TÉL – Hideg évszak. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A CzF Szótár szerint: „a magyar szél (ventus) is, […] a tél a széltől, azaz szeles, zivataros időjárástól kapta nevét.” Azt sosem szabad elfelejteni, hogy az ősmag(yar)-nyelv minden egyes összetett szava ősgyökök, gyökszavak sora. Egy jelenséggel, lénnyel, tárggyal, cselekménnyel kapcsolatos leírásban mindig azok az értelemhordozó gyökelemek épülnek be, amelyek a körülírásban azoknak jobb megértését segítik elő!
Még egy emlékeztető: az EL, LE, FEL igekötők ÉLetvonatozásúak. Mi a TÉL? A természet ÉLetjelenségeinek LElassulása, ELhalása. A TÉL esetében minden az ÉLet, a LÉT megőrzésére összpontosul, mivel a TÉL a LÉTfeltéTELek erőTELjes változását, LEszűkítését, ELhalását eredményezi. Az egész tavasztól őszig való munkának, betakarításnak ez a fő cÉLja.A TÉL esetében mindig annak áTÉLlése, a TÚLélés a cÉL. KikELETkor kikÉL az ÉLET, beindul a LÉT, mivel megadatnak a LÉTre alkalmas fELtÉTELek, ugyanis ÉTELre való ÉLETek sarjadnak a földből. Ha átvészELtük veszÉLyeit, akkor túlÉLtük a TELet, tELET, van ÉLET tovább.
TEMPLOM – Istentisztelet céljára való nagy épület. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A TEMPLOM szó a T.M – M.T gyökből indul: TeM – MeT. A továbbiakban T > D hangváltás is kialakul: TEM – DOM – MÓD. A TEMPLOMokat mindig a DOMbra, DOMború magaslatokra építették, ha nem volt domb, összehordtak annyi földet, hogy domb legyen. Hordták, TÖMték, TÖMPÖLték, csak valamelyest magasabban álljon, mint a többi épület, mert így illett. Vagyis a TEMPLOM TÖMésre – TÖMegek számára és mindig valamilyen istenség tiszteletére – épült. Ismert a DÓM kifejezés, amely nem idegen, hanem ősmag(yar)-nyelvi szó. A TEMPLOM, a DÓM mindig MÓDosabb, gazdagabb díszítésű, mint a többi körülötte levő épület. A belső nagy űr, amely lelket TOMPítóan, nyomasztóan hatott a megilletődő, az ismeretlen felsőbbségtől félő, annak erejét mélyen tisztelő egyénre, emberre, saját kicsiny voltára emlékeztette. A hang is TOMPán visszhangzott a nagy űrben. A szertartás komor, bűntudatra ébresztő volt, és szigorú szabályok szerint folyt. Erre a kezdetek kori szertartó nap a szerda RD párosa is rávilágít ( korda, mord, zord). A PL kötött mássalhangzó-páros többnyire oly szavakban van jelen amelyeknek vezető vagy figyelemfelkeltő szerepe van. Ilyenek a vezetést, fegyelmet jelképező gyeplő, a hangos kereplő, a nép előtti szereplő, de az imádkozó térdeplő is. Ugyanakkor eredményes munka, hiánypótlás, ragaszkodás, védelem: cséplő, táplál, tapló, és leplez (változatai: paplan, pléd). A szóban levő MP páros összevethető a P > B hangváltás nyomán az MB párossal. (A templomhoz tartozik ma a himbálózó harang, a jámbor lelkész.) A TEMPLOM az út, azaz PaLló az imádat kiteljesítése felé. A PLOM végződés ősi kifejezéseket rejt. A galamb valószínű ősnyelvi PÁLOM neve a PILle, a könnyen SZÁLló, a rePÜL leharapott szóvégéből is magyarázható. Innen a latin nyelvek némelyikében pALOMa – gALAMb szó eredete. A héber szALOM – béke is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, és a szabadon lebegő, szálló gALAMb látványának képére épülő szó (Noé – galamb-olajág – béke). A TEMPLOM Istennel való megbékélés színhelyeként is számon tartott hely. Az ott töltött idő (temp azaz tűnő pillanat – tünp – tümp – temp) az isteni türelem (időfüggvény – temperál) elnyerését célozza, és felüdítő hatású(nak kellene lennie). A szavak sosem véletlenül alakultak ki. A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Az ősgyök hangja az első hatásra tört az ajkakra ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszerveire ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását, s majd a jellemzők következtek bővítésként, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. A TEMPLOM ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó.
TÉNY – A valóság egy mozzanata, az ami van, megtörtént, amit megtettek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A TÉNY a T.NY – NY.T gyök hangjai: TéNY – NyeT. A fordított gyök az ellenkező értelmet leíró. A TÉNY leharapott szóvég. Arról van szó, ami már megtörTÉNT. A szóvégi NY adott esetben a viszonyító NT párost váltja. Ami megtörTÉNT – TÉNT – TÉNY. Ha nem törTÉNT meg a várt esemény, akkor nincs TÉNY. E gyök fordított alakjából van a szláv NYET = nem, nincs
TENYÉR – A kézfej belső oldala.[ A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A TENYÉR ama eszköz, mellyel TÉNYeket követünk el. Jól áll benne a kasza-, kapaNYELe (r > l, nyere – ér – szál – rúd). Ezzel dolgozzuk végig a NYARat, NYERve ÉRte (ér-te – te/ny/ér) aRANYat érő keNYERet, amelyet végül a TENYERünkbe vehetünk, ha már letettük a szerszámNYELet. Jól áll a TENYÉRben, kENYÉR. A TENYÉRben TENYÉszik a jövedelem. A TENYERem, TÉNYERŐm, azaz TÉNYek elkövetésének ERŐs eszköze (ész – kéz). A nyitott TENYÉR, (nye)REményTEli várakozás. Ezzel kerül NYEReg a lóra, amely a TÉNYek TERére indulás jele. Ezzel lehetünk NYERsek az érintésben, de eNYELgőn (r > l) simogatók is szeretteinkkel. A TENYÉR volt az első TÁNYÉR, amely evőeszköz innen kapta későbbi nevét. Erre kerül a legfőbb testi NYEReség, az (ny)ELedel. Tehát a szókapcsolat, az igazi NYEReséget jelölő vonal a TENYÉR – KENYÉR – TÁNYÉR, ma is élő. Erre nem ad semmilyen magyarázatott a finnugor nyelvészet.