SZPÍKER, SZTÁR, SZTEPP, mindannyi angolnak tűnik

SZPÍKER – Rádióbemondó. [MÉK: nk: angol] A SZPÍKER, a SZÓ ősgyök kezdőhangjával indul. Az SZ a beSZéd, a SZél, SZöveg SZavak meghatározó hangja. A SZPÍKER az SZ.P – P.SZ gyökből: SZéP – PöSZ indul. A gyök beszédvonatkozású, a SZPíker nem beszélhet PÖSZén, csak SZÉPen, SZÍPen, helyesen, SZÍnesen. Az SZP hangcsoport – I/SZPI – a SZPÍker lelkesen felhangolva adja elő szövegét. Párhuzamként említhető a zÁSZPA, mint felhangoló, de rendkívül kis mennyiségben, különben mérgező. Az ókorban használták borban*, mulatságokon a nagyobb mámor elérése végett. Kis mennyiségben felhangoló. A P.K – K.P gyök: PiK – KéP, a szPÍKer szövege KÉPleíró, beszédében KÉPet ad egy állapotról, eseményről stb. A szPÍKer folyamatosan, esetenként lelkesen, tüzesen – PIK-PAK (tűz = pok) – sorjázza, mintegy PÖKi a SZót, mondhatnánk SZóPÖKŐ. A K hangcsoport – IKE – a szpIKEr jellemzőjét tartalmazza: SZÉPen, ÉKEsen kell beSZéljen, nem AKAdozva, EKEl-mEKElve, vAKOgva, mAKOgva. A szóvégi K.R – R.K gyök: KeR – ReK, szintén a beszédre vonatkozik. A rádióban hallott szöveg akkor érthető a hallgató számára, ha a szpíKER mind a helyszínt, mind a szereplőket, mind az eseményt KÖRülírja, tehát KERekít róluk egy KÉPet, amely elKÉPzelhetővé teszi a hallgató előtt, összKÉPet alkothat róla lelki szemei előtt. Ehhez tehetség kell, amely sajnos nem minden SZPÍKER sajátja. Tehát a szó alakulhatott ki angol nyelven, de csak ősnyelvi elemekből, mivel nincs más szóalkotó elem egyetlen nyelv számára sem. SZP – PSZ kapcsolat: a jó SZPíker széPSZerével vezeti hallgatóit a raPSZodikusan hullámzó, képleíró szövegével: föl – le azaz hoPSZa – zsuPSZ.
/*/ Nagy Sándorral állítólag ilyen túldúsított zÁSZPÁs bor végzett.

SZTÁR – Nagyon híres színész, énekes, sportoló. [MÉK: nk: angol] A SZTÁR az SZ.T – T.SZ alvógyökkel induló szó: SZéT – TeSZ. A SZTÁR így, ez alakban nem magyar szó, de eredete ősnyelvi. Az SZT páros igazolja eredetét. Az SZT hangcsoport – I/SZTÁ – a SZTÁr, csillag. A csillag, fényOSZTÓ, fényt OSZT: fényOSZTEr OSZTÁr, vagyis: SZTÁR. Az ISZTÁr, ESZTEr nevek hordozták értelmét: szépek, akár a csillagok. A T.R – R.T gyök: TáR – RéT, mutatja, hogy a SZTÁR kiTÁRja önmagát, magánéletét rajongói előtt, sőt némelyek úgymond szinte „az utcán élik életüket”, tehát személyes kapcsolataikat is kiTÁRják* rajongóik elé, sőt még RÁTesznek nagyobb hűhókeltés végett. Az ÁR gyökszó magas jelentésű (árszint, érték). Tehát a SZTÁR ősnyelvi elemekből álló szó, és társadalmilag magasan levő (ár) csillogó fényt SZÉTterítőt, fényoSZTÓt jelent. Az SZT – TSZ kapcsolat: a SZTár héTSZer híresebb, csillogóbb, mint a közrendbéli emberek.

/*/ A múlt század ’60-as éveiben szó szerint ezt írták a lapok több SZTÁRról, köztük Johnny Hallyday és Sylvie Vartan művészházaspárról is.

SZTEPP – Talppal és sarokkal erősen kopogva járt színpadi tánc. [MÉK: angol] A SZTEPP szó is az SZ.T – T.SZ alvógyökkel indul: SZéT – TeSZ. Az SZT hangcsoport – I/SZTE – a SZTEpp tánc, apróra OSZTOtt kopogó léptek mutatványa. Apróra OSZTOtt TOPogás – SZTEpp. A T.P – P.T gyök: TeP – PaT, TEPP itt a PATTogó hangot adó TIPegés, TAPogás, TOPogás. Összegezve: a SZTEPP tehát apróra oSZTott PATTogó TIPegés-TOPogás. Az utódnyelvek csak az ősnyelvi gyökszavaiból építhetnek kifejezéseket. SZT – TSZ kapcsolat: a SZTepp apróra oSZTott léptek tánca*, a láTSZat és a hang gyors pörgést mutat, héTSZer gyorsabb lábfejmozgatást igénylő minden más táncnál.
/*/ Michael Flatley „egy másodperc alatt 35 koppanást produkál tánc közben” http://mivanma.reblog.hu/flatley