VERANDA – e szót eredeztetik Indiából angol közvetítéssel, de spanyol, portugál eredet is felvillan. Mivel sem a teremtés, sem a kezdeti egyetlen nyelv létezése nem fér bele a halva született evolúciós elméletbe, így nem is vetődhet fel, hogy a teremtés ma is élő nyelvén, magyarul volna rá eredetmagyarázat. De próbáljuk meg elemezni magyarul jellemzőit felsorolva.
——————————————————————————————————————————–
Az igazi nyelvésznek tudnia kell (!!!) – minden eredeti teremtésnyelvi név, ALKOTÓ HANGJAIVAL körülírja fő jellemzőit, megmagyarázza önmagát! (!!!)
——————————————————————————————————————————–
VERANDA – kezdetben agyagpadlója VERENDŐ, döngölendő, hogy sima legyen, ne maradjon DURVÁN.
A VERANDA – ADNAREV fordításból kitűnik, a VERANDA kellemes, vendéget VÁRANDÓ hely, betérést kínál, és ADNA RÉVet a pihenésre. Ide lép be az útról érkező VÁNDOR gondjaiba temetkezve, majd bámul RÉVEDŐN a tájra.
Este DENEVÉR csapong ott, „az ereszt sODORVÁN”.
VERANDÁt érik előbb reggeli VIRANDÓ napsugarak.
A VERANDA kirakat, ha ott nem őrzik meg a RENDEt, akkor az összkép RONDÁVÁ válik. A házasélet bensőséges jelenségei sem illenek VERANDÁra, ahol mindenki láthatná. RONDÁVÁ válhat mások szemében. Hűvös éjszakán nem jó kinn aludni, megfáznánk, ha a reggel ott VIRRADNA ránk.
VERANDÁn pihenve hallgathatunk ANDAlító zenét, engedjük ÁRADVÁN ÁRADNI érzelmeinket, és pihenés után egy kis ANDAlgó sétára is indulhatunk az UDVARON, majd tovább.
VERANDÁról indul a világba a VÁNDOR, innen EREDVÉN további útjai, hogy majd REDVÁN éljen idegenben.
Látható, mily sok jellemzője leírható a szót alkotó hangokkal. E szó is a teremtés ősnyelvén költ, onnan örökölték az indiai, angol, spanyol, portugál nyelvek.
VeRaNDa – VeReNDő – aDNa RéV – DuRVáN hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D – D-N-R-V – D-R-V-N
VeRaNDa – áRaDVáN – eReDVéN – RoNDáVá hangváz: V-R-N-D – R-D-V-N – R-D-V-N – R-N-D-V
VeRaNDa – VáRaNDó – VáNDoR – ViRaNDó hangváz: V-R-N-D – V-R-N-D – V-N-D-R – V-R-N-D
VeRaNDa – ReDVáN – DeNeVéR – uDVaRoN hangváz: V-R-N-D – R-D-V-N – D-N-V-R – D-V-R-N
VeRaNDa – soDoRVáN – ViRRaDNa – RéVeDőN hangváz: V-R-N-D – s-D-R-V-N – V-R-D-N – R-V-D-N
Minden név, jellemzők sűrítménye. Így adtak nevet régen mindennek. Csak a középkor, újkor, jelenkor embere kezdte el azt a szokást, hogy felrúgja az eredeti nevet, aztán szentekről, hírességekről nevez meg helységeket, utcákat, tereket.
VARKOCS – a bérnyelvészet szlovák szóként kínálja. Hogy miért? Csak. A lényeg, ne legyen magyar! Ennyi! Mert akkor, attól elsül az agya az akadómókus nyelvésznek.
VARKOCS átfordítva CSOKRAV. A hajkorona a fej díszévé, CSOKRÁVÁ, CSOKORVÁ köthető. A gondozatlan, kacsos VARKOCS kócos, csepűs RÜCSÖKVÉ válik, KORCSVÁ avatja viselőjét. A rendszeresen befont VARKOCS kibontva CSAVARKÁS mintájú. Ahol a hajnyalábot összekötik, ott KARCSÚVÁ szorítják. Hosszú lófarokszőrből VARKOCSfonat szerű KORBÁCSot (v > b) fontak.
Minden sehonnai VAKARCSnak nem lehet szép VARKOCSA. Régen a VARKOCS alakja, fonatja rangosztályozás szerinti volt.
VaRKoCS – CSoKRáVá – KoRCSVá – KaRCSúVá hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V – K-R-CS-V – K-R-CS-V
VaRKoCS – CSaVaRKa – VaKaRCS – RüCSöKVé hangváz: V-R-K-CS – CS-V-R-K – V-K-R-CS – R-CS-K-V
VaRKoCS – CSoKoRVá – KoRBáCS hangváz: V-R-K-CS – CS-K-R-V – K-R-B-CS
A szlovák nyelv a magyarból örökölte a szót, majd módosult. Tornáztatható a szlovák VRKÔČ, VRKÔČIK, szlovák szóképző elemeket keresve.
———————-
Lassan kiderül, hogy az akadémiai nyelvészet a legbecstelenebb szótolvaj!