TEREMTÉSRŐL A TEREMTÉS NYELVÉN 3.

Néhány kulcsszó a teremtés nyelvén elemezve

SEOL – Hol vannak a halottak? A Biblia úgy írja: a SEOLban. Tehát a héber nyelvi szöveg szerint SEOL a holtak helye.

Mivel nincs külön test és lélek, így a test elporlad, eggyé válik a földdel, amiből vétetett. Nincs lélekvándorlás, nincs előző élet stb. az a sarlatáncsalók meséinek egyike. A teremtés nyelvén: SEOL = SEHOL.

A Teremtő emlékezetben tartja minden teremtményét, a sejtjeink DNS-én levő számítógépes létvezérlő ütemterv, program adatai tárolva vannak az ő mennyei számítógépén, és a rendelt időben mindenkit előhoz, mert ad még egy esélyt minden embernek! Addig minden halott a nemlétben van a SEHOLban.

ÁMEN – Az ÁMEN az ima végső szava: ÁM ÉN kérem, úgy legyen. A közhiedelemtől eltérően, e szó nem héber eredetű, mivel első elhangzásakor héber nyelv még csírában sem létezett. Az ÁM megerősítő a magyar nyelvben: az ÁM! A CzF Szótár leírása: „Bizonyító, erősítő, helybenhagyó jelentésű, s jobbára más kötszó vagy igehatárzó után áll, pl. úgy ám, igen ám, ott ám, no biz ám, hiszem ám” ÁMEn, az IMA végszava, AMEly kOMOly kérésnél nyOMAtékként ható befejezés. A szívből jövő IMA nem valaki vallási beállítottsága szerint előre megírt hosszú lőre, hanem tÖMÖr kérelem. Az ÁMEn erre kér”ÁtMEnőt. A befejező szórész – ámEN – a lENni ige kijelentő módban: legyEN. Tulajdonképpeni jelentése az ÁMEN szónak: ÁM ÉN kérem, úgy legyen vagy ÁM legyEN. Úgy is érthető: ÁM MENő (legyen), uram. Minden ima nem nyer meghallgatást, így elképzelhető, hogy a válasz néha: Á NEM. A betanult, unalomig ismételt imamalom szövegek nem imák, csak rimánkodások.

ANGYAL – Az ANGYAL szó eredeti alakja hírvivő, hírnök szerepe szerint: hANG EL OSZtó, üzenetvivő. Tehát a H.N – N.H gyökből képzett: HaN – NaH. Az említett ősnyelvi szóból alakult át ógörög nyelven hANGELosz, majd elejtve a h hangot – módosulhatott az ógörögben ANGELOSZ alakra. Később a latinban lett: ANGELus. Miután visszajött a magyar nyelvbe – feledve, hogy eredeti alakjában jelentését is hordozta – ANGYALra módosult, a magyar nyelv hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint, és a mindennapi életben más értelmet is kapott: a jóság, szelídség értelmét. Az ANGYALi JÓság (gyó) közismert kifejezés. A szó fordításai: LANGYA, GYALAN. Tévhit szerint az ANGYALok: jótevő (gyó) szárnyas kisgyerekek vagy nők, holott mint Isten küldöttei, csak erős, hatalmas fénytestű teremtmények lehetnek. Az őskori küldetéseikben emberekkel is volt kapcsolatuk, amikor küldetésben segíteni, biztatni jöttek a Földre, és minden esetben, férfialakban jelentek meg.

ARKANGYAL – Magas rangú, az ANGYALi KAR csúcsán. Az ARK az angyali KAR magasabb szintje, egy szűk KÖR mARKáns alakja az angyali ranglétra legmagasabb fokán.

APOSTOL – a krisztusi üzenet POSTÁSA. Az APOSTOL szó jelentése a Bibliai nevek és fogalmak című könyv szerint (21. old): küldött, követ. Az APOSTOLnak a leendő gyülekezetben felvigyázói szerepe, POSZTja is volt. Az APOSTOL igazi ura Krisztus, aki tudatta vele: Sokat tAPOSTÁL a tőlem kapott megbízás teljesítéséért. Ez az egyik fő névadó jellemző: aPoSToL – taPoSTáL hangváz: P-S-T-L – t-P-S-T-L. Az APOSTOL hosszú utakat járt be, így az idő viszontagságai ellen hosszú PALÁSTtal védekezett. Ez annyira hozzátartozott, hogy szolgálat közben is viselte: aPoSToL – PaLáST hangváz: P-S-T-L – P-L-S-T. Az APOSTOL a távolabbi gyülekezetekkel levelek útján tartott kapcsolatot. Amely levél az APOSTOLÉ, görög nyelvben EPISTOLA: aPoSToL – ePiSToLa hangváz: P-S-T-L – P-S-T-L.

