Ősmag(yar)-nyelv
SZÜNIK – Folyamat, tevékenység, állapot erejében, mértékében csökken. [MÉKSz: török] A SZŰN, SZŰNIK a nyugalom előjele. Az Sz a halk nesz, az elülő zaj, az Ű, Ü, leül, eltűn, az N a nívó, a vonal, a földszint, a megnyugvás helye. A SZÜNnapból ered az ünnep, régiesen: innap. Az IN ugyanakkor a tiltás szava is: nem szabadott dolgozni innapon, megszűnt (leintve) minden tevékenység. A SZÜNIK azt is jelenti: szűkül a tér és idő IK számára, mígnem elfogy. Azt is jelenti: szűn, lassul az IK, az IKlatás, mozgás. És azt is jelenti, hogy megszűnhet létezni IK, eltűnhet ik a létből, egyszer egy ik, majd más ik. Mert kik vagyunk, kik itt IKlatunk mindaddig, míg IKtatva vagyunk? Én egy IK, te más IK. De csak, míg kiIKtattatunk. Nos, mely török vagy finnugor nyelv a magyar nyelv anyja?! Mert feltételezhető, hogyha a származéknyelv apró dolgokban ily szétágazóan kifejező erejű, akkor mit tudhat az a nyelv, amelyből csak úgy satnyán leszármazott?!