Az alábbi szavakat más szempontok szerint már elemeztem. Az alapszó azonos vázhangjaival jeleníti meg annak jellemzőit a körülírásban.
A KALÁSZ a magvak LAKÁSa, eszezve: LAKÁSZa. Magvait tüskés SZÁLAK védik, oly SZÁLKÁk, amelyek hosszú SZAKÁLLnak tűnők. Amikor sárgul a KALÁSZ, a gabona KÉSZÜL az érésre. A KALÁSZosokat KASZÁLják, s csépléskor a KALÁSZok megSZÜLIK a magvakat. Cséplés után KASZALba, – KASZAJ, KAZAL – rakják. A KASZALra létrával KÁSZÁLódnak fel és le. A KASZALban a SZÁLAK összeKUSZÁLva tömörülnek. A szélben KÓSZÁLnak a KALÁSZról lehullt SZÁLKÁs SZÁLAK. A KASZALt a SZÉLEKen bontják meg.
KaLáSZ – LaKáSZ hangváz: K-L-SZ – L-K-SZ
KaLáSZ – SZáLaK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZüLiK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L
KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KaSZaL – KáSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KaSZaL– KuSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KaSZaL– KóSZáL hangváz: K-SZ-L – K-SZ-L
KóSZáL– SZáLaK hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KóSZáL– SZáLKa hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KaSZaL– SZéLeK hangváz: K-SZ-L – SZ-L-K
KaLáSZ– KéSZüL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
Ha sz > z váltással írjuk: KAZAL. A KAZALban a SZÁLAK LAZÁK, azaz LAZÁn állnaK.
KaZaL – LaZáK hangváz: K-Z-L – L-Z-K
Ha l > j váltással: KASZAJ. A KASZAJból a SZÁLAKat kampós végű bottal a SZÉJEKről SZAKAJtják ki.
KaSZaJ – SZaKaJ hangváz: K-SZ-J – SZ-K-J
KaSZaJ – SZéJeK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K
A szénaKASZAJból éhes SZÁJAK laknak jól.
KaSZaJ – SZáJaK hangváz: K-SZ-J – SZ-J-K
Lehet folytatni a KASZÁL címszóval. KASZÁLással összeKUSZÁLódnak a SZÁLAK. KASZÁLáskor vigyáz a SZÉLEKre, nehogy elKÓSZÁLjon a kasza, és beleKASZÁLjon a szomszédéba. A KASZÁLó kalákában, aki nem bírja a versenyt, az KISZÁLL a sorból. A leKASZÁLt fűből KÉSZÜL a jó takarmány.
A KALÁSZ, SZÁLAK, SZÁLKA, SZAKÁLL, KASZÁL és a többi. Egyik sem egyedüli példa.
A TÁBOR, TÁBORozás jelenségeinek megnevezései azonos hangvázzal, mint szótestvérek, a szócsalád tagjai.
A nyelvészet önkényesen cseh eredetűként jegyzi a szót, azonban a hangváz mást bizonyít. Azonos hangok azonos témakör, és mindegyik a TÁBOR egy valamilyen jellemzőjét világítja meg.
A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. A TÁBor szó a T.B – B.T gyökkel indul: TáB – BoT. A TÁBor helyét kijelölték, BOTot, cölöpöt vertek le a négy sarkához. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. A TÁBORba – legyen akár törzsi, vagy hadi jellegű – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz illeszkedésre. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. A TÁBORban minden BARÁT együtt issza BORÁT. Aki hadiTÁBORba száll, az a BŐRÉT viszi vásárra. Kezdetben a harc BOTRA ment, mert az volt a fegyver. Később, a fémfegyverek korában sokan veszítették el végtagjaikat, és akkor BOTRA jutottak. A történelem folyamán sok esetben TŐRBE csaltak egész nagy harci TÁBORt különböző hadicsellel. A hatalmat BITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták a szembenállókat.
A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében.
TÁBOR, TOBOR, BORÍT, BÁTOR, BETÖR, BOTOR, BÚTOR, ROBOT, BITOR, BARÁT, BORÁT, TŐRBE
TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T
TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – ToBoR hangváz: T-B-R – T-B-R
TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BiToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BaRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BőRéT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoTRa hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – TőRBe hangváz: T-B-R – T-R-B
TÁRCSA az ősnyelvben, de a mai magyar nyelvben is, körmozgást leíró szavakban, mint TURul, TÉReng, TÉRül stb. értelemmeghatározó gyökszó. Ugyanakkor kiTERülés, kiTÁRulkozás. A TÁRcsa kerek, kör alakú TÁRgy.
