SZIKLA, SZILÁNK

Ha e két szó idegenből átvétel lenne, akkor száraz lárvaszóként állna egyedül, nem volnának élő vonatkoztathatóságai. Nem lehetne fő jellemzőiket körülírni a szóhangváz hangjaival. Keletkezésükről semmit nem árulnának el, mert némán állnának a többi szó tengerében, mint társ nélküli idegenek.

SZIKLA – Csupasz kőzetnek valamely hegy részét alkotó nagyobb tömege vagy magányosan álló darabja. [bérnyelvész: szláv]

A SZIKLA SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZiK – KeSZ. A SZIKla a Föld SZÍKjához tartozó, ALApvető elemek tömörülése. A SZIKla földtani KÉSZállapot, KÉSZ, tömörre rokkantott (rock) kemény kő, nem fejleszthető, csak bomlasztható. A KŐrengeteg, a SZIKLA, kemény, tömény anyag. A teremtésben magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson préselve, sűrítve, ROKKantva (rock) kialakuló tömeggé válik, miután tüze kiALSZIK, és megSZILárdul.

SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K.

Eme állapotot írja le az arámi KÉFA, KÉFE szó. A K.F – F.K gyök: KéF – FeK, a SZIKla fekSZIK, FEKszik, ALSZIK, a FEKve alvás, pihenés.

A SZIKLA miután tüze KIALSZIK, KLASSZIKus tömör KÉSZállapotra jut. SZIKKLA – KIALSZIK – KLASSZIK.

SZiKLa – KiaLSZiK – KLaSSZiK hangváz: SZ-K-L – K-L-SZ-K. – K-L-SZ-K.

A SZIKLA KL párosát a legkeményebb K és a leglengébb L hangok alkotják, s ezért nagyon ellentmondásos értelmet közvetít különböző szavakban.

A KL hangcsoport – IKLA – bizonyítja ezt. A csUKLÓ, régiesen sIKLA, kemény kötődésű ízület, de ugyanakkor rendkívül hajlékony. Az igazi szónOKLAtot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyAKLÓ nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A sIKLÓ alapja kemény, de rajta lazán csúszkálni lehet. A szIKLA kemény kő, de elmozdulhat helyéről, akár a csUKLÓ, és gördülve vagy sIKLÓ mozgásban indulhat a völgy felé.

A SZIKLA, ha csuszamlásban megindul, akkor elKÓSZÁL helyéről, legördül a völgybe.

SZiKLa – KóSZáL hangváz: SZ-K-L – K-SZ-L.

A SZIKLA olvadt anyagból összeálló kőzet. Miután KIALSZIK, lehűl, elnyeri végleges KLASSZIKus állagát. A nem magyarnak tartott, de ősnyelvi jellegét, jelentését őrző KLASSZIKus szó az igazi SZIKLAszilárdság megjelenítője. A KLASSZIKus irányzat: szoros, kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. A SZIK-KLA – KLA-SSZIK fordítás mutatja: a KLASSZIKus irányzat SZIGorúan (k > g) SZIKLAszilárdan ragaSZKodIK az ősi elvekhez.

SZiKLa – KLaSSZiK hangváz: SZ-K-L – K-L-SZ-K.

A KLASSZIKUS, SZIKLAszilárd KÉSZállapoton a bomlasztás csak ronthat.

A KL páros, mint alvó K.L – L.K gyök: KuL – LaK hangjaival alkotható szavak is olyan tárgyakat, jelenségeket írnak le, amelyek felhasználhatóságuk okán kötődnek egy helyhez, de lazán eltávolíthatók, vagy elmozdulók. A KULcs a LAKás zárjának LUKába talál. A KALap LEKapható a fejről. A KALány a jólLAKás eszköze. A KELlem, meLEG (k > g) érzelmet KELt.

A CzF Szótárból: „Egyezik vele a szláv szkala, melyből lett szkalicza, magyarul Szakolcza város neve. Hasonló hozzá a latin silex, saxum is. Egyébiránt a magyar nyelvből elemezve: Szabó Dávid szerént szilag v. szilak jelent valamely egésztől elszakadt, eltörött darabot, miből azt lehetne vélni, hogy szikla hangátvetés által ebből keletkezett, s eredetileg darabot, hasábot jelentett, honnan kőszikla annyi volna mint kőszilag, azaz kődarab, kőréteg.” Kiem. K.S.

SZiKLa – SZKaLa hangváz: SZ-K-L – SZ-K-L.

Károli Gáspár KŐSZÁLnak is nevezi.

SZiKLa – KőSZáL hangváz: SZ-K-L – K-SZ-L.

Ám van a SZILÁNK szó, amely SZIKLÁból kipattanó, és a SZIlárd gyöke is kötődik a SZIklához. A latin silex kiejtve: szileksz.

