SZURDOK – Víztől kivájt, meredek falú, keskeny, mély völgy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] A SZURDOK az SZ.R – R.SZ gyökből induló szó: SZuR – RoSZ. Látványa: a két oldalról SZORító völgyfal, közt mélyben folyó keskeny patak. Az RD hangcsoport – URDO – a szURDOk lehet IRDAtlan ERDŐkkel borított zORDOn völgy. Az RD páros, mint R.D – D.R gyök: RiD – DeR, a jellemzőket is leírja: a szuRDok mélye RIDeg, ritkás DERengő fénnyel, RÚDként égnek meREDő csupasztörzsű fákkal, nagy esők után DÖRgően lezúDULó (r > l) áRADattal. A szóvégi D.K – K.D gyök: DoK – KeD. A szurDOKvölgy a vaDAK KEDvelt helye. A DOK gyök, különböző tartalmat rejtő értelmű a DOKumentum, DOKtor, DOKK, szurDOK szavakban. A román CODRU = erdő neve a szURDOK – KODRUsz fordítás nyomán alakult ki. Az RD – DR kapcsolat: a szuRDok mély meDRű, meReDek völgy, vadak: oRDasok, munDRucok, páRDucok tanyája. A szuRDokvölgyeken átvezető utak mellett oRDas rablók is tanyáztak. A SZURDOK megnevezés összes szóalkotó jellemzői csak a magyar nyelvben lelhetőek fel maradéktalanul.