SZERELEM – A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem. [?] A SZERELEM az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – RéSZ. A SZERELEM az élet SZERves RÉSZe, a SZORzati sokasodás záloga. A SZER gyök SZERtartásra, ünnepi hangulatra is utaló gyök, és ez jelzi azt is, hogy aki nagyon SZERelmes, az állandó ünnepi hangulat forgatagában érzi magát. Olyan, mint egy kivirágzott gyümölcsliget szín- és illatözöne érzelmekre ható összességével. Az egész embert átfogja, az egyén testi-lelki világába beépül. Az egész szó értelme megfordítva, bontva látszik: egÉSZ – SZÉGe. Vagyis: ész – szég > szügy > szív. Az ÉSZben tervek születnek, a SZÜGYben az érzelmi ÜGYek folynak, bonyolódnak. Az R hangcsoport – ERE – mutatja, hogy a szERElem az érzelmek gyökERÉből a szívből EREdő, a férfi és szERElmének célszemélye a gyönyÖRŰ ARA közt, számszERŰen meghatÁROzhatatlan, több ezerszEREs szorzattal hatványozódó ERŐs, szOROs és ÖRÖmfORRÁsokkal tele kötődés. Az R.L – L.R gyök: ReL – LíR (l > j: rej), a szeRELem REJtélyes LÍRa (hangszer) megpendülő húrja. Az L hangcsoport – ELE –, mint növekvő vonzó, kELLEmes, szívet mELEngető érzELEm, oly alkotóELEm, amely lÉLEk szÉLEs, egész ÉLEtet betöltő megnyilatkozása (sz hatás). A SZÍV magába SZÍVja a másik fél lényét, és VISZont kisugárzást bocsát ki feléje. A mély SZERELEM bűvöletében a testi távollét esetén is szinte önmagukban érzik egymás lényét. Azonban valamilyen erős ok végett VISZ-sza is lökhet. Ez azt is jelenti, hogy a magasztos érzELEM elmúlta után ez ELEMnek minden töltete kihuny, nULLÁra süllyed. Ha a testiség nem egy nemes, mély érzelmi kötődésre, értékes, örökösen vonzó személyi varázs töltetére épül, egy idő után eltűnik a vágy, unALOMmá, kongóan üressé válik a kapcsolat. A szerELMEs embernek az ELMÉjére is hat az érzELEM EREje (észügy), annak gyökERÉre is (szerelem), a szívÉRE is. Aki nagyon SZERELMES, az kiszámíthatatlan, őrülten bOLOndul (belendül) valakiért, és ettől kimondhatatlanul boldog. Olyannyira, hogy világgá tudná ordítani boldogságát. Az ősnyelven a SZERELEM másik megnevezése: DILI volt. A DILI a D.L – L.D gyökből indul: DaL – LiD, DúL – LóD, vagyis a SZERELEM a boldogságtól DALoló SZÍVben DÚLó érzELEMtől lenDÜL, LÓDul is. Ami megLÓDul, BILlen. A szerELMEs, ha csalódik, lelkileg megBILlen, elveszítheti ELMÉje egyensúlyát, elborul, valóban megbolondul. A csalódott SZERELMES hatalmasat zuhan, mivel a szerELEMből eredő fájdALOM mélysége egyenlő az addigi fennkölt érzELEM felhők fölé EMELő mértékével.