TALENTUM – Kiváló tehetség(ű személy). Az ókorban nagy értékű pénz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A TALENTUM, tálentom a T.L – L.T gyökre épülő szó: TaL – LaT. Több jelentést tartalmaz a szó. A TALENTUM, tálentom, elsősorban súlymérték volt a kezdetekkor. A mérlegTÁLON levő TÖMeg, azaz a ráférő mérendő arany: egy TÁLONTÖM. Az ókorban, így mérték az aranyat, ezüstöt. (A nagyon kis mennyiség megnevezése CSEKÉLY – SEKEL = 11,4 gramm. A nagy súly neve TÁLON TÖMeg – TÁLENTUM = 34,2 kg.) A súlyok esetében viszonyítási TALÁNY (nt – ny) volt, mennyi lesz, és a mérleg TÁLAiban levő anyagok pontos súlyát a fonTOLÓ TOLOgatásával TALÁlták el. A TUM = TÖMeg. (A letolás kifejezés is innen ered. Ha nem felelt meg a mérték szerint – letolták a latról – értéktelen lett.) A TALENTUM, tálentom, mint tehetség, nemesfém értékkel bírt. Az elme nagy szélességű áttekintő, befogadó, következtető képességének hasonlata a TÁL – LÁT gyökből induló megnevezés. Itt a széles LÁThatár, a LÁTÓkör nagysága, kiterjedése, a TALÁNYok megoldására való tehetség, készség volt a döntő hasonlati tényező. Mindez a ’TALÁN TÁN’ mérlegelés, fonTOLgatás, a megoldandó kérdések TÖMege, súlya arányában. A kérdés mindig az volt: kinek, mennyi TÁLENTOM adatott? Ugyanis ezzel az adottsággal volt képes a dolgok TÖMegét, TUMegét megoldani. A közösségen belül az egyén ezzel a súllyal (tum) esett a LATba. A LAT a mérleg TÁLja. Úgymond, mérlegre tették képességeit, akár egy vizsgán: TÁLon TUM – mennyit ér? Képességei szerinti fonTOLÁs, LATOLÁs volt. Az NT hangcsoport – ENTU – tulajdonságot, képességet minősítő is a csalafINTA, fANTÁzia, fONTOs, kacifÁNTOs szavakban. Az NT kötött mássalhangzó-páros itt alvógyök: N.T – T.N, és jellemzőt rejt: NeT – TeN. Ez felületvonatkozású, és a tiszta sima, fénylő vízfelület hasonlata (ned = víz). Ha valakit képesnek, alkalmasnak minősítettek egy feladatra, felkeNETett, akkor vagy víz alá merítették, vagy olajjal kenték fel. A NET, TEN az utódnyelvekben is felületjelentésű, de magyarázat csak magyarul adható rá. Összegzésül: aki a vizsgán, a jelképes mérlegTÁLON elmei képessége TÖMegével (tumegével, tomegével) ’ütötte a mércét, súlyt’ az fénylő tehetségnek*, azaz TÁLENTOMnak, TALENTUMnak minősült. A kifejezés még az egynyelvűség idején megszületett, az utódnyelvek onnan örökölték meg.
*A kezdetek idején rengeteg névtelen tehetség, TÁLENTUM élt, hiszen akkor tették a mindennapi életre hatással levő legnagyobb felfedezéseket. Ezek közül kevesek neve maradt fenn: Jubál az első zenész, Tubálkan a fémolvasztás, kovácsolás mestere stb. Az írott történelem nem a békés életet könnyebbé tevő feltalálóknak, például a fonás, szövés, kerék, csavarmenet, emelő feltalálóinak nevét örökített meg. Az írott történelem lapjai a békés élet feldúlóinak – a nagy rablóknak, verekedőknek, pusztítóknak, gyilkosoknak – neveivel, azok dicsőítésével van tele.