Az alábbi szavakat más szempontok szerint már elemeztem. Az alapszó azonos vázhangjaival jeleníti meg annak jellemzőit a körülírásban.
KALÁSZ
A KALÁSZ a magvak LAKÁSa, eszezve: LAKÁSZa. Magvait tüskés SZÁLAK védik, oly SZÁLKÁk, amelyek hosszú SZAKÁLLnak tűnők. A KALÁSZosokat KASZÁLják, s később cséplés után KASZALba, – KASZAJ, KAZAL – rakják.
KaLáSZ – LaKáSZ hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ
KaLáSZ – SZáLaK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-LL
KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
Ha sz > z váltással írjuk: KAZAL. A KAZALban a SZÁLAK LAZÁK, azaz LAZÁn állnaK.
KaZaL – LaZáK hangváz: K-Z-L – L-Z-K
Ha l > j váltással: KASZAJ. A KASZAJból a SZÁLAKat kampós végű bottal SZAKAJtják ki.
KaSZaJ – SZaKaJ hangváz: K-SZ-J – SZ-K-J
A KALÁSZ, SZÁLAK, SZÁLKA, SZAKÁLL, KASZÁL és a többi nem egyedüli példa.
TÁBOR
A TÁBOR, TÁBORozás jelenségeinek megnevezései azonos hangvázzal, mint szótestvérek, a szócsalád tagjai.
A nyelvészet önkényesen cseh eredetűként jegyzi a szót, azonban a hangváz mást bizonyít. Azonos hangok azonos témakör, és mindegyik a TÁBOR egy valamilyen jellemzőjét világítja meg.
A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be, legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. A TÁBORba – legyen akár törzsi, vagy hadi jellegű – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz illeszkedésre. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. A TÁBORban minden BARÁT együtt issza BORÁT.
Hatalmat BITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták, elTIPORták a szembenállókat, de ez már egy másik szótestvér csoporthoz tartozik.
A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében.
TÁBOR, TOBOR, BORÍT, BÁTOR, BETÖR, BOTOR, BÚTOR, ROBOT, BITOR, BARÁT, BORÁT
TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T
TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – ToBoR hangváz: T-B-R – T-B-R
TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BiToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BaRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TÁRCSA
TÁRCSA az ősnyelvben, de a mai magyar nyelvben is, körmozgást leíró szavakban, mint TURul, TÉReng, TÉRül stb. értelemmeghatározó gyökszó. Ugyanakkor kiTERülés, kiTÁRulkozás. A TÁRcsa kerek, kör alakú TÁRgy.
A TÁRCSA szó nem germán, francia, német közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem eredeti magyar szó, a magyar nyelv sajátja. Azok a nyelvek csak megörökölték az ómagyar ősnyelvből. A kezdetek idején a TÁRCSÁt CSATÁRa felkészülésre, céllövésre használták. A célpontot TÁRGYnak nevezték régen magyarul. Innen az angol TARGET = célpont. CÉLpontként, azaz TÁRGYként, kerek TÁRCSÁt használtak, és ma is körrajzolatot használnak. Az átforgatás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRok, CSATÁRa felkészülők eszköze volt a célTÁRCSA. A TÁRCSÁra RÁCSATtan a lövedék. Az önvédelmi pajzsok egy része is TÁRCSA alakú volt. Készítőiket és a pajzsot is CSITÁRnak nevezték, erre is RÁCSATtant a nyílvessző, sújtófegyver. A TÁRCSA alakú CSITÁRra különböző rajzolatokat festettek, amelyek ráACSARÍTottak az ellenségre. Akit kiütöttek – sebesült, halott – TACSRA került, azaz küzdőtéren kívülre.
TáRCSa – CSaTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R
TáRCSa – RáCSaT hangváz: T-R-CS – R-CS-T
TáRCSa – CSiTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R
TáRCSa – TaCSRa hangváz: T-R-CS – T-CS-R
TáRCSa – CSiTáR – aCSaRíT hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-R-T
TÁNYÉR
TÁNYÉR – valaha a gyakorlatban a TENYÉRt váltotta. Ameddig nem volt TÁNYÉR, volt TENYÉR, abban a kenyér és egyéb ennivaló. De a munkában a TENYÉR volt a TÉNYERŐ, amellyel a keNYERÉT és kenyérre valót előteremtette. TÁNYÉRon tálalva a munkával szerzett, általa NYERT terményből készült étek. A TÁNYÉRt készítője egy darab fából NYERTE, majd NYÍRTA, faragta fúrta ki. Elkészülte után, a rajta tálalt étket darabokra NYÍRTA, tájta, szelte, vágta. A renyhe TENYÉR munkájának eredménye NYERETlenség, azaz RENYET. A nagy TÁNYÉRÚ, a TENYÉRnél nagyobbra is növekvő gombát e jellemzője nyomán nevezték el valaha TINÓRUnak.
