Gyökelemzésnél több fontos dologra kell figyelni. A nyelvszerkezet felépítésének mély rejtelmei csak a szavak elemekre bontása nyomán, gyök és szófordítással tárulnak föl. Elölről olvasva, ahogyan elemenként – hangonként, gyökönként, hangcsoportonként – összeálltak valaha, vagy átforgatva, oda-vissza irányban bontva.
Minden hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport több értelmet képvisel. Minden gyök, hangcsoport és szó fordítható, hangjai átforgathatók. A fordítás megmutatja a kép másik oldalát, felvillant új jellemzőket. A szavakat alkotó hangváz mássalhangzói fontos útbaigazítók, e vázhangok értelemhordozó szereppel bírnak a szót körülíró, magyarázó szövegben! Szétszórva, vagy együtt is megmutatkoznak. Rokonhangok, zöngés > zöngétlen vagy fordítva.
LombERNYŐK gallyszÁRNYAIKkal megtÖRt fÉNYERŐ ÁRNYÉKA, kellemes KÉNYÁR KÖRNYEzet.
A GÖRNYEdő (k > g), fáradt KENYÉRkeresők ERŐNYERŐK, ha KORNYAdozva pihennek alatta.
Nagy hőségben NYERŐK a szÁRNYÉK alatt, megtÖRt fÉNYŰ hűs ÁRNYÉKot lelők.
A szÁRNYÉK alatti ÁRNYÉKban elERNYEd, megtÖRIK, lANYhul a hő EReje.
A visszatérő, ismétlődő, rugalmasan átrendeződő R-NY-K hangok értelemhordozó szerepe így válik érthetővé.
Nálam sokkal okosabbak véleménye, hogy a magyar nyelv egyetlen más beszélt nyelvhez sem hasonlít. Ebből következik, hogy elemzési módja is teljesen más, mint a többi nyelvé. A ma tudományosként elfogadott latin-német grammatikai elemző eszközrendszer nem megfelelő a teremtés nyelve, a magyar nyelv szerkezetének elemzésére.
A mai nyelvtudományi szabályrend elemző eszközei, kizárólag száraz szóképekből álló utódnyelvekre érvényesek.
Szavait váltakozó rugalmas fordulatokkal képező, ma is élő szószülő ősnyelv mélyreható elemzésére nem való!