A SZÓBOKOR mindig egy gyökből indul ki. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a magyar nyelvben körülbelül 2000 gyök található. Minden gyökből kialakítható egy szóbokor.
Leggazdagabb szóbokrai: TÉR, KÖR, SZER gyököké. A gyökváz két mássalhangzó, közte az önhangzók változhatnak.
T.R gyök: tér, térség, terem, teremtés, termény, termékeny, termés, természet, termőföld, terület, területi…
SZ.R gyök: szeret, szeretet, szerelvény, szerszám, szerkezet, szerelem, szerelmes, szerez, szerzet, szerény, szerkesztő, szerencse, szervez, szerep, szereplő….
K-R gyök : kör, köret, körív, köröm, körte, környék, körül, körtér, körülmény, körsánc, körfal, köröskörül, körpánt
A bérnyelvészet részéről fújó ellenszél a nyelvet nem érdekli, a szóbokrok élnek és virágoznak. Vannak nyelvek, amelyek az ősnyelv e vonásait részben megörökölték, van néhány szóbokor ott is, de a teremtés ősnyelvének egyenes örököse, a mai magyar nyelv teljesen erre épül. A magyar nyelvben a gyökök bárhová beépülhetnek.
A szóbokorban a gyökök lehetnek gyökérről induló szókezdők, de a bokor ágaiba is beépülhetnek. A szavak tengelyébe, s lehetnek szózárók is.
Néhány szóbokor a CzF Szótárból:
„FOG: fogad, fogadó, fogadós, fogás, fogadalom, fogalmaz, fogalom, fogan, foganatosít, fogantyú, fogas, fogdos, fogékony, fogház, foghegyről, foglal, foglalkozás, foglaló, fogó, fogócska, fogoly stb.
KÖZ: közel, közelebb, közelít, közeleg, közül, közép, közepes, közöd, közös, közeg, közösül, közösködik, közösség, közönség, közönséges, között, közöl, közvetett, közvetlen, ütköz, ütközet, megütközik, stb.
TUD: tud, tudás, tudva, tudomás, megtud, tudákol, tudálékos, tudakozik, tudós, tudomány, tudatlan, tudta (pl. tudtára ad), megtudakozik, stb.
JEL: jel, jeles, jelez, jelöl, jelzés, jelzet, jellem, jellemes, jellemző, jelleg, jellegzetes, jelent, bejelent, kijelent, feljelent, jelentés, jelentőség, jelen, jelenlét, jelző, megjelenít, stb.
ÉG (magyar gyök) ég, egész, egészség, -eg képző: összeg (egybe összesített), köteg (egybe kötött), tömeg (egybe tömörült) stb.
EGY (magyar gyök) egy, egyetlen, egyezmény, egyed, egyén, egyedül, egység, egyenlő, mindegy, kiegyezés, elegy”
B.R – R.B gyök: BőR, BáR – RiB, RaB
BÁRSONY, BÁRSZONY – Az ősiségben élt az S és SZ párhuzam. Az ősnyelv ógörög, csángó ága, eszező volt. A szó B.R – R.B gyökből indul: BáR, BőR – RaB, RiB. A BáR – RaB gyök, a BőR – RiB hasonlata a finom, simogatható ASSZONYI BŐR, RIB, amelynek RABja a férfi. Bíborba-BÁRSONYba, BÁRSZONYba BURkolható női, ASSZONYi test. A BERSZA, BARCA vidéken élő juhtenyésztőket kezdetben BERSZÁNYnak is nevezték.
BÁRSZONYt a legfinomabb gyapjúból szőtték. A gyapjút a juh, BIRka BŐRéről NYOSZtották, nyírták le.
A BÁRSZON – NOSZRÁB fordítás mutatja: férfi-nő, mindketten a NÁSZ RABjai, szomjazzák, SZONNYazzák egymás BŐRének BÁRSZONYát. A piszkos, büdös BŐR viszont BŐRISZONY kiváltó.
