem szabad akarattal rendelkezve választhattak utat maguknak, de annak következményeit is vállalva! Más kérdés, hogy az emberiség létszámban nagyobbik része a történelem folyamán elutasította e felelősségnek tudomásul vételét.
A Föld és emberiség feletti felvigyázói megbízatást hatezer évre, főangyali rangban második, legszebb, legcsillogóbb, Fényhordozó, Hajnal Fia, azaz Lucifer kapta, hogy minden rendben, a teremtői akarat szerint történjen. Fényhordozó, Hajnal Fia később – önmagának akarván tulajdonítani az emberpár számára az Atya által biztosított áldásokat – önzésében elbukott, és magával rántotta az emberpárt, akik a figyelmeztetés ellenére, önként követték, sárba dobván az örökélet adományát.
Az Atya az emberpárnak – Édenből kiűzetés ítéletének közlésekor – Megváltót ígért, aki majd visszaszerzi az emberi nem számára az örökélet áldását, és elpusztítja a lázadó, Sátánná lett Hajnal Fiát.
Az Édenből kiűzetés okozta érzelmi vihar, s az első megrázó testvérgyilkosság után, a szaporodó utódok közt sokakban élt a remény a Teremtő által ígért megváltásra. Nem ismerték az isteni terv időbeosztását, de hitték, hogy bekövetkezik.
A Teremtő Isten, az édeni kiűzetés után sem vonta vissza Lucifer hatezer évre szóló, Föld feletti felügyelői megbízatását. Hagyta, hogy amit az emberpárral együtt főztek, egyék is meg, szabadon választott útjukon, a hatezer éves futamidő végéig.
Mutassák meg, lám, hová jutnak a teremtői törvénytől elrugaszkodók? Mennyire lesz sikeres a Földön a Sátán által kínált életmód?
Vég nélküli létre szóló tanulság lesz számukra az engedetlenség kegyetlenül tragikus-véres következményeinek sora, amely még napjainkban is tart! Ugyanis, a Teremtőnek vég nélküli öröklétre szóló tervei vannak az emberrel, s e tervéhez: őt félő, benne bízó, tisztességes, becsületes, szavatartó, megingathatatlan erkölcsű, igazságos emberek kellenek.
Nem cél nélkül teremtette a világegyetem több százmilliárd csillagrendszerét! E megszámlálhatatlan csillagrendszer több százmilliárdnyi naprendszere mindegyikében létezik olyan kedvező méretű, elhelyezkedésű bolygó, amely a mi Földünkhöz hasonló életfeltételekkel bír. A közeli, nemsokára megtörténő helyreállítás utáni végeredmény, egy megtisztult, Teremtőjéhez hű emberi nemzedék lesz! Miután a Föld betelt emberrel, a vég nélküli létben, a többi bolygót benépesíteni is innen, a Földről honosít oda egy-egy emberpárt, új életet kezdeni egy teljes bolygó feltöltésében!
A Biblia a Teremtés könyvében alig 7 fejezetben írja le tömören, Ádám teremtésétől az Özönvízig tartó időszakot. Ezért számunkra úgy tűnik, hogy rövid korszak, hamar lefutott, nincs nagy jelentősége. Ám gondoljunk bele, 1654 év telt el, ami – valamennyien tudjuk – emberi mércével mérve nagyon hosszú idő. Annyi, mint Róma bukásától, az ókor végétől napjainkig, a középkor, újkor, jelenkor időtávja összesen. Ez alatt rengeteg jó és rossz dolog történt a benépesedő Földön.
A gyilkos Káin Édentől keletre telepedett le. Utódai ott sokasodtak. Bár a kedvező kellemes éghajlat végett nem volt szükség kemény építményekre, a leírás szerint később, Káin fia, Hánók mégis várost épített. Természetes, hogy nem egyedül, ekkor már sokan lehettek. Nem tudni mekkora volt a garádolt, bekerített építmények tömege, tán csak egy erődítmény. Mi okból építette? Talán, hogy védve érezze magát és utódait. Ez valahol a mai Afganisztán, Kína felé terjedő területen lehetett. Káin utódai közül is gyilkolt az egyik. Nem voltak rosszabbak öccse, Séth utódainál. De jobbak sem.
Az önzésből eredően szaporodtak a bajok, békétlenség, bizonytalanság uralta a Földet. Ezért fogadták előbb örömmel az emberi testben megjelenő fénytestűeket, akik felvigyázóként mutatkoztak be. Aztán kiderült, hogy ez is a nagy szemfényvesztő, Sátánná lett Fényhordozó Lucifer, csaló húzásainak egyike. Énók ír ezekről a Lucifer-fajzatokról, akik asszonyokat vontak magukhoz, s gyermekeik torzszülötteké, púpos koponyájúakká, hatalmas testűekké, óriásokká nőttek, félelmet keltve a természetes emberekben. A Föld tele lett velük, és gonosz tetteikkel is.
Ők építették a hatalmas kőhalmazokat, peremes pürimádó, tűzimádó oltárok ezreit szerte a Földön. Ma is állnak: szárazon, vízben, jég alatt, s amelyeket ma piramisnak nevezünk. Meglehet, ezeken az oltárokon embereket, szüzeket is áldoztak fel.
Az általuk épített hatalmas kőépítmények mellett, a szárazon, víz és jég alatt fellelt csontvázaik is bizonyíték, hogy itt éltek a Földön, bár a világpolitika háttérhatalmi vezéreinek parancsára e csontvázakat igyekeznek eltitkolni, megsemmisíteni, mégis nyilvánosságra került sok belőlük.
A magyar ősmesék szerint minden óriás nem volt rosszindulatú. Még az sem kizárt, hogy Noé bárkaépítésekor a hatalmas – fél méter vastag, harmincméternyi hosszú – alapgerendák illesztésekor segítettek nekik.
Hánók erődítményépítményén kívül más hasonlóról nincs leírás. A piramisokról nem számolt be Mózes, valamiért nem tartotta fontosnak, pedig ott élt közelükben.
A kellemes légkörű Földön nem volt szükség meleget nyújtó házakra, csak lombsátor, majd szövedéksátor volt a családot egyben tartó otthon. Az észak-amerikai indiánok – akik Jáfet-utód népként még szárazon jutottak át, a később víz által elszigetelt földrészre – megtartották a Vízözön előtti ősi, településrend képét.
Kialakultak a sátoralja nagycsaládok, a mindenkori legidősebb, legtekintélyesebb sátorapa felügyelete alatt. Felesége a sátoranya, matróna, szintén tekintélynek számított a nagycsalád előtt, ő az asszonyi kör munkáit irányította. A sátorapa tisztség Özönvíz utáni időkben is fennmaradt. A nyelvtörés után, a tűzimádó törzs, perzsák társadalmi rendjében főnemesi rang lett szatrapa néven.
