TARISZNYA, TARISNYA – Nyakba vagy vállra akasztva hordott, nyitott táskaféle. [bérnyelvész: vszó: … görög]
A TARISZNYA a T.R – R.T gyök bővítménye: TaR – RéT. A gyökszó utal TÁRolásra, RÉTegelt TARtalomra.
A megnevezés jellemzők sűrítménye: TARtó ISZák NYAkban, ezek a fő névadó jellemzői, de vannak mások is.
Az R hangcsoport – ARI – a tÁROl, kAROl szavakban a tömÖRÍtést jelenti.
Az R.SZ – SZ.R gyök: RiSZ – SZőR, a nyakba akasztott taRISZnya járás közben RISZálása. Az ISZ, ISZákra hasonlóság. Az élelem, ital, az ESZ ISZ gyökök értelme is jelen van. A SZŐR gyök a taRISZnya anyagára: SZŐRre, gyapjúra értendő.
A taRISZnya egyféle SZERedás, esetenként apró SZERszámok is szállíthatók vele.
A Magyar Néprajzi Lexikon SZŐRtaRISZnyaként nevezi meg a SZERedást.
A SZEREDÁS, SZERETÁS azonosa az etruszk TRUSZA.
A taRISZnyában, taRISnyában minden szükséges SZERelék, SZERszám, élelmiSZER benne volt, ami a SZERenlevő munka SORán szükséges.
A TARISZNYA – ANYSZIRAT teljes átfordítás azt sugallja: ANYa SZERET.
TaRiSZNYa – aNYa SZeReT hangváz: T-R-SZ-NY – NY-SZ-R-T.
A TARISNYA – ANYSIRAT szerint: ANYa SIRAT.
TaRiSNYa – aNYa SiRaT hangváz: T-R-S-NY – NY-S-R-T.
Erre gondolt az otthonától távolra kényszerült férfi valahányszor belenézett a takaróruhákba gondosan csomagolt élelmére.
Úgy tekintett a TARISZNYÁRA, mint: ANYASZERTÁR.
TaRiSZNYáRa – aNYaSZeRTáR hangváz: T-R-SZ-NY-R – NY-SZ-R-T-R.
Ha a TARISZNYÁt, TARISNYÁt látta otthonára, ASSZONYÁRA, ÉDESANYJÁRA gondolt, aki gondosan becsomagolt mindent, hogy ne nélkülözzön.
TaRiSZNYa – TaRiSNYa – aSSZoNYáRa – éDeSaNYáRa
hangváz:
T-R-SZ-NY – T-R-S-NY – SZ-NY-R – D-S-NY-R.
A szerető szívű embereknél a távolra indulás, az elválás, majd az egyedüllétben, a szeretett otthonra, az ott maradt szeretteinkre emlékezés, soha nem volt, és soha nem lesz érzelmektől mentes.
De csak a szerető szívűeknél!
Az SZNY hangcsoport – ISZNYA – a cserESZNYE, dISZNYÓ szavakban élelemre célzó. A pirISZNYE, pilISZNYE szóban a rosszul tárolás következményére a penészedésre hívja fel a figyelmet.
Az egyhelyben lakó, tanyája körüli földjét művelő embernek nem volt szüksége rá, mert ha megéhezett, bement a házba és ott evett. Az eszményi lét a tanya körüli egy-két holdnyi föld, amelyen mindene megtermett, ha munka közben felnézett, mindig látta a házát. A „társadalmi fejlődés” már az ősiségben vándorútra kényszerítette, s így kellett a hosszabb időre kiTARtó étel-, italmennyiség (esz-isz) TÁRolására alkalmas TARtó ISZák, amit NYAkba vetve vitt.
Az SZNY páros, SZ.NY – NY.SZ gyökként: SZuNY – NYiSZ, a SZUNNYad, aSSZONY, NYISSZant szavak meghatározó alkotója. A TARISZNYÁban SZUNNYadt a RISZálástól ide-oda NYÜSZkölődve, az aSSZONYa által becsomagolt élelem, amelyből NYISSZantani lehetett, ha gazdája megéhezett.
Ezek mind-mind névadó jellemzők, amelyek összesűrítve jelen vannak a megnevezésben. Minél több névadó jellemző van, annál hosszabb idő alatt kapta meg végső alakját egy megnevezés.
A szó már az ősnyelven kialakult, mert az ember a történelem korai szakaszában vándorbotra kényszerült. Az ógörög nyelv onnan örökölte.
Az SZNY – NYSZ értelmi viszony: a tariSZNYa megalkotását a kéNYSZer szülte.
