SZIK2 – A tojás szikja, az ebben levő csíra. A petesejtnek a magzat táplálékául szolgáló része.. [?] A SZIK SZ.K – K.SZ gyök: SZiK – KeSZ. A SZIK szót a székelyek nem csak a csírára, a növény belső induló hajtására, hanem az örökösen megújuló képességre, állandóságra is értették. A borvízforrás a föld SZIKjából jön. Úgy mondták: SZIKforrás. Mindennek közepe a SZIK. A SZIK maga a KÖZép, a központ, az élet, az élet SZÉKhelye. Az, ami táplál. A gabona magvak SIKérje. A féSZEK is SZIK. A SZIKlán levő sasféSZEK is SZIK. A székely szék is SZIK, a székely élettere fekSZIK ott, az édes fészek, az otthon, amelyhez hűsége oly mérhetetlenül köti. Nem ismeretlen eredetű szó ez, ott született az ősmag(yar)-nyelv SZIKjában. A SZIK, a népek SZIKja, töve, eredete is. Egyre több nyelvi bizonyíték van arra, hogy az ősnyelvet megőrző réteg az Kárpát medencét – annak felszáradása után – benépesítő SZÉKelység volt. Ez a nép volt a mag nyelvet beszélők SZIKja, és a visszatérő magyar nyelvűeket testvérként fogadó, nekik a letelepedő életmód mintáját bemutató, felkínáló népréteg. Hűségük a visszatérő törzsekhez, az uralkodóhoz mintaszerű volt. Soha nem szegték meg a fejedelemmel, királlyal kötött szövetségüket. Ez a magyarázata az Árpádház által (de egészen II. Ulászlóig) nekik biztosított előjogoknak is, amit soha egyetlen király sem vont kétségbe Zápolyáig.
SZIKLA – Csupasz kőzetnek valamely hegy részét alkotó nagyobb tömege vagy magányosan álló darabja. [szláv] A SZIKLA SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZiK – KeSZ. A SZIKLA KL párosát a legkeményebb K és a leglengébb L hangok alkotják, s ezért nagyon ellentmondásos értelmet közvetít különböző szavakban. A KL hangcsoport – IKLA – bizonyítja ezt. A csUKLÓ kemény kötődésű ízület, de ugyanakkor rendkívül hajlékony, akár a régies sIKLA alakja. Az igazi szónOKLAtot szabadon adják elő, de szorosan kötődnie kell egy tárgyhoz és az előadó személyiségéhez. A nyAKLÓ nem szorítja az állat nyakát, de valamihez kötve tartja. A sIKLÓ alapja kemény, de rajta lazán csúszkálni lehet. A szIKLA kemény kő, de elmozdulhat helyéről, akár a csUKLÓ, és gördülve vagy sIKLÓ mozgásban indulhat a völgy felé. Van egy nem magyarnak tartott szó, de amely őrzi ősmag(yar)-nyelvi jellegét: KLASSZIKus. A KLASSZIKus irányzat: szoros, kemény kötődés valamely beosztályozott régi hagyományhoz. Mi a KLASSZIK? A KLA-SSZIK, SSZIK-KLA, azaz SZIKLA. A KLASSZIKus irányzat SZIGorúan (k > g) ragaSZKodIK az ősi elvekhez. A KLASSZIKUS, SZIKLAszilárd KÉSZállapot, azon csak a bomlasztás ronthat. A KL páros, mint alvó K.L – L.K gyök: KuL – LaK hangjaival alkotható szavak is olyan tárgyakat, jelenségeket írnak le, amelyek felhasználhatóságuk okán kötődnek egy helyhez, de lazán eltávolíthatók, vagy elmozdulók. A KULcs a LAKás zárjának LUKába talál. A KALapot ilLIK LEKapni* a fejről (lek – kell). A KALány a jólLAKás eszköze. A KELlem, meLEG (k > g) érzelmet KELt. A CzF Szótárból: „Egyezik vele a szláv szkala, melyből lett szkalicza, magyarul Szakolcza város neve. Hasonló hozzá a latin silex, saxum is. Egyébiránt a magyar nyelvből elemezve: Szabó Dávid szerént szilag v. szilak jelent valamely egésztől elszakadt, eltörött darabot, miből azt lehetne vélni, hogy szikla hangátvetés által ebből keletkezett, s eredetileg darabot, hasábot jelentett, honnan kőszikla annyi volna mint kőszilag, azaz kődarab, kőréteg.” Kiem. K.S. Károli Gáspár KŐSZÁLnak is nevezi, de van a SZILÁNK szavunk, amely SZIKLÁból kipattant rész, és a SZIlárd gyöke is kötődik a SZIklához. A szó nem szláv, hiszen látszik a szláv hanghiányos szókezdőn, hogy a magyar SZIKLA módosulata, torzója: szkala – sz(i)kala. Egy olyan nyelv, amely minden beszédhangot használ (magyar), nem vehet át maradandóan egy hanghiányos nyelvből szavakat. Ősmag(yar)-nyelvi eredetre vall a latin silex is.
*Az igekötő szervesen összeépül az igével, így esetenként a határvonal figyelembevétele nélkül gyökként minősíthető.
SZIKRA – Égő, izzó vagy ütéssel egy ponton fölhevített testről lepattanó apró, izzó részecske. [szláv] A SZIKRA SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZiK – KeSZ. A SZIKRA SZIK gyöke a szak, szek, szik … gyökcsalád tagja, amelyek elválasztás, leválasztás jelenségét leíró szavak szótövei. Ilyen a SZEKrény is. Az RK hangcsoport IKRA – egy nagy egész részét képező, abból kiváló, mint az IKRA, KRIstály. Vagy részekből összetevődő: bOKROs, csOKROs. Mint szEKRÉnybe, pOKRÓc alá rejtett, takart apróság.
A SZIKra egy kiSZAKított része a nagy eGÉSZnek (g > k: egész, ami kész). A SZIKRA egy KÖRből uGRik (k > g), ugRIK ki. A CzF Szótár leírása: „Egyezik vele a magyar sziporka; tovább, egyeznek vele a persa szikár v. szukár v. szakár (carbo, pruna ardens. Vullers); héber zohar (splendor), arab zahara (splenduit, luxit), szláv iszkra.” Kiem. K.S. Valamennyi visszavezethető az egynyelvűségi szóalakjára, amelyet a mai magyar nyelv őriz.