A nagycsalád vezetője a korban legidősebb, tiszteletreméltó férfi, a sátorapa volt. A sátoralja rokon nagycsaládok idővel egyesültek, szövetségre léptek, törzsekké alakultak. Törzsfőnöknek a törzsközösség, korban legöregebb, tiszteletreméltó, tekintéllyel bíró sátorapát választották. Ő volt a nesztor, mésztor, nagymester, RABONBÁN. Ők ezért nem kaptak jutalmat, saját sarjaik javát szolgálván ezzel. Saját négyelő munkájuk gyümölcséből éltek, abból tartották el családjaikat, semmilyen ajándékot nem fogadtak el soha senkitől, nehogy a részrehajlás gyanúja vessen árnyékot döntéseikre. Vízözön utáni székely rabonbán és lófők hasonlóan viselték tisztüket évezredeken át a Kárpát-medencében, a magyar állam, királyi intézmény megalapításáig, amikor a rabonbánt kiszorították Pilisből és népvezetői tisztségéből.
Mivel a névadásokban a kezdet mindig meghatározó, így elképzelhető, hogy első esetben hat nagycsalád egyesült törzzsé, és ez gyakorlattá vált. A törzs vezetésében – a nagymester, RABONBÁN mellett – a többi rangidős sátorapa is részt vett. A hat vén leült körben az ő tárgyaló helyükön szert ülni, és a törzs ügyeit zsörtölték, tárgyalták, törzsölték, tisztázták. A fennforgó ügyekben döntöttek a lehető legigazságosabban. E hat ülőhely, hat alom jelképként maradt, mint törvénytevő hely. A hat almon hozott döntés volt a hat alom, hatalom szava törzsszinten.
A sátoralja nagycsalád békés együttélésben, kalákarendszerben művelte, négyelve, csütölve (csüt = négy) szorgalmasan, nem tücskölve (cincogva) a közbirtok területét, a natúrból turán munkával tanorrá tett földet. Eledelre valót termesztek, állatokat tenyésztettek, egyenlő négyelő, csütölő munkálkodásban, és körosztásban, négyelés arányában, szükséglet szerint, jutott mindenkinek. Négy – munkát jelképező szám. A négybe osztó keresztnek nagy szerepe volt a kezdeti törzsi, családi életben. A kereszttel négybe tájt (szelt, vágott) osztott kör, a négyeléssel megtermeltek igazságos elosztásának lett a jelképe. Mindenki megkapta négyelése fejében a maga fer-táját, negyedét.
Az egyenlő elosztásnak jele a kenyér felszelése előtt rárajzolt kereszt, amely ma is élő, hatezer éves ősi hagyomány! Ezt jelképezték minden rituálé nélkül, a kört négyfelé osztó keresztvonalak a korai időktől. A sírokban talált, ma kelta keresztnek nevezett, négybe osztott körjelvények is, amelyek ősibbek a vallásos keresztjelvényeknél. Ez nem a keresztbe ácsolt kivégző kereszt – mert nem is biztos, hogy az kereszt, tán csak gerenda volt – hanem az igazi ősi Krisztus kereszt, az egyenlő elosztás, amiről Péter beszélt Jézusnak: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
A Keresztes fogalom volt az ősi Megváltó várásban: Eljön a Keresztes, a Megváltó, aki igazságosan elosztja a föld áldásait mindenki javára.
Jézus Krisztus – az igazi Keresztes – is megáldotta a kenyeret, megtörése előtt!
A szaporodó sátoralja nagycsaládok békés életvitelét egy idő után portyázó, durva, erőszakos betörők zavarták meg. Ők olyan törzs népe voltak, akik nem szerettek dolgozni, így nem volt saját termésük, saját maguk által készített ruházatuk. Viszont enni, ruházkodni nekik is kellett, így hát elmentek és elrabolták a békés termelőktől azok javait. E kalandozó rablóportyáik során az emberek testi épségét, életét sem kímélték. Bármilyen rablókalandot vállaltak csak épp dolgozni(!) ne kelljen. Lopni mentek, így lett az ilyen portya neve: lopta, loptába menni. Később harcjelentéssel: lopta, lupta néven az utódnyelvek örökölték. Mivel kezdetben botokkal verekedtek, így botolónak is nevezték loptába járó rabló hadjárataikat. Utódnyelvi maradványa a batle, batalia stb. A mongol Batu is botost, harcost jelentett.
Énók a fénytestűeket felvigyázóként említi. Ezek, akik a Földre jöttek, semmi jót nem hoztak az emberek életébe. Testet öltöttek, s megtanították az embereket hamis dolgokra, a nőket festékkel szépítkezésre, csábos életmódra. A férfiakat rombolásra, háborúzni, fémeszközök, fegyverek készítésére, fegyveres hadviselésre is. E csattogó fegyverek hangja nyomán lett csata neve a harcoknak.
A másfél ezredév után teljesen ellehetetlenülő, gonosszá lett világot Vízözönnel mosta le Isten a Földről. Az emberiség ez időben élő tömegei learatták szabadon választott életmódjuk gyümölcseit.
Özönvíz után
Özönvíz után folytatódott a kezdetekkor megszokott társadalmi rendi életforma család, nagycsalád, törzs. A megváltozott éghajlati viszonyok végett a sátor, a lepel túl hidegnek bizonyult, már meleget megtartó épületre volt szükség. Közbirtokból minden család kapott egy tanyahelyet, amelyre épített egy házat. Körülötte a termőföld, amely ellátta a családot. Kialakult a tanyavilág, mint településforma. Mivel a víz meghatározó az élőlény életében, minden tanya valamilyen természetes forrás, patak, folyó mellé épült. Sokáig a tanya volt az eszményi településforma.
A gonoszság azonban nem veszett ki. Sátán élt, felügyelt, ösztönzött a rosszra, gonoszságra. Az első század békés életvitelét, családok békéjét egy idő után portyázó, durva, erőszakos betörő, rablók zavarták meg. A népszaporodással, a rablótámadások is szaporodtak, a haramiák öltek, romboltak, taroltak, s minden mozgathatót vittek.
———————————————————————————————————-
Azok, akik ma oly nagy dicsőségérzettel említik az ősök hősies kalandozását, hódításait, képzeljék magukat, családjaikat, kicsinyeiket a megtámadottak helyébe. Milyen kellemes lehetett, mint derült égből villámcsapás, egyszerre rád törik az ajtót, s visznek minden megfoghatót, kicsinyeidet falhoz verik, asszonyodat megerőszakolják, házadat felgyújtják, s ha ellenállsz, ledöfnek, mint a malacot.
Az nem érv, hogy mások is ezt tették, csak annyit jelent – mi sem voltunk jobbak!
