Ősmag(yar)-nyelv
SZERDA – A hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. [MÉKSz: szláv] A SZERDA szónak annyi a köze a sztreda szláv szóhoz, hogy az a SZERDA torzója. A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a két véglet közt csapkodó D hang (vád – véd) szövetsége. Ha megfigyeljük azokat a szavakat, melyeknek értelemalakítói, első ránézésre látható, hogy nem szívderítő, kellemes kifejezések, inkább szigorúak. Egyik része mozgást leíró: fürdő, fordul, gördül, perdül stb. Másik része erőteljes tömeget vagy tömegmozgást leíró: borda (hajó), csorda, dalárda, erdő, horda, hordó, irdatlan. Ugyanakkor erőteljes, akár szoros határok közti állapotra is utal a korda, szurdok, zárda szavakban. Vannak harcot sejtetők: bárd, dárda, kard stb. Esetleg ragadozó durvaságot, gepárd, ordít, ördög, párduc és mások. Valaha SZERDAi napon ejtették sorát a SZERTArtásoknak, vagyis SZERTArtó nap volt. Ebből a szóból ered t > d hangváltással a SZERDA megnevezése. A SZERTA rtások kötelező érvényűek lehettek, és valószínű, nem lelkileg felemelő tartalommal telítettek. Ezt az rd páros jelenléte igazolja a mord, zord szavakban. A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Ha így van, egészségükre váljon a szlávoknak, de a SZERDA megnevezés nem tőlük származik.