ARMAGEDDON – Isten háborúja. A végső csata a mennyből kidobott, Föld légkörébe szorított gonosszal. Az RM hangcsoport – ARMA – ARMAgeddon dERMEsztő hatású végső leszámolás a gonoszsággal. Sátán, a gonoszság fejedelme elveszíti bűnt tenyésztő gyARMAtát. Mindez nem megy harci lÁRMA nélkül. Ennek tERMÉszetes következménye, hogy az összes kORMÁnyok – beleértve a háttérhatalom világkORMÁnyát – elveszítik mindennemű hatalmukat. A megmentéshez hatalmas hitre lesz szükség. Nem a vallási rítusok szerinti életmód, hanem a szív őszintesége, az igaz ismeret szerinti mély hit lesz a döntő. ARMAGEDDON előtt törvénytelen zagyva állapot lesz, amit nagy nyomorúság néven említ Jézus. Az ARMAGEDDON név tehát végső – Földre is kiható, mennyei – döntő háborút jelenti, amely nagyon rövid ideig tart, különben senki nem maradna életben. Névadó párhuzam az ősi HAR MEGIDDÓ, azaz MEGIDDÓ HEGY. Az ottani földrajzi nevek a teremtés ősnyelvén adattak, nem héberül! E név a hegyet jelölte, amely a MEGIDDÓ folyó eredő helye, amelynek lábainál elterülő MEGIDDÓ síkságon több fontos, végzetes kimenetelű ókori háborút vívtak meg. A folyó neve ősnyelvi eredetű, és magyarul ma is jól érthető, akár a JORDÁN folyó neve, amely JÓ csORDOgáló csORDAitatót jelent. MEGIDDÓ vizét MEGIDD, tehát IDható vizű folyó. Hasonló nevű az Édenből eredő HIDDEkel is, amely ÜDÍtően HIDEg vizű volt. Szintén érthető a Jóforratú, jEUFoRRATú, EUFRÁTESZ neve is.

EFÓD – Az EFÓD a papi ruházatnak az elejét eltakaró kötényszerű rész, eredeti neve: ElFÖDő, bEFÖDő. A később kialakuló héber nyelvben EFÓDra módosult.

GYEHENNA – A GY.H – H.GY gyökből induló: GYEH – HEGY. Az ősnyelv kifejező képessége egyedülállóan, ugyanazokkal a hangokkal megjeleníti az ellentéteket. Minden HEGYnek völgye, azaz GYEHe van. A GYUHa az ősnyelven belső űr, üresség. A GYEH egy mély völgy volt Szálom (Szállásom) város mellett, amelynek valaha Melkisédek volt a királya, s akinek Ábrahám tizedet adott javaiból, mivel védelmébe fogadta. Ez a völgy – GYEH – egy időben Hinnom fia birtokában volt, így nevezték Ben (fiú) Hinnom völGYÉ(h)nek is: Hinnom GYEHe, amely összevonva: GYEHINNOM. Ez később a nyelv módosulásával változott GYEHENNA alakra. Mivel azon a vidéken ómagyar ősnyelvű nép élt, a megnevezések tőlük maradtak fenn, hisz a zsidók is e nyelvet beszélték a kezdetek idején. A GYEHENNA a város határán kívül volt. Lehetett egyféle Tajgetosz, csak ide nem élve dobták a kitaszítottat. Ez volt a város GYEPűje, ahol a döglött állatokat, hullákat a GYEPmester leGYEPálta.