————————————————————————————————————
A tanyákon veszélyessé vált a lét. Többen úgy döntöttek, hogy közelebb költöznek egymáshoz, mert a falkában támadók ellen falkában lehet védekezni sikeresen. Lassan falvakká alakult a településkép. Minden üres helyet beépítettek. A SZOM-SZÉDok (szom = üres, széd-desz = sűrű) egymás mellé, sűrűn építkeztek, mert így védettebbnek érezték magukat. Kemény anyagból építettek falat, szilárd épülethez. Mivel jól bevált, ettől kezdve az emberek számára egyik legfontosabb védelem lett a szilárd anyagból épült, kemény falú ház.
Ahogy telt az idő, a rablók nagyobb csapatokba verődtek, nagyobb erővel támadtak. A falulakók úgy döntöttek, hogy fallal veszik körül a falut. Így épültek az első FALAS helységek, amelyeket az egyik – kényeskedőn, negédesen eszező – törzs POLISZ néven nevezett. A falak védtek, de a törzs nagymestere, a rabonbán, s a többi vén intézkedtek sátoralja népük, törzsük megvédéséért. A sikeres védekezés megszervezése végett úgy határoztak, hogy a kemény testi erőben levő fiatal férfiakat rendelik őrként felvigyázóknak, az esetleges újabb támadások kivédésére. Kineveztek egy vezetőt, akire rábízták: válasszon magának társakat, majd valamiféle védekező fegyverekkel is ellátták őket. Az őrök állandóan figyelték, vigyázták a környéket.
Ennek következménye az volt, hogy mivel az állandó őrséget vállalók nem dolgozhattak teljes idejükben saját családjaik javára, a törzset alkotó családok a saját terményeikből kellett pótolják azt.
Ez volt az adó első formája.
A betörések szaporodtak, a rablókalandozás némely törzsnél életformává vált. E törzsek ezt dicsőséges vitézi tettként értékelték, hősökként tartották számon saját kalandozó haramia rablóikat.
A védelem megszervezése a békésen dolgozó, alkotó, termelő törzseknél egyre nagyobb fontosságot kapott. Egyre több fiatal férfit kellett elvonni a termelő munkából. Kisebb hadat kellett felállítani a védelemre. Ruházni kellett őket. Azoknak családjai eltartására szükséges adomány mennyisége is nőtt. Ez azokat érintette, terhelte, akik dolgoztak, akik kétkezi munkájukkal megtermelték e javakat.
Azaz terhükre nőtt az adó.
Az őrséget vállaló fiatal férfiak egy idő után hatalmat éreztek kezükben, és úgy gondolták, nekik több jár, mint az átlagnak, hiszen életüket is kockára teszik a törzsért. Felvetették: ha nem kapnak nagyobb támogatást, nem vállalnak további őrködést.
Ez volt a munkabeszüntetés fenyegetésével való zsarolás egyik kezdeti formája.
Kezdtek megvetően nézni a földet művelőkre – hé, paraszt! – magukat fontosabbnak tartván azoknál. Tiszta ruhában, fegyverrel a kezükben jártak, akikre –, mint védelmi erőre – kezdtek felnézni a körülöttük levő gyengébbek, főleg nők és gyermekek. A gyermekek szemében vágyálom lett a közéjük tartozás. Nem az egyszerű fárasztó földművelő munka vonzotta őket, hanem felnőttként a védőhadba álmodták magukat. A fiatal, szép nők is ezekhez csapódtak inkább.
Innentől kezdve a munkájával élelmet és ruházatot előállító, dolgozó népréteg – a korábbi megbízó – kezdett alávetett szerepbe süllyedni.
Az állandóan megismétlődő rablások miatti fenyegetettség okán, olyannyira megnőtt a védelmi erők fontossága, hogy vezetőik a sátorapától és a vénektől is bizonyos engedményeket követeltek a kétkezi munkájukkal termelő családok kárára.
A rabonbán és a vének ellenálltak, így a hadak vezetői félreállították őket, és maguk választottak oly urat a nép fölé maguk közül, aki addigi tetteivel kirítt, kiemelkedett, jelesebb volt a többinél, kitűnt a többi közül, s aki vezéregyéniségként kiállt a nép elé. Jeles kirótt, kiemelt személyként kiállt, parancsoló hangját felemelve rivallt.
Megszületett a királyi, keráli, urálkedő intézmény, annak fényűző udvartartása.
Falvakból további fallal körülvett falasok, poliszok, azaz városok épültek, amelyekbe – támadás esetén – bemenekülhetett a közeli falvak, tanyák népe.
Ez okból adót kellett fizetniük a vár urának. Az adót szipolyozó polisz királyi székhely lett, állam központja.
Megszületett a kiszipolyozó, elnyomó állam intézménye.
Kiknek a terhére?
Azoknak, akik valaha megbíztak néhány markosabb legényt a családjaik, javaik védelmére!
Azóta eljutottunk oda, hogy minden kétkezi termelő munkásra jut legalább 10 – 15 olyan, akit „megbízott” ügyei intézésével, akiket eltart, de akik mára fölé kerekedtek, nyomorgatják, ellehetetlenítik, uralják, fényűző életmódban élnek, és utálattal megvetéssel viselkednek irányukban: Hé, paraszt!
Az eltartottak már többen vannak, mint a keményen dolgozó eltartók.
Sőt, mi több – néha, a nagytételben csalók, rablók, gyilkosok oldalára álltak, állnak megbízóik ellenében!
—-
Valaha úgy tanultuk, hogy a városállamok létrejötte az emberi társadalom művelődési szintjének, fejlődésének fokmérője a történelemben.
Ma már tudjuk, hogy létrejöttük fő oka, az elnyűvelődés, az egyre rohadó társadalom, a rohanó meredek erkölcsi lejtő!
Az államhatalom, a továbbfokozódó elzüllés által kiváltott, ellene kiépülő, kényszerű szükségszerűség szülte jelenség.
————–
GÖMB vagy GOMB?
A világűr égitestjei, avagy lapos-e a Föld?
A világűrben az uralkodó égitestforma a GÖMB alak. Nem GOMB, hanem GÖMB! A GÖMB eszményi forgástest a térben, űrben. Mivel felületi körvonalának minden pontja egyenlő távolságra van a középponttól, így az erővonalai is 360 fokban minden irányban egyenlően terjednek, s körülölelik a gömbtestet. A megfelelő erősségű, teremtőileg pontosan beállított oda-visszaható, vonzó-toló mágneses erő, a gömb alakú égitestek közt, biztosítja a térbeli egyensúlyállapotot. Ez az egyedüli alkalmazható alakzat, amely minden irányban oda-visszaható erővel fenntartja a többmilliárd égitest, egyenkénti egyensúlyát, többirányú vonzásviszonyait, többirányú mozgás közben!
