Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
SZIK – A tojás szikja, a csíra belseje, a növény szárának közepe. [A MÉKSz szerint: ?, azaz ismeretlen eredetű] A SZÍK szót a székelyek nem csak a csírára, a növény belső induló hajtására, hanem az örökösen megújuló képességre, állandóságra is értették. A borvízforrás a föld SZIKjából jön. Úgy mondták: SZIKforrás. Mindennek közepe a SZIK. A SZIKár emberben csak a lényeg, a SZIK van meg a fölösleges kövérség nélkül. A SZIK maga a KÖZép, a központ, az élet, az élet SZÉKhelye. A féSZEK is SZIK. A SZIKlán levő sasfészek is SZIK. A SZÉKely SZÉK is SZIK, a székely élettere fekszik ott, az édes fészek, az otthon, melyhez hűsége mérhetetlenül köti. Nem ismeretlen eredetű szó ez, ott született az ősmag(yar)-nyelv SZIKjában. (Érdekességként: A Naprendszer szikja a Nap, ott székel az életadó fény és meleg, mely a ‘kopár szik (föld) sarjának’ szikját is égeti.)