A TÁRCSA szó nem germán, francia, német közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem eredeti magyar szó, a magyar nyelv sajátja. Azok a nyelvek csak megörökölték az ómagyar ősnyelvből. A kezdetek idején a TÁRCSÁt, mint célCSITÁRt, célpajzsot, a CSATÁRa felkészülésre, céllövésre használták. A célpontot TÁRGYnak nevezték régen magyarul. Innen az angol TARGET = célpont. CÉLpontként, azaz TÁRGYként, kerek TÁRCSÁt használtak, és ma is körrajzolatot használnak. Az átforgatás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRok, CSATÁRa felkészülők eszköze volt a célTÁRCSA. A TÁRCSÁra RÁCSATtan a lövedék. Amely lövedék cél tévesztve elsuhant a célCSITÁR, célTÁRCSA mellett, az RATACS lövés, azaz tévútra tévedt lövés volt. A CSATÁRa alkalmas téren folyik a küzdelem, aki kiesik valami okból, az TACSRA megy, pályán kívülre, TÁCSRA, azaz távolra. Az önvédelmi pajzsok egy része is TÁRCSA alakú volt. Készítőiket és a pajzsot is CSITÁRnak nevezték, erre is RÁCSATtant a nyílvessző, sújtófegyver. A TÁRCSA alakú CSITÁRra különböző rajzolatokat festettek, amelyek ráACSARÍTottak az ellenségre. Akit kiütöttek – sebesült, halott – TACSRA került, azaz küzdőtéren kívülre.
TáRCSa – CSaTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R
TáRCSa – RáCSaT hangváz: T-R-CS – R-CS-T
TáRCSa – CSiTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R
TáRCSa – TaCSRa – TáCSRa hangváz: T-R-CS – T-CS-R – T-CS-R
TáRCSa – CSiTáR – aCSaRíT hangváz: T-R-CS – CS-T-R – CS-R-T
TáRCSa – RaTaCS hangváz: T-R-CS – R-T-CS
TÁNYÉR – valaha a gyakorlatban a TENYÉRt váltotta. Ameddig nem volt TÁNYÉR, volt TENYÉR, abban a kenyér és egyéb ennivaló. De a munkában a TENYÉR volt a TÉNYERŐ, amellyel a keNYERÉT és kenyérre valót előteremtette. TÁNYÉRon tálalva a munkával szerzett, általa NYERT terményből készült étek. A TÁNYÉRt készítője egy darab fából NYERTE, majd NYÍRTA, faragta fúrta ki. Elkészülte után, a rajta tálalt étket darabokra NYÍRTA, tájta, szelte, vágta. A renyhe TENYÉR munkájának eredménye NYERETlenség, azaz RENYET. A nagy TÁNYÉRÚ, a TENYÉRnél nagyobbra is növekvő gombát e jellemzője nyomán nevezték el valaha TINÓRUnak. A TENYÉR eszköz, TÉNYRE, TÉNYEK végrehajtására való, hogy legyen, amit tenni a TÁNYÉRra. A TENYÉR RÁNYIT a munkára.
TáNYéR – TeNYéR hangváz: T-NY-R – T-NY-R
TeNYéR – TéNYeRő hangváz: T-NY-R – T-NY-R
TeNYéR – TéNYRe hangváz: T-NY-R – T-NY-R
TáNYéR – NYeRTe hangváz: T-NY-R – NY-R-T
TáNYéR – NYíRTa hangváz: T-NY-R – NY-R-T
TeNYéR – ReNYeT hangváz: T-NY-R – R-NY-T
TáNYéR – TiNóRu hangváz: T-NY-R – T-N-R
TeNYéR – RáNYiT hangváz: T-NY-R – R-NY-T
TANOR(ok) – megművelésre alkalmassá alakított terület. A TANor, a már megművelt, beTANított terület. Úgy is mondható: TANári kéz alá vett terület. A NATÚR tér: az emberkéz nem illette, fel NEm TÚRt, nem ÉRINTett, nem művelt terület. A NATúr állapota olyan, ahogy megszületett: NAT. Az ellentétes értelem a megfordításban látszik: NAT-ÚR – TAN-OR. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, már nem NATÚR, hanem TANOR. A TANORok a lakott területen kívül eső, de a tanya – később falu – közeli, úgymond: a kertek lábján kívül eső, művelés alá került térség megnevezése. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. A TANOROKon termett a legjobb minőségű termény. A TANOROK széna a legjobb minőségű széna. Az elhanyagolt terület – se nem NATÚR, se nem TANOR – RÚTAN néz ki. Ősnyelven a nemesített gyümölcsöt, főleg almát RANETnek (ranett) nevezték. A NATÚRból a TANORok kialakításához jó terepismeret és RUTIN, azaz jártasság, szaktudás kellett. Ez utóbbi szót a francia utódnyelv használja. Még idetartozik, bár máshol is van szó róla: a TANOROK föld volt a legtöbb KORONÁT érő föld. A TANOROK nyilvántartását a rovó NOTÁROK végezték.