Ha valaki, akkor a Teremtő tudta, mit, hogyan kell összeállítani, hogy a több százmilliárd csillagrendszerből álló világegyetem egyensúlya tökéletes legyen. Minden égitest háromféle mozgást végez.
- A saját tengelye körül forog.
- Teljes testével egy adott pont körül kering.
- E keringést – a központi csillagot követve – csavaros pályán előrehaladva végzi, a többi bolygóval összhangban, amint csillagrendszerén belül, egész naprendszerével egy tömbben, csavaros pályán előrehalad.
A csillagrendszerek ugyanígy csillagrendszer-fürtön belül, mindannyi csavaros pályán halad a világegyetem központi magja körül. Az egyensúlyt ily összetett, bonyolult mozgásban kizárólag a minden irányban egyenlő hatóerővel bíró GÖMB képes megtartani.
Nincs más! A lapos testek egymásra torlódva, menthetetlenül összeomlanának. Ehhez szükséges ismerni a mágneses testek egymáshoz viszonyulását, kölcsönhatását, a keringési vonzó-toló hatás egyensúlybiztosító erejét. Lehet kísérletezni. Néhány mágnes fémgömböt forgatni egymás közelségében térben függesztve, megfigyelhető a vonzó-toló egymásra hatás. Vagy lapos mágnes gombot ugyanígy.
Meglepő lesz egymásra, alá-fölé torlódásuk.
A GÖMB belseje, keringő testek számára ütközésmentes tér. A parány atom is GÖMB, belsejében állandó a keringés. A molekula is GÖMB, belsejében atomok keringenek.
A világegyetem felépítési mintája a parány.
A Teremtő Isten teremtési titkai jelképes GÖMBben rejtettek: élettelen atomtól az élő sejtig. Valós és jelképes GÖMBből bomlanak ki az összesség elemei: élet, színek, nyelvek, zenei hangok, minden. A GÖMB palástjának körvonala bármely nézetből törésmentes végtelen. A teremtett világ a végtelenség isteni kézjegyét hordozza.
Bármily elmélet olyan, mint egy mértani idom. Van jobb-, bal-, elő-, hát-, alul- és felülnézete. A GÖMBnél minden nézetből azonos a kép. A GÖMB a legtökéletesebb alakzat, nem sarkos, s így kikezdhetetlen.
Ugyanígy kikezdhetetlen a Teremtő Isten léte, képessége, felségjoga, élettelen és élő művek megteremtésére, a világegyetem működtetésének fenntartására.
Az emberi létet érintő bármely elmélet tartalma minden oldalról, minden szemszögből vizsgálandó, átvilágítandó: Mennyire illik bele a világmindenség valós, örök időkre szóló nagy egész összességébe?!
A bizonyítékokkal igazolható VALÓS nagy összesség olyan, mint a GÖMB: tökéletes forma: benne az élet keletkezése teremtés által, a tényleges történelem, a nyelvek kialakulása stb.
Bármely elméletet nem a személyes képzelgések meséi szerintibe, hanem a VALÓS nagy egész kirakós képei közé kell illeszteni! Ha összhangban van a valósággal, akkor hézagmentes az illeszkedés. Akkor válhat, létet meghatározó, állandó, szilárd alapú, kikezdhetetlen, megváltozhatatlan, örökérvényű törvénnyé, értékké, ha tartalma minden oldalával pontosan, teljes harmóniában, hiánytalanul illeszkedik az összességbe.
Példaként:
- A teremtés ősnyelvét megőrző Kárpát-medence népe nem származhatott az ősnyelv megtörését előidéző Nimródtól! Az ősnyelvet nem az Árpáddal érkező kalandozó természetű, vándor, vadász-halász nép őrizte meg, mert minden ilyen nép keveredett. Csak egy letelepedett, gazdálkodó, összetartó, zárt társadalmi rendben, természetes védett határok közt élő nép őrizhette meg.
Az Árpáddal érkezők Ázsiában keveredett nyelvűekké váltak, és itt tanulták újra az ősi nyelvet.
- Vagy, hiába kardoskodnak sokan, hogy az emberiség a Kárpát-medencéből terjedt szét, ugyanis a bárka az Ararát hegyén akadt el – ma is ott van – nem a Hargitán!
- Fölöslegesen prüszkölnek az evolucionisták, a kifejlődés elmélet védelmezői, hogy Isten nincs, minden magától állt elő, ha a kétszáz éves izzadtságszagú küszködésükkel, a legfejlettebb műszaki felszereltségű laboratóriumokban sem sikerült bebizonyítani az élősejt önmagától kifejlődését, a benne levő hárommilliárd rejtjelű számítógépes programmal!
Sőt, még az ő tudásuk segítségével sem!
Akik mást mondanak, azok nincsenek tisztában semmivel. Csak az általuk tekintélyként elismert, voltaképp csak okoskodók, által hintett, bizonyos ideig felszínen úsztatott sarlatán elméletek szemeteit szórják maguk körül. Egy bizonyos ideig működik, valameddig aztán elbukik.
E „bizonyos ideig” időtartam az egész emberiség eddigi – a Teremtő Isten létét, a teremtés tényét tagadó, az élet szentségét semmibe vevő – tévúton bolyongása.
Olyan, mint az emberi történelem alatt vakvágányon haladó jelenlegi tudomány által termelt elméleti és valós, földi és űrszemét, amely nem vezethető vissza a lét természeti körforgásába, így szennyező, mérgező, veszendő és elvetendő!
Az előttünk álló idő választ ad mindenre.
————–
TEREMTÉS A VÉGTELENSÉGRE
A Teremtőt nem korlátozza sem idő-, sem térhatár. Alkotásait két fő jellemző határozza meg: a CSODASZERŰ KEZDET és a VÉGTELENSÉG, az általa teremtettek, mind a végtelenség jegyében, céljával készültek. Alapelve: mindenben a kezdet a legfőbb meghatározó. Az alkotó minden művét vállalta, ellátta meghamisíthatatlan kézjegyével. Minden, ami létező, magán viseli a végtelenségre tervezés ALKOTÓI KÉZJEGYÉT.
ATOM. Az anyagi világ alapja. Az atom, mint legkisebb részelem, az adott anyag jellemzőinek tömörített sűrítménye parányi helyen. Az atom alkotói: fő eleme a mag, s a körülötte keringő elektronok. A mag (nukleon) alkotói: protonok, neutronok. Minden atom fő alkotói: proton, neutron, elektron. A magban levő protonok, neutronok, a mag körül keringő elektronok száma, a maghoz, egymáshoz való viszonyuk: sűrűségük, pályájuk, sebességük határozza meg, hogy milyen anyag válik belőlük. Különböző atomok egymáshoz viszonyított száma egy molekulán belüli láncolata, a molekulák közti tér, sebesség, tömörség stb. szintén meghatározó abban, hogy milyen anyaggá állnak össze. Minden anyagnál az alkotó alap egyforma: protonok, neutronok, elektronok, és mégis micsoda széles skálája jön létre az elemeknek, több mint száz ismert vegyi elem a Földön. De a világegyetem többi égitestein is még ki tudja, mennyiféle van, s még mi jön létre?! Mert nincs vége a teremtésnek! A teremtés végtelen folyamat! Minden, ami teremtetett, magán viseli a végtelenre tervezés sajátos alkotói kézjegyét.
