SZOMBAT

Ősmag(yar)-nyelv
SZOMBAT – A hétfővel kezdődő naptári hét 6. napja. [MÉKSz: szláv < görög < héber] A SZOMBATnak semmi köze a héber sabbat-hoz. A héber nyelv jóval az Özönvíz után kialakult keveréknyelv (héber – habar) Az ősmag(yar)-nyelv már régen létező volt, és a héber ebből alakult ki. A szombat megnevezés is létezett. Ahhoz, hogy a szombat nevet megértsük, ismerni kell az előzményeket, vagyis az előző napok neveinek értelmét, a megnevezések kialakulásának okait. A hét, hetes egyik legfontosabb szám a küzdelem, próbatétel, siker vonalán. A hétfő, fő induló nap. A kedd a kettedik. A szerdai nap szertartó. A csütörtök a kétségek, botlás, ingadozás ideje (lásd a csütörtök címszónál). A péntek szónak épp úgy nincs köze a bűnhöz, bűnbánathoz (lásd péntek), mint a szombatnak a héber sabbat-hoz. Mert a péntek a fény táncra penderítő hangulatának örömteli napja. Nos, erre következik a szombat. A szombat szóban az mb páros tömb jelentésű. A heti eredmények összegzése, tömbözése, számbavétele (bizonyos értelemben egy addigi számviteli űr kitöltése) történt szombaton – kinek milyen fölöslege volt a hombárban, mennyire volt domború az erszénye, mert azzal másnap mentek a vásárba, vásárnapon. A vásárnap, a sokadalom napja, minden heti ünnep volt. A szombat a készülődés napja, a nagy találkozásra más vidékek embereivel, férfijaival, asszonyaival, ifjaival, lányaival. A legények meg akarták mutatni a különböző erőpróbákon, hogy a leg én vagyok! A lányok meg nagyon szépek akartak lenni, a vásári forgatag ékei, díszei. Egész héten szomjúhozott, ünnepi előzetes, lázas készülődő nap volt a szombat, de nem zsidó vallási értelemben. Mert szomorú csak az volt, aki nem tudott másnap elmenni a vásárba. A szombat szóban levő ba, nagyot is jelenthet. Vagyis szombat a nagy számbavétel napja.