TaNoRoK – NoTáRoK hangváz: T-N-R-K – N-T-R-K
TaNoR – TaNáR hangváz: T-N-R – T-N-R
TaNoR – NaTúR hangváz: T-N-R – N-T-R
TaNoR – éRiNT hangváz: T-N-R – R-N-T
TaNoR – NaTúR hangváz: T-N-R – N-T-R
TaNoR – RúTaN hangváz: T-N-R – R-T-N
TaNoR – RaNeT hangváz: T-N-R – R-N-T
TaNoR – RuTiN hangváz: T-N-R – R-T-N
TaNoRoK – KoRoNáT hangváz: T-N-R-K – K-R-N-T
NYELV – a NYELV, EVŐ NYÉL, NYELEVŐ, izomNYALÁB, olyan izomNYÚLVány, LEBENY, LEVENY, amellyel eszünk, és amellyel megNYILVánulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztja, azaz tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELv elvitathatatlanul a LÁNYok, asszonyok legfőbb fegyvere. A NYeLv sebezhet is épp, mint a NYíL. A NYELvvel eNYELeg a fiú LÁNY-nyal. Az LV hangcsoport – ELVE – a nyELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, nyILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A nyELVÉn, a nyELVÉvel ízleli a fiú a lányt. A nyELV olyan ízlelő izomnyÚLVÁny, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVAd az étEL, szétterjed az íz. A nyELVÜnk ELVEzeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVEzi az ízeket. Az L.V – V.L gyök: LeV – VéL. A nyeLVvel mondunk VÉLeményt, teszünk VALlomást, VÁLaszolunk kérdésre, VÉLekedünk, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva (v > f), LEVezetve érveinket, FELelünk. LEVeleinket is egy adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel vesszük, érzékeljük. Az ízlelő NYELV megpróbálja azokat, amelyek átmennek rajta. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a NYELVvel, ami illik! A NYELV összehúzva kicsire tömöríthető, de rendkívül NYÚLékony izomzat, kiNYÚLVa hosszú. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. NYELVvel NYALVa érzed ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). Az állat NYELVével LEFetyeli az ételt. A kérődző NYELVével NYALábolja körül a kötegnyi szálas anyagot és úgy NYELi EL. Az étel leNYELVE kerül a gyomorba. A száj kiNYILVA mutatja a NYELVEt, amely beszéd közben megVILLAN, megVILLANY néha.
NYeLV – NYaLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYeLeVő – eVő NYéL hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYaLáB hangváz: NY-L-V – NY-L-B
NYeLV – NYeLVe hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – NYiLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V
NYeLV – ViLLaN – ViLLaNY hangváz: NY-L-V – V-L-N – V-L-NY
NYeLV – LeBeNY – LeVeNY hangváz: NY-L-V – L-B-NY – L-V-NY
AKARAT – az AKARAT leghatározottabb, legkifejezőbb magyar szavak egyike. A leghatározottabb rámutató hangzó van jelen, az A hang. aKARat véghezviteléhez cselekvő KARra van szükség, amely helyreRAKja a dolgokat. Az AKARAT a legerősebb mozgató hatás, és ezt a részvevő hangok sugallják is. Ezekkel a hangokkal fejezi ki a magyar nyelv az életfenntartáshoz szükséges legfontosabb alaptevékenységeket: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR és az eszköz: KAR. A felsoroltak mind az egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, EREdményes. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. Jó AKARATtal a TEREKről, RÉTEKről sok terményt TAKARnak be. A beTAKARított termék ÉTEKREvaló, amellyel étkezéskor az asztalon TRAKTÁlnak. Az AKARAT TÖREKedővé tesz, s TEKER a cél eléréséért. A kisgyerek, ha valamit AKART, azt KÉRTE.
aKaRaT – KoToR hangváz: K-R-T – K-T-R
aKaRaT – ReTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
aKaRaT – KeRíT hangváz: K-R-T – K-R-T
aKaRaT – RaKaT hangváz: K-R-T – R-K-T
aKaRaT – TeReK hangváz: K-R-T – T-R-K
aKaRaT – RéTeK hangváz: K-R-T – R-T-K
aKaRaT – éTeKRe hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRaT – TRaKTa hangváz: K-R-T – T-R-K-T
aKaRaT – TöReKi hangváz: K-R-T- T-R-K
aKaRaT – TeKeR hangváz: K-R-T – T-K-R
aKaRTa – KéRTe hangváz: K-R-T – K-R-T
TERASZ – a TERASZ előTÉR, TÉRRÉSZ, TÉRÉSZ, TERASZ. A TERASZ kiERESZTés, amit az építményre RÁTESZnek. A TERASZ – SZARET fordítás. TERASZon lehet SZÁRÍTani, mert napközben a nap oda SZÓRTA sugarait. SZERETünk kimenni a TERASZra a szabadba. Ajtaját néhol RETESZelik.