HALLELUJA – Isten dicsőítése. E szót hébernek mondják. A HALLELUJA eredetileg: HALLELUJAH szó H.L – L.H gyökkel indul: HaL – LeH. Nem héber eredetű, mivel keletkezésekor még nem létezett. A zsidók akkor az ősnyelven beszéltek, így a szó ősnyelvi eredetű. A HAL gyök a HALLáshoz kötődő, a LEH a lélegzethez és a lelkiséghez, érzelmi töltethez. Isten az emberek tudatában JÓ, JÓV, JAV volt. Székelyföldön még most is él a JÓV szó. Kérdezésnél: JÓV-e? Ma is él az a szó, arra, aki haragjából megenged: megJOHászodik. Mind a JÓV, JAV, mind a JOH, JAH, ősi, ősnyelvi gyökök. Aki megJOHÁszodik, az kimutatja bensőjének JÓ HAjlamát, azaz JOHA van. Kérésével, félelmeivel, HÁLájával ÉLŐhöz, JÓhoz, JAVhoz, JAHhoz, JAHVhoz, VAN Istenhez forduló ember imáját, esdését, kérését elmondván, bizonyosságot akarván kérése megHALLgatása felől, kiáltott Istenhez: HALLÁL-E JAH? Akarta tudni, MENő-e a kérése. E nyelven minden szónak értelme van. Nem titokzatos, sejtelmes rejtvényekben fogalmaztak az ómagyar ősnyelven beszélők. A HALLELUJAH szóban minkét értelem benne rejlik. Egyik: a reménykedő mély esdésében a rákérdezés: HALLÁL-E JAH engem? A másik a bizonyosság hittel teljes érzete: HALL ÉLŐ JAH! Azaz megHALL az ÉLŐ Isten JAH engemet. Hermész Triszmegisztosz, a háromszorosan (trisz) magasztos egyiptomi bölcs: „Ezért kell Istent a JÓ és az ATYA névvel megtisztelni. Ezek a nevek csakis neki járnak és senki mást nem illetnek meg.” Kiem. K.S. Jézus, Isten fia is több mint ezer évvel később ugyanezt mondta: „Senki nem jó csak az Atya.”

MANNA – A vándorló zsidók isteni étke. Az M.N – N.M gyök: MaN – NáM. Amit MANkálni, MANgálni, azaz enni lehet, az NYÁMolható NYÁMi. Itt a MANna, NYÁMold! Az N hangcsoport – ANNA – az ANA, ANYA szóból kiinduló. Olyan, amit ENNI, MANgálni kell ANNAk, aki éhes. A szó ómagyar ősnyelvi eredetű, mivel akkor még nem létezett héber nyelv. A MANNÁt aznap kellett megENNi. A MANNA – NAMMA fordítás is mutatja: NAM MA, edd ma, NYAM MA, NYÁMi MÁra.
MaNNa – eNNéM Ma, NYaM Ma hangváz: M-N-N – N-M-M – NY-M-M.

PRÓFÉTA – Isten szószólói, szócsövei. aPRÓ FETjei, aPRÓ FETEk, aPRÓ FETÁk, azaz fiak. FET = FIÚ. Noé legkisebb fia, jó fet volt, jó fiú: JÓFET, JÁFET.

Nem létező héber nyelven nem írhattak teremtéstörténetet

Az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hiszen még Ábrahám – aki Ádám után 2000 évvel született – anyanyelve a teremtés ősnyelve volt, neve magyarul fejthető meg. A minden emberre érvényes Tízparancsolat nem héberül, hanem a teremtés ősi nyelvén, ősi írásjelekkel, rovásokkal volt kőbe vésve. A parancsolatokat nem Mózes kapta előbb, hanem Ádám korai utódai. A Teremtő Isten nem hagyta viselkedési szabály, törvény nélkül földi gyermekeit 2500 évig.

Mózes a parancsolatoknak zsidókra szabott változatát kapta, de nem héberül, hanem a teremtés nyelvén. A szombat nap neve sem héber eredetű. SZOMBAT az első emberek hétvégi BOTolástól, munkától mentes SZOM = üres napja, rá következett a csere-bere vásárnap.

Ábrahám utódai a teremtés ősi nyelvét beszélték sokáig, bizonyíték a személy és földrajzi nevek. Később fogságaik idején idegen földön, főleg írástudóik kezdték más nyelvekkel keverni, habarni, utólag hébernek nevezett nyelvre. Ám a köznép őrizte az ősnyelvet. Jézus tanítványai nevei mind magyarul megfejthető nevek. Az alábbi nevekkel több, mint négyezer évvel ezelőtt neveztek meg embert, hegyet, völgyet, folyót és ma is érthetők. Ezek az eredeti alakot őrzik.

