SZKARABEUSZ – A régi egyiptomiaktól szentnek tartott galacsinhajtó bogár. illetve ennek ábrázolása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. latin < görög] A SZKARABEUSZ bogárnak az ősmag(yar)-nyelvet beszélő egyiptomiak adtak nevet, tehát a szó magyarul ma is érthető. Hol található ez a bogár? A SZARban. Mindig a SZARbA BE kUSZik.
E szót az ógörögök még értették, de a latinok már nem, és mint a szittya szónál, ahol beillesztettek egy K hangot – szKíta –, a SZARbABEkUSZ-óhoz is beillesztettek egy K hangot. Így lett szKarabeusz a neve.
SZKEPTIKUS – Kételkedő, hitetlen(kedő). [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. görög] A SZKEPTIKUS – beKÉPzelt mindentudó felsőbbrendűségi, nagyKÉPűségétől vezérelve – KÉPtelen elfogadni a valóság ésszerű, egyszerű magyarázatát, mindig felülbírál minden véleményt. Az SZK páros SZ.K – K.SZ alvógyök: SZűK – KüSZ. A SZKEPTIKUS leSZŰKült értelmi körében, saját elKÉPzelt világa mércéjével méri a felmerülő vitakérdést. A PT páros, a másik alvó P.T – T.P gyök a szóban: PaT – TaP. A SZKEPTIKUS a vitában ellenvéleményeivel PATtog, de – mivel KÉPtelen saját korlátain túllépni – az egy helyben TAPosás is jellemzi. A SZKEPTIKUSt a már említett felsőbbrendűségi érzéséből eredően tulajdonképpen KÖPik a neki nem tetsző magyarázatokra. A szkepTIKus ugyanakkor KÖTekedő típus, minden apró, neki nem tetsző pontba beleKÖT (tik, ták, tök – kat, ket, köt gyökök). A fogalom már az egynyelvűség idején létezett, mivel a kételkedés, hitetlenkedés nem új keletű, de a bölcselkedő, dologtalan térszónok (rétor) ógörögök fejlesztették – úgymond – „tudományos” szintre.