TeRaSZ – SZeReT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
TeRaSZ – eReSZT hangváz: T-R-SZ – R-SZ-T
TeRaSZ – SZáRíT hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
TeRaSZ – RáTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ
TeRaSZ – ReTeSZ hangváz: T-R-SZ – R-T-SZ
TeRaSZ – SZóRTa hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
OSZTOVÁTA – Egy másik módja, amikor a szóba rejtett szavak, hangonként vannak elbujtatva. Itt a nyelvszerkezeti váz más módon jeleníti meg a szavakat. Az OSZTOVÁTA szóban, a szót alkotó hangokkal az összes rajta készülő termék neve megjeleníthető. E hangok, fő értelemhordozókként részt vesznek a SZÖVÉS műveleteinek szóban megjelenítésében.
OSZTOVÁTA, POSZTÓ, TAFOTA, VÁSZON, SZŐTTES, SZÖVET, SZTÓFA
Az OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p),
oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T.
Az oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f),
oszToVáTa – TaVoTa hangváz: sz-T-V-T – T-V-T.
Az OSZtoVÁtáN készül a VÁSZON,
oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N.
Az oSZTOváTán szövik a SZŐTTest,
oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s.
Az oSZtOVÁTán szövik a SZÖVETet,
oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T.
Az oSZTOVÁtán, oSZTOFÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f),
oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F.
Az eTRUSZKok jól szervezett, földművelő, állattartó, kézműves nép voltak. Nevükben a TRU, a TRUda, az elTÖRŐdő munkát jelentette. Továbbá a szerszámkészletet, a TRUszát. TRUSZÁjukban, TRU SZÁKjukban minden szükséges szer megvolt az életvitel zökkenőmentessé tételére. A TRUSZA vagy TRU SZÁK szerszámmal és egyéb szükségessel tele, SZATUR volt.
TRUSA – idegennek tűnő. TRUSZA = készlet, más néven SZATYOR, SZERTARTÓ láda, táska, régiesen: SZEREDÁS (t > d). Ez egy ősnyelvi szó, amely az utódnyelvekben él. Minden ETRUSZKnak TRUSZÁKja volt, benne a teljes készlete.
eTRuSZK – TRuSZáK hangváz: T-R-SZ-K – T-R-SZ-K
TRUSZA a TRUDÁhoz, azaz elTÖRŐDŐ, fáRASZTó munkához használt szerszámkészlet.
TRuDa – TöRőDő hangváz: T-R-D – T-R-D
A TRA, TRU, TRO az ősnyelven a munkavégzéssel kapcsolatos szavak alkotóeleme volt. Mindenkinek KÉSZen kellett lennie a katTRA, csatTRA, patTRA, tetTRE azaz a munkára, NÉGYelésre.
A mai magyar nyelvben így, e jelentéssel nincs a szókincsben, de a munkában elTöRŐDés, FÁRADozás már érthető.
Az utódnyelvek NÉGYet jelentő szavaiban él e munkajelentésű ősi TRA hangcsoport: quaTRO, caTRO, paTRU, teTRA stb. De a francia TRAvail = munka szóban is. Az orosz TRUda is e gondolatot hordozza.
Az eTRUSZKok alkotó, munkás, NÉGYelő, TöRŐDő, TRUSZKoló nép volt, ezt történelmi hagyatékuk bizonyítja. A szó teljesen beépült e nép nevébe.
A TRUSZA vagy TRU SZÁK tele volt, SZATUR volt. Az ETRUSZK SZERETTE a rendet, azért tartott TRUSZÁT. A TRUSZÁba rakta szerszámait, nem SZÓRTA SZERTE.
A SZATUR szó ősnyelvi, jelentése: tele, telített. A latin nyelv átvette. A jóllakottság, a telítettség jellemezte az év végi, római SZATURnália ünnepeket. Aki túl SZATURra ette magát, ROSZAT (rosszat) tett magának, úgy nézett ki, mint egy tömött, teleROTYASZtott SZATYOR.
Aki túlontúl jóllakott a LAKOLÓS, latinul LUCULLUS lakomákon, az körülövezte magát, hogy bírja bendője terhét. Az ilyent SZATURNOSnak nevezték. Innen kapta nevét a körülövezett SZATURNUSZ bolygó. Aki hajlamos volt túltömni magát, annak ajánlatos volt eltolni a jelképes RETESZt, azaz nem enni túl sokat. A TRUSZA a teljes készlet, amellyel a SZUTRA, a feladat teljesíthető. A hegyes szerszám kiSZÚRTA a TRUSZA oldalát.