Eloszlatandó tévhit, hogy Mózes a babiloni sumer írásokból másolta ki a teremtéstörténetet. Mózes az egyiptomi uralkodói házban nőtt fel, a király lányának fogadott gyermekeként. Ott taníttatott, minden ismeretét ott szerezte. A Noé által Özönvízen átmentett eredeti beszámoló történeti írásokat a fáraók könyvtárában tanulmányozta. A babiloni sumer írások már színezett, mesésített, elvont téren lejátszatott babonás, mitikus összevisszaságok.
Nem mérvadók, mivel nem illeszthetők az Ádám teremtésétől napjainkig igazolható, valós emberi történelmi összesség képkockái közé.

Ősi nevek elemzése

Példaként az IZSÓ, JÉZSÓ (Ézsau) és öccse JÁKÓB, amely ősnyelvi eredetű név. Teremtés könyve (I Móz.) 25:25 – 26-ban írja: „És kijöve az első, vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak, azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva, ezért nevezék nevét Jákóbnak.” Kiem. K.S.

A lazsnak = durva szőrpokróc, szőrzsák. Az első szőrős volt, így őt szőrzsákról nevezték el, ez volt egyik fő jellemzője. Ám ő volt az első, a GYŐZtes, s így a név első gyökszava – JÉZS – azt is jelenti: JÉZSó, JÉZó, GYŐZő. Az ÉZSAU név a később kialakuló héber nyelvi változat.

Az öccse, JÁKÓB a bátyja BOKÁJát fogva jött a világra. Ezért kapta a JÁKÓB nevet. JáKóB fordítva BoKáJ. A név burkoltan tartalmazta későbbi életvitelét is, mert sokat BÓKlászott, vándorolt, és BUJKÁlt is életében. Mintha azt mondaná: BÓKÁJ, BÓKÁLJ!

A JÁKÓB név a J.K – K.J gyökből indul: JáK – KaJ, a JÁK gyök jelent szájat. JÁKkal KAJál, amint SZÁJjal JESZik.

JÁKkal KAJabál is. A JÁK gyök ma is szájat jelent: aJAK. Aki JÁKos, JÁKás, szájas, KAJabáló, KAJátó, KAJántó KAJla szándékkal aJAKol, JÁKol, beszél. Aki JÁKos, JÁKás, az csavaros eszű, cseles, csaló, ravasz, KAJán, KAJtár, KAJla, KAJmán indulatú, szájas, KAJbó. A Teremtés (I Móz.) 27:36 versében mondja a bátyja: „Nem méltán hívják-e őt Jákóbnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet…” Kiem. K.S.

JáKóB – BoKáJa – KaJBó hangváz: J-K-B – B-K-J – K-J-B

A JÁKób, JáKÓB névben a K.B – B.K gyök: KóB, KáB – BóK, BéK jelenti, hogy aJAKkal szólva, BÓKkal, dicsérő szóval KÁBít BÉKés hangulatban. De szájjal, JÁKkal KAJáL, eszik, A JÁK KÉJes JIK, JUK (lik, lyik, lyuk), lehet vele, KÉJes csókot adni is. Aki több nővel él, nagy KUJon, állandóan JUKon lenne. JUKBA bújna. JÁKóbnak négy asszonya volt, így négynek kellett bóKOJjon, BÓKoljon, BÓKOJjon, JUKÁBA bújjon. Asszonyai versengtek azért, hogy melyikükkel BÚJJÉK ágyba. JÁKÓB belefürdött az asszonyi KÉJBE, része volt az éjek KÉJÉBen. Ez a pőre való. A JÁKÓB név összes vonatkozásai bizonyíték arra, hogy ő és környezete a teremtés ősnyelvét, a mai magyar nyelvet beszélte.

JáKóB – BóKoJ – BúJJéK – JuKáBa – KéJBe – KéJéBe hangváz:

J-K-B – B-K-J – B-J-K – J-K-B – K-J-B – K-J-B

JÁKÓB élete BAJOKkal volt tele. Nem lelte BÉKÉJét csak miután megtalálta József nevű fiát Egyiptomban.

JáKóB – BaJoK – BéKéJe hangváz: J-K-B – B-K-J – B-K-J

Apósával több ízben KAJABálnia kellett a feleségei, és a juss miatt.

