SZUSZÉK – Gabona vagy liszt tartására való nagy láda. [bérnyelvész: szláv] A SZUSZÉK, SZUSZ gyökszava SZU – USZ ősgyök. A SZU ősgyök SZUG, ZUG, rejtek értelmű szavak gyöke. A SZÉK, SZÁK rögzített tárolót jelent. A SZUSZÉK, SZUSZÁK, hambár, hombár. A szuSZÁK szóalak megjelenik a SZÁK gyökben. A SZÉK, SZÁK SZ.K – K.SZ gyök: SZáK – KáSZ.
Az SZ hangcsoport – USZÉ – a kÁSZU, szUSZAkol, ISZÁk szavakban mutat párhuzamot. Az USZ, mélység is.
Az SZ.K – K.SZ gyök: SZéK – KéSZ, a szuSZÉK egy hely. A SZÉK gyök egyik jelentése: hely. Olyan hely, ahová a KÉSZleteit helyezte a gazda.
A SZÁK (zsák) vagy a fordítottja KÁSZu, KÁSZli, KÁSZló tartóedények. SZ > S hangos társa: SUSAK, SUSKA, továbbá SISAK, TASAK.
A SZUSZÉK SZU-USZ gyöke viszont a tUSZkolást, SZUSZakolást juttatja eszünkbe, ami az erőkifejtésre utal. SZUSZAKolás közben gyorsabban SZUSZOGunk (k > g).
SZUSZÉK – KESZUSZ fordítás a KESZONnal való hasonlóságra mutat, amely zárt munkaSZEKrény.
A CzF Szótár leírása: „Deszkákból öszverovott, vagy vesszőből font, és sárral betapasztott szekrény, melyben gabonát szoktak tartani, máskép: szuszák, néhutt: hombár. Ahol ilyetén szekrény hiányzik, ott a kamara egyik elzárt szugába töltik a gabonát, honnan valószinűnek látszik, hogy szuszék am. szuszkó, azaz kuczkó vagy sutkó.”
A szláv nyelvek megörökölték a SZUSZÉKot a megnevezéssel együtt, de nincs rá a fentihez hasonló átfogó magyarázatuk. A szót az ómagyar ősnyelv szülte.
————
A letelepült, gazdálkodó SZÉKes népeknél az SZ.K – K.SZ gyök különleges értelmet hordoz. A SZÉK a letelepedés, nyugalom eSZKöze. Munkájával KÉSZ, a négyelést (4, felfordított szék) elvégezve, pihenni ül le SZÉKére.
Tudja, hogy a növény SZÍKjában az élet. SZIKes talajba nem vet, nem ültet. Várja, mikor SZÖKik kalászba a vetés, megKÖSZöni Istenének az áldást.
A KASZált, aratott terményeit SZEKérrel hordja k/ASZtagba, KASZalba. Minden terményét gondosan SZAKaszokban tárolja: SZAKajtó, szuSZÉK, KÁSZu, SZÁK.
A konyhában, szobában SZEKrény a tároló. A konyhában KÉSZül a KOSZtravaló étek. A KÁSZló konyhai edény. Az asztalSZÉKen tálalnak KÉSZételt, SZÉK az ülőhely. A leülés SZOKásrend szerinti, amint az egész életvitel is. Az étel-italt illik megKÖSZönni. Ha valami kimaradt, lehet folytatni.
—————
Biztos, hogy nem szláv jövevényszó. Csak a délibábos bérnyelvészi agyaknak, akik mindent fejjel lefelé látnak. A fentiekről nem tájékozódnak, csak szajkózzák a szláv eredetet.