TáNYéR – TeNYéR hangváz: T-NY-R – T-NY-R
TeNYéR – TéNYeRő hangváz: T-NY-R – T-NY-R
TáNYéR – NYeRTe hangváz: T-NY-R – NY-R-T
TáNYéR – NYíRTa hangváz: T-NY-R – NY-R-T
TeNYéR – ReNYeT hangváz: T-NY-R – R-NY-T
TáNYéR – TiNóRu hangváz: T-NY-R – T-N-R
TANOR(ok)
TANOR(ok) – megművelésre alkalmassá alakított terület. A TANor, a már megművelt, beTANított terület. Úgy is mondható: TANári kéz alá vett terület. A NATÚR tér: az emberkéz nem illette, fel NEm TÚRt, nem ÉRINTett, nem művelt terület. A NATúr állapota olyan, ahogy megszületett: NAT. Az ellentétes értelem a megfordításban látszik: NAT-ÚR – TAN-OR. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, már nem NATÚR, hanem TANOR. A TANORok a lakott területen kívül eső, de a tanya – később falu – közeli, úgymond: a kertek lábján kívül eső, művelés alá került térség megnevezése. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. A TANOROKon termett a legjobb minőségű termény. A TANOROK széna a legjobb minőségű széna. Az elhanyagolt terület – se nem NATÚR, se nem TANOR – RÚTAN néz ki. Ősnyelven a nemesített gyümölcsöt, főleg almát RANETnek (ranett) nevezték. A NATÚRból a TANORok kialakításához jó terepismeret és RUTIN, azaz jártasság, szaktudás kellett. Ez utóbbi szót a francia utódnyelv használja.
TaNoR – TaNáR hangváz: T-N-R – T-N-R
TaNoR – NaTúR hangváz: T-N-R – N-T-R
TaNoR – éRiNT hangváz: T-N-R – R-N-T
TaNoR – NaTúR – RúTaN hangváz: T-N-R – N-T-R – R-T-N
TaNoR – RaNeT hangváz: T-N-R – R-N-T
TaNoR – RuTiN hangváz: T-N-R – R-T-N
NYELV
NYELV – a NYELV olyan izomNYÚLVány, amellyel megNYILVánulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztja, azaz tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELv elvitathatatlanul a LÁNYok, asszonyok legfőbb fegyvere. A NYeLv sebezhet is épp, mint a NYíL. A NYELvvel eNYELeg a fiú LÁNY-nyal. Az LV hangcsoport – ELVE – a nyELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, nyILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A nyELVÉn, a nyELVÉvel ízleli a fiú a lányt. A nyELV olyan ízlelő izomnyÚLVÁny, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVAd az étEL, szétterjed az íz. A nyELVÜnk ELVEzeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVEzi az ízeket. Az L.V – V.L gyök: LeV – VéL. A nyeLVvel mondunk VÉLeményt, teszünk VALlomást, VÁLaszolunk kérdésre, VÉLekedünk, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva (v > f), LEVezetve érveinket, FELelünk. LEVeleinket is egy adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel vesszük, érzékeljük. Az ízlelő NYELV megpróbálja azokat, amelyek átmennek rajta. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a NYELVvel, ami illik! A NYELV összehúzva kicsire tömöríthető, de rendkívül NYÚLékony izomzat, kiNYÚLVa hosszú. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. NYELVvel NYALVa érzed ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). Az állat NYELVével LEFetyeli az ételt. A kérődző NYELVével NYALábolja körül a kötegnyi szálas anyagot és úgy NYELi EL. Az étel leNYELVE kerül a gyomorba. A száj NYILVA mutatja a NYELVEt.