JáKóB – KaJaBál hangváz: J-K-B – K-J-B-l.

JÁKób, JáKÓB KÓBorolt, vándorolt. A JÁK – KAJ, JOB – BAJ, KÓB – BÓK és a többi gyökök jelentése 4.000 éve változatlan. E nyelv alkotó gyökszavai, hangcsoportjai 4 ezer év óta nem változtak semmit.

JÁKÓB neve is bizonyíték, hogy BOKA, BOKÁJA szó, JÁK – KAJ, BÓK, KÁB gyökök jelentése 4 ezer éve változatlan.

A bibliai JÓB is tele volt BAJokkal, mégis JOBB volt másoknál, mert dolgozott, JOBBágy volt, földművelő, a talajt BOJgatással, (bolygat = forgat) JOBBá tevő, termőágyat BÁGYító gazdaember. JÓB nem volt zsidó.

Bizonyítja, hogy a gyökfordítás élő jelenség volt az ómagyar ősnyelvben. Bizonyíték: akkor még nem létezett héber nyelv, mivel a zsidó törzsek az ősnyelvet beszélték. Erre tanú az összes akkori ottani helységnév és földrajzi név is.

A Biblia és a magyar nyelv viszonya kölcsönös. A Biblia névtára a legerősebb bizonyítékokat tartalmazza a magyar nyelv ősiségére. A magyar nyelv bizonyítja a Biblia szövege mondandójának örök maradandóságát.

Földrajzi nevek

JORDÁN vize, JÓ, lassan csORDOgáló csORDAitató, DÁN – NED = víz.

MEGIDDÓ vizét MEGIDD, mert IDható IDves, azaz ÜDE, hIDEG.

MeGiDDó – MeGiDD hangváz: M-G-D – M-G-D

KISON, kis osonó patak.

GYEHINNOM, Hinnom völgye (völgye/h), GYEH – HEGY = völgy – hegy.

ARARÁT = hAR ÁRAT meghaladó har = hegy, ARARÁT – TÁRARA, messzi földek TERÉRE ellátni innen.

HÓREB, TÁBOR hegyek nevei. ARAD – védett, megmARAD.

JERU-SZÁLEM – Melkisédek király SZÁLEM, SZÁLLÓM, békés honom. Balkányi Sz. Lajos szerint GYERŐ SZÁLLÓM.

KÁRMEL-hegyről tágra nyitott szemmel messzire látni, MERKELni. A MERKEL szó nagy szájjal kiáltót is jelent.

DAMASZK – Magyar ősmesék szerint: Támasz építette TÁMASZKént, DOMOSZKént, otthonként, SZÁMADÓK helyeként. DaMaSZK – SZáMaDóK hangváz: D-M-SZ-K – SZ-M-D-K

Ősi nevek, megnevezések

ÁDÁM, ÉVA, KAN (Káin, Kaján), ÁBEL (Béla). HÁDA, CILLA, SÁRA ma is élő magyar nőnevek.

JUBÁL zenélt, és LÁBUJjait mozgatta a zene ütemére. JUBÁL szerelmes típus volt: JUBÁLó, BUJÁLó.

JÁFET = JÓ FET, JÓ FIÚ, Noé legkisebb fia, az Európába költöző SZK népek őse.

ÁBRAHÁM, előbb ÁBRÁM, Apja adta: az én ÁBRÁM, arcom, képem. Később sátorapa, RABONBÁN címként kapta az ÁBRAHÁM nevet, sok nép atyjaként. Az ÁBRAHÁM – MÁHARBÁ fordításból indult az indiai törzsi tekintély: MAHARaBA, MAHARaDzsA cím. De a BRAHMAN, BRÁHMIN is innen ered.

Utódai közt, ÁBRAHÁM is RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, mester, BÍRÓ, BÁRÓ, RABON volt. HAMMURABI is RABONBÁN volt Babilonban. Mindannyi azonos értelmet hordozott.

RaBoNBáN – ÁBRaHáM – HaMMuRaBi – BRaHMaN hangváz:
R-B-N-B-N – B-R-H-M – H-M-R-B – B-R-H-M-N

SÁRA, SAROLT. A SÁR gyök bőséget jelent. SZÁRAI terméketlen volt, mint a száraz, kiaszott kút. Majd, miután egy éjszaka Ábrahámtól bőséggel SAROLTAtott, maggal áldottan ébredve, SÁRA, SAROLTA lett a neve.