BOLYGÓK. A világmindenség bolygórendszerei működése, azonos alapelv szerinti az atom belső szerkezetével. Van egy központi anyaGi maG, amely körül forog az anyagi világmindenség, amely naprendszerekből, belőlük összeálló csillagrendszerekből (galaxis), csillagrendszerek fürtjeiből áll, kiterjedve a végtelen űrben. Az egész rendszer bonyolult csavarszerű körforgása, körforgalma, azoknak oda-vissza vonzásviszonyai önműködőre állítva, teremtői számítógéppel vezérelve, a bolygótestek belső hőjének megfelelő szinten tartása biztosítva a végtelen űr minden zugában. Az űrnek nincs vége, mert mi zárná le? Ezen is rajta a végtelenség egyedi bölcs alkotói kézjegye.
SZÍNEK. Egyszerű alapon nyugszik a színek világának összessége. Egyetlen tömör csomagba – a fehér színbe –, mint egy védőburokkal ellátott szabályos gömbbe sűrítve a színvilág összessége, amely kibontva, szétszórva, pazar színpompába borít mindent a körülöttünk levő élettelen és élővilágban. A színek keveredésének nincs határa. Ezen is rajta az egyszerűbe sűrített nagyszerűség, de viseli a színek végtelen változatainak alkotói kézjegyét is.
ZENE. Zengő hangok harmonikus összhangzati teljessége az emberi érzés-, érzelemvilág hullámzásainak csodálatos tükörképe. A zene, akár az emberi arc, érzelmeink minden rezdülését kifejezi, a letört, mélyen lehangolt szomorúságtól, elsöprő, magasan szárnyaló örömig. Egyszerű csomagolásban. Az alaphangsor hangjaiból áll a világ összes dalkincse. Nyolc hangból (oktáv) néhány félhangból induló csodás dallamvilágban a legkifinomultabb emberi érzelmek belső rezdüléseit apró részletekig visszatükröző, kifejező fennkölt dallamok, harmóniák szerezhetők. A harmóniák kötődnek egyes alaphangokhoz, úgy keringenek a névadó zenei hang és alaphangsor magja körül, mint a bolygók a Nap körül. Soha nem született két egyforma ihletett dallam, szerzemény. Csak szándékos másolással ismétlődhet. A szerzői sajátosság felismerhető a dallamokban, s alkotói lehetőségeik végtelenek. A zenén is felismerhető az egyszerűből induló, végtelenbe kiterjedés lehetőségének egyedi azonosító alkotói kézjegye.
SZÁMOK. A számok világa: az alapszámsor csomagja egytől tízig. Az egy és az alapszámsor köré felsorakozó tízes, százas, ezres számkörök végtelene, amelyek állandó mozgásban vannak, mint a világmindenség bolyongó testei. Az egyből indul, a mindenség összességét felöleli, és végtelenbe vesző. A számsor soha, sehol nem ér véget. Ez is magán viseli a végtelen lehetőségek, határtalanság alkotói kézjegyét.
ÉLŐSEJT, ÉLŐVILÁG. A sejtben végtelenre tervezett, teremtői számítógépben tárolt, követett, s feltámadáskor az elhunytak bármikor előhívható DNS jelkészlete, kódja, amely az egyén minden megmásíthatatlan jellemzőjét őrzi, és örökíti utódokba. A család, az egyben rejlő, kettős összetevőre (két komponens) alapozott emberi társadalom, de az egész élővilág is, mind az atom mintájára épül. A (cso)mag: két fő alkotó: férfi, nő, a központi mag. Gyermekeik – tíz, húsz – kis bolygók, akik körülöttük forognak, majd azoknak is. Így létrejönnek a családok bokrai (molekulák), egyre több, de amelyek a központi maghoz, az eredő párhoz kötődnek. A folytatás végtelenbe nyúló, nincs két egyforma köztük! Az élővilág soha véget nem érő csodálatos önműködő körforgásra állítva, önmegújító, öntisztító képességekkel. Rajta a biztosított végtelenség, a világegyetem összes Föld-szerű – élővilág számára kedvező feltételekkel rendelkező – bolygójának betöltésére, s ellátva a végtelenség alkotói kézjegyével.
NYELV. Egy alaphangsor (abc), egy készlet, amely kb. negyven – füllel észlelhető, hallható – zúGó, penGő, konGó, zenGő han G-ból áll. E hanGokból épülnek az ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, szó-hangvázak. Valamennyinek a hanolt G, éGi eredetű eGY az alapja. A hAlfa nyit, s a Zet csomeGál – a hangsorban. A GYökök szóbokrai, mint naprendszerek, a szavak értelmi fogalmi körei, hangvázak szócsaládjai, mint csillagrendszerek, s tágabb értelmi körbe rendeződésük, akár a csillagrendszer fürtök. Ez összességből kialakul a nyelv egészének mindensége. Ebből a hangsorból, hangváz és gyökrendszerből áll a világon valaha és ma is beszélt összes nyelv. Negyven hangból áll a több ezer nyelv összes szókincse, annak több százmilliós tömkelege. A Teremtő által alkotott alapnyelvből, a teremtés nyelvéből, nemcsak a ma létező 6-7 ezer nyelv, hanem végtelen számú új nyelv képezhető. Mily hatalmas, értelemmel teli, végtelenbe nyúló bővíthetőség! A nyelv is magán viseli a végtelenség bölcs alkotói kézjegyét.
Ugyanaz a felépítési, működési alaptörvény érvényes az ATOMOKRA, VILÁGŰRRE, ZENÉRE, SZÍNEKRE, SZÁMOKRA, NYELVRE, ÉLŐSEJTRE ÉS AZ EMBERI TÁRSADALOM szerkezetére. Mindannyi visszatükrözi a teremtő, alkotó képesség határtalanságát. Mindannyin rajta kitörölhetetlenül a jól felismerhető a megmásíthatatlan, egyedi, egyszerű képleten nyugvó, de ennek ellenére, végtelenbe nyúló kiterjedésre képessé tevő ALKOTÓI KÉZJEGY.
————————————
SZERETET
A SZER gyök értelmét csak alkotó hangjai értelmének ismeretében kapjuk meg. A gyökváz két végtelenig ejthető folyékony hangból áll: SZ és R. Az SZ.R – R.SZ gyökben két – végtelenig vihető – alaphang adja a szóvázat: SZ és R. Kipróbálható: szisszenő szszszsz… vagy a pörgő rrrrrr…
SZ – végtelen kiterjedés, SZélesedés, a SZép fogalmának képviselője, az arra törekvés lehető útjainak is kezdő- vagy meghatározó hangja, de az aSZ, áSZ, éSZ ősgyökökben is.