BáRSZoNY – aSSZoNYBőR hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-B-R
BáRSZoNY – aSSZoNY RaB hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-R-B
BáRSZoNY – BeRSZáNY – BőR NYoSZ hangváz: B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY – B-R-NY-SZ
BáRSZoNY – BőRSZoNNY – BőRiSZoNY hangváz: B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY
BáRSZoN – NáSZRaB hangváz: B-R-SZ-N – N-SZ-R-B
Látható, a BÁRSONY, BÁRSZONY szó kialakulásához vezető minden nyelvműveleti szóalkotó jellemző magyarul magyarázható, magyar értelmet hordozó, magyar nyelvelem.
Szóbokor gyökpár alapon
Szóbokorral sokan foglalkoztak, foglalkoznak, eléggé közismert jelenség. Mivel a magyar nyelvben minden gyökszó fordítható, így csak akkor építhető fel igazi teljes szóbokor, ha gyökpár alapon képezzük. Alább csak a rendhagyó, gyökpár változatát mutatnám meg a székely életvitelt leíró szövegbe építve, történelmet végigkövető példával e nép mindennapjaiban.
Az SZ.K – K.SZ gyökpár, amelynél az összes hangzókkal alkothatunk gyököt: SZaK – KaSZ, SZáK – KáSZ, SZeK – KeSZ, SZéK – KéSZ és így tovább. Úgy mutatom be, ahogyan a szövegbe beépülnek a mindennapi események leírásakor. A kifejtésnél figyelembe véve az alvógyök változatait, és a rokonhangzós változatait szintén.
A SZÉK – KÉSZ gyökpárral kezdeném.
Letelepült nép, SZÉKes nép. A mi esetünkben ez: SZÉKita, SZÍKita, SZKíta, SZÉKely, SZÍKöly nép.
SZÉKes, SZÉKita, SZKíta lét, teljesen KÉSZ állapot, amelyen soha nem kíván változtatni. Oly SZÉKhellyel bír, amelyhez ragaSZKodik. Mint nép soha nem vándorolt ki SZÉKes helyéből a Kárpát-medencéből, nem KÓSZált céltalanul jobblétet keresve más népek KÖZt. Nem vegyült senkivel. Mindennek ők adtak nevet Bécstől Gyimesig a térségben: hegynek, völgynek, síkságnak forrásnak, pataknak. Voltak némely cifraságot kedvelő törzsek, amelyek maradtak Ázsiában meggazdagodtak, de végül üres KÉZzel jöttek a SZÉKes helyre, a SZÉKELYek közé.
A SZÉKely nép azt ette, amit jó GAZdaként termesztett, tenyésztett. KÁSZuba, SZAKajtóba, SZÁKokba gyűjtött, hogy a KÁSZlóban mindenféle ízletes KOSZtra valót megKÉSZítsen a családnak.
SZOKotáló, KISZámítással élő nép volt, emberben sem szerette a GAZt, csak aki iGAZ. Az egymást mindenben segítő kaláka-KÖZbirtok rendszer KIZárta a mélyszegénységet, a bűnözést.
Termesztő munkáihoz sajátos eszKÖZöket használt, úgy művelte földjeit. Minden mesterséget űző, ezermestereik, jóKEZű iparosaik voltak. Soha semmilyen más nép segítségére nem szorultak. E nép a történelem évezredein át minden SZÜKségeset önmaga KÉSZített el fából, vasból: SZEKeret, KASZát, kapát, lapátot ásót, gereblyét, s földet vágó, hasító, felSZAKító KUSZtora eszKÖZöket, szerszámot: ekét, hozza való taligát, boronát, mángorlót.
Falvai kisKÖZösségeiben minden KÖZtulajdon, KÖZbirtok volt, és minden földbirtok KÖZös tulajdonként, nyílföldekre osztva. KASZált, SZÁKolt, aratott, takart, hogy legyen, amit a szuSZÉKba rakjon. Vigyázott mindennek a SZÍKjára, mert tudta, hogy abban van az élet csírája.
Nem vadászott, nem halászott. Még ma is él egy mondás: Halász, vadász, madarász, üres tarisnyába’ kotorász.
