SZÜL – Magzatát a méhéből a külvilágra juttatja. [finnugor] A SZÜL SZ.L – L.SZ gyök: SZüL – LeSZ. E szó több szempontból elemezhető. Az asszonyi test SZÉLesedik, feSZÜL, felneSZÜLt állapotban van ekkor. Világra jönni kéSZÜL a magzat, feSZÜLt a helyzet. A SZÜ SZŰK csatorna, SZÜkség kényszere a SZÜLés, majd minden eshetőségre felkéSZÜLve, nekineSZÜLve, nekifeSZÜLve megSZÜLi kicsinyét, s ezzel megSZŰnik a másállapot. Szétválik a két test, új egyed SZÜLetik, LESZ (szül – lüsz – lösz – lesz). Mily bő értelmet takar e három hang!
SZŰZ – Olyan személy, különösen nő, akinek még nem volt nemi kapcsolata senkivel. Erkölcsileg tiszta. [? finnugor] A SZŰZ SZ.Z – Z.SZ gyök: SZűZ – ZüSZ. A SZŰZi tisztaság elŰZ minden szennyet. A TŰZ a megTISZtulás jelképe. Ez nem a megégetést jelenti, bár fémek esetében igaz. A TŰZ fény, és a fényben minden jól, világosan látszik. Az átvilágítás próbatételekor minden szenny meglátszik, és csak az bizonyul SZŰZnek, bűntől mentesnek, érintetlennek, akin nincs szenny, azaz makulátlan (ez is magyar eredetű szó: mákál). Kapcsolat van a TÍZ – a teljes TISZtaság jelképes száma – és a SZÁZ, a SZŰZi tisztaság, a SZENTség száma közt (cento). A CzF Szótár véleménye: „E szónak eredeti jelentését tekintve némelyek azon nézetben vannak, hogy az szű gyöktől származik, mintha volna szü-öz, szüv-öz, azaz, szüves, szűvel vagy szívvel biró, t. i. kitünőleg (per excellentiam) a szű v. szív érzelmeivel biró, azoknak hódoló; így a ,biró’ szó is kitünőleg jelent igazságszolgáltatót. Alakban hasonló volna a lemez, nehez, üdvöz, igaz, száraz szókhoz, melyekben az ez öz az képző am. és ös as. Talán inkáb., a ,szép’ szóval rokoníthatnók, legalább a kettőt gyökben (sze v. szi) egyezőnek tekinthetjük. […]” A három névadó jellemző egyike: a SZŰZ SZŰK is. Ugyanaz az értelem a még bejáratlan út: léptek a SZŰZ havon. A még feltöretlen SZŰZföld. Egy SZŰZ kegyeiért, esetleg SZŰvéért megkÜZdeni tÜZes lovagi tornán megTISZteltetés volt.