Így a kámaSZUTRA a szaporítás teljességét, a kamatoló feladatot, SZUTRÁt jelentette, amelyhez mindkét részről kell a megfelelő TRUSZA, azaz nemi szerv készlet, hogy a telítettség, a SZATUR érzete tökéletes legyen, és utód szülessen. Nem kizárt, hogy a rómaiak az útépítés műveleteit is az ETRUSZKoktól tanulták meg, hisz valószínű, ők építették az első STRÁDÁt, amely kemény TRUDÁt igényelt.
A kámaSZUTRA nem a GENDER, azaz GÖNDÖR, KONDOR elmélethez kötődik, mert az visszaKONDORodik, GÖNDÖRödik, GENDERedik a saját neméhez, s így a TRUSZA nem teljes, nincs meg benne mindkét készlet teljesen, hibátlanul a feladat eredményes elvégzéséhez, s mivel nem jó helyre, hanem csak úgy SZARTA lyukba SZÚRTA, így nem lesz szaporítás. Az igazi bensőséges SZUTRÁhoz őszintén SZERETni kell. Az első nőnek, ÉVÁnak sok neve volt, ezek egyike ESZTER, hiszen SZERETve volt, és SZERETett is. A SZERETet mindenkié, így a TE RÉSZed is. Valószínű a TERÉSZ, TERÉZ név eredete ide vezethető vissza.
TRuSZa – SZaTuR hangváz: T-R-SZ – SZ-T-R
TRuSZa – SZaTYoR hangváz: T-R-SZ – SZ-TY-R
TRuSZa – SZeReDáS hangváz: T-R-SZ – SZ-R-D-S
TRuSZa – SZTRáDa hangváz: T-R-SZ – SZ-T-R-D
TRuSZa – SZeRTaRTó hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T-R-T
TRuSZa – SZeReTTe hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T-T
TRuSZa – SZúRTa hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T
TRuSZA – SZóRTa – SZeRTe hangváz: T-R-SZ – SZ-R-T – SZ-R-T
SZaTuR – RoSSZaT hangváz: SZ-T-R – R-SZ-T
SZaTuR – RoTYaSZ hangváz: SZ-T-R – R-TY-SZ
SZuTRa –TRuSZa hangváz: SZ-T-R – T-R-SZ
SZuTRa – SZaRTa – SZúRTa hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – SZ-R-T
SZuTRa – SZeReT hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T
SZaTuR – ReTeSZ hangváz: SZ-T-R – R-T-SZ
SZuTRa – SZeReT – ESZTeR – TeRéZ hangváz: SZ-T-R – SZ-R-T – SZ-T-R – T-R-Z
A KAPTÁR szó eredetét a bérnyelvészet így jelzi: ? görög > latin > német eredetvonal. REPÜL: finnugor. TÖRPE: nem írja idegen eredetűnek, de kifejezetten magyarnak sem. TÉRKÉP: TÉR: finnugor, KÉP: török. PORTÉKA: görög > latin > német eredetvonal. NEKTÁR: görög > latin > nemzetközi.
Az alábbiak bizonyítják, hogy mindannyi magyar eredetű, egyazon szócsaládba is besorolhatók. Persze, mint minden hangnak, gyöknek, szónak több szerepe is lehet és van is. A méhek a virág PORTOKjából szedik a NEKTÁRt. A KAPTÁRba RÖPTÜKben hordják be e PORTÉKát. A bejáratnál ér véget a RÖPTÜK. A KAPTÁRhoz mérten TÖRPÉK a méhek. A méhek TÉRKÉP nélkül megtalálják a KAPTÁRt, ösztöni képességük van saját TÉRKÉP alkotására. A kis szállítók KAPTÁRba hordják NEKTÁR PORTÉKÁjukat (p > n). KaPTáR – NeKTáR hangváz: K-P-T-R – N-K-T-R. A méhész a KAPTÁR lépeiből PÖRGETve (k > g) nyeri ki a mézet. KaPTáR – PöRGeT hangváz: K-P-T-R – P-R-G-T
KaPTáR – PoRToK hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K
KaPTáR – TöRPéK hangváz: K-P-T-R – T-R-P-K
KaPTáR – RöPTüK hangváz: K-P-T-R – R-P-T-K
KaPTáR – TéRKéP hangváz: K-P-T-R – T-R-K-P
KaPTáR – PoRTéKa hangváz: K-P-T-R – P-R-T-K
A BÁRKA, Noé BÁRKÁja, amely sokak szerint nem létezett, mégis a magyar nyelvben fellelhetőek a szó hangváz hangjainak átforgatásaival alkotható jellemzők megnevezései.
