TÁNYÉR, TÁNGYÉR – Széles peremű, kerek, lapos, homorú, evéshez való edény. [olasz < francia] A TÁNYÉR T.NY – NY.T gyökbővítmény: TáNY – NYíT. A TÁNYÉR szó a TENYÉR szót váltotta. Ameddig nem volt TÁNYÉR, volt TENYÉR, abban a KENYÉR és egyéb ennivaló.
Nagyon finoman szólva: komolytalan ez a szóeredetre vonatkozó olaszozó franciázás. A dőlt betűs MÉKSZ beírás jelzőinek egyike sem adja az illető nyelveken a TÁNYÉR szóalakot. Azokban a nyelvekben a lapos szó értelmének megfelelő: plaque, table, illetve piastra, piatto. A homorú, kerek olaszul concava, intorno, arrotondare. Egyiknek sincs köze a TÁNYÉR szóalakhoz. A cseh deska, szlovák doska hasított fadarabra, deszkára hasonló, és az is magyar eredetű. Erről a deszka szónál. A magyar nyelvben erős értelmi kötődése van az ANYA, tANYA, tENYÉr, tÁNYÉr szavaknak. Ehhez még a gesztENYE ÁrNYA is hozzátartozik.* Az NY hangcsoport – ÁNYÉ – jelen van a tÁNYÉr, tENYÉr, kENYÉr, kÉNYElem szavakban. Kiérződik belőle a kemÉNYEn kérges, gondoskodó apai, s a simogató ANYAi tENYÉr. A régi faTÁNYÉRra vezethető vissza, hiszen az első tenyérhelyettesítő, tenyérben tartható TÁNYÉR, fából faragott fúrt edény volt. Ezt ősmag(yar)-nyelvi örökségként a román farfurie őrzi, amely a faragott-fúrt deszka megnevezése, és ez tényleg a kezdetekre emlékeztet. Azt is jelenti, hogy a TÁNYÉR a nyelvrobbanás előtti étkészlethez tartozott, mivel az utódnyelvekbe akkor belefagyott a kifejezés, de ott nem magyarázható csak magyarul. A CzF Szótárból: „E szó csekély módosúlattal több európai nyelvben divatozik, úgymint francziául: tailloir (fatányér), olaszul: tagliero, svédül: tallrick, orosz: talreka, itteni szlávul: tanyjer, németül: Teller, középkori latin nyelven: talierium. Adelung a franczia tailler-ből elemezi, minthogy azon az ételeket el szokták metélni, konczolni. – Mivel a tányér némely régieknél máskép: tálnyér, továbbá a tál és tálnyér között egyedül terjedelmi különbség van, vagyis a tál nagyobb, a tányér kisebb nemű tertyedt alakú edény: innen e két szót magyar elemzéssel egy gyökből származtathatjuk. T. i. a tányér v. tálnyér szó a székelyeknél: tángyér (= tálgyér).” Kiem. K.S. Lehet a CzF Szótár véleménye szerinti tál szó is az alap egyik vonatkozásban, de akkor sem francia vagy olasz, mivel a tál magyar kifejezés. Ide kell még sorolni a fent említett francia tailloir, tailler kapcsán, hogy a TAJkol ősmag(yar)-nyelvi szó, és vágást jelent. Tehát a TÁNYÉR fából vágott, TENYÉRt (tenyeret) helyettesítő, vagy annál nagyobb lap, amelyre tehető a kENYÉR. A TÁNYÉR székelyül: TÁNGYÉR. A szó tengelyében levő NGY hangcsoport – ÁNGYÉ – azt az értelmet is rejti, hogy a tÁNGYÉr, a nő, a gyÖNGYÉrtékű (l)ÁNGYIka kelENGYÉje része. A tÁNGYÉron párolog a lANGYOs falat, amelyet a kemény NéGYelés (kézzel-lábbal munka) után TÁLaltak. És itt a TÁL értelme is, mert annyi eszük volt a TENYÉRnyi deszka leszabóinak, hogy a közös TÁNGYÉRt, amelyen az egész család lANGYOs étke elfért, ÁLLT (állt – tál – lát), nagyobbra szabták. A széles TÁL, a messzire vagy többet LÁT szóból ered. Később a lapos deszkát faragták-fúrták és így a faragott-fúrt (farfur) deszkalap mélyebb lett, folyadékot is tálalhattak benne. Most nézzék meg a fent felsorolt nyelveken létező TÁNYÉR jelentésű szavakat: cseh deska, szlovák doska, a román farfurie, a francia tailloir, tailler, olasz tagliero, svéd tallrick stb., mind a magyar szavak módosult alakjai, torzói! A táj, vág, szel szavak, s a mögöttük levő jelentés kapcsolatáról, a táj címszónál.
*Mondhatnánk: idilli békebeli kép. Azt viszont tudni kell, hogy az ember nem háborúra teremtetett. Az egész emberi történelem egy félresiklás az eredeti pályáról.