TÁNYÉR – Széles peremű, kerek, lapos, homorú, evéshez való edény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz < francia]
A TÁNYÉR T.NY – NY.T gyökbővítmény: TaNY – NYíT. A TÁNYÉR szó a TENYÉR szót váltotta. Ameddig nem volt TÁNYÉR, volt TENYÉR, abban a KENYÉR és egyéb ennivaló. Nagyon finoman szólva: komolytalan ez a szóeredetre vonatkozó olaszozó franciázás.
A dőlt betűs MÉKSZ beírás jelzőinek egyike sem adja az illető nyelveken a TÁNYÉR szóalakot. Azokban a nyelvekben a lapos szó értelmének megfelelő: plaque, table, illetve piastra, piatto. A homorú, kerek olaszul concava, intorno, arrotondare. Egyiknek sincs köze a TÁNYÉR szóalakhoz. A cseh deska, szlovák doska hasított fadarabra, deszkára hasonló, és az is magyar eredetű. Erről a deszka szónál. Az NY hangcsoport – ÁNYÉ jelen van a tÁNYÉr, tENYÉr, kENYÉr, kÉNYElem szavakban. A régi faTÁNYÉRra vezethető vissza, hiszen az első tenyérhelyettesítő, tenyérben tartható TÁNYÉR, fából faragott fúrt edény volt. Ez a román farfurie őrzi, amely a faragott-fúrt deszka megnevezése, és ez tényleg a kezdetekre emlékeztet. Azt is jelenti, hogy a TÁNYÉR a nyelvrobbanás előtti étkészlethez tartozott, mivel az utódnyelvekbe akkor belefagyott a kifejezés, de ott nem magyarázható csak magyarul. A CzF Szótárból: „E szó csekély módosúlattal több európai nyelvben divatozik, úgymint francziául: tailloir (fatányér), olaszul: tagliero, svédül: tallrick, orosz: talreka, itteni szlávul: tanyjer, németül: Teller, középkori latin nyelven: talierium. Adelung a franczia tailler-ből elemezi, minthogy azon az ételeket el szokták metélni, konczolni. – Mivel a tányér némely régieknél máskép: tálnyér, továbbá a tál és tálnyér között egyedül terjedelmi különbség van, vagyis a tál nagyobb, a tányér kisebb nemű tertyedt alakú edény: innen e két szót magyar elemzéssel egy gyökből származtathatjuk. T. i. a tányér v. tálnyér szó a székelyeknél: tángyér (= tálgyér).” Kiem. K.S. Lehet a CzF Szótár véleménye szerinti tál szó is az alap egyik vonatkozásban, de akkor sem francia vagy olasz, mivel a tál magyar kifejezés. Ide kell még sorolni a fent említett francia tailloir, tailler kapcsán, hogy a TAJkol ősmag(yar)-nyelvi szó, és vágást jelent. Tehát a TÁNYÉR fából vágott, TENYÉRt (tenyeret) helyettesítő, vagy annál nagyobb lap, amelyre tehető a kENYÉR. A TÁNYÉR székelyül: TÁNGYÉR. A szó tengelyében levő NGY páros, lehet utalás: a nőre, a gyöngyértékű ángyra, ángyikára, annak kelengyéjére (annak részeként), vagy a TÁNGYÉRon párolgó laNGYos falatra, amelyet a kemény NéGYelés (kézzel-lábbal munka) után TÁLaltak. És itt a tál értelme is, mert annyi eszük volt a TENYÉRnyi deszka leszabóinak, hogy a közös TÁNGYÉRt, amelyen az egész család langyos étke elfért, ÁLLT (állt – tál – lát) nagyobbra szabták. (A széles TÁL, a messzire vagy többet LÁT szóból.) Később a lapos deszkát faragták-fúrták és így a faragott-fúrt (farfur) deszkalap mélyebb lett, folyadékot is tálalhattak benne. Most nézzék meg a fent felsorolt nyelveken létező TÁNYÉR jelentésű szavakat: cseh deska, szlovák doska, a román farfurie, a francia tailloir, tailler, olasz tagliero, svéd tallrick stb., mind a magyar szavak módosult alakjai torzói! A táj, vág, szel szavak, s a mögöttük levő jelentés kapcsolatáról, a táj címszónál.
