ÖRÖM – Kellemes esemény hatásaként támadó kellemes érzés, derűs, vidám lelkiállapot. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ÖR – RÖ* ősgyök, az R hangcsoport it
SZERELEM – A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. [A MÉKSZ szerint: finnugor] A SZERELEM az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR
SZKARABEUSZ – A régi egyiptomiaktól szentnek tartott galacsinhajtó bogár. illetve ennek ábrázolása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. latin < görög] A SZKARABEUSZ bogárnak az ősma
SZPÍKER – Rádióbemondó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: angol] A SZPÍKER SZ kezdőhangja a SZó, a beSZéd, a SZél szavak meghatározó hangja. A SZPíker SZP párosa SZ.P – P.SZ g
SZLÁV – Az indoeurópai nyelvcsalád egyik ágához tartozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög < szláv] A SZLÁVok egyesek szerint rabszolga állapotukból örökölték a
SZÍV – Összehúzódásával és kitágulásával a vérkeringést biztosító, izmos falú szerv. [MÉKSZ: finnugor] A SZÍ ősgyök életerő magva, tápláló vonala értelmű. A SZÍV VISZi a v
SZITA – Dob alakú, lyukacsos, lószőr vagy drótszövedékből készült háztartási eszköz. [MÉKSZ: szláv] A SZITA szó az SZ.T – T.SZ gyökből indul: SZiT – TiSZ. Fő szerepe:megTISZtí
SZIRUP – Sűrű cukoroldat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin < arab] A SZIRUP a szó ősmag(yar)-nyelvi alakja, de a SZÖRP is. EZ SZORzat értelmű, hiszen itt párologtatással a
SZERELEM – A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZERELEM e(S)ZERes szorzatokkal h
SZENÁTOR – Valamilyen szenátus tagja. [nk: latin] A SZENátus, vének, öregek, ŐSZek tanácsa. A két véglet a junior, és SENior, állapotként: ifjan, ifjún vagy öregen, őSZEN. A rómaiak
REST – Lusta. [MÉKSZ: ?] A magyar nyelvben sok olyan gyökszó van, amely átfordítva a másik véglet értelmét adja. Ilyen az S.R – R.S gyök. Lehet SeRény,akinek minden SüRgős, SüRög-fo
SZALMA – Kicsépelt gabona szára. [MÉKSZ: szláv] A SZALMA kaSZÁLással leterített gabonaSZÁR, amelyet cséplés után kaZALba raknak. Erdővidéken: kaSZAJ, de van vidék ahol kaSZAL. Tehát a
SZILVIA – Az ősmag(yar)-nyelvben az erdőnek több neve volt. Ezek egyike a fák sokasága okán: SZÁLFÁK, sok SZÁLFA. Az erdő védelmet jelentett a benne élőknek. Óvta őket a SZÉLtől, VI
SZOMBAT – A hétfővel kezdődő naptári hét 6. napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < görög < héber] A SZOMBATnak nincs köze a héber sabbat-hoz a tartalmi jelentését illető
SZATÍRA – Társadalmi visszásságokat kigúnyoló irodalmi mű-(faj). (Irodalmi műben) ostorozó gúny. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nemzetközi: latin] A SZATÍRA szót a latin nyelv az