Elhazudott eredeti magyar szavak és némi mai párhuzam
TÁROGATÓ – A klarinétnál nagyobb, régi magyar fúvós hangszer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szorb] A TÁROGATÓ minden hangja, alkotó gyökszava magyar. A TÁROGATÓ jelképesen kiTÁRT, vagyis nagyon éles, nyílt, kiTÁRuló, kiTÁRulkozó, szívhez szóló hangú hangszer. Másik jelentése RIOGATÓ, hangja is RIOGÓ, erről a bécsi udvari krónikák tudnak beszélni, mert a TÁROGATÓ hangjától idegösszeroppanás közelbe jutottak a császári udvar strinflis, hózentrágeres, parókás, papucsos németjei, bankárai olyannyira, hogy császári rendeletben tiltották használatát, és a Szatmári béke után rendeletileg minden TÁROGATÓt el kellett volna tüntetni a föld színéről. Megfigyelhető a mai, – közröhejre okot adó – párhuzam, a gyáva elnyomó (polgári, nemzeti?!) hatalom önmagát csúfoló iszonyata a jellegzetes magyar öltözettől: fehér ing, fekete nadrág és mellény. Semmivel sem különböznek azoktól a magyargyűlölőktől.