Ha úgy hozták a körülmények, SZŰK esztendők KÖSZöntöttek rájuk, akkor mindenki egyformán SZŰKölködött, a közSZÉKely, a lófő és a rabonbán is. Felélték a KÉSZletet, de bőség idején a KÖZbirtokon, KÖZös kalákamunkával termelt javakból újra feltöltötték a szuSZÉKokat, KÁSZukat, SZÁKokat. Egyenlő volt a KÜZdfelem, KÜSZködés a létért. KÖZös kalákamunkáik – bár keményen dolgoztak – szóraKOZtató alkalmak voltak, KÖZös étKEZéssel, nótával, tánccal végezvén minden nap.
Mívesnapi KOSZoló munkáikhoz hétKÖZi SZOKásos viseletüket hordták, ünnepnapokon annak díszes változatait SZÉKeik falvainak SZOKásos mintái szerint.
SZIKár, kemény, KÜZdelemtől edzett SZÉKita, SZKíta, SZÉKely férfiak szavatartók voltak. Ki-ki amit KISZólt a száján, azt igyeKEZett megtartani. Nem KÚSZtak térden, hason, megalázkodva, SZŰKölő SZUKa módján semmiféle hatalmasság elé. (Sajnos, ez már a múlt!)
Gyökpárok
SZaK – SZáK, KaSZ – KáSZ ––> SZAKad, SZÁK, KASZa, KÁSZu
SZeK – SZéK, KeSZ – KéSZ ––> SZEKrény, SZÉK, KESZtyű, KÉSZ
SZiK – SZíK, KiSZ – KíSZ ––> SZIKár, SZÍKja, KISZe, KÍSZ (tájszavak)
SZoK – SZóK, KoSZ – KóSZ ––> SZOKás, SZÓK KOSZ, KÓSZa
SZöK – SZőK, KöSZ – KőSZ ––> SZÖKés, SZŐKés KÖSZön, KŐSZál
SZuK – SZúK, KuSZ – KúSZ ––> SZUKa, SZÚK KUSZa, KÚSZó
SZüK – SZűK, KüSZ – KűSZ ––> SZÜKség, SZŰK, KÜSZködő, KÜSZürű (tájszó)
———————————————————————————————
Van, aki beszél magyarul, és van olyan, aki érti is a nyelvet
Egy szemléltetés: Sebességváltás a gépkocsinál: Levesszük a jobb lábat a gázpedálról, ballal benyomjuk a tengelykapcsoló, azaz kuplungpedált, úgy váltunk sebességet. Ezt minden vezető tudja. (pedál – padló közeli taposó, tapodó)
Ám, aki ismeri szerkezeteit, azt is tudja, hogy:
- ilyenkor lelassul a motorfordulat,
- a tengelykapcsoló nyomótárcsa rugózata összenyomul, a kuplungtárcsa korongja eltávolodik a lendkerékről,
- a motor főtengely és sebességváltó közti erőátvitel leáll,
- váltókar mozdulatra a váltószekrény csúszó-tengelyén a villa félretol egy fogaskereket,
- utána egy szinkronban forgó másik fogaskereket rátol a csoport-fogaskerékre.
Megtörtént a sebességet szabályozó fogaskerekek cseréje, a tulajdonképpeni sebességváltás. A kuplungpedál visszaengedésekor a tengelykapcsoló nyomótárcsa rányomja az erőátvivő tárcsát a lendkerékre, összekapcsolja a motor főtengelyt a váltóművel.
Kész a sebességváltás.
A hozzáértő minden rezzenését ismeri, szinte látja a fogaskerekeket, a csúszást, a villa, kuplung tárcsa mozdulatát.
Aki csak vezet, csak annyit tud:
- jobb pedálról le a láb,
- bal pedált benyomni,
- váltókart előre-hátra-oldalt, majd előre vagy hátratolni, -húzni…,
- utána bal pedálról le a láb,
- jobb pedál nyomható. Mehet!
Ennyi a különbség a csak beszélő, és hozzáértő, szószerkezetek közé belátó közt a magyar nyelv tekintetében is!
Szeretnénk, ha mindenki megismerné a nyelv elemeinek helyezkedését, fordulatainak árnyalatait.