NYeLV – NYaLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYeLVe hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYiLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
AKARAT
AKARAT – az AKARAT leghatározottabb, legkifejezőbb magyar szavak egyike. A leghatározottabb rámutató hangzó van jelen, az A hang. Az aKARat véghezviteléhez cselekvő KARra van szükség, amely helyreRAKja a dolgokat. Az AKARAT a legerősebb mozgató hatás, és ezt a részvevő hangok sugallják is. Ezekkel a hangokkal fejezi ki a magyar nyelv az életfenntartáshoz szükséges legfontosabb alaptevékenységeket: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR és az eszköz: KAR. A felsoroltak mind az egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, EREdményes. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. Jó AKARATtal a TEREKről, RÉTEKről sok terményt TAKARnak be.
aKaRaT – TaKaR hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRaT – KoToR hangváz: K-R-T – K-T-R
aKaRaT – ReTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
aKaRaT – KeRíT hangváz: K-R-T – K-R-T
aKaRaT – RaKaT hangváz: K-R-T – R-K-T
aKaRaT – TeReK hangváz: K-R-T – T-R-K
aKaRaT – RéTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
TERASZ
TERASZ – a TERASZ előTÉR, TÉRRÉSZ, TÉRÉSZ, TERASZ. A TERASZ kiERESZTés, amit az építményre RÁTESZnek. A TERASZ – SZARET fordítás. TERASZon lehet SZÁRÍTani. SZERETünk kimenni a TERASZra a szabadba. Ajtaját néhol RETESZelik.
TeRaSZ – SZeReT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
TeRaSZ – eReSZT hangváz: T-R-SZ – R-SZ-T
TeRaSZ – SZáRíT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
TeRaSZ – RáTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ
TeRaSZ – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ
OSZTOVÁTA
Egy másik módja, amikor a szóba rejtett szavak, hangonként vannak elbujtatva. Itt a nyelvszerkezeti váz más módon jeleníti meg a szavakat. Az OSZTOVÁTA szóban, a szó alkotó hangjaival az összes rajta készülő termék neve megjeleníthető. E hangok, fő értelemhordozókként részt vesznek a SZÖVÉS műveleteinek szóban megjelenítésében.
OSZTOVÁTA, POSZTÓ, TAFOTA, VÁSZON, SZŐTTES, SZÖVET, SZTÓFA
Az OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p), oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T.
Az oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f), oszToVáTa – TaVoTa hangváz: sz-T-V-T – T-V-T.
Az OSZtoVÁtáN készül a VÁSZON, oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N.
Az oSZTOváTán szövik a SZŐTTest, oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s.
Az oSZtOVÁTán szövik a SZÖVETet, oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T.
Az oSZTOVÁtán, oSZTOFÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f), oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F.
KAPTÁR:
A KAPTÁR szó eredetét a bérnyelvészet így jelzi: ? görög > latin > német eredetvonal.
REPÜL: finnugor.
TÖRPE: nem írja idegen eredetűnek, de kifejezetten magyarnak sem.
TÉRKÉP: TÉR: finnugor, KÉP: török.
PORTÉKA: görög > latin > német eredetvonal.
NEKTÁR: görög > latin > nemzetközi.
Az alábbiak bizonyítják, hogy mindannyi magyar eredetű, egyazon szócsaládba is besorolhatók. Persze, mint minden hangnak, gyöknek, szónak több szerepe is lehet és van is.
A méhek a KAPTÁRba RÖPTÜKben hordják be a nektárt. A bejáratnál ér véget a RÖPTÜK.
KaPTáR – RöPTüK hangváz: K-P-T-R – R-P-T-K
A KAPTÁRhoz mérten TÖRPÉK a méhek.
KaPTáR – TöRPéK hangváz: K-P-T-R – T-R-P-K
A méhek TÉRKÉP nélkül megtalálják a KAPTÁRt, ösztöni képességük van saját TÉRKÉP alkotására.
KaPTáR – TéRKéP hangváz: K-P-T-R – T-R-K-P
A kis szállítók KAPTÁRba hordják NEKTÁR PORTÉKÁjukat (p > n).
KaPTáR – NeKTáR – PoRTéKa hangváz: K-P-T-R – N-K-T-R – P-R-T-K
A méhész a KAPTÁR lépeiből PÖRGETve (k > g) nyeri ki a mézet.
KaPTáR – PöRGeT hangváz: K-P-T-R – P-R-G-T
Ez a különbség a grammatika nyelvtan és a gyöknyelvtan közt. A grammatika az utódnyelvek száraz, élettelen lárvaszavainak elemzéséhez alkalmazható. A gyöknyelvtan felfedi a nyelvben rejlő bölcsességet, a követhető, következetes összhangot.
Csodálatos összhang van e nyelvben!