SZIRUP – Sűrű cukoroldat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vszó: latin < arab] A SZIRUP a szó ősmag(yar)-nyelvi alakja, de a SZÖRP is. EZ SZORzat értelmű, hiszen itt párologtatással az anyag többSZÖRös SŰRítése, a hatóanyagok tömörítése, és ezáltal az ízek fokozása a cél. Székelyföldön ma is SZIRUP. A SZIRUP szó tartalmazza a SZI – életerőre utaló – ősgyököt.
Az IR gyök szintén ilyen értelmet hordoz (gyógyír, irvosság). A nyIRok (írós, zsír) szóban az IR (nedv, gyümölcsnedv) ínyre kellemes (nyirok – koriny) hatását is leírja. A SZÖRP szó is a távoli múltból való. Gyümölcsök SŰRűre főzött édes nedvét nevezték SZÖRPnek, amelyből ÖRömöt okozó ízes üdítő lé, azaz hÖRPölhető SZÖRP készíthető. A gyümölcsöt betÖRték, főzték, leSZŰRték. Bármely édes gyümölcsből hosszú idejű vagy többSZÖRi főzéssel, PáRologtatással SŰRű, akár PÉPSZERŰ (szerűp), édes SZIRUP készíthető cukor hozzáadása nélkül. A SZÖRP tisztán a gyümölcs lényegét tartalmazza, ami benne táp- és vitaminérték. Az utódnyelvekben a SZIRUP szófordított alakjából van az elemi tisztaság fogalmának megnevezése: pur (szirup – purisz) Meglehet, ismerték a SZÁRítás, PORítás módját is. A SZÖRP szó, e SŰRítési művelet a PRÉS (sűrítés, tömörítés) szavunk egyik névadó jellemzője: SZÖRP – PRÖSZ – PRÜSZ – PRÉS (a székely prüssz – a tüsszentés hangja, amikor mintegy túlnyomásként tör, préselődik ki a szervezetből orron-szájon át a levegő). A SZÖRP szóvégi P hangja mutathat a nedvre (püpü, pia) vagy ragadós, taPadós tulajdonságára, de a cuPPantó finomságra is. A CzF Szótár így ír a SZÖRPről: „bizonyos növényekből kivont édes sürü nedv. (Syrup.). Egyébiránt eredetileg hangutánzó törzs, melyből az ízlelő ivásra vonatkozó szörpöl, szörpöget, szörpent stb. származnak. Legközelebbi rokona a magyarban hörp; arab nyelven sürb Zenker szerént am. ivás; ital (action de boire; boisson); és serbet arab-török nyelven am. ital; korty; bor; egy adag orvosság; szirup stb. […] szörpöl. A nedvet, italt öszveszorított ajkak, és fogak között szívja be. Szörpölni az édes bort, mézet. Módosított alakban: hörpöl, szürcsöl; latinul: sorbet, németül schlürft.” A fenti leírásban bizonyítékok halmaza áll a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetének igazolására, hiszen minden vele kapcsolatos névadó jellemző felsorolható, azok minden oldalról megvizsgálhatóak.