Mi köze van a szab, vág, szel, ró szavaknak a TÁJhoz? TÁJ – Földrajza, növényzete stb. alapján egységes vagy összefüggő terület. [A hivatásos nyelvészet szerint:? finnugor] A TÁJ szó T.J – J.T gyök: TáJ – JáT. A TÁJ, TÁv. A j hang jót, kellemest sejtet. Mint a tej, játék, ajak, báj és mások esetében. A gyönyörű szép TÁJ láttán elTÁtjuk a szÁJunkat. A TÁJ szó egy műveletet ír le. Van egy olyan mondás: jól VÁG a szemével. Előttünk a teremtett természet, azt nézzük, amit akarunk. De tetszik egy rész, egy tér a láthatárig, ameddig éles látással azt befogjuk. A szem a nagy egészből, ami előttünk elterül, kiszab, -szel, -vág, -ró egy részt, egy részletet. A VÁGni igének volt az ősnyelvben TÁJni alakja is. A szabó másik megnevezése: TAJkoló volt. Ez kiesett a mai magyar nyelvből, de némely utódnyelvben él. Az angol TAIlor, francia TAIlleur = szabó. A szabó kiVÁGja, ez románul TAIe, kiszabja, a mintát. Tehát a TÁJ jelentése: az egyén által beLÁTott, a szemhatárig, LÁThatárig jelképesen, szemmel kiVÁGott, kiTÁJt, kiemelt része a nagy egésznek, a teremtett természetnek. Ez a megnevezés kiindulási oka, alapja, ebből szövődnek a továbbiak. A szemlélő, aki kiTÁJta szemével e gyönyörű részt, elmehet e TÁJba, s ha úgy kívánja, átVÁG, vagy átSZEL rajta széltében, hosszában járva. Itt van a TÁJ, VÁG, SZEL szavak, és a mögöttük felsejlő, köztük levő értelmi azonosság, és egy ponton egymáshoz viszonyíthatóság. Hasonló a RÓNA, amely szintén a szemhatárig, LÁThatárig tartó, amennyit szemmel kiRÓna, úgymond: a nagy egészből szemmel kiTÁJt terület, amely átRÓható járva, átSZELhető széltében, hosszában. Mert RÓni is annyi, mint VÁGni, és a fentiek szerint: SZELni, TÁJni. A TÁJnak ÉKe van, némely TÁJÉK vonzóbb, az a JÁTÉK* helye. A szép TÁJÉK JÁTÉKra ösztönöz. A TáJéK – JáTéK hangváz: T-J-K – J-T-K. Van testTÁJék is, amely KÉJes JÁTék HEJe (helye). A fenti elemzésben látható, hogyan kötődnek egymáshoz a különböző kifejezések összetartozó folyamatok leírásában. Erre csak az eredő nyelvben van kibontakoztatási lehetőség. Mert mit tud az angol vagy a francia a TAIlor, TAIlleur, vagy a román a TAIe szóról, saját nyelvén, annak eredetéről, a mögötte rejlő értelemről mondani? Semmit!
/*/ Egyszer egy szép füves rét mellett haladtunk el autóval, s a kisfiam, akkor még egyetlen, kérve kért: Apuka álljál meg, hogy szaladgáljak itt egyet a fűben! Megálltam. Élvezet volt nézni a kisgyerek boldog, játékos ficánkolását a gyönyörű pázsiton.
TÁJFUN – Kelet-Ázsiában pusztító trópusi forgószél. [A hivatásos nyelvészet szerint: nk: angol < kínai] A TÁJFUN szó a T.J – J.T gyökkel indul: TáJ – JáT. A TÁJ = vág, FUN = szél. A TÁJ gyök jelentése az ősnyelven: vág. Itt élesen ható, süvítően TÁJó (vágó, vágtató) jelentéssel épül a szóba. A TÁJfun nem JÁTszik, végigsöpörve, teljesen átrendezi a TÁJat, táJAT. Azaz mégis: az elemek kemény, durva JÁTéka a TÁJjal. A JF hangcsoport – ÁJFU – a tÁJFUn a feltételek megléte következtében ÚJFEnt és ÚJFEnt kialakulhat. Az F.N – N-F gyök: FuN – NeF, a FŐN, FIN, FEN = szél, légáramlat, ezt jelentette az ősnyelvben: FŐN bukószél. A FINg, is szél. Minden szél, vihar tájFUN, hurrikán kialakulásának a FÖNti hő váltakozása az előfeltétele. Tehát FÖNtről indul be, és úgy kezd FÚNi. A szó még az ősnyelven alakult ki, s az utódnyelvek megörökölték.