TAVASZ – A természet megújulásának a telet követő évszaka. [bérnyelvész: finnugor tőből] A TAVASZ T.V – V.T gyökbővítmény: TaV – VaT. TAV – VAT gyök vízjelentés. Az olVADó hó, jég nyomán keletkező TAVacskák aVATják fel a kikeletet.
A népdal szerint: „Tavaszi szél vizet áraszt…” Énekelhetnénk úgy is: Havat AVASZT, mert ÓVÁ TESZi, elolVASZTja. A havat AVASZTÓ, olVASZTÓ, VESZTŐ TAVASZt, tócsák, TAVACSkák jellemzik. A mondás szerint TAVASZ-szal: „Köböl eső, véka sár.” Mert, mivel meleg van. hamar felszárad.
A V hangcsoport – AVA – jelen van a hAVAs, tAVAs, AVAt (áztat) szavakban, és hAVAs, esős tAVAszi időt jelent.
A V.SZ – SZ.V gyök: VaSZ – SZaV, a VAN – VASZ azonos értelmű, mindkettő VÍZ jelentésű. A taVASZ a TAVas, taVAS, VASZos, VIZes, ZAVaros tócsák térségeit jelentik.
A hó-jég mezt elVESZTŐ mezőkön, réteken, a TAVAS tócsák felszáradása után, VETÉS, a magvak elTEVÉSe következik.
TAVASZ – VÁTESZ, jós, megmutatja, láthatóVÁ TESZI, érthetőVÉ TESZI, miVÉ TESZI az évet, a VETÉSt a várható időjárás.
Néha lóVÁ TESZ (vátesz = jós: etruszk > latin).
TaVaSZ – VáTeSZ – VeSZTő – VeTéS – TeVéS
hangváz: T-V-SZ – V-T-SZ – V-SZ-T – V-T-S – T-V-S
A CzF Szótár szerint: „Mi e szónak eredeti jelentését illeti, valószinünek látszik, hogy gyöke tav, s tavasz am. tavas, t. i. az évnek azon része, midőn tél elmultával az olvadó hó tavakat képez.”
A szó még az eszező nyelvjárásban rögzült: TAVAS > TAVASZ.
TaVaSZ – TaVaS hangváz: T-V-SZ – T-V-S
A TAVASZ után SZAVAToltan nyár következik. Az Özönvíz után Isten SZAVÁT adta, hogy „nyár és tél… soha meg nem szűnnek.” Ebbe a TAVASZ is beleértendő.
A szunnyadó élővilág megérzi a kikelet melegét, embernek, állatnak megérinti SZÍVÉT, meghallja a TAVASZ dallamát, SZAVÁT, lassan ÁTVESZI a megújulás ütemét. Ez a természet rendje.
TaVaSZ – SZaVáT – áTVeSZi – SZíVeT hangváz: T-V-SZ – SZ-V-T – T-V-SZ – SZ-V-T