TÉRD, TÉRDEL, TÉRDEPEL
TÉRGY, TÉRGYEL, TÉRGYEPEL
A TÉRD szó a hivatásos nyelvészet szerint török eredetű.
Nézzük meg, van-e magyarázat a TÉRD szó magyar nyelvi eredetére?
A láb ágyéktól a lábujjakig tartó alsó, járó végtag. Lehetne egyetlen egyenes végtag, de a Teremtő egy ízülettel megTÖRTe az egyenes végtagot, a járás könnyebbé, szebbé tételére.
A TÉRD, a láb hajlítható, úgymond TÖRDelhető ízülete. Amikor behajlik, elTÉR az egyenes vonaltól, megTÖRik az egyenes vonal, így a láb középső ízülete TÖRDelhető járás közben.
Az R.D – D.R gyök: RöD – DeR. téRDben töRÖD be, hajlítod be, amikor RÁDőlsz. A téRD nem bírja a DURva ütést.
A TÉRd behajlítható kétRÉT is.
TÉRDEL.
A TÉRDEL szóban jelen van a D.L – L.D gyök: DeL – LeD.
A TÉRDELésél DŐL, megLÓDul a láb.
TÉRDEPEL.
A szóban ott a D.P – P.D gyök DeP – PeD. A DEP gyök alacsony állapot, PADló.
TÉRGY.
A TÉRGY „helytelen”, mert népies, tájszó. Mondják a nyelvészek. Az iskolában mindig megróttak érte.
Pedig a TÉRGY többet mond, mint a TÉRD.
A téRGY szóban ott az RGY alvógyök. Felélesztve: R.GY – GY.R gyök: RoGY – GYaR.
A téRGY ROGYasztható, amikor elerőtlenedik GYARlóan megROGYik.
A TÉRGY ROGYATra kész.
TéRGY – RoGYaT hangváz: T-R-GY – R-GY-T.
TÉRGYEL.
A TÉRGYEL szóban jelen van a lábjelentést is hordozó GY.L gyök: GYaL. Lábbal GYALogolunk. A lovagló a lábát, GYALját teszi a kenGYELbe, kenyGYELbe, KENYgyelbe, hogy KÉNYelmes, LÁGY tartása legyen a GYALnak, lábnak. Ilyenkor a téRGYét is ROGYasztja, behajlítja.
Az erőszakos hódítók TÉRGYELtették a legyőzötteket. TÉRGYELőkkel nem TÁRGYALtak!
TéRGYeL –TáRGYaL hangváz: T-R-GY-L – T-R-GY-L.
A megTÖRT TÉRGYű előttük GYATRA ember volt, nem tartották egyenlő félnek.
TéRGY – GYaTRa hangváz: T-R-GY – GY-T-R
TÉRGYEPEL.
A szóban megjelenik a GYeP gyök. Kezdetben, a szó kialakulásakor GYEPre, térGYEPelt az ember.
Az egyenes lelkű ember csak Teremtő Istene előtt TÉRDEL, TÉRDEPEL, TÉRGYEL, TÉRGYEPEL önszántából.
Tájnyelvi változatok: TÉRGYÖL, TÉRGYÉPÖL, TÉRGYÖPÖL.
A TÉRD, TÉRGY szó magyar eredetű.