TANÚ

Ősmag(yar)-nyelvi szavak
TANÚ – Olyan személy, akinek valamiről közvetlenül szerzett tudomása van. Hivatalos cselekvéskor hitelesítő személy. [A MÉKSz szerint: török] A tanú vagy megerősíti (t – támasz), vagy megszünteti a gyanút (gy – gyenge). Eredhetett a láttam, láttam úgy volt m > n váltással, leharapott szóvégből. Lásd még a mártír címszót. A CzF Szótár: „Képeztetésre hasonlók hozzá: lapu, gyanú v. gyanu, ború v. boru, gyöpü v. gyöpű, csöpű v. csöpü s több mások. […] Csagataj nyelven tanuk am. tanu, ujgur nyelven pedig tanuk v. tanu, am. tanuság, bizonyíték; és tanuk-mak am. tanúz-ni, tanuskod-ni.” Ezek valamennyien a egyetlen forrásból eredés bizonyítékai.