E – főleg az EgyEnsúly, pontos megértéséhez az E, É hangokról szóló tanulmány elolvasása fontos.
R – minden esetben ERő és pöRgő újRázás, végtelenig pöRgethető, göRgethető hatáRtalanság, amely a legcsodálatosabb érzé, a SZERetet folytonosságának kifejezésében is megmutatkozik.
Az SZ hangnak a SZéles kiterjedés jelölésében, sőt a hatványozottan SZéles kiterjedés jelölésében való SZERepére a SZER gyök talán a legerősebb példa.
A SZER gyök jelentése: közép, valaminek közepén elhelyezkedő, meghatáROZó, fontos RÉSZ.
A SZER, mint legfontosabb ERŐ középpontban áll. Innen indulnak SZERteszét a SZER erő sugarai, a SZERvonalak, végtelen kiterjedésben, az alaperő EZERszeres, ezerSZERes hatványaként. Az E(s)ZER számnév is a csúcsszámok (tíz, száz) sokSZORozottságát jelenti.
Emberként a szív – mint ÉRZelmi ERŐközép, SZER – ETETi, feltölti a SZERvonalai által érintett, SZERETETT lényeket.
A SZERelem határtalan, SZERtelen erejét is kifejezi.
A SZERETET szó TETTről szól, a SZERETŐ szívű személy TETTeit összegzi.
A SZERetetigény a világra jött bármily élőlény örökítő sejtjeinek ösztönalapú SZERves eleme. Az embernél ennél több! Aki igazán, őszintén SZERET, annak e SZER élete egészének alapvető RÉSZe. Az őszinte, tiszta SZERetet SZORzati elem, fokozható, hatványozható.
Az igazi SZERETET nem anyagfüggő. A SZERETET jelképes kenőanyag. Az ember, aki őszintén SZERET, azt e SZER – jelképes illóanyag ereje – teljesen áthatja. A szEREtet kitartó EREje nem ismERI az akadályt, végtelenül ERŐs. Nagy EREje ERÉnyében, szERÉnységében rejlik.
A szeRETet féltő, de RETtenhetetlen. TÜRelmes, és csak jó gyümölcsöket TERem. Jó TETT, TETTek jellemzik.
A szereTET TETTek nélkül halott. Minden TETTét gördülékennyé teszi, érzelmi SZERveit ezzel eTETi, ez élTETi őt, ezt minden TETTében látTATja, mert e SZER minden TETTét átiTATja, és nem ismer leheTETlent ennek kimuTATásában.
Aki igazán SZERET, betöltendő vágyaiban is önzetlen, sosem zárja ki abból azokat, akikhez őszintén, tiszta szívből vonzódik.
A SZERETET – TETERESZ teljes fordítás mutatja, hogy az igaz SZERETET birtokosa TETTERŐS.
SZeReTeT – TeTTeRőS hangváz: SZ-R-T-T – T-T-R-S
Akiben őszinte a SZERETET a másik iránt, az TESZ ÉRTE.
SZeReTeT – TeSZ éRTe hangváz: SZ-R-T-T – T-SZ-R-T
Az igazi SZERETET egy erős, jól működő, jól záró RETESZ az emberi gyűlölködés ellen.
SZeReT – ReTeSZ hangváz: SZ-R-T – R-T-SZ
Aki igazán SZERET, az önmagát odaadásban SZERtelen, nincs határa. Fenntartja a SZERETET tüzét, éleszti parazsát, RÁTESZI a RŐZSÉT, hogy soha ne hunyjon ki.
SZeReT – RáTeSZ – RőZSéT hangváz: SZ-R-T – R-T-SZ – R-ZS-T
Nem képmuTATó, nem kürtöli szét TETTeit, nem a jóTETTekkel dicsekvés a célja, mert aki igazán SZERet, az SZERény.
A SZERETET teremtési alapfelSZEReltségünk, SZERvi tartozékunk. Alapeleme az emberi lénynek.
„Teremtsünk embert a mi képünkre, hasonlatosságunkra.” Ez a kijelentés a Teremtő Isten részéről hangzott el fénytestű fiai előtt. Mivel „Isten szeretet”, azaz legfőbb jellemzője a SZERETET, így természetes, hogy földi gyermekei is fő jellemzőként birtokolják e tulajdonságot.
Sejtjeinkbe, DNS-ünkbe épített alapelemünk, a hárommilliárd rejtjelű, számítógépen is leolvasható, önazonosságunk minden jegyét rögzítő, örökítő, testünk sejtvédelmét ellátó, létvezérlő ütemterv alaptartozéka a SZERETET, mint fő elem.
Ha evolúció útján, kifejlődés elmélet szerinti nyögvenyelős, könyörtelen, bunkóval hadonászó létért küzdelem – a legalkalmasabb, legerősebb maradhat meg – alapon fejlődött volna ki az ember, ma egy szemernyi SZERETET sem létezne a Földön.
Az édeni bukás óta ezt akarja kitörölni a gonosz ellenálló Sátán, az Ördög az emberek szívéből, egymás ellen vadítva egyéneket, népeket, nemzeteket, fajokat.
Ám jelentős azoknak száma, akiknél nem sikerült kitörölni!
Ma a földi világrend „nagy újra indítói”, Great Reset erőltetői arról álmodnak, hogy létrehozzák a hús-vér robotembert, kitörölve DNS-e ütemtervéből minden isteni jellemzőt, főként a SZERETETET.
Ez lesz az utolsó dobáskísérletük!
Édeni ígéret a megmentés, a KERESZTES, azaz KRISZTUS (akit Péter említett Jézusnak) által! Azok, akik a Teremtő Istent és egymást is SZERETŐK nem veszhetnek el!
KRiSZTuS – KeReSZTeS – SZeReTőK hangváz: K-R-SZ-T-S – K-R-SZ-T-S – SZ-R-T-K
A teremtés nyelve tanít, magyaráz, útbaigazít a múlt, jelen és jövő ösvényein.
————–
GONDOLATOK A KÖZELJÖVŐRŐL
A ’90-es években jutott el a DNS kutatás az élő emberi sejtben rejlő számítógépes program felfedezéséhez. 2000. június 26-án Clinton elnök üdvözölte azokat, akik elvégezték az emberi genom feltérképezését. E felfedezés Nobel-díjat érdemelt volna, ám ennek ellenére mély csend lett úrrá körülötte mind a mai napig. Ugyanis a kifejlődés elmélet őslevesben „kifőtt” sejtjébe nem lehetett belemagyarázni a hárommilliárd kódjelből álló számítógépes program minden irányítás nélküli kialakulását. A „tudomány” – amit képtelen megmagyarázni – arról úgy hallgat, mint a sír.
