Egy szó, egy szerszámnév ősnyelvi, azaz magyar eredetét az is bizonyíthatja, ha a jellemzői, vagy a vele végzett műveletek körülírása, a szót alkotó hangokkal megtehető.
A KALAPÁCS-csal végzett műveletek kilengő mozdulatok.
Ha teljesen átfordítjuk a szót: KALAPÁCS – CSÁPALAK.
Miközben KALAPÁCS-csal CSÁPOLOK, valamit keményen CSÉPELEK, azaz verek vele. A művelet közben LECSAPOK vele. Ha rosszul használom, elPOCSÉKOLom a munkadarabot. Ha olyan az anyag, csak PECSELÉK, POCSALÉK marad belőle.
KaLaPáCS – CSáPoLoK – LeCSaPoK – CSéPeLeK – PoCSéKoL – PeCSeLéK
hangváz:
K-L-P-CS – CS-P-L-K – L-CS-P-K – CS-P-L-K – P-CS-K-L – P-CS-L-K
Szerintem a HÁMOR szó a H-M-R hangokkal alkotható szavak sorába is beleillő.
Például az igás MaRHával végzett munka HáRoMszorosan eredményesebb, HaMaRabb is megy.
HáRMan végzik, HáRoM tényező: eMbeR, MaRHa és szeRszáM.
Ha jó, HaRMonikus az együttműködés, jó a műveletsor összhangja, HaMaR végeznek.
A HÁMORral sokkal HAMARabb olvad a fém, mintha csak katlantűzzel próbálkozna, mivel a tűz MARÓHője erősebb, ugyanis a KATlan nyitott tűzhely, nincs ráKATtanó tető, így elillan a hő.
A HÁMOR HÁROMszoros tűzerőt, s így olvasztóhatást képes kifejteni, mivel teljesen zárt mindHÁROM irányból: alul, oldalt és felül, ez okból ROHAMosabb az olvadás.
Arról nem olvastam, hogy alkalmaztak-e MARHAerővel működtetett légfúvó berendezést, az igásmalom mintájára, de nem volna meglepő.
HáMoR – HaMaR – HáRoM – MaRóHő – RoHaM
hangváz:
H-M-R – H-M-R – H-R-M – M-R-H – R-H-M
Tehát sem a KALAPÁCS, sem a HÁMOR szavak nem idegen eredetűek. Az utódnyelvek örökölték meg, és azokban a nyelvekben módosult, torzult ama nyelvek hangzástörvényei szerint nyomorítva.