Az itt már közölt KALÁSZ, OSZTOVÁTA szavak igazolják azt, hogy a teremtés ma is élő ősnyelve nemcsak szószülő nyelv, hanem ELEVENSZÜLŐ, azaz oly szavakat szül, amelyek hangváz elemeiből további szavak képezhetők, s amely szavak annak jellemzőiről mutatnak be élő szóképet egy körleírásban. Ezeket nyugodtan lehet szótestvéreknek nevezni, mivel ezeket a nyelv, mint azonos tevékenységi körhöz tartozó jelenségeket képes hasonló vázhangokkal megjeleníteni. Ezek olyanok, mint egyetlen anya által szült testvérek. A teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz menetközben módosításokat. A nyelvszerkezeti váz önműködően rendezi a hangokat megfelelő sorrendbe az értelem minél hűebb kifejezése végett. A szótestvéri jelenség bizonyítására a KALÁSZ, KASZÁL, SZÁLAK, SZÁLKA, KASZAL nem egyedüli példa.
A TÁBOR, TÁBORozás jelenségeinek megnevezései, annak jellemzőit leíró szavak is a nyelv szószülő képessége nyomán alakultak ki azonos hangvázzal, mint szótestvérek. A nyelvészet önkényesen cseh eredetűként jegyzi a szót. A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be, legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. A TÁBORba – legyen akár törzsi, vagy hadi jellegű – nem TÖRhet BE idegen, akit viszont elfogadnak, azt BETÖRik a belső rendszabályhoz illeszkedésre. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba TOBORoznak, de oda csak BÁTOR férfiak kellenek. Hatalmat BITORlók is felépítették saját valós és képletes TÁBORukat, amelyben elnyomták, elTIPORták a szembenállókat, de ez már egy másik szótestvér csoporthoz tartozik. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében. TÁBOR, TOBOR, BORÍT, BÁTOR, BETÖR, BOTOR, ROBOT, BITOR/ló TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R TáBoR – ToBoR hangváz: T-B-R – T-B-R TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R TáBoR – BiToR hangváz: T-B-R – B-T-R Lehet tornáztatni a cseh nyelvet.
TÁRCSA az ősnyelvben, de a mai magyar nyelvben is, körmozgást leíró szavakban, mint TURul, TÉReng, TÉRül stb. értelemmeghatározó gyökszó. Ugyanakkor kiTERülés, kiTÁRulkozás. A TÁRcsa kerek, kör alakú TÁRgy. A TÁRCSA szó nem germán, francia, német közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem eredeti magyar szó, a magyar nyelv sajátja. Azok a nyelvek csak megörökölték az ómagyar ősnyelvből. A kezdetek idején a TÁRCSÁt harci felkészülésre, céllövésre használták. A célpontot TÁRGYnak nevezték régen magyarul. Innen az angol TARGET = célpont. CÉLpontként, azaz TÁRGYként, kerek TÁRCSÁt használtak, és ma is körrajzolatot használnak. A fordítás sokatmondó: TÁRCSA – CSATÁR. Azaz CSATÁRok, CSATÁRa felkészülők eszköze volt a célTÁRCSA. A TÁRCSÁra RÁCSATtan a lövedék. Az önvédelmi pajzsok egy része is TÁRCSA alakú volt. Készítőiket és a pajzsot is CSITÁRnak nevezték, erre is RÁCSATtant a nyílvessző, sújtófegyver. Akit kiütöttek – sebesült, halott – TACSRA került, azaz küzdőtéren kívülre. TáRCSa – CSaTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R TáRCSa – RáCSaT hangváz: T-R-CS – R-CS-T TáRCSa – CSiTáR hangváz: T-R-CS – CS-T-R TáRCSa – TaCSRa hangváz: T-R-CS – T-CS-R
TÁNYÉR – valaha a gyakorlatban a TENYÉRt váltotta. Ameddig nem volt TÁNYÉR, volt TENYÉR, abban a kenyér és egyéb ennivaló. A TENYÉR volt a TÉNYERŐ, amellyel a kenyeret és kenyérre valót előteremtette. TÁNYÉRon tálalva a munkával szerzett, általa NYERT terményből készült étek. A TÁNYÉRból ehető étektől ERŐT NYER az evő.. A TÁNYÉRt készítője egy darab fából NYERTE, majd NYÍRTA, faragta fúrta ki. Elkészülte után a rajta tálalt étket darabokra NYÍRTA, tájta, szelte, vágta. TáNYéR – TeNYéR hangváz: T-NY-R – T-NY-R TeNYéR – TéNYeRő hangváz: T-NY-R – T-NY-R TáNYéR – eRőT NYeR hangváz: T-NY-R – R-T-NY-R TáNYéR – NYeRT hangváz: T-NY-R – NY-R-T TáNYéR – NYíRT hangváz: T-NY-R – NY-R-T
