SZOMJ, SZOMJÚHOZÁS – Szomjúság. Mohó vágy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor elemek] A SZOMJ az SZ.M – M.SZ gyökből indul: SZoM – MoSZ. A SZOMj erőteljes MOZgató erő. Az SZ a SZív, SZop szavak ösztöni alaphangja, az M ajakhang, a kisbaba m-m-m-m tejkívánó kifejezése. Az eredeti szóalak: SZOMÉ, SZOMI. A szó hosszabb, régies SZOMJúhozás alakja több magyarázattal szolgál. A SZOMI, SZOMJ ennek rövidítése. A SZOM gyök, szívás értelmű: húZOM. A JÚH a régies JOH, amely a belső szerveket jelentette. Tehát valami belső üresség, hiány, vákuum érzése. A vákuum is magyar eredetű szó, a vak, vakság, üresség, hiányjelentéssel. Az SZ hang – ez esetben SZűk, SZükség – terjedelem jelentése is érződik. Az OM gyök a hOMorú, befelé hajló üresség. Az MJ hangcsoport – OMJ/A – a szOMJAs állapot kellemetlenebb az éhezésnél (szomj-úhozás – éhezés). A szOMJ kielégítése hasonló a tÖMJÉn kellemes illatához, amely felüdít. Az MJ páros itt alvógyök: M.J, az aranyat érő esők hónapjának, a szoMJúhozó föld által várt MáJusnak nevében nem római eredetű, hanem annak ősnyelvi öröksége. A szomjúHOZÁS azt jelenti, hogy vizet HÚZÁSsal (ú, ud, hozván, hozzá adván), elmúlik az érzet. A SZOMj szóban benne van a kielégítés módja is. Ha SZOMÉ, SZOMI vagyok, ISZOM és elmúlik. Több értelemet összegző, magyar elemekből összetett, tősgyökeres magyar szó. A CzF Szótár hasonlóan jegyzi meg: „[…] lehet, hogy egy eredetü az iszom igével, mintha volna iszomh s ebből iszomj, azaz, ivásvágy, valamint éh am. evésvágy az eszik igével áll eredeti és fogalmi viszonyban. Némely régi emlékekben ,szomj’ helyett szomé törzset találunk, pl. szomé-hozik, szomé-ság. (Benigna assz. imakönyvében a Nádor-codexben stb.” Az eSZEM, iSZOM esetében akár étellel, akár itallal az üres SZÁMat és a benti gyOMor hOMorú ürességét (húzom) töltöm fel. Az MJ – JM kapcsolat: a szoMJas addig baJMolódik, ameddig egy haJMában (hajlott hajlatú öblös héj) vizet talál. A föld szoMJát MáJusban kell oltani, mert akkor jó termés várható.