TÁRCSA – Tengelyen forgó korong alakú alkatrész. Telefonkészüléken a számlap fölötti lyuggatott korong. Talajművelő gépeken a talajt lazító,tengelyen forgó éles korong. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < germán] A TÁRCSA TÁR gyöke a kiTERülés, kiTÁRulkozás. Az RCS kötött mássalhangzó-páros az erős R és a csavaros CS szövetsége, hasonló egy erős és egy csalafinta ember kettősére. Az RCS hangcsoport – ÁRCSA – változatai többnyire az érdekesség: fURCSA, vagy körmozgás megjelenítői: kORCSOlya, habARCSOs, gÖRCSÖs, tekERCSEl stb. A tÁRCSA lehet forgó, esetleg vékony tengelyen forgó, amelynek vékonyságát a kARCSÚ szóban adja vissza. Az RCS páros a szörcsög, szürcsöl, hörcsög szavakban hanghatásra, összevisszaságra, rendetlenségre, torzóra mutató a korcsma, korcsoma, höbörcs, korcs, vakarcs esetében. Mint alvó R.CS – CS.R gyök: RaCS – CSáR, többnyire hanghatást leírók a raccsol, recseg, ricsaj csárog stb. Ezek mutatják a szóelemek szétágazó értelmi kapcsolatait a magyar nyelvben, de azt is: semmi közük a TÁRCSA szó eredetéhez a germán nyelveknek vagy a francia nyelvnek. Netán csak annyi, hogy örökölték az ősmag(yar)-nyelvből. Még van egy ok erre a CzF Szótár leírása nyomán: „Azon kiczirkalmazott kör, vagy kerek tábla, melyre a czéllövészek irányoznak. Egyezik vele a régiektől ugyanezen értelemben használt tárgy, t. i. e két szó között oly alaprokonság van, mint a varangy és varancs; a göröngy és göröncs között.” Nos, a kezdetek idején nem telefonra, nem földművelőgépre alkalmazták, hanem harci felkészülésre, céllövésre. S ha erre alkalmazott eredeti szerepét vesszük, akkor a fordítás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRa készülés eszköze volt a TÁRCSA. Nem germán, nem francia, nem német eredetű, hanem ősmag(yar)-nyelven fogant szó. Ezeket a fentiekben bemutatott kapcsolatokat, a zárjelben – eredőnek, közvetítőnek – feltüntetett nyelvek nem tudják ily bőségben felvonultatni. TARGONCA – Egy- vagy kétkerekű lapos rakfelületű, kézzel tolt, húzott szállítóeszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? szláv] A TARGONCA T.R – R.T gyökből képzett szó: TaR – RaT (t > k: rak). A TARGONCA, mint eszköz, és megnevezés, évezredekkel a szláv nyelvek megjelenése előtt létezett, tehát a szó eredetének semmi köze a szláv nyelvekhez. Egy rendkívül egyszerű, hasznos, viszonylag könnyen megalkotható szállítóeszköz. Gyerekkoromban én is készítettem TARGONCÁt. Jól néznénk ki, ha a világ a szlávok megjelenéséig várt volna a TARGONCA megalkotásával. A kerék feltalálása után az első járművek a taliga, talicska, TARGONCA voltak. Benne a nevükben TOLhatóságuk, TERhelhetőségük. A magyar nyelvben minden szó, amely az erőteljes RG párost tartalmazza, mozgásra utal vagy sarkall. Az RG hangcsoport – ARGÓ – mutatja ezt a: csavARGÓ, csámbORGÓ, csORGÓ, dübÖRGŐ, esztERGA, fERGEteg, fORGAlom, kavARGÓ, kERGE, nyARGAl, pERGŐ, sÁRGA, sÜRGŐs, szORGAlom és más. szavakban.
A targoNCa kedveNC szállítóeszköz volt az addig mindent a hátán cipelő ember számára. Ezt a kedvenc állapotot kicsinyítőképzős szóvégek árulják el: taliga, (-ka k > g), talicska, targoNCA. Az NC páros játékosságot jelentéséről már volt szó. Eszközök, amelyek a TARGONCÁhoz hasonlóan könnyítették a munkát: lánc, rakonca. A CzF Szótár leírása: „Egyik végén kerékkel ellátott, saráglyás dereku, vagyis fenekű jármű, melyet két nyélnél fogva ember tol, vagy maga után húz. Némely tájakon am. taliga. Egy eredetü vele, de abban különbözik tőle talicska, hogy ennek ládája van, melybe a terhet rakják. Magyar elemzéssel mindkettőnek gyöke tal vagy tol, s mindegyik kicsinző képzővel alakult. Azonban figyelmet érdemel a mongol tergen szó, mely szekeret jelent; ehhez járulván a kicsinző cza képző, s az egész szó mély hangu önhangzókat vevén fel, lett legegyszerübben: targoncza. Gyarmathi Sámuel a német tragen, különösebben Tragkarren szóval egyezteti.” Kiem. K.S. Az említett nyelvek ugyanabból a forrásból örökölték meg a szót: az ősmag(yar)-nyelvből, de átfogó kifejtés a szó értelméről, szövevényes kapcsolatairól csak a mai magyarázó nyelven adható.