TANOR(ok) – megművelésre alkalmassá alakított terület. A TANor, a már megművelt, beTANított terület. Úgy is mondható: TANári kéz alá vett terület. A NATÚR tér az emberkéz nem illette, fel NEm TÚRt, nem érintett, nem művelt terület. A NATúr állapota olyan, ahogy megszületett: NAT. Az ellentétes értelem a megfordításban látszik: NAT-ÚR – TAN-OR. Amit emberi kéz ÉRINT, művel, már nem NATÚR, hanem TANOR. A TANORok a lakott területen kívül eső, de a tanya – később falu – közeli, úgymond: a kertek lábján kívül eső, művelés alá került térség megnevezése. E szó a magyar nyelvben ma is él. Székelyföldön majd minden falu határában van TANOROK nevű határrész. A TANORok TERÉN termett a legjobb minőségű termény. A TANOROK széna a legjobb minőségű széna. Az elhanyagolt terület – se nem NATÚR, se nem TANOR – RÚTAN néz ki. TaNoR – TaNáR hangváz: T-N-R– T-N-R TaNoR – NaTúR hangváz: T-N-R – N-T-R TaNoR – éRiNT hangváz: T-N-R – R-N-T TaNoR – TeRéN hangváz: T-N-R– T-R-N TaNoR – NaTúR – RúTaN hangváz: T-N-R – N-T-R – R-T-N
NYELV – a NYELV olyan izomNYÚLVány, amellyel megNYILVánulunk. A nyELVvel kifejezzük ELVeinket, ÉRVelünk (l > r) védelmükben. A nyELV egymástól ELVálasztja, azaz tagolja a hangokat. A NYeLv látható, amikor kiNYíLik a száj, és olyan hegyes, éles jelképesen, mint a NYíL. Főleg a nőké, mivel a NYELv elvitathatatlanul a LÁNYok, asszonyok legfőbb fegyvere. A NYeLv sebezhet is épp, mint a NYíL. A NYELvvel eNYELeg a fiú LÁNY-nyal. Az LV hangcsoport – ELVE – a nyELVÜnkkel valljuk meg ELVEinket, nyILVÁnulunk meg, azzal OLVAsunk hangosan. A nyELVÉn, a nyELVÉvel ízleli a fiú a lányt. A nyELV olyan ízlelő izomnyÚLVÁny, amelyen a NYÁL segítségével szétOLVAd az étEL, szétterjed az íz. A nyELVÜnk ELVEzeti a falatot a szájüregben, s kiÉLVEzi az ízeket. Az L.V – V.L gyök: LeV – VéL. A nyeLVvel mondunk VÉLeményt, teszünk VALlomást, VÁLaszolunk kérdésre, VÉLekedünk, ezzel tesszük VILágossá mások előtt gondolatainkat, FELsorolva (v > f), LEVezetve érveinket, FELelünk. LEVeleinket is egy adott nyeLVen írjuk. A nyeLV VÁLaszát, FELeletét FÜLlel vesszük, érzékeljük. Az ízlelő NYELV megpróbálja azokat, amelyek átmennek rajta. Csak azt NYELjük le, ami a NYELVnek ízlik, és csak azt mondjuk ki a NYELVvel, ami illik! A NYELV összehúzva kicsire tömöríthető, de rendkívül NYÚLékony izomzat, kiNYÚLVa hosszú. A NYeLV – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V. A NYELVvel NYALjuk le a kaLÁNYt, kaNYÁLt. NYELVvel NYALVa érzed ELsőként az étEL, ELedEL ízét, mielőtt NYELed EL (ny/eledel). A NYeLV – NyaLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V. Az állat NYELVével LEFetyeli az ételt. A kérődző NYELVével NYALábolja körül a kötegnyi szálas anyagot és úgy NYELi EL. Az étel leNYELVE kerül a gyomorba. NYeLV – NYaLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V NYeLV – NYúLVa hangváz: NY-L-V – NY-L-V NYeLV – NYeLVe hangváz: NY-L-V – NY-L-V
AKARAT – az AKARAT leghatározottabb, legkifejezőbb magyar szavak egyike. A leghatározottabb rámutató hangzó van jelen, az A hang. aKARat véghezviteléhez cselekvő KARra van szükség, amely helyreRAKja a dolgokat. Az AKARAT a legerősebb mozgató hatás, és ezt a részvevő hangok sugallják is. Ezekkel a hangokkal fejezi ki a magyar nyelv az életfenntartáshoz szükséges legfontosabb alaptevékenységeket: ARAT, TAKAR, RAKAT, RAKTÁR és az eszköz: KAR. Mindezeket saját birtoka KERETén belül, ahol különböző TEREKen más-más műveletek zajlanak. A felsoroltak mind az egyéni AKARAT által irányított tettek. Aki AKARATtal tele KOTOR, hajt, négyel, EREdményes. A RETEK is KOTORással KERÍThető elő a földből. aKaRaT – TaKaR hangváz: K-R-T – T-K-R aKaRaT – KoToR hangváz: K-R-T – K-T-R aKaRaT – TeReK hangváz: K-R-T – T-R-K aKaRaT – KeRíT hangváz: K-R-T – K-R-T aKaRaT – RaKaT hangváz: K-R-T – R-K-T aKaRaT – KeReT hangváz: K-R-T – K-R-T Ezekhez hasonló szavakat bárki találhat a mai magyar nyelvben.