Ősmag(yar)-nyelv
SZENÁTUS – Az ókori Rómában a legfőbb törvényhozó, kormányzó és bírói testület. [MÉKSz: nk: latin] A szenátus az etruszk vének tanácsának neve latin nyelven, azaz őszek, vének, öregek tanácsa, innen a szenátor, az őszek, vének, öregek tanácsának tagja megnevezés, a tisztességben, becsületben megőszült népe javáért tevékenykedő tanácsi vén kellett legyen. Innen a szenior cím és az öregkori szenilitás megnevezése is SZENÁTOR – Valamilyen szenátus tagja. [MÉKSz: nk: latin] A szenátus, vének, öregek, őszek tanácsa. A két véglet a junior (ifjú) és senior (őszöreg), állapotjelzőként: ifjan, ifjún vagy öregen, őszen. A rómaiak a ma magyarnak mondott nyelven beszélő etruszkoktól vették át nemcsak a szót, hanem az egész államvezetési formát is a nyelv és szokások mellett. Az etruszkoknál őszen, értelmesen, minden jóra készen lehetett bekerülni a vének tanácsába. A rómaiak a tőluk átvett társadalmi berendezkedés hivatali neveit latinosították és megőrizték. Leharapott szóvégből képzett szó.