IZSÁK, eredetileg JACAK, JICÁK. Anyja, SZÁRAI, SÁRA, SAROLTA idős korában szülte, s úgy vélte, KACAJ tárgya lett. Ezért adta e nevet.

KaCaJ – JaCaK – JiCáK hangváz: K-C-J – J-C-K – J-C-K

MOJSZESZ, MOJSZ – SZOMJ, MOJSZOS, MOJSZESZ, MÓZES, neve ma is vízértelmű, akár MOSON és vidéke. Másik jelentése: MOSOLYOS, mosolygó kisfiú volt. MÓZESZ neve a szétnyílással is kapcsolatos. Ha átfordítjuk: MÓZESZ – SZEZÓM. Az arab mesék SZEZÁM tárulj varázsszava innen ered.

MóZeSZ – SZeZáM hangváz: M-Z-SZ – SZ-Z-M.

JÓZSEF, kicsiként Jó szép – Jószép, felnőttként Jó séf – Jóséf. A JÓZS = GYŐZtes. Bátyjai leborultak előtte.

ÁRON, Mózes testvérbátyja, akit áron váltottak meg a fiúk összegyűjtésekor.

EFRAIM – Efrám, cifrám, ÉN FRIGYEM, ÉN VÉREM, szépem, ifjam, ÉFIJAM, ifjú. Székelyül: éfijú = fiatal.

SZÁL, SZÁR, majd később héberesítve: SZAUL.

DÁVID a vidám, VIDÁD fiú, VIDÍDtó, hadak élén VADÍDtó, de kemény merészsége miatt DÚVAD is.

JÉHU, a szeles – lófogatot bolondul hajtó – juhé, jahó, jéhú!

MANASSÉ – József fia születésekor: MA NASSÉ (naszté) fiam, MENESSE, MENESSZE Isten az én nyomorúságomat.

Markos Gyula: Az Úr szava magyar volt c. könyvében megjegyzi, hogy Jákób – bár tudta, hogy MANASSÉ az elsőszülött – nem adott neki elsőszülöttségi áldást. Ennek oka: József felesége ASZENA, meglehet valaki ASSZONYA volt, előtte hASZ(e)NÁlta valaki, tán a fáraó ágyasa volt.

MANASSE, MENESSE fordítva: ESSENEM (ez se nem). Jákób szerint, átforgatva: NEM ESSE.

E névadó jellemzőket csak ősnyelvi, azaz magyar elemzéssel leljük fel.

TAMÁS – a TAMÁS név T.M – M.T gyökkel indul: TaM – MaT. Ha megfordítjuk a nevet: TAMÁS – MÁSAT, Mivel TAMÁS KETTŐSnek is hívatott, így a TAMÁS mintegy ikret, MÁSAT is jelentett. A KETTŐS, a MÁSODik. Nevezték KÉTkedőnek, aki nem hisz, annak minden KÉTES, amit MÁS mond, mivel arra gondol, MÁSAT mond, mint a való, így maga kívánt meggyőződni. Miután meggyőződött, ő lett az egyik legerősebb TÁMASZ a hitben gyengék számára.

TaMáS – MáSaT – MáSoD – TáMaSZ hangváz:

T-M-S – M-S-T – M-S-D – T-M-SZ

MÁTÉ, számvevő, MATEkos, számokkal MATIkált, MATEkolt.

BERTALAN, szegény, BIRTALAN, birtoktalan volt. Neve halála milyensége is, élve nyúzták meg: BŐRTELEN lett.

BeRTaLaN – BiRTaLaN – BőRTeLeN hangváz: B-R-T-L-N – B-R-T-L-N – B-R-T-L-N

JÁNOS, szelíd, finom lelkületű, lányos, azaz JÁNYOS fiatalember.

JáNoS – JáNYoS hangváz: J-N-S – J-NY-S

PÉTER név alapjelentése: szikla, kő. A szikla PATintással TÖRhető: PATÖR. Az első PÉTER nevű férfi valószínűleg alacsony volt. PÉTER – TERPE átforgatás mutatja, PÉTÖR – TÖRPE, alacsony TERmetű, keménykötésű is. A név aráminak mondott KÉFA változata = erős, sziklaszerű: KŐ-FA, KŐ-SZÁL.