SZKEPTIKUS – Kételkedő, hitetlen(kedő). [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. görög] A SZKEPTIKUS szó az SZ.K – K.SZ alvógyökből indul: SZüK – KüSZ. A SZKeptikus leSZŰKült értelmi KÉPességének korlátai közt mozgó, saját elKÉPzelt világa mércéjével méri a felmerülő vitakérdést. Az SZK hangcsoport – É/SZKE – a SZKEptikus, fÉSZKElődő, nyÜSZKÖlődő, saját véleményét mindenképp odamondani kívánó, egyedi értékű, vélt nagy-nagy tudományára bÜSZKE egyén. Ha érzi, hogy nem meggyőzők érvei, okosabbakkal került szembe, akiknek komoly bizonyítékaik vannak, akkor elISZKOl. A K.P – P.K gyök: KéP – PöK, a szKEPtikus – beKÉPzelt mindentudó felsőbbrendűségi, nagyKÉPűségétől vezérelve – KÉPtelen elfogadni a valóság ésszerű, egyszerű magyarázatát, mindig felülbírál minden véleményt. A már említett PÖKhendi felsőbbrendűségi érzéséből eredően nagyKÉPűen PÖK, KÖPik a neki nem tetsző véleményekre, magyarázatokra (köptikus). A PT hangcsoport – EPTI – a szkEPTIkus úgy érzi, ő lÉPTÉkkel magasabb szinten áll minden más halandónál, kÉPTElen leereszkedni környezete – szerinte maradi – szintjére. Örüljenek, hogy egyáltalán kOPTAtja száját „érdekükben”. A PT páros, a másik alvó P.T – T.P gyök a szóban: PaT – TaP. A szkePTikus a vitában egy helyben TAPog, ellenvéleményeit hajtogatva PATtog, mivel KÉPtelen saját hitetlenkedő korlátain túllépni. A T.K – K.T gyök: TiK – KéT mutatja, hogy a KÉTkedő szkepTIKus ugyanakkor KÖTekedő is, minden apró, neki nem tetsző pontba beleKÖT, mert az olyan jóKÉPűen fellengős okoskodónak láttatja őt, aki mindenek fölötti tudással bír, s aki holmi – hitet is megkívánó – elméletekkel nem engedi átverni magát. A fogalom és megnevezése már az egynyelvűség idején létezett, mivel a KÉTelkedés, hitetlenkedés nem új, hanem ősi keletű. A SZEPTIKUS magatartást a terjengős, szóvirágokkal teletűzdelt szövegű szónoklataikkal bölcselkedő térszónok (rétor, orátor) ógörögök tették divatossá, s a cinikus szkepticizmust ők emelték – úgymond – „tudományos” szintre a dologtalan, semmittevő, ácsorgó, szájtáti csőcselékük előtt. Az SZK – KSZ kapcsolat: a SZKeptikus büSZKe vélt értelmi felsőbbrendűségére, igyeKSZik kigúnyolni, leértékelni az egyszerű, ésszerű, józan, gyakorlati következtetéseket. Szereti mindentudó SZaKértőként mutatni magát. A PT – TP kapcsolat: a szkePTikus kéPTelen elfogadni mások érvelését. Vitázó félként szereti fellengős flegmával, gúnyos megvetéssel elTiPorni, beleTaPosni a sárba a vele szemben érvelőt. A szó minden alkotó eleme a mai magyar nyelv szerves része.