SZiKLa – SZiLáNK – SZiLeKSZ hangváz: SZ-K-L – SZ-L-N-K – SZ-L-K-SZ.

A SZIKLA szó nem szláv, látszik a szláv hanghiányos szókezdőn, hogy a magyar SZIKLA módosulata: SZKALA – sz(i)kala, a hangváza ugyanaz:

SZiKLa – SZKaLa hangváz: SZ-K-L – SZ-K-L.

A KL – LK kapcsolat: a kősziKLa lehet magas hegyek aLKotó anyaga. Vannak vuLKanikus eredetű sziKLák. Hatalmas sziKLatömbök, mint az Oltárkő, Gibraltár, Csalhó stb. A magyar nyelv, amely minden beszédhangot használ, nem vehet át maradandóan egy hanghiányos nyelvből szavakat. Ősnyelvi eredetre vall a latin silex is. Az ősnyelven a szikla egyik neve SZOR, SZUR, amely SZORzati tömörültség, a SZORÍTásnak ellenáll, de TÖRŐS is, s TÖRÉS után szétSZÓRT lesz. Erről még a szorít címszónál.

—————————-

SZILÁNK – Kemény anyagból való tárgy lehasadt, letört hegyes, rendszerint hosszúkás darabkája. [bérnyelvész: finnugor ?]

A SZILÁNK az SZ.L – L.SZ gyök bővítménye: SZiL – LiSZ. A SZILánk nem természetes képződmény, hanem úgy kéSZÜL, LESZ valamiből. A SZIL gyök értelmét hordozza. A SZILÁNK kihasad, reped a szíjas, szívós vagy sziklakemény anyagból, és megőrzi az anyatest alapvető tulajdonságait. Olyan, mint a sonka, mindkettő csonkításból ered.

A SZILÁNKOK KISZÁLLNAK az anyatömbből.

SZiLáNKoK – KiSZáLLNaK hangváz: SZ-L-N-K-K – K-SZ-L-N-K.

A kiszálló SZILÁNKOK elKÓSZÁLNAK. Akár egy leSZELt darab, amely (sz)ILlan, elpattan.

SZiLáNKoK – KóSZáLNaK hangváz: SZ-L-N-K-K – K-SZ-L-N-K.

Van eset, hogy tudatosan képeznek SZILÁNKOKat, tehát akaratlagosan pattintással KÉSZÜLNEK valamilyen meghatározott céllal.

SZiLáNKoK – KéSZüLNeK hangváz: SZ-L-N-K-K – K-SZ-L-N-K.

Ilyen esetben SZILÁNKot SZELÜNK ki egy nagyobb darab SZÉLÉből.

SZiLáNK – SZeLüNK hangváz: SZ-L-N-K – SZ-L-N-K.

A SZILÁNKOK lehetnek egy SZIKLÁNAK a darabjai.

SZiLáNKoK – SZiKLáNaK hangváz: SZ-L-N-K-K – SZ-K-L-N-K.

A repedezett darabok SZILÁNKosak LESZNEK.

SZiLáNK – LeSZNeK hangváz: SZ-L-N-K – L-SZ-N-K.

Azokból is SZILÁNKOK lesznek, amelyeket LESZELNEK.

SZiLáNKoK – LeSZeLNeK hangváz: SZ-L-N-K-K – L-SZ-L-N-K.

A durva ráspollyal is apró SZILÁNKOKat RESZELNEK (l > r) le.

SZiLáNKoK – ReSZeLNeK hangváz: SZ-L-N-K-K – R-SZ-L-N-K.

Az L hangcsoport – ILÁ – a röpÜLŐ szILÁnk könnyedén ILLAnó, röptében megvILLAnó képe.

Az NK hangcsoport – ÁNKO – a szilÁNK egy nagyobb tÖNKből kipattanó csONKA rész. Ami szilÁNKOsra törik, az csONKA marad.

A CzF Szótár szerint: „Szilács, sziláng v. szilánk, szilány, szilony, szilvány, mind szijhoz hasonló testrétegeket jelentő szók, minélfogva egy a szij főnévvel, honnan szijács és szilács, a székelyeknél is szíjas és szilánkos azonos szók; egyezik szál szóval v. szal gyökkel is ,szalag’ szóban. A székelyeknél, szilánk’ értelemben önálló szó. l. SZIL, (2). Mennyiben pedig a ,szíj’ eredetileg, valami szivosat, rugalmasat jelent, átv. ért. egyeznek vele az erkölcsi szivosságra vonatkozó szilárd, szilágy és szilaj.”

Az NK – KN kapcsolat: a sziláNK csoNKulás nyomán keletkezik. A méNKő sziláNKosra hasítja a fát. A sziláNK szokása elpattanni, elszöKNi a töNKből. A teKNő készítésénél is sziláNKos forgácsokat metszenek ki a fából.