SZŐKE

A SZŐKÉkről, de most őszintén   SZŐKE – A világos gesztenyeszínnél is világosabb haj. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZŐKE szó SZ.K – K.SZ gyök: SZőK – KeSZ (sz > s: seke – kese), és csak a SZÖSZ színe nyomán alakulhatott ki. Ez annál inkább is így van, mivel a SZŐKÉnek SZÖSZit is mondanak. A SZŐKE SZŐ gyökének fordítottja ŐSZ, amely hajszínben szintén világos jelentésű, és némileg hasonló a kender, len SZÖSZ színéhez. A K hangcsoport – ŐKE – a SZŐKE, szöszi némely jellemzőjét sorolja fel. A hÓKA szóban a világos hajszínt mutatja, ÉKEs, tehát vonzóan szép, akin megAKAd a tEKIntet s a közhittől eltérően, OKOs, közlÉKEny, tevÉKEny, termÉKEny, és nem szÖKIk fel minden semmiségre.