Utólag sarlatánok próbálják magyarázni, hogy hidegfúziós folyamatban képződött a sejt önmagától. Ám a sejt bonyolult élőszervi felépítése, benne a világ eddigi legfejlettebb létvezérlő szoftverével meghazudtol minden ilyen béna elméleti állítást, amelyet eddig egyetlen sikeres kísérlettel sem bizonyított be senki.
Íme három vélemény a DNS számítógépes programról, közismert szaktekintélyektől:
BILL GATES: „A DNS olyan, mint egy számítógépes program, de sokkal, sokkal fejlettebb bármely valaha alkotott szoftvernél.”
LEONARD ADLEMAN: „A biológia és a számítógép-tudomány – élet és számítás – kapcsolódnak egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy a határfelületen sok felfedezni való vár arra, aki keresi ezeket.”
STEPHEN C. MEYER: „A DNS-kód részei ugyanolyan tulajdonságokkal, információs tartalommal rendelkeznek, mint a számítógépes kódok és a természetes nyelven leírt szövegek.”
Oly csodás szervi építmény a parányi sejt még parányibb DNS csavaros szalagján a maga hárommilliárd jegyű számítógépes programjával, ami a TEREMTŐ ISTEN létét, a TEREMTÉS TÉNYÉT támasztja alá, nem az „őslevesben kifőtt”, béna evolúciót, kifejlődés elméletet.
Az alábbiakról nem tud a közember, a szócsövek nem hirdetik öblös hangon. Épp úgy titkolják, mint az Araráton nyugvó Noé bárkájának létét.
Ám attól még igaz mindkettő!
Dr, ANTONY FLEW, korábban ateista, feltette magának a kérdést: „Vajon ki írta ezt a hárommilliárd betűs kódot? Ki helyezett működő parancssort a sejtjeinkbe?”
E kérdést mi is feltehetjük magunknak, és egymásközti beszélgetéseinkben is!
A DNS titka komoly megfontolás tárgyaként kezelendő: Az ember Teremtője annak megteremtésekor összes sejtjei DNS csavaros szalagjára helyezte e hárommilliárd rejtjelből, kódból álló, egyéni azonosító, létvezérlő számítógépes ütemtervet, programot, szoftvert. Ez irányít, vezényel mindennemű testi életműködést, átörökítést. Minden sejtünk – vérsejtjeink is – tartalmazza a DNS csavaros, hullámos szalagján azt a hárommilliárd rejtjeles számítógépen leolvasható, személyazonosító szoftverprogramot, amelyen lényünk minden titka, tetteink összessége rajta van. Ennek alapján hozza elő az összes eddig elhalt embert, és mindenki kap még egy esélyt.
A DNS a teremtés isteni titkát hordozza. Az örökéletre tervezett emberi test felépítését, örökletes tulajdonságait tartalmazó, meghatározó működésszabályozó, fejlődési folyamatirányító, aprólékos pontosságú teremtői ütemterv. Ez a hárommilliárd rejtjelből álló számítógépes ütemterv kívülről irányítható, javítható, újraírható. Ám, e hasznos változtatásokat, hibakód javításokat, csak az ember Teremtője, Johavan Isten vagy az általa megbízott fénytestű lény képes megtenni. Ez a magyarázata a prófétai korban és Jézus idején történt csodaszerű gyógyulásoknak.
Beletáplálta a belső szervi önvédelmi képességet (immunitás), valamint szerzett sérülések kijavításának, öngyógyításának képességét is. Az elveszített szervek, végtagok visszanövesztését nem. Elveszített, elhalt szerveinket visszanövesztő programutasítás a jövő helyreállítási terv része, ugyanígy a visszafiatalodás is.
Az ősiségtől elhaltak – fizikai testben újéletre – feltámasztása is a teremtői számítógépben, mindennemű személyi jellemzőik aprólékos igényességgel követett, rögzített, tárolt adatai nyomán megy végbe.
A testi-szervi elváltozások, torzulások, hibakódjai, sejti rejtjelei kijavítása, hasonló a műszaki rendszerek számítógépes hibaelhárítási módozataihoz. A különbség: az gépen, ez viszont élő testen történik, a DNS csavaros fogazott létrába rejtett ütemterv átállítása folyamán, teremtői utasításra, parancsra.
A DNS szoftver, ütemterv nem tartalmazza az öregedést és a halált, mivel nem volt betervezve. Ez az édeni bűnbeesés utáni romlás következménye.
Nem ment senki a mennybe, néhány kiválasztotton kívül. Senki lelke nem vándorol. Erre bizonyíték a sejti DNS szoftvere, amely szigorúan névre szóló. Földiek vagyunk, ide teremtettünk, itt kell élnünk a jövőben.
Aki meghalt, annak teste elporladt. Adataink viszont ott vannak a Teremtőnél, a fenti számítógépben. Megfelelő időben minden egyes személyt előhoz.
A jelenlegi sátáni világrend összeomlása után elkövetkező ezer évben, az elmúlt hatezer éves emberi történelem visszajátszása következik! Minden ember számot ad tetteiről. Találkozik a bőrt lenyúzó hóhér, lenyúzott áldozatával, az inkvizíciós spanyolcsizmás, a körömletépő a megkínzottal! Minden gyilkos, kínzó, csaló szemtől-szembe elmagyarázhatja áldozatának, gaztettének kiváltó okait. Semmilyen gaztett nem marad elrejtve. Mindenki felel minden tettéért! A történelem korábbi és jelenlegi tömeggyilkosai találkoznak áldozataikkal, a vértanúkkal. Mindenkinek fejére olvassák gaztetteit, minden bűn világossá válik, és a megbánás mértéke lesz döntő, a végső kiirtásukra, vagy megbocsátásra.
Erre ígéret van, az igazi Megváltó, Jézus, Isten Fia tett ígéretet a feltámadásra, végső ítéletre. Köztudott, hogy ő egyetlen hazug szót sem mondott soha.
Minden a teremtői utasításra vár. Az emberi testi élősejt DNS-ében három milliárd jelkulcs (kód) várja a teremtői utasítást a gyógyításra, csonkulások kiegészülésére, bénaságok eltűnésére. Számítógép vezérlő központja adatárában az eddig elhunytak egyenként három milliárd jelkulcs szerint tárolt adatai várják életre keltésüket, feltámadásukat.
Ha a Teremtő alkalmi terve úgy kívánja, akkor ideiglenesen az anyagok atomjaiban – emberi szemszögből nézve – megszokottól eltérő jelenségek kialakítására alkalmas oda-vissza hatásrendet (reakciót) állít be, váltat ki, indíttat el, többleterőt szabadít fel. Ebben őt senki nem befolyásolja, nem gátolhatja meg.