A BÁRKA egy BUROK volt, amely védelmet nyújtott számukra egy kerek éven át. BÁRKA szó hangátforgatásaival kialakítható szavakkal tudatja, hogy Noé a BÁRKÁba BERAKta állatait. A BÁRKÁba ABRAKot is rakott. Az ABRAK a jó KARBAn tartáshoz kellett a hosszú időre. A BÁRKA hatalmas volt, ősnyelven: AKBÁR = hatalmas. Úgy volt megalkotva belül, hogy KÖRBEjárható legyen. A BÁRKÁval KÓBORoltak egy éven át, és egy másik KORBA vitte őket, egy gyökeres változásokkal telitett földi létbe: éghajlat teljes megváltozása az, emberi életkor lerövidülése, erjedés és egyebek.
BáRKa – BuRoK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – BeRaK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – aBRaK hangváz: B-R-K – B-R-K
BáRKa – KaRBa hangváz: B-R-K – K-R-B
BáRKa – KöRBe hangváz: B-R-K – K-R-B
BáRKa – BaKRa hangváz: B-R-K – B-K-R
BáRKa – aKBáR hangváz: B-R-K – K-B-R
BáRKa – KóBoR hangváz: B-R-K – K-R-R
BáRKa – KoRBa hangváz: B-R-K – K-R-B
Az ASSZONY bő termő lény, és NYOSSZA, NYOSZTJA mindenki, aki szereti. Az igazi ASSZONY szereti, ha NYOSSZÁk, azaz nosztják anyai gyümölcsei. ASSZONYOLJ a NYOSZOLYÁN! A hűséges, szorgalmas ASSZON (ősi, székely) nagy hASZON. A leány a NÁSZON válik ASSZONNÁ. Ha a férj szeretően kedves, megértő, udvarias, az ASSZONYnak érzelmi-testi SZONNYA (szomja) van iránta. Ha a férj durva, aljas, akkor érzelmi-testi ISZONYA van. Az ASSZONY SZÜNJÉnek (keblének) SZONJA, a kicsinye. A SZON a NÁSZ gyümölcse. A SON gyök az utódnyelvek némelyikében a sarjat, kicsinyt, gyermeket, fiat jelent. Pl. JohnSON, ErikSON, ManSON stb.
aSSZoNY – NYoSSZa hangváz: SZ-NY – NY-SZ.
aSSZoNYoLJ – NYoSZoLYáN hangváz: SZ-NY-LJ – NY-SZ-LY-N
aSSZoN – haSZoN hangváz: SZ-N – h-SZ-N.
aSSZoNNá – NáSZoN hangváz: SZ-N-N – N-SZ-N
aSSZoNY – SZoNNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY
aSSZoNY – iSZoNYa hangváz: SZ-NY – SZ-NY
aSSZoNY – SZüNJe – SZoNJa hangváz: SZ-NY – SZ-NJ – SZ-NJ.
A BOGLYA összeBOLYGAtot széna- vagy szalmaszálakból áll. Takarmányhasználatkor a BOGLYÁT tépik BOLYGATják. A BOGLYÁban GABALY van. A BOGLYA csúcsára néha felül a BAGOLY. Nyáron, a nagy melegben, BOGLYArakás idején járnak a BÖGÖLYök.
BoGLYa – BoLYGa hangváz: B-G-LY – B-LY-G.
BoGLYáT – BoLYGaT hangváz: B-G-LY-T – B-LY-G-T
BoGLYa – GaBaLY hangváz: B-G-LY – G-B-LY
BoGLYa – BaGoLY hangváz: B-G-LY – B-G-LY
BoGLYa – BöGöLY hangváz: B-G-LY – B-G-LY
Aki BÜSZKE természetű, annak BESZŰKül a mozgástere, SZÜKEBB a baráti köre. Van, aki gazdag, sok pénzére, tömött BUKSZÁjára BÜSZKE. Az öntelt BÜSZKE férfi-nő csak a külsőre ad, a kapuKÜSZÖBön belül kell látni őt és környezetét. Sok BÜSZKE otthona, gazdasága KOSZBAn úszik. A szép nő BÜSZKE arra, hogy SZEBBKE, mint mások. Aki túl BÜSZKÉn viselkedik, lenézvén másokat, arra BŐSZEK a körülötte élők.
