Ősmag(yar)-nyelvi szavak
SZIKLA – Csupasz kőzetnek valamely hegy részét alkotó nagyobb tömege vagy magányosan álló darabja. [A MÉKSz szerint:szláv] A szikla kl párosát a legkeményebb k és a leglengébb l hangok alkotják, s ezért nagyon ellentmondásos értelmet közvetít különböző szavakban. A csukló kemény kötődésű ízület, de ugyanakkor rendkívül hajlékony, akár a régies sikla alakja. Az igazi szónoklatot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyakló nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A sikló alapja kemény, de rajta lazán csúszkálni lehet. A szikla kemény kő, de ellendülhet helyéről, akár a csukló, és gördülve vagy sikló mozgásban indulhat a völgy felé. És egy nem magyarnak tartott szó, de amely őrzi ősmag(yar)-nyelvi jellegét: klasszikus. A klasszikus irányzat: szoros, kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. Mi a klasszik? A kla-sszik, sszik-kla, azaz szikla. A kl páros hangjaival alkotható szavak is olyan tárgyakat, jelenségeket írnak le, melyek felhasználhatóságuk okán kötődnek egy helyhez, de lazán eltávolíthatók: kulcs, kalap, kalány, kelep stb. A CzF Szótárból: „Egyezik vele a szláv szkala, melyből lett szkalicza, magyarul Szakolcza város neve. Hasonló hozzá a latin silex, saxum is. Egyébiránt a magyar nyelvből elemezve: Szab., Dávid szerént szilag v. szilak jelent valamely egésztől elszakadt, eltörött darabot, miből azt lehetne vélni, hogy szikla hangátvetés által ebből keletkezett, s eredetileg darabot, hasábot jelentett, honnan kőszikla annyi volna mint kőszilag, azaz kődarab, kőréteg.” Károli Gáspár kőszálnak is nevezi, de van a szilánk szavunk, mely sziklából kipattant rész, és a szilárd gyöke is kötődik a sziklához. A szó nem szláv, hiszen látszik a szláv hanghiányos szókezdőn, hogy a magyar szikla torzója: szkala – sz(i)kala. Egy olyan nyelv, mely minden beszédhangot használ (magyar), nem vehet át egy béna hanghiányos nyelvből szavakat. Ősmag(yar)-nyelvi eredetre vall a latin silex is.