Különösen nem a – világegyetemhez (100 – 800 milliárd galaxis) viszonyítva – bolhányi Föld, ember nevű teremtménye. A jelenlegi gonosz, embertelen, elnyomó földi uralmi rend megszüntetése – ősi ígérete szerint – szintén a SZER erejével történik az általa elrendelt időben.
A dolgok rendje, menete az Alkotó terve szerint bármikor átütemezhető elemi szinten, emberi szemszögből óriási anyagmozgatással, anélkül, hogy a mindenség rendje megbomolna. A mindenséget megalkotó tulajdonos, Teremtő Isten, teljes mértékben uralja eszközeit, e jelenségeket előidéző, mozgató erőket! Neki ezt elérni kicsinység.
Emberi szemszögből ezt nevezzük csodának. Mivel az ember ereje, képessége és ismeretei is korlátoltak, így előtte csodaszámba megy minden rendkívüli jelenség. Ám ez az ember által érthetetlen jelenség nem természeti zűrzavar! A mindenségben: zűrzavar, összevisszaság – úgynevezett káosz – soha nem volt és nem is lesz soha! A káosz, zűrzavar, összevisszaság kizárólag az istentelen agyak jellemzője.
Dr. Yuval. N. Harari – a földi új világrendet megalapítani kívánó mai pénzvezérelt hatalmi gépezet egyik szócsöve – azt mondja, hogy ők képesek rontani az emberen a DNS programba belenyúlva.
Jellemző rájuk, a rombolás már megy nekik.
Most nagyon készülnek erre. A hatalmas világszintű szurkálós, oltogató tervük ezt célozza! Szeretnék, ha a védőként erőltetett oltás, életek leoltása lenne!
A háttérben megbújó földi hatalmi erők, a pénzvilág urai egy új világrendet akarnak létrehozni, egy távolról, robot módon vezérelhető, gépiesen engedelmeskedő embertípussal. E sátáni erők már az emberi faj egy részének kipusztítását, maradéknak pedig akaratnélküli ostoba robottá alakítását tervezik.
Az emberi történelem, korszakos történelmi csomópont közvetlen közelébe érkezett. A Teremtő Isten – ősi ígérete szerint – egy teljesen ÚJ VILÁGRENDET szándékozik létrehozni a szeretet alapján. Az édeni bűneset után beindított megváltási terve szerint hamarosan lép, és gyakorlatba ülteti.
A Sátánná, ördöggé lett Fényhordozó hatezer éves ideje lejárt. Eltakaríttatik a világ színteréről!
Nem világvége lesz, hanem a jelenlegi világrend nyomorúságos, fuldokló kimúlása. Krisztus király a jelenlegi – élet-, ember és istenellenes – mocskos földi világrendet törli el nyomtalanul.
Az ő Új Rendjébe csak olyan juthat be, aki szerető szívű, és neki szabad akaratából engedelmeskedik, s a SZERETET TÖRVÉNYE alapján betartja rendelkezéseit:
„…a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Jó szívvel ez nem nehéz. A DNS létra teremtői létvezérlő terve bennünk van! Annak alapján hoz elő mindenkit, adván még egy esélyt.
Lehet választani – a LÉT a TÉT!!!
————–
VÉGSZÓ
Özönvíz előtt 1654 év telt el. Annyi, mint Róma bukásától napjainkig! Ez nem rövid idő. Több mint másfél évezred! A tökéletesre teremtett emberpár éles eszű utódai több száz évet éltek, s hatalmas tapasztalatanyaguk birtokában képességeik is voltak.
Tehát a szőrmók, makogó, tenyeres-talpas, bunkós vadász ősember evolúciós mese.
A Biblia és Énók is ír a Földre jött fénytestűekről, akik jóval több ismerettel bírtak, mint a földiek. Az ősi építmények falain maradt rajzolataik fejlettségről árulkodnak. Nem kizárható, hogy földi központjuk épp a déli sark körül volt. A déli sark jege alatt már a két világháború közt kutattak a németek, s azóta folytonosan az amerikaiak.
Kutatásaik eredményeit titkolják, mert az ott felleltek a Teremtés könyvét igazolják.
Északon, Alaszkán jégbarlangokat tártak fel, bölényeket, trópusi állatokat találtak, szájukban megrágatlan zöld fűvel, s bendőjükben emésztetlen táplálékkal. A világűr hidegével omló hatalmas mennyiségű jégkristály alatt másodpercek alatt fagytak le. Húsuk kiolvasztás után ehető volt! Az erről szóló anyagot a világhálóról mára eltüntették, mert ez, akár az Araráton nyugvó bárka igazolná az Özönvíz, teremtés valóságát, Isten létét! Ettől pedig teljesen maga alá csinálna a mai istentelen tudomány vezetése.
Minden lény létezését, az általa megvalósított tárgyi bizonyítékok igazolják. A rengeteg hatalmas sziklatömb építmény létrejöttére – amellyel tele a Föld – a béna „tudománynak” egyetlen valamire való épkézláb elképzelése sincs.
Ha belegondolunk, hogy minden mai megvalósítás a történelem utolsó másfél évezrede alatt készült, akkor azon is eltöprenghet bárki, hogy az Ádámtól induló 1654 év alatt oly emberek, akik hosszú életet éltek, óriási élettapasztalat anyag birtokában, többre voltak képesek, mint amit ma feltételeznek arról a korról. Ám, mivel a Teremtő akarata elleni tettek jellemezték, elkövetőit Özönvízzel lemosta a Földről.
A mai istentelen világrendet is letörli a meghatározott idő végén!
—
Kifejlődés, evolúció
Volt egy olyan vitám, amikor az illető azt állította, hogy 200 ezer éve az egyik egyed kifejlesztette magának azt a gégefőt, amely lehetővé tette a légzés, nyelés, hangképzés, akár egyidejű folyamatát. Tehát a mai emberi gégefőt.
Kértem a bizonyítékot:
– Van látlelet, korabeli gégefő, a változás előtti?
– Bízzon a tudományban! Beszerzem.
Még nem jött vissza.
Az egész összekutyult evolúciós pöcekeverék egy bizonyíthatatlan, beste hazugság. Egyetlen pontját sem bizonyította be tételesen – száz kísérletből száz sikeres alapon – soha senki! Sőt, száz kísérletből még egyetlen egy alkalommal sem, mivel kétszáz éve kutyulnak, de egy élő sejtet nem alkottak meg. Az őstörténelem ehhez a sarlatán alkímiakavaró „tudományhoz” kötődő, tehát az is hazugságoktól bűzlő emésztőgödör.
A tudomány becsinált alsóval menekül a Teremtő Isten és az ő teremtésművei valóságának bizonyítékhalmaza elől.