BüSZKe – BeSZüK – SZüKeBB hangváz: B-SZ-K – B-SZ-K – SZ-K-B
BüSZKe – BuKSZa hangváz: B-SZ-K – B-K-SZ
BüSZKe – KüSZöB hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B
BüSZKe – KoSZBa hangváz: B-SZ-K – K-SZ-B
BüSZKe – SZeBBKe hangváz: B-SZ-K – SZ-B-K
BüSZKe – BőSZeK hangváz: B-SZ-K – B-SZ-K
FIGURA – a híres borbély, FIGARO is lehetett FIGURÁs frizurát, hajszobrot készítő borbély. A táncokban látványos FOROGÓ mozgásFIGURÁkat alkalmaznak. A jó táncos sok FIREGŐ táncFIGURÁt ismerő. A FARAGÓművész sokféle FIGURÁt FARAG.
FiGuRa – FiGaRo hangváz: F-G-R – F-G-R.
FiGuRa – FoRoGó hangváz: F-G-R – F-R-G
FiGuRa – FiReGő hangváz: F-G-R – F-R-G.
FiGuRa – FaRaG hangváz: F-G-R – F-R-G
KALÁNY – a KALÁNY másképp KANYÁL szócsalád szavai itt alább.
A KALÁNY, KANYÁL már a LÁNYKA kezében is jól áll. A LÁNYOK idejében felkészülnek a főzés műveleteire, s így a KALÁNY forgatására, használatára, a KALÁNYolásra is. Hajdanán a közös KALÁNYon vegyültek a NYÁLAK. Ha nem mossák meg rendesen, NYÁLKA marad rajta. A KALÁNY-nyal mohón evő NYAKALja az ételt. A KALÁNY, KANYÁL a NYALÁNK NYALAKodási evőeszköze. A NYALKA legény vigyáz a KALÁNY-nyal, nehogy leegye magát a LÁNYOK előtt. KALÁNYt NYALÉK, s utána NYELÉK Ha éhes vagyok KALÁNY után NYÚLOK, s minden jó falat előtt megNYÍLOK. A KALÁNY előtt megNYÍLIK a száj. A KALÁNYt végül KINYALom.
KaLáNY – KaNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L
KaLáNY – KaNYáL – LáNYKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K
KaLáNY – KaNYáL – LáNYoK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K
KaLáNY – KaNYáL – NYáLKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K
KaLáNY – KaNYáL – NYáLaK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K
KaLáNY – KaNYáL – NYaLaK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K
KaLáNY – KaNYáL – NYaLKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K
KaLáNY – NYaLéK – NYeLéK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K
KaLáNY – KaNYáL – NYaLáNK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-N-K
KaLáNY – KaNYáL – NYíLiK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K
KaLáNY – NYúLoK – NYíLoK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K
KaLáNY – KaNYáL – KiNYaL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L
A KOTROBÁL szó, olyan kószálót, barangolót jelentett az ősnyelvben, aki így szerzi be szükségleteire valókat. E szó ma nincs jelen a magyar nyelv szavai közt, de itt a szócsalád többi tagja.
A KOTROBÁLÓ sokat BOTORKÁLt a nehezen járható terepen. De mindig BOTRAKÉLt, ha szükség kívánta. Mivel a BOT fő munkaeszköz volt, így a BOTRAKELés, munkába indulást is jelenthetett. A KOTROBÁLÓ a LÁBAIT RAKja egymás elé, úgy halad. A KOTROBÁLÓk, ha kedvező volt a helyzet, bizony RABOLTAK is. Nevüknek hangvázából ítélve, a KELTAIBÉR nép is ilyen KOTROBÁLÓ életmód követésével jutott el a mai Brit-szigetekre.
KoTRoBáL – BoToRKáL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L
KoTRoBáL – LáBaT RaK hangváz: K-T-R-B-L – L-B-T-R-K
KoTRoBáL – BoTRaKéL hangváz: K-T-R-B-L – B-T-R-K-L
KoTRoBáL – RaBoLTaK hangváz: K-T-R-B-L – R-B-L-T-K
KoTRoBáL – KeLTaiBéR hangváz: K-T-R-B-L – K-L-T-B-R
A TANÁSZ szóról: a TANÁSZ volt az a bölcs érett ember, aki TANított, TANÁSZolt, TANÁCSolt. Akkor nem TANÁRnak, hanem TANÁSZnak nevezték. A TANÁSZ mélyen SZÁNTÓ ismerettel bírt.
A jó, bölcs TANÁSZ SZÁNATot érzett a tudatlan iránt, és TANÁCSolta, TANÁSZolta, TANította, felNESZTEtte, keltette benne az érdeklődést az addig ismeretlen iránt. A TANÁSZolt a NÁSZT illetőleg is: házasságra, családra vonatkozókban. Ő maga sem SZÜNT meg TANulni élete SZENTülésléig, azaz élete végéig. „Az igazi bölcs holtáig tanul.”
