SZÉRIA, SZERPENTIN, SZÉRŰ

SZÉRIA – Sorozat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin szóból] A SZÉRIA szó szintén az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ. A SZÉRIA, azaz SORozat sok apró RÉSZ egymást követő ismétlődése. A SZER, SOR gyökök szoros kapcsolatban vannak értelmileg egymással.

Székelyföldön ma is használt szó. Ha a házSORokat említik gyakran mondják: végig a SZERen. A SZÉRIA szóvégi IA kötött magánhangzó-párosa ismétlődő gyorsmozgást jelent, mivel a magyar nyelvben az IA páros, idegileg felfokozott állapot kifejezője. Például: rIAdalom, rIAnás, kIAbál és más szavakban. Aki dolgozott, dolgozik SZÉRIAgyártásban, az ismeri az idegileg felfokozottság érzetét. Bár visszatért kifejezés, használata nem ajánlott, mert van jobban illeszkedő szavunk a mai magyar nyelvben, például: SOROZAT. A francia (série), latin (series), román (serie) nyelvek nem tudják megmagyarázni sem a SZER gyökszó, sem az IA páros értelmét, a többSZÖRöződő, SORjázó ismétlődés idegileg felfokozó jelenségét saját felbontásban, csak szajkószóként ragadt meg nyelvükben.  

SZERPENTIN – Éles fordulatokkal kígyózó hegyi út. Kanyargós út. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin szóból] A SZERPENTIN szó is az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ. A SZERPENTIN – kígyóút (székelyül: sirülő), SZORzatokkal (szer) növekvő kanyarok száma. Minden éles kanyar után egyenes szakaszok, RÉSZek következnek ismétlődően. Azt követően SIRül, SERül, PENDERül, azaz fordul. A szó ősmag(yar)-nyelven alakult ki. Ez a hétSZER PENDERül vagy ötSZÖR PÖNDÖRül kifejezésekből érthető. Ez lehetett az eredeti neve: SZERPENDER, aztán a latin nyelv a saját hangzástörvényei szerint módosította.  

SZÉRŰ – A gabonaasztagok illetve a cséplés számára előkészített terület. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Egyetlen SZER gyökből induló szó sem lehet idegen eredetű. Így a SZÉRŰ szó is az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ.  

A SZÉRŰ a cséplés helye, területe, ahol a különböző apró műveletek RÉSZét képezték a nagy egésznek, a cséplésnek. A SZÉRŰn SZERét ejtették a kicséplés utáni SZÓRásnak is. A SZÓRást SZÉLben végezték SZÓRólapáttal, amely munkavégzésnél a SZÉLben felSZÓRt gabona magvai közül a SZÉL kifújta a pelyvát, polyvát, így kiSZŰRŐdött közüle a szemét. Kedvező időjárás esetén, a SZÉRŰn SZÁRították a gabonát. Tehát a SZÉRŰ egy létfontosságú, ezért életSZERŰ műveletSORozat lebonyolítási helye, ahol SZERt tesznek a következő időszak fontos táplálékára, kenyérgabonájára. Ez a betakarítás utolsó nagySZERŰ művelete, amely az évi munka eredményeinek mutatója. A SZÉRŰ szó SZORzati értelmet takar, és az SZ hangnak a kiterjedés jelentése is benne rejlik, amely csak magyarul magyarázható. A SZÉRŰ SZERfeletti fontosságáról: Itt dől el, hogy az aSZTag mennyi gabonát ereSZT. Mennyi liSZT jut dagaSZTásra kenyértéSZTának, mennyi kenyér kerül a családi aSZTalra. A CzF Szótár leírása szerint: „Ha eredeti magyar szónak tekintjük, alakja azt mutatja, hogy az ő v. ű képző, a gyöke szér […] Továbbá ha azt veszszük alapul, hogy a szérü tért (latinul area) jelent, úgy látszik, gyöke szér nem egyéb, mint a tompább nyelvhegyi hanggal kiejtett tér, és így szérü am. térü, t. i. hely. Vagy pedig, mivel a magyarok ősi szokás szerint a gabonát csűrökben, vermekben (sírokban) tartják, azt is vélhetnők, hogy szűrű am. csűrű, vagy síru, azaz csűrökkel, sírokkal ellátott tér. […] legközelebb áll hozzá a mandsu sori […], mongolul pedig szűrű am. szín, (Schoppen, Remise). Vámbéry társunk szerént az ozmanli szergi szőnyeg, melyen az áruczikkek kirakatnak, szer-mek (kiterítni) igétől, és a csagataj szergü sík hely, vagy sík tér, hová bizonyos nedves testek száritásra kiteríttetnek.” Semmiképp nem török nyelvi eredetű szó, az viszont igaz, hogy az eredet forrása egy, azok is az ősmag(yar)-nyelvből örökölték.