Az igazi, jó indulatú bölcs TANÁSZokat a nép SZENTként tisztelte, mert SZÜNET nélkül TESZEN a körülöttük élők javára. Ezek voltak az igazi bölcs SZENÁTORok, NESZTORok, akik egészségre, SZANÁTRA vonatkozó TANÁSZokkal is ellátták a kór további RONTÁSZA (eszezve) ellen a SZÁNATRA méltó betegeket.
De lehet még keresni ehhez kapcsolódó kifejezéseket.
Megfigyelhető a nyelv alkotó rugalmassága, szóképző készsége, kifejezőképessége hisz a három hanggal – T-N-SZ – körülírja a TANÁSZi szerepkör fő jellemzőit, majd bővítménnyel (R) további jellemzőket ír le.
Innen látható, hogy ez egy megtervezett nyelvszerkezeti vázra épülő nyelv, amely az ember teremtésekor lett beültetve az örökítő sejtekbe, és nem a kifejlődéstan hablaty nyomán jött létre magától.
TaNáSZ – NeSZTő hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T
TaNáSZ – NáSZT hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T
TaNáSZ – SZáNaT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – SZeNT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – NeSZToR hangváz: T-N-SZ – N-SZ-T-R
TaNáSZ – SZaNáT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – SZüNeT hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – SZáNTó hangváz: T-N-SZ – SZ-N-T
TaNáSZ – TeSZeN hangváz: T-N-SZ – T-SZ-N
A CSONKAsággal kapcsolatos szócsalád:
A CSONKA maradvány CSÜNG. A magyar CSONKA, SONKA szavak a CSONt szó gyökét tartalmazzák, amelyből a CSONka kifejezés indul. A SONKA a padláson, KACSON, azaz rúdon CSÜNGött. A SONKÁra mondták régen: NOCSAK, kitartson újig! A CSONKAság a KANCSALság is. Ez székelyül: KANCSI. A CSONKA – KACSON átforgatás mutatja, hogy amikor lefosztják a szőlőtőkét, akkor CSONKA marad, mert a KACSON nincs már semmi. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással azt is mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, a karon a leggyakoribb. A KANCSÓ egy olyan korsó, amelynek a szűkített felső része nincs, eleve CSONKÁn készítették, nagyobb felső nyílással, mert más szerepet szántak neki. A szép, mutatós KANCSÓt hajdan, fent az ÁGACSON, a GÖCSÖN felakasztva tartották. A KANCSÓ, korsó, ha eltört, rút, CSONKA lévén, így ÓCSKÁN mutat, s már nem hasznavehető. A CSONKA KANCSÓ már nem KINCS. A lábon legtöbb esetben a CSÁNK, a boka CSONKul. Van olyan népi szokás, hogy a CSÁNKra, bokára apró CSENGŐket kötöznek, amelyek tánclépés közben CSÖNGnek. Ez a gondolat továbbvihető: valaha CSÜNGŐnek nevezték az alkart, és ez a CSÜNGŐ adta a CSING, SING, más szóval: könyök hosszmérték méretét. A CSENGŐ is CSÜNG, és mozgatva CSINGIlingi, CSENGŐ hangot ad. A CSONKA ágon, sérült GÖCSÖN valaha egy szép zöld ág CSÜNGött.
CSoNKa – SoNKa – CSoNT hangváz: CS-N-K – S-N-K – CS-N-T.
CSoNKa – KaCSoN – CSüNG hangváz: CS-N-K – K-CS-N – CS-N-G.
SoNKa – NoCSaK hangváz: S-N-K – N-CS-K.
CSoNKa – CSüNG hangváz: CS-N-K – CS-N-G.
CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS.
CSoNKa – KaNCSó hangváz: CS-N-K – K-N-CS.
KaNCSó – áGaCSoN – GöCSöN hangváz: K-N-CS – G-CS-N – G-CS-N.
CSoNKa – KaNCSó – óCSKáN hangváz: CS-N-K – K-N-CS – CS-K-N.
CSoNKa – KaNCSó – KiNCS hangváz: CS-N-K – K-N-CS – K-N-CS.
CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K
CSáNK – CSeNGő – CSöNG hangváz: CS-N-G – CS-N-G – CS-N-G
CSüNGő – SiNG hangváz: CS-N-G – S-N-G.
CSüNGő – CSeNGő – CSeNG hangváz: CS-N-G – CS-N-G – CS-N-G.
CSoNKa – GöCSöN – CSüNG hangváz: CS-N-K – G-CS-N – CS-N-G.
Ez a különbség a grammatikai nyelvtan és a gyöknyelvtan közt.
A grammatika az utódnyelvek száraz, élettelen lárvaszavainak elemzéséhez alkalmazható.
A gyöknyelvtan felfedi a teremtés nyelvében rejlő bölcsességet, a követhető, következetes összhangot. Csodálatos összhang van e nyelvben.